Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-10-16 / 42. szám

új ifjúság 3 A lu&ivnáí gyermekszanatőrium hi­vatalos megjelölése fürdő. Erre is ráillik azonban, amit a ki­lencéves csallóközcsütörtöki Lí­via mondott a kis páciensek hétvégi nagy tisztálkodása után: — Nem is tudom, mér’ mondják für­désnek, hiszen csak zuhanyoztunk. Az intézményre találóbb a ,,gyógy­hely” elnevezés. S ha már mindenkép­pen ragaszkodunk a hivatalos címhez, a „fürdő” alatt értsünk légfürdőt. Akár­csak Stósz. Luöivná is az asztmában, légcsőhurutban szenvedő gyerekek gyógyfürdője. Amint egy bratislavai gyermekorvostól hallottam évekkel eze­lőtt: ezek a klimatikus gyógyhelyek lé­nyegében semmi különlegeset nem nyúj­tanak, csak tiszta, fertőzésmentes leve­gőt. Semmi különlegeset? Vajon van-e a tiszta, fertőzésmentes levegőnél külön­legesebb létszükségleti cikkünk manap­ság, amikor lakásaink tízezreiben alig lehet „szellőztetni“ anélkül, hogy a gyárkémények, kazánházak füstje, a rob­banómotorok okádta bűz, a füvet len- lombtalan utcákról, terekről, homozók- ból fölszállő aszfaltgőz, por- és homo'k- felleg, a különféle vegyiüzemek orrfa­csaró bűze, s végül, de nem utolsó sor­ban az ablakok alatt járókelő, siető, ro­hanó, vagy éppen sétáló, üldögélő és játszadozó embertömeg terjesztette mil­liárdnyi baktérium be ne tóduljon kint­ről a lélegzéssel, dohányzással, fűtéssel, főzéssel, sázhasználattal már amúgy is értéktelenné tett levegő helyébe? ■ • ■ • Reggel hat órakor nyitok be az ötös számú pavilonba, kissé félve, hogy túl korán jöttem, de a kislányok már felöl­tözve tárnak a folvosón. Kérdésemre, hogy mikor keltek föl. a nyolcéves Nár­cisz így felel: — „Már régen.” — Ogy látom, egyik-másik gyerek ugyancsak nehezményez! a korai ébresztőt. — Otthon anyukám hétig is hagy a- ludirí, itt meg már fél ötkor kizavarnak az ágybő! — panaszolja durcásan az e- gyik kis elégedetlen. No, fél ötkor aligha, de fél hatkor mindenképpen föl keli kelniük, hogy fél hétig, a reggeli időpontjáig megmosa­kodjanak, felöltözzenek, megfésül köd je­nek, elvégezzék a reggeli tornát, rendbe tegyék a fekvőhelyüket. Jó idő esetén kint tornáznak, a pavilon előtt a torná­hoz tartozik a futás is, a kísebb-na- gyobb lányokból álló gyerekhad körül­futja az épülettömböt. A szanatóriumban 8—15 éves gyereke­ket gyógykezelnek, összesen kétszázhar- minc-kétszáznegyven gyerek száméra van itt férőhely. A fiúk nemcsak külön laknak, hanem külön is étkeznek, min­dig a lányok után. A napi foglalkozás egyébként folyosók, emeletek szerint oszlik meg. Minden folyosónak (emelet­nek] megvan a maga állandó személy­zete. Az ötös számú pavilon földszint­jén például ötvenhat ágy van, s a szol­gálatban hat nővér váltja egymást: ket­ten délelőtt dolgoznak, ketten délután, egy pedig éjjel felügyel a gyerekekre. Egy-egy nővérre minden hatodik éjjel jut ügyeletes szolgálat. Tanév kezdete után, amikor a gyerekek délelőtt isko­lában vannak, a nővérek kivehetik a szabadságukat, mert ilyenkor elég, ha délelőtt csak egy van közülük szolgálat­ban. Bár külön iskolaépülete is van a sza­natóriumnak, a harmadikosok tanítása a pavilon földszinti társalkodótermében folyik. A magyar Iskolába jött gyerekek­nek gondot okoz a szlovák nyelv, a he­lyesírás, de az a néhány hét, amit eb­ben az Iskolában — és ebben -a gyer- mekköznsségben — eltöltenek, bizonyá­ra aktív módon épül majd bele további szlovák nyelvtanulásukba, ■ • ■ A gvermekkózösség. az új arcokkal, más és más lakótársakkal való megís- me-kedés, az új barátságok és az eddig nem ismert ellentétek, amelyeknek az éjjel-nappal együtt átélt két-három hó­nap ad közös nevezőt, külön fejezetét jelentik a szanatórium életének. Tegnap egy vézna, szőke cseh kislány érkezeit a szobára, s az „őslakósok” máris azon igyekeznek, hogy otthono­san érezze magát köztük. Ma a beszé­des Mária futott be Bratislavábó». Bátor kislánynak látszik. Tehet, megszokta a szüleitől való távollétet — nem látszik szomorúnak. Egy csöppség viszont igen uekibúsultan ül a pavilon előtti pádon: most a napokban kellett volna haza­mennie. de közölték vele, hogy gyógy­kezelését meghosszabították. Állítólag a bratislavai és a csallóközi gyerekek szorulnak rá a leginkább a „légfürdős” gyógykezelésre. A nagyváro­si szennyezett levegő meg az alföldi por teszi, vagy valami más? Orvos mondta valamikor — mégpedig a stőszi gyer­mekszanatórium főorvosa —, hogy a légzőszervi bántalmakban szenvedő gyer­mekek nagy része kiegyensúlyozatlan családi környezet terhét cipeli a vállán. Ne feledjük el, hogy a légzőszerví bán- talmak jelentős százaléka allergikus e- redetü, tehát az idegrendszer közvetlen Légszomj függvénye. És azon sem árt elgondol­kodnunk, hogy korunk orvostudománya az' eddig vizsgált megbetegedések na­gyobb felét az ember lelki egyensúlyá­nak a hiányával hozza kapcsolatba. Az egyik kislány sírva meséli: lakó- társnői közül valaki lopással vádolta meg. Nem nagy összegről volt szó, öt vagy tíz koronáról csupán, de a gyerek- lélek érzékenységére vall, hogy a szana­tóriumban eltöltött másfél hónap alatt ez a gyanúsítás ütötte rajta a legfájóbb sebet. Egy másik gyermek anyukája azt ír­ta. hogy a szanatóriumból kapott levél odahaza egész nedves lett a páciens húgának könnyes csókjaitól. — És, amikor írom, nem nedves? Hisz százszor is megcsókolom, mielőtt lera­gasztanám! — méltatlankodik a kis számkivetett, de a hangjából kicseng: jőlesik neki a testvére szeretetének 1- lyen forma megnyilvánulása. A nagyma­máját ts ide utalták be. Star? Smoko- veCre. Talán eljön, meglátogat — mond­ja reménykedve. S még beszélgetünk, a- mlkor egy kislány bes 2ól érte, hogy lá­togatója van. Mint az örült rohan ki az épületből, s mivel a nagymamát időköz­ben tévedésből más épület felé irányí­tották, még öt perc múlva Is ott látom őt rohangálni izgalomtól kipirult arccal, az ötös számú pavilon körül. Dunaszerdahelyről egy házaspár jött meglátogatni a kisfiát; egyúttal csoma­got hozott az egyik csallóközi kislány­nak. A csomag tartalma: szőlő a me­gveri nagyszülőktől, tankönyvek, zseb­pénz, levél. A levelet olvasva a kislány szeme megtelik könnyel. — Miért sírsz? — kérdem. Szomorúan nézi a sorokat: — Anyura gondolok. — Ugyanez a kis­lány másnap este képeslapot ír az a- nvukájának, és megint csak elsírja ma­gát. ■ • ■ A tiszta, fertőaésmentes levegőn kívül persze gyógyszereket Is kapnak a gye­rekek, minden reggeli és vacsora után. És bőséges kosztot. Panaszkodnak/ is, hogy „itt mégjobban meghíztam, pedig le akartam fogyni“. A reggelin, ebéden, kívül tízőrai és uzsonna is van, s ha va­laki netán ennek ellenére is éhes ma­radna, az lefekvés előtt még kaphat va­lamit. Ez persze nem valami nehéz, zsí­ros étel, ami éjszakára megfeküdné a gyomrot, hanem aludtej, vagy más, könnyen emészthető táplálék. .Amilyen korán kelnek a gyerekek reggel, olyan korán feküsznek le este: fél nyolckor már elsötétülnek a háló­szobák. Ez a természet rendjéhez való Igazodás is (napkeltével kelni, napnyug­tával nyugodni], akárcsak a tíz óra al­vás, meg a napi több óra