Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-10-09 / 41. szám

új ifjúság 5

A Lengyel Kulturális Központban

Bratislava egyik legforgalmasabb pontján, a Szlovák Nemzeti Felkelés terén van a Lengyel Kulturális Központ. Az intézmény munkájáról TADEÜSZ CZÜBALAval, a Lengyel Népköztársaság bratislavai konzuléval és az LKK igazgatójával beszélgettem.

— Mikor és milyen célokkal nyílt meg Bratislavá- ban a Lengyel Kulturális Központ?

— Kereken huszonkét esztendeje, hogy központunk megkezdte működését Szlovákia fővárosában. Fő feladata az indulás napjaitól mindmáig nem változott. Tájékoztatja a széles nagy- közönséget Lengyelország időszerű politikai, közgazdasági, tudományos és kulturális kérdéseiről, hogy Szlovákia lakossága minél teljesebb képet kapjon a szocializmust építő lengyel nép jelenéről, sikereiről és terveiről. Természetesen, céljaink homlokterében a két szomszédos ország népe barátságának minél szilárdabb elmélyítése áll.

— Miképpen összegezné a Bratislavai Lengyel Kulturális Központ több mint két évtizedes, érdemdús tevékenységét?

— Az elmúlt huszonkét esztendőben számos munkaformát próbáltunk ki, ezek zöme bevált, amit központunk egyre fokozódó látogatottsága bizonyít a legékesebben. Nagyra értékeljük jó kapcsolatainkat a szlovákiai, különösen a bratislavai tömegkommunikációs szervekkel egy-«gy évforduló vagy egyéb jelentős esemény kapcsán sajtóértekezleteket is rendezünk. Lehetőségeinkhez mérten segítjük a lengyelországi és szlovákiai kulturális intézmények, szerkesztőségek, művészi szövetségek kapcsolatainak szorosabbra fűzését, elmélyítését. A két ország művészei között sok-sok baráti találkozót, írói, szerzői vagy előadói estet rendeztünk. Jól beváltak a kiállításaink is, amelyek a politikai és társadalmi élet aktuális tudnivalóin túl hű képet nyújtottak — például — képzőművészeink, iparművészeink vagy épp műépítészeink munkáiról. Ugyancsak említést érdemelnek a legkülönbözőbb témájú előadások is, mert részben az érdeklődök az itt kialakult „törzsgárdája adta azt az ötletet, hogy másfél évvel ezelőtt megalakítsuk a Lengyel Kultúra Barátainak Körét.

— Évente körülbelül hányán vesznek részt rendezvényeiken?

— Szlovákia! viszonlatban számítva mintegy 60—80 ezren. Nagy sikerük volt például a lengyel kultúra napjainak a Magas-Tátrában, Trenőínben, Kosioén, Edinán és egyebütt. Nltrán vetélkedőt rendeztünk Lengyelországról, ebbe kétezer főiskolai hallgató kapcsolódott be.

— Bizonyára Önök is megemlékeztek Kopernikusz születésének ötszázadik évfordulójáról?

— Természetesen! Szlovákia nagyobb városaiban kiállítást nyitottunk Kopernikusz életéről és munkásságáról. Az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumával közösen számos tudományos szimpóziumot, megemlékezést és ismeretterjesztő vetélkedőt rendeztünk. Nagy örömmel nyugtáztuk, hogy a szlovákiai sajtó is foglalkozott az évfordulóval, és kíváncsian várjuk Bártfay Tibor, akadémiai szobrászművész most készülő Koper- nikusz-szobrát.

— Említette már, hogy fő céljaik, egyike a csehszlovák és a lengyel nép barátságának az elmélyítése. Miképpen tükröződik ez a szándék mindennapi munkáinkban?

— Szinte minden rendezvényünkkel erre törekszünk. Akcióink zömét igyekszünk együtt, közösen rendezni. Hadd említsek csupán egyetlen példát: a lengyel költőt

Tadeusz Czubala

esték állandó vedéget a két írószövetség képviselői, a szlovák előadóművészek, az irodalmi szaklapok lengyel és szlovákiai munkatársai. És hasonló módon népszerűsítjük a szlovák költészetet Lengyelországban is.

— Hány dolgozója van a Bratislavai Lengyel Kulturális Központnak?

— Az állandó alkalmazottaink szánva mindössze öt, de nagy segítségünkre vannak lelkes külső munkatársaink is, akik önfeláldozó segítsége nagyban hozzájárul munkánk sikeréhez.

— Tudtommal nyelvtanfolyamokat is tartanak?

