Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-10-16 / 42. szám

Gyermek - és ifjúsági tv-filmek seregszemléje Jelenet „A Tumannij-sziget fecskéje“ című filmből te el a háborúban, és nem ta­lálja helyét az ún. békés, túl- technizált társadalomban. ; A második nemzetközi gyer­mek- és ifjúsági tv-fUm-fesztl- vál nagy jelentőségét abban látjuk, hogy közelebb hozta egymáshoz a világ alkotó mü-- vészeít, akik szüntelen harcot folytatnak a gyermekek és a fiatal nemzedék jobb, boldo­gabb jövőjéért. Ezt bizonyítot­ták a bemutatott filmek is. — ki — „A Duna-dij“ J. Kulich szob­rászművész alkotása Bratislava főpolgármesterének díja, melyet „A Tumannij-sziget fecskéje“ című szovjet film ka­pott LAPTERJESZTÉS TANULSÁGOKKAL A közelmúltban egyik gömöri kisvá­rosban jártam. A cél a lap, az Oj Ifjú­ság terjesztése volt. Sok emberrel be­széltem, sok emberrel találkoztam. E találkozásokból idézek fel most néhá­nyat, azért mert érdekesnek, jellemző­nek találom őket. AZ ÚJSÁGÁRUS Az újságosbódé a tér egyik sarkában bújik meg. Odamegyek és kérek egy Oj Ifjúsá­got. — Sajnos már elfogyott — mondja az Idős kerek arcú néni. — Mennyit szokott kapni belőle? — Hetvenet. De ahogy kapom, úgy el is fogy. Tudja a diákok meg a vidé­kiek megveszik. Szeretik olvasni. Én magam is bele-bele nézek. Nekem is tetszik. — Es többet nem tudna eladni belőle — kérdezem. — Dehogyisneml De hiába rendelek többet, nem kapok. Pedig százötvenet is biztosan el tudnék adni. A TANÍTÓ — Az Oj Ifjúság? Hát kérem, én meg­tiltottam a diákjaimnak, hogy olvassák. — Miért? — Hát, kérem, azért mert tele van meztelen nőkkel. Nem diákoknak való. A diáknak az a dolga, hogy tanuljon. Nem engedhetjük meg, hogy erkölcsi fegyelmüket meztelen nőkkel szétzilál­juk. — Mikor olvasott ön utoljára Oj Ifjú­ságot? — Én kérem nem olvasom, de sokan mondták, hát megtiltottam. — Kár, hogy legalább időnként nem lapoz bele. Hátha nincsenek is meztelen nők benne — mondom neki. Hitetlenkedve néz rám. AZ AUTÓSZERELŐ — Tíz éve járatom a lapot. Elolvasok benne mindent, ami egy kiesd is érde­kes. Tetszik a technikát rovatuk, a sportrovat. Zácsek Erzsébet egy-egy ri­portját Is szívesen olvasom. Kár, hogy mostanában egyre kevesebb jó, élő írás jeleneik meg a lapban. Mindenről írnak, de a csehszlovákiai magyarok életével alig foglalkoznak. — Mire gondol? — Arra, hogy keveset írnak emberek­ről. Olyanokról, akik jói dolgoznak, a- ktk munkájuk példaképei lehetnének másoknak is. A DIÁK — Én az iskola SZlSZ-elnöke vagyok. Nekem nagyon tetszik a lap különösen azért, mert nagy segítséget nyújt ,a SZISZ--munkában. Valamikor mindnyá­junknak járt az osztályban, de most a Smenát és az Oj Szót olvassuk kötele- lezöen, s akinek még marad zsebpénze az megveszi magának az Oj Ifjúságot. — Te, mint SZISZ elnök, miért nem népszerűsíted a lapot diáktársaid köré­ben? — Népszerű az anélkül is, de három lapra nem tudunk előfizetni. A sok találkozásból négyet ragadtam ki. Négy jellemzőt. E találkozások tanul­sága kissé elszomorító, ezért kell be­szélni róla. A szerkesztőség ugyanis a Szocialista Ifjúsági Szövetségünk Köz­ponti Bizottságával karöltve mindent el­követ, hogy a lapot a pártunk