Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-10-09 / 41. szám
1 6 új ifjúság — A SPORTOLOK „NEMZETGYŰLÉSE“ ELŐTT Kongresszusukra készülődnek a sportolók és a sportfunkcionáriusok. A Csehszlovák Testnevelési és Sportszövetség negyedik országos tanácskozása következik. Az előkészületekről, és általában mindenről, ami ezzel az eseménnyel összefügg, Jan Málinka, a Csehszlovák Testnevelési és Sportszövetség Központi Bizottsága politikai osztályának vezetője tájékoztatott. „Ezekben a kongresszus előtti hetekben tulajdonképpen két fontos dologról van szó. Egyik lényeges feladatunk, hogy megfelelő propagandát fejtsünk ki a negyedik kongresszusnak, másik a kongresszus alapos előkészítése. Propagandatevékenységünkkel azt a célt követjük, hogy a közvéleményünk megtudja, mit tettünk mi, sportolók és tisztségviselők a CSKP tizennegyedik kongresszusa határozatainak valóra váltásáért. Ugyanakkor azt is közölni szeretnénk a tömegekkel, hogy testnevelési mozgalmunk új utakra lépett, a tömegsportolás és élsportolás új megoldásait keresi, még hatékonyabban akar majd ténykedni, mint eddig. Szeretnénk, he dolgozóink aktivitása a sportban is érezhető lenne, ha nemcsak a munkájukat végeznék a szocialista versenyek szellemében, hanem hatnának környezetükre is, és még nagyobb tömegeket nyernének meg a sport U- gyének. Ami a negyedik kongresszust illeti, sok még tenünk a tárgyalótermeket, a munkánk. Fel kell dfszí- kiállításokat kell szerveznünk testnevelési mozgalmunk huszonötödik évfordulója alkalmából, fel kell díszítenünk magát a fővárost is, Prágát, ahová a vendégeket és a tárgyhókat várjak. A küldöttekről egyelőre nehéz még beszélni, csak most Jelölik ki őket. Egy biztos: olyan példás viselkedésű egyének jönnek majd az országos kongresszusra, akikre büszkék lehetünk. A negyedik kongresszus pontot tesz egy nehéz, gondokkal teli időszak végére. Szeretném, ha testnevelési mozgalmunk még egységesebb lenne a jövőben, ha az illetékes szervek még Jobban támogatnák, és ezek után is minden igyekezetünk arra irányulna, hegy harmonikusan fejlett szocialista embert nevelj ünik társadalmunknak.“ aSy£a »későmtől eltérően l T1 most csak három baj- / noki mérkőzésről szá- mólók be, mivel a kupamérkőzések és ■a világbajnoki selejtező miatt ismét szünet volt a ligában. (Ezeken a mérkőzéseken pedig bizonyára együtt szurkoltunk csapatainknak.) Mi, akik sem a kupában, sem a válogatottban nem szerepelünk, három teljes héten át készülhettünk a következő bajnoki fordulóra. Ismét megemlítem azt, amiről már többször írtam, hogy így szinte lehetetlen formába lendülni. Három hét olyan hosszú idő, hogy a csapat ismét az Idény előtti formájába eshet vissza. A kupákban szereplő csapatok pedig kettős előnyt élvezhetnek: tovább csiszolhatják formájukat, sőt megtanulnak küzdeni minden gólért, mert Itt nagyon fontos a gólarány Is. A szerzett tapasztalatoknak aztán nagy hasznát láthatják a ligában. Most azonban térjünk vissza a bajnoki fordulókhoz! Meg kell állapítanom, hogy csapatom, a Lokomotive Kosice helyzete az utóbbi három forduló után katasztrofális. Talán a Skoda PIzeií csapatát tartom a liga leggyengébb együttesének, és tessék, rám oáfoltak, mert a legutóbbi fordulóban l:l-re mérkőztek Bratislavában a Slovannal. A Plzeftt mt is lebecsültük egy kissé, amikor nálunk vendégszerepeit, pedig Blcan.szép egyéni teljesítmény után már a hetedik percben gólt ért el. Ez a dugó felébresztette csapatunkat, és Caloun kapuja előtt tűzijáték kezdődött. Először Ondó lőtt az én átadásom után gólt. Egy perccel később