— Igen! Minden esztendőben, szeptember végén vagy október első napjaiban indul egy-egy új évfolyama a lengyel nyelvtanfolyamnak. Minden tanévkezdetkor 40— 50 személy érdeklődik iránta. Sokan közülük a tanfolyam után is gyakori vendégeink, munkatársaink maradnak.

— Az idegen nemzetek kulturális központjai általában emlék- s dísztárgyakat, iparművészeti cikkeket is árusítanak? így van ez a Bratislavai Lengyel Kulturális Központban is?

— Ez a tevékenységünk pillanatnyilag még nem állandó jellegű, csupán a kulturális propaganda egyik eszköze. Egyelőre évente háromszor, általában három-négy hónapos időközökben árusítunk emléktárgyakat, népművészeti, iparmű

vésaeti, képzőművésze« cikkeket, könyveket, hanglemezeket. Rövidesen bővül a központ, ami lehetővé teszi, hogy állandósítsuk az árusítást. Általában az Ipar- és népművészeti tárgyak iránt legnagyobb az érdeklődés, különösen a fehérfábó! készült dísztárgyak kelendőek. Fokozódik a kereslet a bőráru, a hanglemezek és a tudományos kiadványok iránt Is.

— Terveik?

— Sokrétűek! Az imént sző esett már arról, hogy ezután több helyünk lesz. Az átalakítási munkálatok befejeztével Így gyarapodik majd a munkánk, s sokban változik a tartalma. Természetesen, a Jövőben is az elmúlt több mint két évtized sikereiből Indulunk majd ki, bár tudjuk, hogy a tíz évvel ezelőtt még gyümölcsöző módszerek ma már nem válnak be maradéktalanul. Nekünk is alkalmazkodnunk kell a közönségigény változásához, a velünk szemben támasztott egyre nagyobb követelményekhez. Terveink összeállításakor szem előtt tartjuk azt is, hogy Szlovákia lakossága és a lengyel nép előtt is a következő esztendőkben a jelentős politikai és társadalmi évfordulók egész sora áll. A lengyel néphadsereg vagy a Szlovák Nemzeti Felkelés közelgő 30. évfordulója, 1975-ben pedig a felszabadulás három évtizedes jubileuma és több más jelentős évforduló kapcsán rendezett műsoraink, kiállításaink és egyéb rendezvényeink mindegyikével társadalmi elkötelezettségünket bizonyítjuk majd és tovább szilárdítjuk a két ország barátságát.

— Köszönöm a beszélgetést!

B. M P.

t

Olvasónapló

KÖZÖS HAZÄBAN cím alatt jelent meg a Pravda Kiadó gondozásában Juraj Zvara, Balázs Béla, C sanda Sándor, Dűllek Imre, Móz si Ferenc és Mihály Géza tanulmányainak gyűjteménye hazánk magyar nemzetiségű lakosságának politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági életéröl.

Nem óhajtjuk a tanulmányokat a marxista irodalomtudomány alapján értékelni, a fontossági sorrendet inkább mondanivalójuk, tnformációértékü tartalmuk szerint állapítottuk meg. Ezért foglalkozunk részletesebben Zvara, Balázs és Mihály tanulmányaival.

furaf Zvara á CSKP nemzetiségi politikáját boncolgat fa, nagyon tárgyilagosan részletezve, hogy mit jelentett ez a szocializmus építésének időszakában, és felsorolja az ezzel összefüggő további .feladatokat ts. A tanulmány nagy érdeme, hogy nem leplezi az elkövetett hibákat sem, hanem józan logikával műtat rá, miképpen használták ki ezeket a hibákat 1968-69-ben a jobboldali opportunisták és a nacionalizmus megszállottjai a szocializmus ellen. „...Elkezdődött a sovinizmussal való kölcsönös vádaskodás, a kultúregyestile- tek és ezek képviselői ellen irányuló támadás, a nemzetiségileg vegyes területeken a lakosság közötti csetepatékra, tüntetésekre, ablaktörésekre, a magyar és ukrán föliratok eltávolítására és hasonló ügyekre került sor." (51. oldal). A szerző a valóságnak megfelelően megállapítja, hogy ezeket a támadásokat csak a CSKP KB 1969. évi áprilisi és májusi plénuma és a párt új vezetősége gátolta meg.

Ogy érezzük, hogy minden becsületesen gondolkodó csehszlovákiai magyar teljes egyetértésével találkozik Zvarának az a megállapítása, hogy „...a CSKP internacionalista politikája 1946 után jelentős eredményeket ért el a nemzetiségileg vegyes területeken.“ (59. oldal). Hiszen éppen ennek az internacionalista, ennek a lenini nemzetiségi politikának köszönhető, hogy 1960 és 1970 között a magyar nemzetiségű lakosság száma 7,2 százalékkal gyarapodott la cseh nemzetiségűek 3, a szlovák nemzetiségűek 9,3 százalékkal).

Zvara tanulmánya adatokkal, eredményekkel bizonyltja, hogy pártunk 1948 jégtörő februárja óta egyre céltudatosabban törekedett a nemzetiségek jogainak maradéktalan érvényesítésére. egyben rámutat arra is, hogy a válságos időszak után a CSKP KB új vezetősége is arra törekedett és törekszik, hogy határozottabban, elvszerübben és átfogóbban oldja meg az ezzel kapcsolatos vagy még függőben levő problémákat.

NAGYON Időszerű Balázs Béla írása, amelyben, azt j elemzi a szerző, hogy milyen szerepe volt és van az 0j Szónak a csehszlovákiai magyar újságírásban. Hasznos ez a tanulmány egyrészt azért, mert számos eddig ismeretlen, kortörténeti szempontból Is értékes adatot tartalmaz, másrészt pedig a- zért, mert az Öj Szó néhány hét múlva ünnepli negyedszázados évfordulóját.

Balázs Béla nagyon összefogóén, de a történelmi valóságnak megfelelően ismerteti az 1948-as februári győzelmet megelőző évek fontosabb és a hazat magyarságot érintő eseményeit, majd — mondhatnánk — „történelmi riportbanm számol be az Oj Szó indulásáról. A programot tör in ez Gyula, a lap első (és jelenlegi} főszerkesztője így fogalmaz1 a meg: „...azon leszünk, hogy egyengessük a közeledés útját, és barátságra, kölcsönös megértésre neveljük népeinket.*

Ogy véljük, hogy most, a negyedszázados évforduló küszöbén, az 0] SZÓ olvasóinak egyre növekedő tábora igazolhatja, hogy a lap hű maradt ehhez aprogramhoz, mint ahogy a .mai napig is érvényesek Lőrincz Gyulának az Oj Szó jelentőségéről mondott szavai: „Az Oj Szó első számai minden csehszlovákiai magyar dolgozónak azt jelentették, hogy a magyar nyelv, a magyar szó szabadságot, támogatást nyert pártunk és kormányunk részéről.“

A tanulmány szerzője elemzi a lap szerkeztét is, rámutat a válságos időszakban elkövetett hibákra, hangsúlyozva, hogy a nehézségeket „..az 0j Szó• hamar leküzdötte, és visszaállította tekintélyét, elkötelezett, pártos szellemét" (121. oldal).

Nem szakmai elfogultságból ered az a meggyőződésünk, hogy aki ezt a tanulmányt elolvassa, még nagyobb szeretettel és nagyobb megbecsüléssel veszi kézbe negyedszázados hű társunkat — az Oj Szót.

DEL-SZLOVAKIA gazdasági fejlődésével foglalkozik Mihály Géza tanulmánya. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ezt a tanulmányt minden magyar nemzetiségű népművelőnek, kulturális dolgozónak és propagandistának ismernie kell. Ugyanis a szerző adatokkal bizonyít ja, hogy a párt nemzetiségi politikája nem tételeket, szépen fogalmazott mondatokat, biztató deklarációkat felent, hanem nagyobb darab kenyeret, gazdagabb, teljesebb életet, több és jobb munkalehetőséget. így többek - között rámutat arra, hogy 1946-bcm Dél-Szlovákiában áz iparban főpfalkoztatonak száma nem érte el a 23 ezret sem, 1970-ben azonban számuk már 98 ezerre emelkedett. „A felszabadulás óta Dél-Szlovákia területein több mint 60 új üzem épült, s a rekonstruált és modernizált üzemek száma meghaladja a 40-et." (278. oldal).

Hangsúlyozzuk: a szerző számokkal bizonyít, és ezek a számok — a fejlődés képletei — cáfalhatatlanul igazolják a CSKP nemzetiségi és gazdaságpolitikájának helyességét és azt, hogy egész társadalmunk sikeresen halad előre a szocializmus útján —, tehát a nemzetek és a nemzetiségek egyaránt. i ■

A KÖZÖS HÁZ AB AN hasznos és tanulságos kiadvány, nemcsak hézagpótló, hanem több vonatkozásban forrásmunka és dokumentum is. Péteri! Gyula

21. A ZAY CSALÄD RÉGI KÖNYVTARA

A régi történelmi gyűjtemények sarába tartozik a Zay család könyvtára, amely számos könyvritkaságával a legértékesebb gyűjtemények közé sorolható. A Zay család a 16. század második felétől birtokolta a topoléanyi járásban lévő uliroveci (ugród) várat és a hozzá tartozó földbirtokot. A könyvtár legrégibb könyvei is ebből az időből valók. Ez tehát azt jelenti, hogy megvásárolták az első magyarországi ösnyomdák termékeit. Közvetlen adatunk ennek bizonyítására, sajnos, nincs, sőt az is elképzelhető, hogy a szóban forgó könyvek később kerültek birtokukba, de a művek tartalma az előző feltételezést látszik bizonyítani. A Zay család ugyanis egyike volt azon kevés főúri családoknak Magyarországon, akik kezdetektől fogva a reformáció töretlen hívei voltak. Márpedig a vándornyomdászok, mint Huszár Gál, Bornemisza Péter, Manskovits Bálint, mind lutheránusok voltak, és a könyvek, amelyeket nyomtattak, szintén. A Zay család könyvtárában még ma is megtalálhatók a Huszár Gál és Bornemisza Péter által nyomtatott protestáns énekeskönyvek

és evangéliumok az 1573—1575-ből. Ha tehát az előbbi fel- tételezést elfogadjuk, következésképpen azt is el kell fogadnunk, hogy a Zay család már a 16. század második telében megalapozta a könyvtárat. A könyvtár építése a kezdeti időszakban természetesen nem azzal a céltudatos alapossággal folyt, mint a későbbi századokban, hiszen akkor még a könyv is kevés volt.

A 18. század végén azonban mér tekintélyes gyűjteményről beszélhetünk. Számos könyvben ugyanis jelzet található, amely a 18. század végéről származik. Valószínű, hogy bizonyos rendszert már ekkor bevezettek a gyűjteményben. Feltételezhetően jegyzék is készült a könyvekről, ez azonban mindmáig nem került elő.

A Zay család könyvtára 1831 ntán jelentősen, néhány száz kötettel gyarapodott. 1831-ben ugyanis Zay Imre feleségül vette báró Caliscb Máriát. A feleség Rytéicárél magával hozta a családi könyvtárat, amelynek ő volt az örököse. Ez a könyvtár Calisch János gyűjtésének volt az eredménye. Egyes köteteit arról lehet megismerni, hogy a belső címlapon kézírással he van jegyezve Calisch János egész neve vagy csak a névjegye: C. J. Ez a tény is arra mutat, hogy a Zay-féle gyűjtemény még 1840 előtt keletkezett. Semmi esetre sem 1840 után, ahogyan azt a 19. század második felében feldolgozott statisztikák állítják.

A !19. század utolsó évtizedeiben elkészült a gyűjtemény pontos Jegyzéke is: „A csömöri gróf Zay-ak zay-ugróczí

könyvtárának névjegyzéke“. E dokumentum keletkezésének pontos dátumét megállapítani nem lehet. A kézírás, a papír minősége és egyéb körülmények alapján kétségtelen, hogy az 1800-as évek végén készítették. A jegyzékből kitűnik, hogy a könyveket tartalom szerint 18 szakcsoportba sorolták, és ezután folyamatosan sorszámozták. A jegyzékben kapott sorszámot ráragasztották a könyv hátára. Sajnos, ezek a cédulácskák sok könyvről elvesztek, így nehéz helyreállítani az eredeti rendszert a gyűjteményben. A jegyzék egyébként 15 468 leltári egységet tartalmaz, ami nagyjából ugyanennyi kötetnek felel meg, mivel a több kötetes művek egyes köteteit is külön sorszámmal látták el.

Az említett jegyzéket alapnl véve 1902-ben ellenőrizték a könyvtár állományát. Az ellenőrzés kimutatta, hogy 218 kötet hiányzik a gyűjteményből. A hiányzó példányok már nem kerültek elő.

Az utolsó tulajdonos, Zay Margit halála után, 1937-ben a hatósági ellenőrzés során 15 243 könyvtári egységet vettek leltárba. Tehát a könyvek száma kevéssel ugyan, de emelkedett. Figyelembe kell vennünk természetesen azt a tényt Is, hogy ezt a gyűjteményt már nem gyarapították maguk a Zayok sem, hanem külön tárolták a beszerzett könyveket. 1945 után a gyűjtemény a bojnicei várba került. Innen szállították Opnnicóre 1958-ban az Apponyl- könyvtár helyiségébe. Ma is itt található. A feldolgozása folyamatban van. —ar—