XIV. kongresszusán lefektetett elveknek meg­felelően szerkessze, annak szellemében dolgozzon, és mégis .kint" számtalan félreértéssel találkozik. A legelszomo- rítóbbat az a pedagógus mondta, akinek elsődleges feladata lenne, hogy lapun­kat ismerje, és diákjai körében népsze­rűsítse. Számunkra a tanulság csak egy lehet: jobban kell dolgoznunk, jobban oda kell figyelnünk olvasóink vélemé­nyére. Azt ugyanis, hogy az olvasók is jobban figyelmezzenek ránk fs ne kósza híresztelések alapján ítéljenek meg bennünket) csak így érhetjük el. És még valamit — gyakrabban, kell talál­koznunk! — tó —--------------- fij ifjúság 7 SZERETIK-E KÖNYVEINKET A HAZAI OLVASÓK? IGEN, CSAK JUTTASSUK EL HOZZÁJUK! (A „BODROGKÖZI SZONDA“) Az ősz tűzijátéka javában folyik már a Bodrogközben I*. A fák vörösen és sárgán izzanak, és mintha kilőtt töl­tény potty anno. ki egy puskából, úgy koppon a főidre és gurul végig raft a egy-egy dió. A Bodrog-híd előtt kimustrált szekérkén hordát görget egy Idősebb asszony. A tőkék jő termést adnak ebben at esztendőben, és aki a muskotályt, a furmintot vagy a Csa­bagyöngyét megköstőlfa, olyan ízeket érezhet a nyelvén, mint ttvornyátk Idején a régi görögök. Bodrogköz a szüretre készült, asmtkor ott jártunk, Roska­dozó tőkék, Illatozó almafák, gyümölcseiket szóró diófák fogadnak. És nyíltszívű, vendégszerető emberek, akiknél egy kis bor meg egy kis szál orma mindig akad. Mi — cserébe — a könyvet tettük asztalukra. x Kis, négytagú különítményünk úttörő munkára vállal­kozott. Meg akart bizonyosodni róla, látni és tapasztalni akarta, keibe a hazat könyv az olvasónak? Van-e a Ma­dách Kiadónak piaca? A magyar könyvesbolt vezetője, Tóth Elemér, Tolvaj Bertalan, bodrogközi szíves kalau­zunk és a sorok írója járta az iskolákat és a szövetkezete­ket. Igazgatókkal, szövetkezett elnökökkel, pedagógusok­kal, diákokkal találkoztunk Královsktj Chlmecen, Prtbeni- ken, Velkp és Maljj Hereien, Mait} Kamenecen, Somotokon, Strátnén, Boiban, Bleiben, Maié és Veiké Trakanyban. JKtrdlyhelmec, Perbenyík, Naqygéres, Ktsgéres, Ktskövesd, Szomcrtor, Őrös, Boly, Bély, Kistárkány, Nagytárkány.) x Nehéz e csupa élmény, lelkesítő négy nap után józa­nul értékelni. Kérdéseinkre egyértelmű válaszokat kap­tunk. Igen, van hazat magyar olvasó, igen, van Igény ha­zai könyveinkre. Igen, van piaca a magyar könyvkiadó­nak. Sehol nem találkoztunk elutasító válasszal. Senki nem kérdezte, minek a könyv, mlnék az olvasásf Senki nem rendelt egy, vagy tíz könyvet. Minden Iskolai Igaz­gató vagy szövetkezeti elnök a tömegességet tartotta szem előtt. Két kiadvánnyal jártuk Bodrogköz falvatt-községett: Tóth Elemér Cstllagrózsa c. gyermekverskötetével és a jövő évi Népnaptárral. Az volt a tapasztalásunk, hogy az érdeklő­dés óriási. A gyermekversek megtetszettek az Ifjú díva- sóknak, akadtak, akik betéve tudták az íróval rendezget beszélgetésen költeményeit. A Népnaptár pedig, amely még színesebb, még tetszetősebb, mtnt elődei, egyik magyar aj­kú család asztaláról sem hiányozhat. Szlovákia déli részén számos nagy, gazdaságttag biz­tos alapokon álló szövetkezet alakult az utóbbi években. Ezek a hatalmas ,gzadaságl udvarok" összevonás