Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-11-06 / 45. szám
mssfut ■HOHMHi ■anon>HHBMav|| dobén 86,5 millió tonna olajat termelnek. Ennek jelentős része a vezetéken keresztül áramlik a fogyasztókhoz — a Szovjetunió európai részében. Előirányzatok szerint a folyó ötéves tervidőszakban a nyugat-szibériai olajtermelést 120—125 millió tonnára kell növelni. A tengerjáró vasúti komp meggyorsítja a keleti partvidék és a Szahalin-szigetek gazdasági fejlődését. A Tatár-tengerszoroson keresztül a szállítmányok bármilyen időben biztonságban eljuthatnak a címzettroszország nem tudta kiaknázni a vidék gazdagságát. Csak a szovjet hatalom képes rá, hogy kidolgozza és végrehajtsa Szibéria tervszerű kiaknázásának nagyszabású programját. Jelenleg Szibéria nyugati és keleti része, ahol a Szovjetunió lakosságának mindössze 10 százaléka él, a kőszén egynegyed részét, az elektromos energia egyharmadát. a fűrészáru egyharmadát, a kőolaj és földgáz jelentős mennyiségét, a vasérc és a színes fémek túlnyomó többségét adja az mint a karagandai, és hetedannyiba, mint a donyeci szén. Ke let-Szibéria vízenergia-tartaléka 664 kilowattórában számolhatft. Itt találhatók a világ legnagyobb erdőségei. Ezen a terű-; létén 38 milliárd köbméter fa van, a Szovjetunió egész fatartalékának több mint tele. Szibériában van a Szovjetunió vadászterületének majdnem 50 százaléka, s az ország szőrmekészletének egyharmadát adja. inense fi Tomszk Szibéria egyik legősibb és legszebb városa. Nemrég két nagyfontosságú szovjet gazdasági esemény történt, üzembe helyezték a Szamotlor-Almetyevszk olajvezetéket és átadták a forgalomnak a Vanyfno-Holmszk tengerjáró vasúti kompot. A kompjárat a Szovjetunió keleti partvidékét köti össze a S za haUn-szigetelcke 1. A több mint 2000 kilométeres olajvezeték Közép-Szlbériából indul ki és a Volga középső folyásénál ér véget. Építéséhez 760 000 tonna, egy méternél nagyobb átmérőjű acélcsövet használtaik fel és mintegy 12 millió köbméter földet mozgattak meg. Nagyteljesítményű szivattyúrendszereik és energetikai berendezések egészítik ki. Nyugat-Szibériában tná/r ebben az esztenhez. 'X két rentábilis létesítmény — gyakorlati jelentőségén túlmenően — javítja a Szovjetunió gazdasági külkapcsolatait: a Szamotlar-Almatyevszk olajvezeték kapcsolódik a Barátság kőolajvezetékhez, a Va- nyino-Holmszk tengerjáró vasúti komp pedig meggyorsítja a csendes-óceáni partvidékre, különösképpen a Japánba irányuló rakományok szállítását. Mit tudunk Szibériáról? A lexikonok és kézikönyvek tanúsága szerint tízmillió négyzetkilométernyi hatalmas területet, a- mely az északi, Jeges-tengertől a mongol pusztákig, az Uraitól a távol-keleti Taj- gáig húzódik, a világviszonylatban egyre többet ígérő és népszerűbb terület. Szibériáról ma általában úgy beszélnek, mint a jövő „kontinenséről“, a természeti kincsek páratlanul gazdag lelőhelyéről, a nemzetközi energia-forrásról. Mit is rejt hát tulajdonképpen a mai Szibéria? Több mint száz évvel ezelőtt egy régi orosz újság, a Szovremennaja Letopísz a következőképpen írta: „Ha az európai O- roszország gazdag országnak számít, akkor Szibéria még gazdagabb: ahová csak néz az ember, mindenütt arany, ezüst, ólom, réz, vas, és kőszén található... Sajnos, mindez halott kincs, mert az emberi kéz, az értelmes munka, és a tudomány még nem jutott el ennek a halott vidéknek a szívéig.“ ’ Szibériát régóta a jégkorszak maradvány- területének tartják. Az elmaradott cári Oorezágnak. A szovjethatalom évei alatt Szibéria lakossága kétszeresére, ipari termelése viszont 200-szorosára növekedett. Szibéria kincseinek kiaknázása országos terv alapján folyik. Az állam óriási összegeket fordít Szibéria fejlesztéséle. A Szovjetunió és a szocialista közösségek országainak jövendő gazdasági élete elképzelhetetlen a szibériai energia kiaknázása nélkül. A tudósok előrejelzése szerint a szocialista világrendszer energiaszükséglete 2000-ben meghaladja a világ jelenlegi e- nergiaszükségletének kétszeresét. A szibériai kőolaj, gáz és szén, a szibériai' folyók energiája biztosítja ennek a nagyarányú tervnek a megvalósítását. Köztudott, hogy a Szovjetunió a világ köolajbázisánaik több mint 30 százalékával rendelkezik. A lelőhelyek túlnyomórészt Nyugat-Szibériában találhatók. Érthető, hiszen egyériem lelőhely — a szamotóri évi 100 millió tonna kőolajat adhat. Szibéria földgázban is gazdag. A számítások szerint legalább 160 milliárd köbméter földgázzal rendelkezik. A lelőhelyek gyors ütemű feltárását a korszerű szovjet geológia tette lehetővé. Kelet-Szibériának körülbelül 700 milliárd torma kőszén tartaléka van, vagyis jóval több, mint a világ valamennyi tőkés államának. A szénrétegek nem fekszenek túlságosan mélyen, lehetséges tehát a külszíni kitermelés. A szibériai szén feleannyiba kerül, mint a kuszbaszi,, negyedannyiba, Georgij Jerjumin fúrómester egyike azoknak, akik elsőként kezdték meg Szibéria oljakincseinek kiaknázását. A Moszkvics-412 személygépkocsi különösen a London — Sydney és a London — Mexikó között megrendezett gigantikus autóversenyen vált ismertté. A nagy igénybevételt is jól bíró ötszemélyes kocsi kielégíti a legigényesebb végok kívánságait is. A jól sikerült külső forma, a tágas belső tér, a jó rugózás és a hatékony fűtőberendezés kitűnő utazási kényelmet nyújt bármilyen éghajlati viszonyok között. A jármű belső tere maximális biztonságot nyújt és lökés- csillapító, balesetbiztos kormányoszloppal rendelkezik. Műszaki adatok: 4 hengeres 4 ütemű felsővezérlésű motorjának űrtartalma 1478 cm5; kompresszióarány 8,8, furat 82 mm, löket 70 mm, teljesítménye percenkénti 5800 fordu- latszámnál 80 lóerő. Négy fokozatú hajtóművel van ellátva, valamennyi előremenet szinkronizálva. Tengelykapcsoló: egytárcsás, száraz tengelykapcsoló központi membránrú- góval és torziós rezgéscsillapítóval. A kerekek felfüggesztése: elöl egyedi kerékfelfüggesztés spirálrúgóval és keresztirányú stahilizátorral, hátulsó kerékfelfüggesztés hosszirányú, félig eliptikus rugókkal. Elöl és hátul kettősműködésű folyadékos lökésgátló, teleszkopikns kivitelben. Karosszéria: önhordó, teljesen fém szedánka rosszéri a, szellőztető- és fütöberndezéssel. ■ 1896-ban indult útjára az első orosz gépkocsi. Kétlóerős motorja óránként 20 versztes (1 verszt — 1067 méter) sebességgel „röpítette.“ ■ 1907-ben egy autótulajdonos táblát függesztett kocsijára: „Fuvaros. Fizetés megállapodás szerint.“ Ez volt az első moszkvai taxi. ■ 1915-ben Moszkvában 1303 autó közlekedett. ■ A „Moszkva és környéke gépjárműforgalmáról“ szóló dekrétumot Lenin írta alá 1920. június 10-én. A szovjet autóipar története ■ 1921 áprilisában kezdte meg a termelést a moszkvai automotorgyár. 1924. november 6-án készen állt tíz AMO—F- 15 típusú tehergépkocsi is. E- zek voltak az első szovjet gyártmányú gépjármüvek. ■ A jarosziavli Autójavító 1925 augusztusában megkezdte a felkészülési a háromtonnás, JA—3 típusú teherautók gyártására. ■ 1926-ban Moszkvában 118 taxi és 137 autóbusz, közlekedett. Ekkor a teher- és a személyforgalom még döntő mértékben 21 543 lóval bonyolódott le. ■ 1927 májusában a moszkvai Spartacus Autógyár útjára bocsátotta az első — NAMÍ—1 típusú, 22 lóerős — kiskocsikat. ■ 1930. július 6. és szeptember 30. között tartotta meg a Moszkvai Autóklub a Moszkva — Karakum — Moszkva útvonalon a túraversenyét. A 9000 kilométeres — a sivatagon átvezető — útvonalon 23 kocsi' indult el, hogy sokoldalúan tanulmányozzák őket. ■ 1931 novemberében befejezték a Gorkij Autógyár építését. ■ 1936 márciusában megtar- . tottá-k — nagyon mostoha időjárási körülmények közt — a Moszkva — Leningrád — Moszkva útvonalon, a megállás nélküli téli autóversenyt. A győztes csapat — Udolszkij és Makarov — 21 óra 55 perc a:, latt tette meg az 1413 kilomé teres utat. ■ 1941-ben a Miasszba, Csel- jabinszkba és Uljanovszkba kitelepített Llhacsov Autógyár e- gyes üzemei és berendezései a- lapján autógyárak szervezését kezdték meg. ■ 1941 végén megnyílt egy autóút a Lagoda-tó jegén. 157 napig létezett, ezalatt 300 ezer tonna árut szállítottak rajta keresztül Leningrádba, onnan pedig 514 ezer lakost telepítettek ki, illetve 58 800 tonna műkincset helyeztek biztonságba a hátországba való szállítással. ■ A szovjet hadsereg gépkocsijai a Nagy Honvédő Háború idején több mint 100 millió tonna hadianyagot és felszerelést szállítottak. A megtett utak hossza alapján 90 ezerszer kerülhették volna meg az egyenlítőt. ■ A háború előtti években Moszkvában, Gorkijban és Ja- roszlavlban három autógyár HINMM íM