szabadban tartózkodás, nyilván a gyerekek ideg- rendszerét van hivatva erősíteni. Ezt szolgálja a másfajta kikapcsolódás Is: a szanatóriumnak mozija van, s időről- időre színészek ts fölkeresik műsoruk­kal a kis pácienseket. És mindez ter­mészetesen állandó orvosi fölügyelettel történik. Az intézet három, teljes mun­kaidejű kezelőorvosa, élén a főorvossal és az Igazgatónővel, valamint a közeli kórházból Időközönként kijáró gégész rendszeres, megfigyelés alatt tartja a harmadfélszáz gyereket. Kis vizit na­ponta. nagy vizit hetente egyszer szo­kott lenni. A gverekek már rég alusznak. Éjfél felé jár az idő. Az ötös pavilon föld­szinti folyosóján Kehy Mária, a Komá­romból jött nővér vigyázza a kislányok álmát. Lassan háromnegyed éve, hogy itt él; lehet, már meg is szokta az új munkakört. Mert hogy más ez, mint a kórházi beosztás, az biztos. A kórházban ugyan nagyobb fizetést kapott, de a fi­zikai megterhelés is nagyobb volt, mint itt. Ezeknek a lánykáknak a betegség külsőre alig érzékelhető, hisz egy kis köhécselést leszámítva többnyire makk­egészségeseknek látszanak. Csakhogy e- zek a családjukból, megszokott környe­zetükből kiszakított iskoláskorú gyere­kek elsősorban szeretetre, gyöngédség­re, pedagógusi tapintatra vágynak. Ez inkább nevelői munka, mint nővéri. I- lyenkor, tanév alatt, délutánonként a nővéreknek együtt kell tanulni a gyere­kekkel. A nővér az anyát helyettesíti ebben a környezetben. Nélküle egy ta­podtat sem tehetnek a gyerekek. Az ügyeletes nővér végigmegy a fo­lyosón, hallgatja- a szobákból kiszűrődő neszt. Némelyik kislány olykor felköhög. Az elmúlt éjszaka lehűlt a levegő — be is fűtöttek rögtön, mert a szanató­riumban nem évszakok szerint szabá­lyozzák a fűtést, hanem a napi hőmér­séklethez igazodva. A nővér megint beül a rendelőbe, valami könyvet vesz elő, de a gondolatai elkalandoznak. Va­jon nem bánta-e meg, hogy Idejött? Vá­rosi embernek azért hiányzik Itt a sok üzlet: itt csak „büfé“ van. vegyesbolt, de ha ruhaneműt, cipőt,' háztartási cik­ket akar vásárolni az ember, utazhat Poprádra, Svitbe. A táj, az Igen! Innen a pavilon elöl gyönyörűen látszik a Tát­ra.; (Már a sík vidékről jött kislányok is tudják, melyik a Gerlachfalvi-csúcs, s merrefelé van a Csorba-tő.] A szana­tóriumnak egyébként saját autóbusza van, hogy a gyerekeket kirándulni vi­hessék nyáron, a nagyobbakat hosszabb, a kicsinyeket rövidebb időre. Az is jó itt, hogy az alkalmazottak a közös konyhán kosztolhatnak, nem kell odaha­za főzniük. A nővér latolgatja új mun­kahelyének előnyeit és hátrányait, és vigyázza a kislányok álmát. Bent a szobákon halk mocorgások, és egyenletes szuszogás. Az egyik kis­lány mókust kerget álmában — van itt a fákon elégi —, a másik földi epret szed, meg málnát, vagy éppen gombát szárít a szokatlanul perzselő napon. A- lusznak a csallóköziek, Lívia és Nár­cisz, alszik a szenei Yvette, s a szőke cseh kislány is alszik, meg Márta, az úl bratislavai jövevény. Az a csöppség, akinek meghosszabbították a gyógykeze­lését, bizonyára hazajutott álmában. Al­szik a földszint, az emeleti szobák lakói Is alusznak,, meg a fiúk is, a másik pa­vilonban. Kétszáznegyven, tiszta levegő- ■e szomjas gyermek alussza az igazak álmát. Kétszáznegyven, tiszta életre szomjas lélek lesi aggódva: helyreáll-« a valahol kibillent egyensúly. Mikóts I. Róbert A tndrászszalon bepáráso dott ablakára kislány firkál gatDtt. Hosszúra nőtt bakfis □ fjai vékony szitakötők. Per nek óta figyelem. meg kap fáradt közömbössége Vem törődik azzal, ami