Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-11-06 / 45. szám

új ifjúság 3 Bratislava mellett, LamaCnál tölcsérsze- rűen kiszélesedik az országút. Amikor a lamaCi Benzinol-kútnál megtöltöttük kocsin­kat hajtóanyaggal, aztán az egyes sebes­séget bedobva, Malacky és Brijo felé Indul­tunk, bal felől hirtelen hatalmas meder tárult a szemünk elé, melyben az aszfalt óriási folyamként szeli ketté a zöldellő fü­vet. Harsogó fehér csíkok osztják a fekete aszfaltot négy egyirányú menetcsíkra. Szélességük három és háromnegyed méter, a két kltérőűté két és fél méter. A fő út­vonal elegáns kanyarulatát a vezetékpóz­nák ezüst kígyója szegélyezi. Minden má­sodik kilométerkőnél piros póznára szerelt telefon. Előttünk terül el a szlovák auto- sztrőda első útszakasza, amely 29,3 km hosszú és Bratlslavából Malaokyba vezet. A tervek szerint 1977-ben már Kűtyig kell kiépülnie, ahol már a morvaországiak ve­szik áit a stafétabotot — azért, hogy en­nek az évtizednek a végén a 330 km-es távot Bratislavától Prágáig, a legkorszerűbb útvonalon tehessék meg az autósok. Egyszóval egy kicsit történelmi pillanat lesz, az amikor idén november 5-én Bra­tislava mellett elvágják az autóműutat el­záró szallagot, és a várakozó motorosok a biztonságos és hibátlan felületű autosztrá- dán útnak indulhatnak. ŰJ GONDOLKODÄSMÖD Ha megkérdezzük az építészeket, miben látják a különbséget a közönséges ország­út és az autosztráda építése között — leg­nagyobb meglepetésünkre azt felelik: meg kell tanulnlok másképp gondolkodni. A szó legszorosabb értelmében. A régi elképzelé­sek és szervezési módszerek az autósztrá­da építésénél nem érvényesülnek. Az autó­sztráda a soha nem látott munkateljesít­mények, anyagtömegek, nagy teljesítményű gépek sorozata és a teherautók körforgása. És pontos munkaterv, amelyet hajszálnyira be kell tartani, mert különben pótolhatat­lan károk reletkeznek. A felsoroltak mellé képzeljük el az építés vezetőjét, amint pi­páját szíva azon gondolkodik, hogy mi a teendő egy óra múlva, esetleg egy hét múl­va. A helyzet ugyanaz, mint a mezőgazda­ságban volt valamikor. Az ökrök mögött ballagó földműves tudta, hogyan kell a kis földjét bevetni, megmunkálni, de mint efsz- elnök eleinte bizony tanácstalan volt. A Doprastav dolgozói az autósztráda el­ső szakaszán tanultak, — és ezt nem is tit­kolják. Megtanultak új dimenziókban gon­dolkodni, modem gépeket kezelni. Megta­nulták a szigorúbb munkafegyelmet, ame­lyet a termelés üteme az építkezések / á- ramlatában megkövetel. És ezt nemcsak a motorosok fogadják szívesen, hanem az e- gész társadatom, mert ez olyan deviza, a- mely az autósztráda minden további szaka­szában megtérül. AZ ÜJ TECHNIKA ' Hogy elképzelésünk legyen, mit jelent egy Ilyen autósztráda szakasz, idézzük Ka- náta építésznők, a Doprastav dolgozójának szavalt: 80 ezer köbméter — ez már vala­ha nagy építkezésnek számított. És most képzeljük el, hogy a Bratislava és Senec közötti útvonalon két és fiél millió köbmé­ter földet kell megmozgatnunk. Az ország­utak rendszerint alkalmazkodtak a talaj­hoz, az autósztráda keresztül szel mindent. A munkák új terjedelme — új technikát Igényel. A kotrógép naponta 300—400 köb­méter földet tud megmozgatni. Ez