FleSar hosszú labdát küldött az ellenfél térfelére, Plass és Kofínek tétováztak, a labda hozzám jutott, nekem pedig sikerült a kifutó Caloun mellett a hálóba gurítanom. Továbbra Is ml kezdeményeztünk többet, és még a félidő befejezése előtt Móder bombagóllal 3:l-re növelte előnyünket. Erről a gólról nyilatkozta RubáS edző, hogy az év dugója. A félidő után alábbhagyott a játék irama. Én még lőttem egy kapufát huszonöt méterről, de az eredmény már nem változott. Ezután vért ránk a keletszlovákiai rangadó a Tátrán Preäov csapatával. Ide nem utaztunk esélytelenül, hiszen a rangadón általában nincs biztos esélyes, itt minden lehetséges. Utolsó összecsapásaink Is ezt igazolták. Amikor Preäov bajnoki ambíciókkal fogadott bennünket, könnyed l:l-et értünk el, és csak rajtunk múlott, hogy nem győztünk, mert volt néhány nagy helyzetünk. A visszavágón viszont itthon kikaptunk 2:l-re, és így elszalasztottuk azt a lehetőségünket, hogy az UEFA-kupában a VSS helyett mi játsszunk a Honvéddel. Ezen a mérkőzésen ismét ú] összetételű védelemmel rukkoltunk ki, de ez már jellemző az őszí idényben a Löki csapatára. Most Mantiö-Knapp-Nagy- Slosíarik összeállításban szerepelt a védelmünk. Az első perceket még ml uraltuk, Nagy gólhelyzetből melléfejelt, de ezután jött a hazai nyomás. A két rendkívül gyors szélső, Onufrák és a fiatal Sobota sok forró percet szerzett védelmünknek. Ezekben a percekben kapusunk, Flesar nagy napjaira emlékeztető formában védett. Mégis, ha nehezen is, de megtört a jég. Sobota révén vezetéshez jutott a hazai csapat. Ezután ismét kiegyenlítődött a játék, és Slosiarik beadását Jaoko a hálóba rúgta. A lelátók elcsendesedtek. A félidő 1:1 arányban végződött. A második játékrészben ismét ml kezdtünk jobban. Ekkorra már beállt a sérült Ko- manick# is a Preäov csapatába. Komaniok? elsaedte Hrictől a labdát, kicselezte Fleäart is és az üres kapu elé gurított, ahol a fürge Sobota állt, ő pedig nem hibázott. Komanicky- nak ezután Ismét kiújult a sérülése. Le Is ment a pályáról. A gól után már csak egy csapat létezett a pályán: a Tatw% Időnként tavalyi nagy napjaikra emlékeztetőén játszottak. A harmadik góljuk sem sokat váratott magára, Novák gyilkos erejű szabadrúgása a hálónkban kötött ki. Azután úgy tűnt, hogy összeszedjük magunkat. Sikerült laképnél hagynom a preäovl védelmet, kicseleztem a kifutó Cerveftákot Is, aki hátulról elgáncsolt. Korőek játékvezető azt ítélte, hogy az eset a tizenhatoson kívül történt, holott legalább 3—4 méterrel beljebb volt. Az ellentámadás aztán egy kitalált tizenegyessel végződött, ezt Skorupa értékesítette. Ehhez különösebb kommentárom nincs is, és így 3:2 helyett 4:l-re alakult az eredmény. A ráadás ezután következett, Sobota az alvó védők mellett« belőtte az ötödiket. Azt hiszem, minden olvasóéi tudja képzelni, milyen lelkiállapotban van egy csapat egy ilyen vereség után. Három nap múlva a Dukla együttesét kellett fogadnunk. Tudtuk, hogy a Dukla még Idegenben Is félelmetes. A Dukla-meccs számomra szépen kezdődött, u- gyanis a Práca főszerkesztője Visváder elvtárs átadta a tavalyi gólkirályságomért a vándorserleget. Bevallom, kellemes érzés volt, sajnos, nem tudtam jó játékkal bizonyítani, hogy a királyság nem volt véletlen. Az első percekben Fan- del óriást védelmi hibából megszerezte a vendégcsapat vezető gólját. Ez a gól nagyon megkönnyítette a Dukla helyzetét, magabiztosan és jól futballoztak. Néha már szinte könnyel- műsköötek is. Egy ilyen köny- nyelmüsködés után elvettem Samektől a labdát, egyedül voltam Viktor előtt, de elhamarkodottan felé lőttem. Ezután a Dukla védelme óvatosabb és szilárdabb lett. Nem sokkal a félidő után Kaőánl edző gyenge Játékomért lecserélt, de a csere sem hozott sikert, mert pár perccel a mérkőzés vége előtt a félidő után beállt Gergely teljesítményével megteremtette a 2:0-ás végeredményt. A Dukla nagyon jő csapat, azt hiszem, lesz • beleszólása a bajnoki cím sorsába. JÖZSA LÁSZLÓ A szabálymódosítási javaslatok közül tálán a legreálisabb elképzelés az, hogy a partdobás helyett vezessék be a „partrúgást“. Tehát ne kézzel dobják be az oldalvonalon túlra került labdát, hanem szabadrúgásszerűen hozhassák játékba arról a pontról, ahol elhagyta a játékteret. Ez a javaslat a támadó futballt szolgálná. Manapság a védőjátékos mindennemű meggondolás nélkül szerel az oldalvonalra, és a partdobást könnyűszerrel hárítják. Egészen más lenne azonban a helyzet, ha az ellenfél ilyenkor dobás helyett rúgná a labdát. A kapu közelében égy ilyen berúgás — a Jobb szög miatt — még a szögletrúgásnál is veszélyesebb lenne. Hasonlóan ésszerű és célravezető lenne annak az új szabálynak a bevezetése, melynek szószólói javasolják, hogy a „paragrafus“ ellen vétkező csapat ne állíthasson fel sorfalat a szabadrúgásoknál. Nézzük csak közelebbről az esetet. Az ellenfél gyors csatára kecsegtető helyzetben kiugrik, már a 16-osnál jár, amikor a nyakánál fogva földre rántják, elgáncsolják, hátulról felvágják. A bíró szabadrúgást ítél, s elkezdődik a huzavona. A sorfal feláll 3—4 méternyire a labdától, a Játékvezető tessék-lássék módon hátrább rendeli a sorfalat; a játékosok egy-két lépést hátrálnak, majd kettőt-hármat lépnek előre, s a labda rendszerint a sorfalban akad el. „Megérte“ a csapatnak a szabálytalanság. A sér- jett játékos viszont elmondhatja, hogy sokszor bizony hiába sípol a bíró, az ő tudatos sportszerűtlenséggel tönkretett gólhelyzetét semmilyen, semmiféle füttyszó vissza nem hozza, hiszen a védő „szigora“ miatt elvesztette már a labdát tehát kezdhet mindent élőiről. Mennyire más lenne a helyzet, ha a 16-os közelében lejátszódó taktikai fault megtorlásaként a vétkes csapat sorfala nem állhatna feli Minden bizonnyal csökkenne az effajta „vállalkozási“ kedv. Ez a szabály kiküszöbölne egy sereg sportszerűtlenséget, időhúzást, és a játékvezető tekintélyét is szilárdítaná, nem pedig csorbítaná, mint a mai helyzet. Mi azonban tudjuk, hogy a labdarúgó szabályokat belátható időn belül az FIFA szabályhoző szerve, az International Board nem változtatja meg. (Stanley Rousnak, a FIFA elnökének a véleménye: „Nincs szükség a szabályok revíziójára! Nem a szabályokat, a játékot kell megváltoztatni, a színvonalat kell emelni.“) A nemzetközi szövetség álláspontja tehát világos: a jelenlegi keretek között kell megtalálni a megoldást. De hogyan? Csak egy lehetőség van: a játékvezetők. Mert az 1970. évi világbajnokság is igazolta, hogy a régi kipróbált szabályok alapján is lehet jól és szépen futballozni, fia a játékvezetők a „paragrafusok“ következetes betartásával és alkalmazásával megszabadítják a játékot attől a torzulástól, amelyet a durvaság idézett elő. Felé mondta a mexikói. VB.. „amíg Elet LESZ A FÖLDÖN“ II. Milyen is napjaink labdarúgása ? után: „Megemelem a kalapomat a FIFA előtt. Példás sportszerű légkört biztosított. A játékvezetők őrködtek a labdarúgók épségén, szigorúan fellépett a durva játékosokkal szemben. Négy évvel ezelőtt, Angliában lehetetlen légkör uralkodott. Rettegtem, ha a labda hozzám került, üldöztek, vadásztak rám a szó szoros értelmében ... Itt, Mexikóban lehetett játszani, nem kellett félnem.“ Jelenleg tehát csak egyétlen kiút van: szigorítani, egységesen magyarázni és alkalmazni a meglevő szabályokat. Csak így szorítható vissza korunk labdarúgásának „produktuma“, a durvaság, amelyet divatos szóval férfias, kemény játékként szoktak emlegetni. Ha ez sikerül, akkor más lesz a kép a mai futballről. Nem a lényege, hanem a rárakódott szennyeződések miatt hagyják cserben az emberek, szurkolók, nézők. Borbély Pál, a kitűnő magyar szakember így ír erről a problémáról: „Egységes játékvezetői szigort kellene bevezetni, hogy az a futballista, aki kézzel visszarántja ellenfelét, azonnal kiál lítandó. Vagy figyelmeztetés nélkül kell lekülde- nl a pályáról azt a játékost, aki ellenfelét alattomosan hátulról megrúgja, vagy megkísérli megrúgni (utánrúgás), de az se lenne baj, ha a partvonal mögé kerülne az a futballista, aki a sípszó után szándékosan elrúgja a labdát. Ha ugyanis a labdarúgó tudja, hogy bizonyos sportszerűtlenségekért kiállítják, akkor óvakodik tőlük. Ha tisztában lesz azzal, hogy visszarántásért, alattomos szabálytalanságért, labdaelrúgásért a partvonalon kívülre kerül, hamarosan leszokik ezekről a „védőeszközökről“. Az ilyen kemény szankciók megtisztítanák és elevenebbé tennék a játékot, többször kerülne a kapuba a labda mert bátrabbakká válnának a csatárok. A mai helyzet ugyanis szinte tarthatatlan: a támadó játékosnak mindig arra kell számítania, hogy kirúgják alóla a lábát, vagy leteperlk ót. És ez bizony — mindenen túl — fájdalommal is jár. A taktikai faulok (egyszerű durvaságok) eltűrése mindig a rosszabbul felkészült, gyengébb futballistát támogatja, tehát a tehetségteleneket, a lustáknak, a hanyagoknak kedvez. Egy csöppet sem válna a labdarúgás hátrányára tehát a szigor. Arra ösztönözné, kényszeríteni a játékosokat, hogy váljanak jobb futballistákká. Ha ugyanis nem lehet a jobbikat, a gyorsabbat a technikásabbat fölrúgni, lerántani, akkor nincs más hátra, mint jobban szerelni, ügyesebben, gyorsabban játszani. Ez lenne a kiút. Az egyénnek is, a sportágnak Is.“ És Ismét Pelé szavai jutnak eszünkbe: „Itt, Mexikóban lehetett játszani...“ Csakugyan lehetett, láthattuk a tv képernyőjón Is. Azonban ne feledjük: a játékvezetői szigoron túl a látványos, technikás labdarúgás kontinensén, Dél- Amerikában rendezték az 1970. évi világbajnokságot, s Itt az „erőfutball“ európai képviselői nem nagyon mertek „ugrálni“. Elsősorban játszaniuk kellett. Az 1974. évi VB-n azonban egészen más lesz a helyzet. Ezt Európában bonyolítják le, s valószínűleg az európai játékstílus érvényesül majd a mérkőzéseken. Számolnak ezzel a háromszoros világbajnok brazil csapat tagjai is, mert az Idei európai portyájuk során kontinensük válogatottjait is meghazudtoló keménységgel játszottak, szinte mosolyogva vállalták a közelharcokat és a kemény ütközéseket. Például a brazil védőkről szinte lepattantak a nem éppen gyenge fizikumú szovjet és nyugatnémet labdarúgók. Szóval így. Szép kis világbajnokság elébe' nézünk! Minden a játékvezetőktől függ. A jövő évi VB, a kupaküzdelmek és egyáltalán a labdarúgás jövője. De nemcsak a játékvezetőknek, hanem a szakembereknek, a szurkolóknak, a pártatlan nézőknek és természetesen maguknak a futballistáknak sem szabadna elfelejteniük az alapelvet: a jobbik győzzön, ne a durvább! Ha ezt mindenki tudatosítja, akkor nem kell féltenünk e nagyszerű játék jövőjét. Hogy is mondta Pelé? „Amíg élet lesz a Földön, addig futball Is lesz ...“ Mert ha nem lenne a labdarúgás, ki kellene tálélni... TOMI VINCE 1 A DUKLA •i NAGYON III CSAPÁI. I