mögötte történik, azzal sem ami az utcán. Néha mozdulatlanul, ejtett vállel ernyedten áll. Aztán djra fir­kál. Rendszer kerekedik e betűkapcsolásböl. s döbben ten olvasom az Ajra meg áj re felrótt betűket, amelyeket VÉTÓT KIÁLTOK azonnal letöröl, hogy kerekre formált ajkával Ajra bepárá sftsa a helyét s újra felírja: Élt 13 évet. Az epitifium akkor is ösz- szeszorftja a torkom, ha ki- íencvenévesnek szól. Nézem a kislányarcot. mi ez. ízetlen játék, ijesztgetés vagy — nem is játék?! — Virágot tudsz rajzolni? Megrázza a fejét, odébb hé zndik. Vad, és érzem, hogy akarattal neveletlen. — Volt egy kisfiú, azt Így tanftotta Írni az édesanyja. A befagyott ablakon, a gyűrűs njjával. A kisfiúbél trö lett Móra Ferencnek hívták, nem tndnm hailottái-e röle. fi ez A betűt szerette leg|nhhan. mert ahhoz elég volt, ha az ajkát kerekre formálta és ré- nyomte az üvegre, mint te az előbb... — Neki volt édesanyja... Ennyi keserűséget még nem hallottam gyermekszájbél. — És neked — nincs? — Nekem csak volt. Tizen- három évig. Aztán a tavasz szel, éppen a születésnapo­mon elment. Elváltak. Azéta én nem élek. — Meglásd, visszajön. A kislány makacsul ismétli: — Én azéta nem élek. Eszem alszom, beszélek, iskolába me gyek, de mint egy gép... S az ablakra újra felrajzol ja: Élt 13 évet. — Az elején még remény­kedtem, hogy egy reggel, a- mlkor felébredek, újra ott lesz e szobában, s folytató­dik minden, mint azelőtt. — Miért frod ezt az osto­baságot? — Ne féljen, nem lessek öngyilkos. De e boldogságom csak tizenhárom évig élt, á- mig anyu és apu együtt volt velem. — Hói dolgozik apukád? A kislány hirtelen behúzé- dtk bizalmatlansága csigahá zába. — Minek az magának? Hogy elmondja, hogy panaszkod tam? — szinte sfrva kiáltja — Én nBtn panaszkodom. Én csak visszavárom, örökké visszavárom az édesanyámat. Nem törődve az esővel, a- meiy eddig visszatartotta, ki­robbant az ajtön. Csak a hangja maradt utána, hangja amelyre még ma I» és talán mindig elnehezül a szivem. S nyugtalan éjszakák csendjé ben újra meg éjre a fülembe visszhangzik. Ha tehetném felhőúrlásokbél írnám ki ez égbolt kékjére, hogy édesany ja, bárhol legyen Is. hármer re menjen Is. mindég mindé nütt ezt olvassa, míg snfvéiu nem ér — kislánya örökké visszavárja. Molnár Erzsébet 1943 önzőn a német hadvezetóség elérkezettnek létté időt ahhoz, hogy hozzáfogjon a V-l harci bevetésének előkészítéséhez. 155. légelhárlté ezred fedőnévvel speciá­lis katonai alakulatot szerveznek. Az alakulat feladata al­kalmas időben megkezdeni London bombázását a V-l-gyel Az alakulat parancsnoka Wachtel repülő ezredes. Az ala kulat speciális kiképzést kap, s azonnal hozzáfog a V-l kilövéséhez szükséges katapultáló berendezések megépíté­séhez. A betonlapokra épített szerkezetek azonban nem soká kerülik el az angol lágifelderítés figyelmét. Rövide­sen megtalálják az Észak-Franciaország területén szétszórt mind a kilencvenhat kilövőt. A hadvezetóség azonnal el rendeli a bombázást. Wachtel ekkor cselhez folyamodik Szfnleg javítani kezdik a lebombázott kilövöket, titokban azonban új konstrukciót dolgoznak ki. Ez abbéi áll, hogy csak a betonalapot építik ki. Ezeket jól elfedik, figy hogy az angol légifelderítés ne* találja meg. A kilövószerke zetet, előre gyártott elemekből, bombabiztos raktárokban helyezik el. Számításuk szerint a műszakiak hat nap alatt képesek az előre gyártott elemeket a helyszínre leszállíta­ni és felszerelni. Az angolok ójra és újra bombázzák az eredeti katapultáló berendezéseket egészen június