az autó­sztráda szükséglete számára szinte nevet­séges teljesítmény. Tehát nagykapacitású Cat 966 C gépeket kellett Igénybe venni, melyek egy műszak alatt 2000 köbméterrel -is sikeresen megbirkóznak. Üj HOZZÁÁLLÁS a munkához A tavalyi év közepén az autosztráda Ma­lackyig vezető szakasza elég siralmas álla­potban volt. Vagy 12 km-nyi útvonal — Lozornőtól Malackyig volt még aránylag a legjobb, bár a szélén ott maradtak még a föld- és homokkupacok. Nagyon kevesen hitték el, hogy az autosztrádát egy év múl­va átadják rendeltetésének. A munka elég­gé vontatottan haladt. A munkacsoportok, amelyek a Lozorno — Malacky között ka- nalizáciőn dolgoztak, lehelyezték az alag- csöveket, tömörítették a kopár térségeket, 14 nap alatt csupán 1200 métert haladtak. A határidő pedig veszélyesen közeledett. A Hulman mérnök beszélt a brigáddal. Ezt már nagyszerűen megtanultátok — dí­míg A KOCSI csérte őket — de én azt hiszem, képesek lennétek egy hónap alatt három kilométert is megcsinálni. És ha szeptember végéig Ma- laokyhoz értek — ígérem — az autósztrá­da 'végén egy hordó bort találtok. Mit me­séljek további A férfiak szeme titokzatosan felragyogott., A becsületére és a borra min­den férfi érzékenyen reagál. Végül is a tréfás beszédből komoly szocialista munka­verseny kerekedett. Hogy mi lett a hordó borral? Természe­tesen mindenki betartotta ígéretét. Hulman mérnök Is, csak a bor volt egy kissé sava­nyú, no meg a hordó egy helyen szivár­gott, így hát nem maradt más hátra, mint a stupaval kantínban csapra verni, és meg­volt a nagy ünnepség, a munka kiértékelé­se, a jutalmak elosztása. A legtöbb dicsé­retet Varga elvtárs brigádja kapta — ők tartották magukat a legderekasabban. így végződött az autősztrádán a sok vidám e- set közül az egyik, amelyről jólesik írni, mert valóban megérdemli a csodálatot. RÉGI PROBLÉMÁK Természetesen ismét akadnak problémák, amelyek gátolják, hogy az autósztrádába fekteti összeg minél hamarább kamatostul megtérüljön. Az első — záhoriet útszakasz­nál a befejezés időpontja volt kétséges. A záhoriei autősztráda a leggyorsabb út­vonalunk. A prágait és a brnóit 120 km-es sebességre építették, a bratislavaiit 150 km- esre. Tehát Malckyig a 30 km. akár 12 perc alatt is megtehető, de ami Mala ok y ban vár az utasra, az máT felér egy kalanddal. Le kell térni az autősztrádáról, és egy nagyon szűk utcán keresztül olyan vasúti átjáró­hoz érünk, amelyen a Praha — Brno — Bratislava közti vonatok közlekednek. A sorompók természetesen most is leereszt­ve, nyugodtan leállíthatjuk a motort. Miu­tán ezen a forgalmas vonalon egyik vonat a másikat követi, a nap 24 órájából a so­rompók 13 órán át leeresztve vannak. Amit tehát nyertünk az autósztrádán, elveszít­jük a vasúti átjárónál. A tervbe vett fe­lüljáró, amely egyben a műútról Malacky- ba bezető út Is lesz, csak két év múlva készül el. Két további év múltán már ez sem fáj majd nekünk, mert a sztráda egé­szen Kútytg elkészül, de addig viszont jobb lesz Lozomóban letérni az autósztrádáről és Malackyig a régi országúton menni. A 300 mtlMŐ korona — tehát az a bizonyos 12 km-es szakasz, amelyen annyi építő-bri­gád versenyzett egymással — egyelőre csak részlegesen használható. Ha a malaokyi kitérő késedelmes építé­sének okáról érdeklődünk, megtudjuk, hogy az építkezés megkezdéséhez nem volt meg a limit és ezért az útépítés költség- vetési csoportját terheli a felelőség. Hason­ló helyzet kezd kialakulni a műét másik végén Bratislavában is, ahol viszont a la­tnad kitérő építése késlekedik, és ahol szintén csak girbe görbe. utakon; kerülők­kel és egyes sebességgel tehet az autő- sztrádára jutni, Itt is csak 1975-ben számít­hatunk javulásra. XXX Az autősztráda építése során vannak győzelmek, de vannak vereségek is. Éppen úgy, mint más dolgoknál. De Legyünk i- gazságosak: az a legfontosabb, hogy épül­nek az autősztrádák, a korszerű útvonalak, amelyeket fokozatosan átadnak a forga­lomnak Sz okolovűban ismertem meg. Szemüvege mö­gött szürke szeme szikrázott, élesen és impulzív megnyilvá­nulásra hajlamosán. Ha az életet fához lehetne hason­lítani, azt választanám, amelyiket a legjobban szeretem, a nyirját. Kitartó, büszke és megfélemlíthe- tetlen. Az élettől ritka ajándékot ka­pott. Erős és egészséges életked­vet. Ilyennek ismerik mindnyájan, akik vele harcoltak, dolgoztak, de azok is, akik ma vele élnek. Harminc év múltán csakis ezen jellemzők alapján tudta jelismerni még magában Szokolovóban Is Marie Ivanovna Zsukovát, a Barát­ság Kolhozból. Megható találko­zás volt, könnyekkel és végtelen szeretettel teli, amellyel a szov­jet emberek elhalmozták az első csehszlovák hadtest harcosait; hi­szen harminc évve' ezelőtt a Vö­rös Hadsereggel együtt ők hozták meq a szabadságot. Ilyen találkozásokat csakis a Szovjetunióban lehet átélni, azok­ban a családokban, amelyeknek tagjai harcoltak és győztek. Szeretnénk felidézni a nemzet­védelmi minisztériumunk 1944. au­gusztus B-án kelt parancsának e- qyik részletét: Határozat az 1939-es háborús kereszt odaítéléséről: Antonín Ko­ríma 7943. november 5-én Kijev- nek menetelve bátor és elszánt vi­selkedésével példát mutatott az ellenség támadásétól megtorpant qualnansoknak. Measemmisltetfe az* a mpstprtövészt. ak> a Kiievbe vezető hídfőt lőtte. 1943. novem­ber 9-én példás katonai magatar­tásával hozzáiárult Csernyahnvo falucska visszafoglalásához, ahol SZOKOLOVÓI TÖRTÉNET több fasisztát tett ártalmatlanná és megsemmisített két golyószóró- fészket. Határozat az '1939-es háborús kereszt odaítéléséről. Antonín Koríma őrmester 1943. december 30-án Peőkan katonával és Havej örvezetővel önként je­lentkezett, hogy felveszi a kap­csolatot az ellenségtől elvágott egységekkel. Német foglyokat vit­tek magukkal, és utat vágtak egy­ségeikhez annak ellenére, hoyg közben Havej őrvezető súlyosan megsebesült. Így az események katonás, rö­vid leírása. Egyetlen nagy vagy fellengzős szó sem szerepel ben­ne. A háború szenvedései, nélkü­lözései, az ilyen szavaikat nem is­merik még ma sem. Nem a sza­vak, de a tettek és az életek te­szik a hősi legendákat. Amikor Antonín Koríma kom­munista először járt a Szovjet­unióban, 1933-at írtaik. Az „Inter- helpoban“ dolgozott, mint mun­kás. Később, leningrádi tanulmá­nyai befejezése után a Kirgiz Szo­cialista Köztársaság egyik gyárá­nak igazgatója lett. Ott volt az első önálló Szovjet­unióban alakult csehszlovák zász­lóalj születésénél. Mint őrvezetö Szohorov alhadnagy géppisztolyos szakaszában kezdte a háborút, és mire Prágába ért, már kapitány volt, a felderítő osztag parancs­noka. Szokolovnál a felderítő osztag­nak még 24 tagja volt. Fiatalok és idősebbek, tapasztaltak és ta­pasztalatlanok. Az ellenség iránti gyűlölet és a közös cél, a sza­badság vágya kötötte őket össze. Elsőként tapasztalták, hogy a sza­badságért nemegyszer a saját vé­rükkel kell fizetni. A 24 felderítő­ből tizenheten nem tértek vissza a szabad hazába. Ez volt a há­ború legnagyobb adója. Szokolov, Kijev, Bilaja, Cerkov, Zsaskov, Buda, Dukla... Ezeken a helyeken mindenütt emlékművek őrzik azok neveit, akik életüket áldozták szülőföldjük szabadságá­ért. Koríma, Vítek, Petras, Braíina, Peéka, Ivanco, Habaf — ők heten maradtak életben a szokolovói hu­szonnégyből. Hét harcos, akik számára Szobor parancsnok pa­rancsa törvény volt. Koríma kapitány több érdekes hadműveletet a fasiszták első vo­nalában élt át. így emlékezik vissza azokra a napokra: „Soha­sem féltem a haláltól, de féltem attól, hogy megvakulok és hogy elveszítem a lábamat. Ha kérik, hagy meséljek a háborúról, min­dig az emberi méltóságra gondo­lok. A háború mindkét oldalon pusztított. Ha nem az ellenség, ak­kor te estél el. Ez a háború tör­vénye. Sajnos. De ennek ellenére, amíg az ember ember marad, nem veszíti el embert mivoltát, arcu­latát, méltóságát, addig jó. A fa­siszták azonban más emberek vol­tak. Fanatizmusuk minden élőt elpusztított. Erről tanúskodik a következő történet is, amelyet fel- derítőimmel éltem át. Szokolov mellett mintegy ki­lenctagú géppisztolyos katonák­ból álló csoport vezetője a követ­kező faladatot kaptam: végezzünk felderítést az ellenség háta mö­gött. Az esti sötétség beálltával el is indultunk. Szerencsésen túlju­tottunk az ellenség védelmi vona­lain és körülbelül tíz kilométert gyalogoltunk az ellenség hátorszá­ga irányába. Megállapítottuk az el­lenség állásait, elhelyezkedését, feladatunkat teljesítettük, és egy erdőn át indultunk vissza a mié- inkhez. Már virradt és ezért meg­gyorsítottuk az iramot, mindennek ellenére azonban elővigyázatosan mozogtunk. jóval előttünk epylk bajtársunk haladt. Egyszerre csak a megálla­podott vészjelt hallottuk tőle. A csoportot megállítottam és vár­tunk. Az előőrsünk csakhamar megjött és jelentette: — Balról, vagy háromszáz mé­ternyire tőlünk nagy jajveszékelés hallatszik. A megjelölt irányban haladtunk és vagy tíz percnyi gyaloglás u- tán megérkeztünk a siránkozás he­lyére. Alattunk egy völgyben kis falucska terült el, lehetett vagy nyolcvan háza. Asszonyok és gyermekek jajveszékelése hallat­szott. Sikerült a falucska közelé­be férkőznünk. Német fasiszták a falu asszonyait, gyermekeit és öregeit a kis templomban terelték össze. Közben állandóan ütötték, verték őket. Azonnal láttam, hogy a németek túlerőben vannak, de a mi oldalunkon volt a rajtaütés lehetősége. Nem engedhettük, hogy egy falu ártatlan lakosai a fasiszták barbárságának essenek áldozatul... Mint később megtud­tuk, élve akarták őket elégetni. Megszólalt a kilenc géppisz­toly... Eddig a történet. Antonín Korí­ma bátor és becsületes kommu­nista mellét 19 csehszlovák és szovjet kitüntetés díszíti.

Next

/
Thumbnails
Contents