útján keletkeztek, és olyan színvonalas munkát végeznek, a- mellyel méltán dicsekedhetnek. A kulturális alapra félre­tett pénzösszeg komoly summa. Egy értő, müveit vezető­ség kezében valődt kinccsé válhat ez a pénz: nemcsak a tagság számára olyan fontos szakirodáimat, hanem a lel­ki táplálékot szolgáló szépirodalmi műveket ts be lehet szerezni rajta. Ügy látszik, a Bodrogközben felismerték ezt a lehetőséget, és anélkül, hogy erre bárki külön figyel­meztette volna őket, máris így tesznek az illetékesek. Meggyőződésünk, hogy GömOrben vagy a Csallóközben is ilyen a helyzet. Rövidesen útrakelünk arrafelé ts. A „bodrogközi szonda* annyi kedvet szabadított fel ben­nünk, hogy az elkezdett munkát nem hagyhatjuk abba. Minden részletről tájékoztatjuk olvasóinkat, sók lelkes mondatunkat számokkal támasztva alá. x A bodrogközi emberek jól élnek. A kenyér mellé nemcsak szalonna akad, a kistárkányi szilvóriumról és a minden pincében más hangon zenélő borokról már nem ts beszélve. Sok helyen jártunk, sok ember otthonát ismertük meg. Búcsúzóul hadd írjam ide annak a megfigyelésnek az e- redményét, amelyet kezdettől fogva szorongva készítettem utunkon: minden lakásban sok könyvet találtaml És ezek a könyvek nemcsak a polcokat díszítették! Rendszeresen, folyamatosan olvassák őket az emberek. Az anyagi jólét­nek ennek a fokán jut gondjuk a könyvekre is. Ez volt bodrogközi utam legnagyobb élménye. Köszönöm a kenye­ret, a szalonnát, a szőlőt, bodrogközi emberek. De még jobban köszönöm a sűrűn telerakott könyvespolcokat, a különböző köteteket, ezt a lenyűgöző látványt. A bodrogközi ember szorgalmas. Reggeltől estig dolgo­zik, nem nagyon marad ideje könyvesboltokba futkároml. Vigyük hát el hozzá könyveinket és tegyük az asztalára. Igényli és megérdemli! Batita György 23. A PAPÍR HISTÓRIÁJA Szép, tényezett papírra nyomtatott könyvet mindig jé érzés­sel vesz kezébe az ember. A jé minőségű papír a nyomdászat és a könyvkészitás elengedhetetlen kelléke. Ez a mai korban érvényes, de nem mindig papírra írták vagy nyomtatták a kü­lönböző szövegeket. E sorozatnnkban már irtunk az agyagtáb­lákra vésett szövegekről, a papirusztekercsekről és a már szin­tén klasszikussá vált pergamenről. A papírról eddig viszony­lag kevés sző esett. A papír létezése és használata már ter­mészetes, pedig ennek a látszólag egyszerű közszükségleti cikk­nek Is megvan a maga fejlődéstörténete. A papfr előállításának kezdete az ókori Kínéhoz kötődik. Caj-lun, a császár egyik minisztere 1. sz. 105-ben készített elő­ször laliáncsből, kenderből és rongybél papirost. A csiszár kezdettől fogva nagy jelentőséget tulajdonított a találmánynak. Maga elé rendelte a feltalálót, dicséretekkel és magas kintfin tetéssel halmozta el, sőt néhány év múlva, 114-ben érdemei el- ismeréséöl Lnng-Ting hercegének nevezte ki. A kínai nép temp lomot épített tiszteletére, és még ezer esztendővel később Is vallásos áldozatokkal hédolt emlékének. Mielőtt Caj-lun a papirost feltalálta, a kínaiak selyemre és bambuszszeletekre írták könyveiket. A könnyebben kezelhető és olcsóbb papiros rövidesen kiszorította mindkettőt. — Sok idő telt el, amíg Kína nagy jelentőségű találmányáról