Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-01-30 / 5. szám

Doln? Peter (Alsópéter) nagy község. A szélső házak mélyen benyitnak a hajdani szántóföldek közepébe. Nem győzik építeni az él utakat, éj utcákat. — Gazdag falu Dolny Peter? — kérdem a szövetkezet közgaz­dászát, Daho Michal mérnököt. — Nem tudom, mi jelenti ma a gazdagságot, és hogy ez a ténye­ző mennyire lényeges az emberek számára. A szövetkezet gazdag — a járás tíz legjobban működő szö­vetkezetei közé tartozik — és a A szövetkezet közgazdásza, Dano Michal mérnök. falu lakosságának csaknem a har­minc százaléka nálunk dolgozik. Ebből sok mindent kiolvashat... AZ EMBER NYERT A szövetkezet irodája nem ta­valy épült. Régi, nagyon régi, mégis mikor ráfordítom a szót, a közgazdász nevet, igen, tudja, de sokkal sürgetőbb é’píten>iv«lójuk is van. — Az utcán két bácsikátéi kér­dezősködtünk a szövetkezeti iro­da felől. Visszakérdeztek: Tán csak nem az osztalékot hozza? — Várják az emberek. Kérde­zősködnek, de még nem tudunk pontos eredményt mondani. Sem biztatást, sem elmarasztalást. Az idén kissé eltolódott az évzáró taggyűlésünk ideje. Ugyanis hát­ra van még több munka befeje­zése, értékelése, és míg nem tud­juk ezek eredményét, a végleges zárszámadást sem állíthatjuk ösz- sze. A tavalyi év sokszor kipróbál­ta a mezőgazdasági dolgozók é­berségét, versenyre hívta a mező- gazdasági tudományt, gépeket, műtrágyákat, szerszámokat, a pa­rasztok furfangos eszét. Tavasszal hó volt, nyáron eső, ősszel meg fagy, jég, északi szél. Kinek a ja­vára .dőlt el ez a versenyfutás Dóin? Páteren? — Sajnáljuk, ami tönkrement, nem volt kevés. A múlt év ennek ellenére sem mondható rossznak. Az ember nyert. A SZÖVETKEZET, A SZISZ ES A FIATALOK Három különböző fogalom, mé­gis csak együtt lehet róluk be­szélni. A szövetkezet csaknem hétszáz dolgozójának átlagéletko­ra harminchárom év. A szövet­kezet elnöke mindössze harminc- három éves, az agronómus, a zoo- techntkus és a közgazdász élet­kora harminc év körül mozog. Így aztán nem csoda, hogy az if­júsági szervezet tevékenységéről még azok Is órákig tudnának be­szélni, akik a szervezeten kívül állnak, a hatvanévesek. — Mindenbe beledugják az or­rukat, kíváncsiak és tanuléko­nyak. Hetente háromszor „rum- llznak“ a klubjukban. Már csak én is úgy mondom, mint a fiam —, mondja a szövetkezet pincéje előtt egy középkorú bácsi. Megtudom, hogy a SZISZ alap­szervezetének • ötvennégy tag fi van. Elnöke Zácsik Sándor, a do­hánycsoport vezetője. A szövetke­zet sokat köszönhet a fiataloknak. Még sohasem foglalkoztak az u- tánpótlás kérdésével. Itt a fiata­lok vállvetve dolgoznak a jóval korábban születettekkel. Ez per­sze hosszú fejlődés eredménye.­KOTKODACSOLOÉKNAL Ha azt mondom, Dóin? Peter, úgyszólván mindenki borra, Mil­lerre és rizlingre gondol, amiből az következhetne, hogy a szövet­kezet túlnyomórészt szőlőtermesz­téssel foglalkozik. Azzal is. De van jelentős mar­ha-, sertés- és baromfiállománya, és a szövetkezet nagy mennyisé­gű gabonát, takarmányt Is ter­meszt. Azt ami a szövetkezetnek ta­valy nem sikerült, ez a tejhozam teljesítése volt. — Pedig ez még csak az idő­járástól sem függött. Egy .tehén­től átlag 2500 liter tejet szolgál­tattunk be. Ez nagyon kevés, és már tettünk bizonyos lépéseket annak