közepé­ig. amikor végre rájönnek, hogy felesleges, használhatat­lan berendezéseket bombáznak. Május 16-án Hitler kiadja a parancsot: június közepén meg kell kezdeni London bombázását. A pontos parancsot az „Oszerész" fedőnév alatt kapják majd meg. A rejtjele­zett parancs megérkezése után a hatodik napon, ennyi­re volt szükség az előre gyártott katapultáló berendezé­seknek a felszereléshez, meg kell kezdeni a bombázást. Wachtel megkezdi június elején az előkészületeket, jú­nius negyedikén hatalmas angol és amerikai bombázás in­dul Franciaország úti és vasúti hálózata ellen. Wachtel borzadva látja, hogy ez nagyon megnehezíti majd felada­ténak teljesítését. Az előre gyártott elemek és a lövedékek szállításához vasútra van szüksége. • Június 6-án, hajnali fél kettőkor telefonhívás ébreszti fel Wachtelt. Ekkor értesül, hogy néhány perccel ezelőtt megkezdődött az angol és amerikai csapatok normandiai inváziója. Délután, háromnegyed hatkor megérkezik a rejtjelezett parancs: „Oszerész“. Még az éjszaka folyamán előkerül­nek a raktárakból az előre gyártott katapultáló berende­zések, és előkészítik őket a szállításra. A parancs értel­mében június 12-én meg kell kezdődnie a bombázásnak. június 11-én — Wachtel katonái mór ötödik napja éj­jel-nappal dolgoznak — világos, hogy a parancsot nem tudják teljesíteni. A francia vasúthálózat rendszeres bom­bázásának katasztrofális következményei vannak. A vas­úton beállt zűrzavar, megszakadt közlekedés lehetetlenné teszi, hogy idejében elkészüljenek a kilövőberendezések. Június 11-én este, amikor még egyetlen egy kilövő sem üzemképes, a német hadvezetőség megerősíti a paran­csot: holnap meg kell kezdeni a bombázást. 12-én estére megérkezik Heinemann vezérőrnagy, hogy jelen legyen a bombázás megkezdésénél. Wachtel kéré­sére hatvan perccel eltolják a „H“ órát. Később úgy ha­tároznak: ha reggel háromig készen lesznek a kilövök, tömegtámadást indítanak. A helyzet azonban olyan, hogy reggel négyig az elfá­radt katonáknak nagynehezen sikerül fiz V-l-et útnak indítani. Tömeges támadásról szó sem lehet Az elkese­redett Wachtel beszünteti a tüzet. A kilőtt ti* lövedékből négy azonnal a start után lezu­hant, kettő nem érte el Angliát. 04.00 órakor robbant fel Anglia területén, Gravesendben. harminc kilométerre a londoni Tower-hldtúl. amely a löve­dékek bemérő pontja volt, az első V-l. A további bárom is Londonon kívül robbant, Bethnal Creenben egy vas­úti hidat rombolt szét, és hat embert ölt meg. Reggel az angol katonai szakértők érthetetlenül álltak: számításuk szerint a németek az első érákban legalább négy-ötszáz tonna robbanóanyagot zúdítanak Londonra. Ez gyakorlatilag meg Is valósult volna, ha Wachtelnek sike­rül idejében üzembe állítani az összes kilövőberendezést, így a tervezett nagy csapás azonban elmaradt. Végre, június 15-én jelenthette Wachtel, hogy ötvenöt kilövő harcképes. Azonnal megérkezett a parancs: teljes tűz a 42 számú célra. Ez London volt. 16-fin délig 244 lö­vedéket lőttek ki. Az első fázisban az angol légelhárftás légvédelmi tüzér­séggel próbált ellenállni. Rövidesen azonban le kellett ál­lítani a tüzet, mert ezzel csak a német szándékokat segí­tették elő. A bombáknak ugyanis az volt a céljuk, hogy lezuhanjanak. A légelhárftás közreműködésével azok a lö- vegek is lezuhantak, amelyek esetleg hibás bemérés foly­tán a városon kívül robbantak volna. Az első érákban az angol légelhárftás teljesen tehetetlen volt a támadás el­len^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents