Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-11-06 / 45. szám
GYEM JAN BEDN1J: „ i A FŐ UTCA (Részelt) A had talpa alatt megrendül a föld: széttörték a rossz varázsú kört. Hiába hullott a gyárak füstje rája: eljött az utca igazi gazdája, eljött, és előtte minden arcot cserélt: a város, az erdő, a mező, a rét. Cri nép sápadtan, hirtelen elillant. Fő utca bámultan, riadtan lepillant, merev és csöndes lett, akárcsak a sírhant, mert most a vasöklű munkáshad dübörög, alattuk megroppan minden kő, minden rög, a szavuk dübörög, mennydörögve reng: ez a miénk! Az utcák, a gyárak, paloták és házak, raktárak, bankok, bányák és színházak, mi szőjük a szőttest, mi fonjuk a lent: I A NULLPONTRÓL INDULTUNK I Ma már mindenki látja, milyen nagy tettet vitt véghez a mi népünk a koldusszegény, sötét, éhező országban, a- mikor 1917 őszén nekivágott az új, tő-, rétién útnak. De akkor nemcsak én nem láttam az események arányait, hanem az idősebb írónemzedékből sokan, s a veI lem egyivásúak sem. De egy ifjú pelro- grádi költő, a beteges és érzékeny 0- szip Emtljevics Mandelstam, éppen akkoriban írta ezeket a nagyszerű sorokat: „Kísérsd meg háti Otrombán csikorogva fordítsd a kormány kerekét! A föld elúszik. Férfiak, dologra: meg fogják emlegetni még az óceánt ekével szántva, hogy ma a föld nekünk tíz mennybolt! tal felért." Akármint is van, az első állam, ahol a szocialista forradalom győzött, Oroszország volt, az elmaradott iparú Oroszország. A fiatal szovjet köztársaság három polgára közül kettő csak keresztet tett aláírás helyett. 1920 őszén Lenin ezekkel a szavakkal fordult a komszomollstákhoz: „Ha a kommunista a késien kapott következtetések alapján kérkedni kezdene kommunizmusával, anélkül, hogy rendkívül nagy és komoly munkát végezne, anélkül, hogy kiismerné magát a tényekben, amelyeket kötelessége bíráló szemmel nézni, az ilyen igen siralmas kommunista lenne. Az ilyen felületesség a leghatározottabban végzetes lenne." I Beszéltem már arról a tudásvágyról, amely akkoriban elfogta a fiatal fiúk és lányok millióit. Egy egész nép nyitotta ki az ábécéskönyvet. Beszélnem kell azokról is akik betűvetést tanítottak, akik előadásokat tartottak a történelemről vagy a geológiáról, akik mentették a könyveket a tűiből, védelmezték a múzeumok épületeit, akik éhezve is talán mindenki másnál inkább védelmezték a kultúrát — az orosz értelmiségről. Természetesen nem azokról beB k külföldre távoztak, és ott feketíteni népünket, hanem rtelmiségről, amely elfogadta •i Forradalmat, de egyszer- ts volt kétségekkel. Ha az aolvaSsa Vszevolod Ivanov, 'ilnyäk, Ognyev első elbeszé- ihonov korrá verseit, akkor megvilágosodik előttte, ho-gy ezek a kétségek éppen abból származtak, hogy az emberek kritikusan szerették volna közeledni az eseményekhez, amiről Lenin is beszélt. A Sztrasztnaja téren lógott egy plakát: „Éljen a villamosítási“ Ez alatt a piakát alatt olvasta fel nekem egyszer Jeszenyin Pugacsov monológját: • „Öh Ázsiánk te kék világrész, sóval áldott, fövennyel gazdagon behintett Ázsiai Csikorgó csillagos kerékkel jár a hold ott, lassan döcögve, mint kirgiz kocsik sora. Ki tudná mégis azt: hegy-völgyön át üvölt ve, hogy zúdul ott alá a sárga áradat? A mongol horda nem visszhangjaként süvölt-e olyant vadsággal, minő emberszívben fakad? Kóbor tanyáinkat kísérni — óh, e vágy már titokban epeszt —, hogy mint vad áradat, fénylő pofával ' itt orosz hon kapujánál Timur Lenk árnyaként végül megálljának!“ Jő vers volt, de most nem a versre gondolok. Országszerte bandák garázdálkodtak. A falvakban lőttek az élelembe- gyüjtő osztagokra. A földek bevetetlenül álltak. A pályaudvarok környékén kiskorú csavargók kóboroltak. A városok éheztek; a halandóság nőttön-nött. Mindez ma már régmúlt történelemnek látszik. A „Kék Ázsia“ az iparosítás útjára lépett, és a Szovjetunió segíti ebben. Ha a harmincas évek végén némely nyugati politikus államunkat még „agyaglábú kolosszusnak" nevezte, hamarosan meggyőződhetett róla, hogy ennek a „kolosszusnak" egészen jó minőségű lába van. Nemrég elméseitek nekem egy viccet, amely New Yorkban kering. Egy amerikai azt mondja a barátjának: „Rémes! Azt mondják, hogy az oroszok ellopták a mi atomenergia-iparunk titkait." Mire a barátja: „Hiszen ez nagyszerű! Most el fognak maradni mögöttünk öt évvel." Idén nyáron a kertemben csodálatos kúpvirágok nyíltak, nagyok és élénkszí- nűek, akár a régi mozaikok csillagdí- szei; a magvakat Párizsban vettem a hí- - rés Vtlmortnnél: orosz nevük volt: „Szputnyik“. [Részletek Ilja Ehrenhurg „Emberek. évek, életem“ című 1962-ben megjelent művéből) Ger&tner István rajza November 6. Ära 1.— KCs ez a miénk! Körutak, fasorok, ligetek és kertek, eddig hol sisera ripőkök hevertek, a föld, ahol dolgozunk, s a kalász, ha leng: a miénk! Hidas Antal fordítása XXII- évfolyam — 1973 ISI AZ EMBERISÉG TAVASZÁNAK HÍRNÖKE Két filmkockát őriz az emlékezet. Az egyiken öreg, nehéz kezű muzsik az első betűt rajzolja. A másikon egy fiatalember már a világűrben írja naplóját. A I két filmkocka — történe lem. A felvételek között 5 és fél évtized telt el. Ennyi i- dő elég volt ahhoz, hogy a tudás, az emberi szellem és maga az ember is a csillagok világába emelkedjék. Ez a négy évtized elég volt ahhoz is, hogy mindenestől ■ megváltoztassa földünk érté tékét. A Nagy Októberi Szocia í lista Forradalom óta Moszkva hangja állandó a világ Sí nagy rádióállomásainak a | hullámhosszain, hírei megtalálhatók az újságok halj sábjain. a tévé kénernyó- S jén. A forradalmi hullám esztendővel ezelőtt már végigsöpört Európán, vonzási köre azóta az egész világra kiterjedt. A népek ma is Moszkvára tekintenek. A történelem folyamán először a Szovjetunióban épült fel a szocializmus, kezdődött el a kommunista társadalom építése. Szovjet ember űrhajózta körül elsőként Földünket, és nyitotta ki a világmindenség kapuját. Mit mond Moszkva? Mert ez a kérdés évek óta az első, bármilyen világpolitikai eseményről legyen is szó. A Szovjetunió Lenin örökéhez híven, következetesen harcol a fegyver nélküli világért. a különböző társadalmi herendezésü országok hékés egymás mellett éléséért. Humanista politikája rendszerének lényegéből fakad. Mit mond Moszkva? A világ napjainkban tanúja lehet annak, hogy a legfontosabb nemzetközi kérdésekben a szocialista Szovjetunió a konstruktív megoldások kezdeményezője. Ezért ma is a két rendszer közötti békés egymás mellett é- lés elvének győzelméért küzd. Mindent megtesz a nemzetek közötti bizalom elmélyítéséért. Korunk a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszaka. A XX. század a szocializmus, az épülő kommunizmus százada. 1917 Októbere az emberiség tavaszának hírnöke, a- melv egy új, szebb világ kezdetét hirdette meg. —Str— >