más né­pek Is tudomást szereztek. A mongolok a kínaiak szomszédai voltak, s háborúskodásuk során leshotték el a kínaiaktól a papírgyártás titkát. Közben megint eltelt jónéhány évszázad. Minthogy pedig az arabok szomszédai voltak a mongoloknak, közöttük is gyakori volt a háborúskodás. Az egyik háború fo­lyamán, 751-ben, az arabok elfoglalták Szamarkand városát, és a hadifoglyoktól megtanulták a papírkészítés titkát. Még u- gyanabban a században Bagdadban Is alakult papfrkészité mű­hely. 1200-ban Fezben, Marokká fővárosában már 400 műhely dolgozott. A papírgyártás titka Afrika északi partvidékeiről el jntott a mérők lakta Pireneusi-félszigetre Is, majd pedig a fél­sziget északi felén laké spanyolokhoz. Nem állíthatjuk, hogy Európa nagy lelkesedéssel fogadta vol­na a papiros megjelenését. Csak 1272-ben kezdtek Európában — olasz földön, Ancona vidékén — papirost készíteni, és csak a XIV. században követte Olaszországot Franciaország, Német­ország és a többi nyugati állam. Az első Ismert német papfr- kfiszltő Stromer Dlman volt, aki NUrnbergben 1390-ben állított fel papfrraalmot. Szakmunkásokat hozatott Olaszországból, a kiknek eskflvel kellett megfogadni, hogy nem árulják el sen­kinek a papírkészítés titkát. Magyarországon csak az 1520 körOli évekből vannak hite­les adatok papírmalomről. A 16. században már Ismerjük a nagyszebeni, brassói és kolozsvfiri papírmalmokat. Mind Kínában, mind Európában, sokáig csak kézzel készítet- - ték a papirost. Rongyokat áztattak vízben, majd fehérítés cél­jából mészoldatban, s addig főzték kalapálték, amíg minden rostjuk különvált, és sűrű tejszerü pép lett belőlük. Ebből a pépbél a papírkészltő mester egy farámival meregetett, amely­re rézdrótbél készített szita volt feszítve. A rámának fedele Is volt. Amikor a master a rámát kihúzta a folyadékból és rá- hajtotta a fedelet, a szita aljén klcsnrgott a felesleges viz. Az így nyert papirost lepréselte, hogy nedvességét teljesen eltá­volítsa, majd kiteregette, hogy megszáradjon. Száradás után enyvvel vagy keményítővel kezelte, hogy csökkentse a papír szlvöképességét. A papiros nagysága az alkalmazott ráma nagy­ságától függött. Általában kétféle méretű papiros készült: 50z 70 cm és 30x50 cm-es. A papfrszükséglet rohamos fokozódása mind nagyobb gon­dot okozott a gyártóknak, mert nem tndtak megfelelj meny nyiségű hnlladékrnngyot biztosítani. Ezért már a '18. század vágón kísérletek folytak a fa nyersanyagként való felhaszná­láséra a papírgyártáshoz. Először azonban csak 1840-ben sike­rült a faköszürflletböl (fürészpor! gyengébb minőségű papírt előállítani. Csak amikor a faköszörfiletből tiszta cellulózét ál­lítottak elő, lett a fa a papíros legfontosabb nyersanyaga. A papírgyártás ma már teljesen gépesített. A hatalmas gé­pek egyszerre hét és fél méter széles, végtelen papírszalago­kat ontanak magnkbúl. További gépekkel pedig megfelelő mé­retűre vágják az egyes tekercseket. A papiros Európában a könyvnyomtatás feltalálásának küszö­bén (alant mag. A könyvnyomtatás nem fejlődhetett volna ki, és rövid Idő alatt nem hódította volna meg a világot, ha kel­lő Időben nem állt volna rendelkazéséro olyan tökéletes és