érdekében, hogy az idén jobb eredményt érjünk el. Öreg a marhaállományunk, és nem a leg­jobban sikerült a takarinány-átte- leltetés — mondja Daüo mérnök. Az, amire kicsit büszkék a Dol­ny Peter-iek, az a szövetkezet tyúkfarmja, 12 000 fehér lakójá­val. A két hatalmas teremben 6- 6 ezer tojó él. Évente cserélik ő- ket. Kicsit sajnálom ezeket a tol­las jószágokat, mert napjaik meg vannak számlálva: január végén elszállítják őket a Dunajská Stre- da-i konzervgyárba. De nemcsak emiatt szomorkodom. Szegény tyúkokat egész éven át nem éri a napfény, sem az eső és még ta­lán a fű színét is elfelejtették. A teremben tisztaság van, tökéletes a szellőztető berendezés, a leve­gő mentes minden különleges szagtól. — Itt minden munkát a gépek végeznek, — mondta Veselka Má­ria, miközben ügyel, hogy csak a jó minőségű, nagy és tiszta tojá­sok kerüljenek az első osztály címkéjével ellátott dobozba. A hatezer kotkodácsoló tizen­egy órakor ebédel. Rettenetesen éhesek, pedig naponta hét és fé! mázsa klüönleges tápláló takar­mányt fogyasztanak el. — Az evés és a tojás tölti ki életüket. Naponta 2700—3000 to­jást is elszállítanak a Jednotába. Télen valamivel alacsonyabb a to­jáshozam. AMIRE A FALU NEVE HALLATÁN GONDOLNAK A szövetkezet pincéje neveze­tesség. 1897-ben épült. A hordók 2000 literesek vagy 10-15 literrel a 2000 fölött. A különbséget sza­bad szemmel nem is lehet meg­állapítani. Vannak köztük ötven­évesek, de a többségük ennél fia­talabb. Ottfártunkkor épp fejtet­ték a Möllert, Pócs Flórt bácsi pincemester nevet. — A fiam épp ma ment Pusté Oíanyba ÍPusztafödémes) oltvá­nyokért. Én már öreg vagyok ah­hoz. hogv a fiatalok latjának nyilatkozzam. A fiam, az igen. ö fiatal... — Hány éves is, Flórl bácsi? Húsz, huszonöt? — tréfálkoznak a hordó körül dolgozgató embe­rek. — Mesélni tudnék, olyan öreg vagyok már. — És mi a legjobb ital a vi­lágon? — kérdem. A többiek már ismerik a vá­laszt és szinte kórusban kiáltják: — A víz. Most már tudom, miért éppen rájuk bízták a szövetkezet borát. A falon több oklevél is dicséri a Dolny Peter-i borfajtákat. A leg­értékesebb az 1972-ben egy nem­zetközi borkóstolón nyert aranyé­rem. Ezt persze a szövetkezet el­nöke őrzi. — Hány hektáron termesztenek szőlőt? — Hetvenhét hektáron. Túlnyo­mórészt asszonyok gondozzák a tőkéket, nyolcvanheten, s tavaly megkaptuk „A CSKP megalakulá­sa 50. évfordulójának csoportja“ címet — kapcsolódik be a beszél­getésünkbe Kosdi Lajos bácsi, a csoport vezetője. — És nem fél annyi asszony között? — Eleinte féltem, de akkor bi­zony húsz évvel fiatalabb voltam. — Nem szoktak panaszkodni az asszonyok? Pócs Flőri bácsi, pincemester,: A világ legjobb itala a víz.. — Mire? Mindenkinek több van, mint valamikor. Szeretnek dolgoz­ni, s munkájukat a szövetkezet meg is fizeti. A kettő szorosan összefügg. A jól végzett munka és annak értékelése nem mondhat ellent egymásnak. Amikor átlépem a szövetkezeti iroda kapuját, már majdnem ki­mondom: a kapun belül értékek születnek, kenyér, cukor, bor — de a kapu tárva. Mintha csak a tárt kapu is a szövetkezet és a lalu összetartozását, önkénytelen együvé növését akarná jelképez­ni. zAcsek epzs^et Veseika Mária és Holec Jutka: Ezek a tojások egészen biztosan frissek. SORSDÖNTŐ | NAPOK i. 1945-öt írtak. A Vö­rös Hadsereg legyőzte a fasiszta hordákat és Csehszlovákiát is felszabadította. A cseh és a szlovák nép a nemzeti bizottságok és a Nemzeti Front segítségével kezébe vette a hatalmat. A széles néptöme gek a CSKP vezetésé- j vei hozzáláttak a " kormányprogram megvalósításához. A reak­ciós csoportok a Kassai Kormányprogram híveiként léptek fel. Az éj szabad ország azonban nem tetszett nekik. Az olyan u rak, mint Zenki, Ripka, Ducháöek, Pro- cházka, Drtina és mások készítették már a talajt a kapitalista társadalmi rend visx- szaállításához. Három év is eltelt már, és a reakció még mindig hitt az erejében, és egyre e- rőteljesebben készült a népi demokrácia elleni döntő támadásra. Tudták azonban, hogy nyíltan nem léphetnek fel, és nem fedhetik fel valódi arcukat. Ezért a nem­zetgazdaságban gátolták a Kassai Kor­mányprogram teljesítését és támogatták a feketézést. Valahogy úgy gondolkoztak, minél rosszabb a népnek, annál jobb ne­kik. 1947 márciusában a Drtina vezette bel­ügyminisztérium kiadta a népi igazgatás megszüntetésére vonatkozó rendeletét, és már készítette a talajt a régi tulajdonosok visszatérésére. A terv azonben nem sike­rült. A kommunisták felismerték a szán­dékot és sztrájkba léptek. A burzsoázia meghátrált, de — csak ideiglenesen. Ekkor jelentette ki Zenki: „Egyszer min­den forradalomnak okvetlenül véget kell érnie.“ A rendkívüli szárazság nagyon a kezük­re játszott. Arra törekedtek, hogy az or­szág fogadja el a Marshall-tervet, mert ez­által az amerikaiak fennhatósága alá ko­rült volna. A terveik azonban ebben az e- setben sem sikerültek. A nép még erötel jesebben támogatta a CSKP politikáját, a- mely a Szovjetunióval való szorosabb e- gy ült működést tartotta a leghelyesebb út­nak. Klement Gottwald a CSKP KB 1947. no­vember 27-i ülésén így jellemezte a hely­zetet: „A nemzetközi események jelenle­gi fejlődése arra mutat, hogy a jövő he­tekben és hónapokban számitanunk kell a külföldi reakció fokozott nyomásával köz­társaságunkra. Ez a kilátás annál komo­lyabb, mert a külföldi reakció a mi hazai reakciónkra támaszkodik és együtt dolgo­zik vele.“ Különösen Szlovákiában volt nehéz a helyzet, ahol a demokrata párt vezetői kö­zött államellenes összeesküvést fedeztek fel. Ezek az államellenes elemek valósággal megbénították Szlovákia közellátását. A de mokrata párt felelőssége a kialakult hely­zetért Szlovákiában világos volt. Ez a párt összepaktált a volt fasiszta ludákokkal és lehetővé tette ezeknek az elemeknek fo­kozatos beszivárgását a hivatalok és gaz dasági intézmények vezető helyéire. A kommunisták időben óvást emeltek ezek el­len a mesterkedések ellen. A szlovákiai válság a megbízottak testü­letének lemondásával érte el csúcspontját, s ekkor a demokrata párt vezetősége úgy állt a cseh országrészek és Szlovákia nyil­vánosságának szeme előtt, mint felforga tó, összeesküvő demokrataellenes elemek rajtakapott védelmezője. február m ÍZIG-VÉRIG FIATALOK i ii rtek, jágot. Majdnei rtt^akad egy- A bizony Aki ismeri a húsz-huszonöt évvel ezelőtti állapotokat, az tudja, hogy milyen óriási munka és eredmény van a Mitrai Mezőgazdasági Főiskola mögött. Akkor az ügyesebb, rátermettebb, de iskolázatlan parasztemberek láttak hozzá az új, kollektív mezőgazdasá­gi üzemek irányításához. Ma olyan egykori hallgatóit tudhatjuk barátainknak. F,z elsősorban annak kö szűnhető, hogy a legtöbb kö ziiliik, ha elhagyja az iskola padjait, vége a diákéletnek, tovább folytatja a közéleti te­vékenységét. Sőt a legtöbb­jük épp a fiatalok szervezeté­ben, a SZISZ üzemi és közsé­gi szervezeteiben találja meg az első barátait, munkatár­sait, azokat, akik később se­gítő társaivá válnak az áj munkamődszerek, a korszerű mezőgazdasági munkaformák érvény esi tésén él. Vajon mennyiben járul mind­ehhez az iskola ifjúsági szer­vezete? Ügy tűnik, sokban! Ügy tű­nik, neki köszönhető, hogy a mezőgazdasági mérnök, ha el­hagyja az iskola padjait, nem­csak a szakmájában akar e­Ján Gráf redmányes munkát végezni, hanem az ifjúsági szervezet­ben is. Legalábbis erről ta­núskodnak Miroslav Proksa, az iskola ifjúsági szreyezete elnökének tájékoztató szavai: — Iskolánknak jelenleg kö­rülbelül háromezer diákja van. Ebből 2224 fiatal tagja a Szocialista Ifjúsági Szövet ségnek. Közülük 430-an kü­lönböző — iskolai, kari, évfo- lyami — tisztet töltenek be. E- zen kivill minden húsz-hu­szonöt diák egy tanuló* csoportot alkot. ennek u- gyancsak megvan a maga if­júsági sejtje, vezetősége, s eb­ben mindenkire jut bizonyos feladat. Különben, amikor az iskola ifjúsági szervezetének az el­nökét kerestem, úgy délelőtt tiz óra lehetett. Nem kellett sokáig keresnem, elég volt be­kopognom a szervezet titkár­ságára, és már jő helyen jár­tam. 0 ugyanis, ha nincs ép­pen előadása vagy gyakorla­ta, akkor itt szokta kezdeni a napját. Elintézi a napi pos­tát, felkészül a teendőire, megbeszéli munkatársaival a feladatokat. Most Is Így volt. Még le sem vettem a kabáto­haruló feladatot, tájéi a szervezet vezetőségé kórságon az élet baj :en lelvezet tndúsí­J'ipur­aiiszer mai, jött a szervezet alalnö- ke, Ján Gróf, jött a kultúrfe- lelős, Ján Brindza, és jöttsk a többiek is. Egyik a napi postát hozta, másik az újsá­gokat, a harmadik csak zett, hogy megbeszélj!. 1 Egyébként jiT is I vott * utó­lag átlapozni az újságol, hi­szen, aminek az idegen nem lehet tanúja, annak részese az iskola diákja, ifjúsági ve­zetője és Így az Idegen előtt alkalomadtán olyan dolgok is feltárulnak, amelyeket egyéb­ként talán a túlzott önfegye­lem eltakarna, tgy például ]6t kacagtunk az internátusi éle­tet karikirozá rajzokon. Ér­deklődéssel olvastuk és néz­tük az iskola művészeti pá­lyázatainak, az intézmény sportbajnokainak az eredmé­nyeit, a különböző hobbyknak élő diákokrúl szőlő beszámo­lókat. Természetesen, mi is viszaképzeltük magunkat a régi szép időkbe, amikor u- gyanúgy. mint a mezőgazda- sági főiskola hallgatói, gó­lyaként járulunk a ceremó­niamesterek elé, amikor nagy élvezettel kacagtunk és vihán­coltunk az Iskolai karnevá­lokon, felvonulásokon. Hát igen, az iskola Ifjúsá­gi szervezetének a vezetősé­ge, de maguk az iskola veze­tői is tudják, hogy a diákot mi élteti, mi teszi a politi­kai szakmai tudása mellett igazán egyetemet, főiskolát végzett szakemberré. Ez persze nem kell, halt be­tűvel bizonyítani, hiszen bizo­nyítják — élőben — a vég­zett hallgatók, a falvakon, mezőgazdasági üzemekben, kutatóintézetekben dolgozó fia tál mezőgazdasági szakembe­rek is. Németh István Két vezető: ján Brindza és Miroslav Proksa Ki

Next

/
Thumbnails
Contents