ol- csö nyomtatási alap, mint a papiros. —ar— v Ma, amikor az Ifjúság szo­cialista nevelését a párt és az egész társadalom támogatja, a tömegtájékoztatási eszközök dolgozói Is tudatosítják, milyen hatással van munkájuk az Ifjú nemzedékre, érzik felelősségü­ket t fiatalok neveléséért. A tömegtájékoztatási eszközök a- lapvető feladata, hogy vonzóan mutassák meg a fiataloknak az előttük álló távlatokat és lehe­tőségeket. Az életre való felkészítésben fontos szerepet vállalt magára a televízió is, amely ma a leg­hatásosabb tömegtájékoztatási eszközök egyike. Naponta ne­vel, tanít, szórakoztat. A fia­talember gondolkodásának ala­kulására az iskolán és a szülői nevelésen kívül jelentős befo­lyást gyakorol a televízió. Se­gíti őket abban, hogy megért­sék az élet igazi értelmét. Ahhoz, hogy a televízió e 1- gényes feladatoknak eleget tudjon tenni, szükséges a mű­sorok állandó javítása, színvo­naluk emelése. A fenti gondolatok jegyében rendezték meg Bratislavában a gyermek- és ifjúsági tv-fllmek második fesztiválját. 21 ország 58 filmmel versenyzett a Duna- dfj elnyeréséért. A világ min­den tájáról érkezett alkotáso­kat több mint 100 kül- és bel­földi újságíró, televíziós szak­ember, valamint a bíráló bi­zottságok tagjai nézték végig, hogy kiválasszák azokat, ame­lyek magas művészi szinten szólnak a mai gyermekekhez, a mai ifjúsághoz. Igazi fesztivál-hangulat ural­kodott az új tv-központban, a malomvölgyi stúdióban, ahol minden nap odaülhettünk a képernyők elé, és újabb és ú- jabb problémákat, új témákat felvető filmeket láthattunk. Nem volt irigylésre méltó a zsűri tagjainak helyzete, hiszen nehéz volt kiválasztani a sok jó bemutatott filmből a leg­jobbakat még akkor is, ha a szó szoros értelmében való­ban hozzáértő szakemberek bí­rálták el az Igényes alkotáso­kat. A fesztivál befejeztével négy fődíj talált gazdára. Az első kategóriában a jugoszláv tele­vízió „Érthetetlen kapcsolatok“ című filmje nyerte el a Duna- díjat, mely arról szól, hogy mennyire felelősek a szülők gyermekeik felneveléséért. A film története egy gyermekott­honban játszódik le, hiteles ké­pet festve az elhagyott gyer­mekek éleiéről. Hazánk egy játékfilmmel és egy rajzfilmmel vett részt a versenyen. És itt el kell mon­dani, hogy nem a házigazdá­nak kijáró tiszteletiként ítélték oda nekünk a két főd íjat, ha­nem azért, mert a „Nekem senki sem mond semmit" cí­mű játékfilm valóban a leg­jobbak közé tartozott. A film egyaránt szól a fiatalokhoz és a szülőkhöz. A 15 éves főhős élete első krízisét éli át akkor, amikor megtudja, hogy szülei elválnak. A téma Időszerű és nagyon Is életbevágó. A szülői felelősségtudatot nem győzzük eléggé hangsúlyozni. Fiatalok és Idősebbek egyaránt értsék meg, hogy az otthon melegét nem tudja pótolni semmi. „Péter horgászik“ című cseh­szlovák rajzfilm nagyon ötlete­sen mutatja be környezetünk védelmének szükségességét, e- zért kapta meg alkotója Viktor Kubai a legnagyobb elismerést a Duna-díjat. Duna-díjjal jutálrnazta a bí­ráló bizottság a Pokka Pekkori japán filmet Is, mely. művészi erővel ábrázolja egy olyan em­ber sorsát, aki a lovát vesztet-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents