Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-10-09 / 41. szám

1 6 új ifjúság — A SPORTOLOK „NEMZET­GYŰLÉSE“ ELŐTT Kongresszusukra készülőd­nek a sportolók és a sport­funkcionáriusok. A Csehszlo­vák Testnevelési és Sport­szövetség negyedik orszá­gos tanácskozása követke­zik. Az előkészületekről, és általában mindenről, ami ezzel az eseménnyel össze­függ, Jan Málinka, a Cseh­szlovák Testnevelési és Sportszövetség Központi Bi­zottsága politikai osztályá­nak vezetője tájékoztatott. „Ezekben a kongresszus előtti hetekben tulajdonkép­pen két fontos dologról van szó. Egyik lényeges felada­tunk, hogy megfelelő propa­gandát fejtsünk ki a negye­dik kongresszusnak, másik a kongresszus alapos elő­készítése. Propagandatevékenysé­günkkel azt a célt követjük, hogy a közvéleményünk megtudja, mit tettünk mi, sportolók és tisztségviselők a CSKP tizennegyedik kon­gresszusa határozatainak valóra váltásáért. Ugyanak­kor azt is közölni szeret­nénk a tömegekkel, hogy testnevelési mozgalmunk új utakra lépett, a tömegspor­tolás és élsportolás új meg­oldásait keresi, még haté­konyabban akar majd tény­kedni, mint eddig. Szeretnénk, he dolgozó­ink aktivitása a sportban is érezhető lenne, ha nem­csak a munkájukat végez­nék a szocialista versenyek szellemében, hanem hatná­nak környezetükre is, és még nagyobb tömegeket nyernének meg a sport U- gyének. Ami a negyedik kongresszust illeti, sok még tenünk a tárgyalótermeket, a munkánk. Fel kell dfszí- kiállításokat kell szervez­nünk testnevelési mozgal­munk huszonötödik évfor­dulója alkalmából, fel kell díszítenünk magát a fővá­rost is, Prágát, ahová a ven­dégeket és a tárgyhókat várjak. A küldöttekről egyelőre nehéz még beszélni, csak most Jelölik ki őket. Egy biztos: olyan példás visel­kedésű egyének jönnek majd az országos kongresszusra, akikre büszkék lehetünk. A negyedik kongresszus pontot tesz egy nehéz, gon­dokkal teli időszak végére. Szeretném, ha testnevelési mozgalmunk még egysége­sebb lenne a jövőben, ha az illetékes szervek még Jobban támogatnák, és ezek után is minden igyekeze­tünk arra irányulna, hegy harmonikusan fejlett szocia­lista embert nevelj ünik tár­sadalmunknak.“ aSy£a »későmtől eltérően l T1 most csak három baj- / noki mérkőzésről szá- mólók be, mivel a ku­pamérkőzések és ■a világbajnoki selejtező miatt ismét szünet volt a ligá­ban. (Ezeken a mérkőzéseken pedig bizonyára együtt szur­koltunk csapatainknak.) Mi, akik sem a kupában, sem a válogatottban nem szerepe­lünk, három teljes héten át készülhettünk a következő baj­noki fordulóra. Ismét megem­lítem azt, amiről már több­ször írtam, hogy így szinte le­hetetlen formába lendülni. Há­rom hét olyan hosszú idő, hogy a csapat ismét az Idény előtti formájába eshet vissza. A ku­pákban szereplő csapatok pe­dig kettős előnyt élvezhetnek: tovább csiszolhatják formáju­kat, sőt megtanulnak küzdeni minden gólért, mert Itt nagyon fontos a gólarány Is. A szer­zett tapasztalatoknak aztán nagy hasznát láthatják a ligá­ban. Most azonban térjünk vissza a bajnoki fordulókhoz! Meg kell állapítanom, hogy csapa­tom, a Lokomotive Kosice hely­zete az utóbbi három forduló után katasztrofális. Talán a Skoda PIzeií csapatát tartom a liga leggyengébb együttesének, és tessék, rám oáfoltak, mert a legutóbbi fordulóban l:l-re mérkőztek Bratislavában a Slovannal. A Plzeftt mt is lebecsültük egy kissé, amikor nálunk ven­dégszerepeit, pedig Blcan.szép egyéni teljesítmény után már a hetedik percben gólt ért el. Ez a dugó felébresztette csa­patunkat, és Caloun kapuja előtt tűzijáték kezdődött. Először Ondó lőtt az én át­adásom után gólt. Egy perccel később FleSar hosszú labdát küldött az ellenfél térfelére, Plass és Kofínek tétováztak, a labda hozzám jutott, nekem pedig sikerült a kifutó Caloun mellett a hálóba gurítanom. Továbbra Is ml kezdeményez­tünk többet, és még a félidő befejezése előtt Móder bomba­góllal 3:l-re növelte előnyün­ket. Erről a gólról nyilatkozta RubáS edző, hogy az év du­gója. A félidő után alábbhagyott a játék irama. Én még lőttem egy kapufát huszonöt méterről, de az eredmény már nem vál­tozott. Ezután vért ránk a kelet­szlovákiai rangadó a Tátrán Preäov csapatával. Ide nem utaztunk esélytelenül, hiszen a rangadón általában nincs biztos esélyes, itt minden lehetséges. Utolsó összecsapásaink Is ezt igazolták. Amikor Preäov baj­noki ambíciókkal fogadott ben­nünket, könnyed l:l-et értünk el, és csak rajtunk múlott, hogy nem győztünk, mert volt néhány nagy helyzetünk. A visszavágón viszont itthon ki­kaptunk 2:l-re, és így elsza­lasztottuk azt a lehetőségünket, hogy az UEFA-kupában a VSS helyett mi játsszunk a Honvéd­del. Ezen a mérkőzésen ismét ú] összetételű védelemmel rukkol­tunk ki, de ez már jellemző az őszí idényben a Löki csapatá­ra. Most Mantiö-Knapp-Nagy- Slosíarik összeállításban szere­pelt a védelmünk. Az első per­ceket még ml uraltuk, Nagy gólhelyzetből melléfejelt, de ezután jött a hazai nyomás. A két rendkívül gyors szélső, Onufrák és a fiatal Sobota sok forró percet szerzett védel­münknek. Ezekben a percekben kapusunk, Flesar nagy napjai­ra emlékeztető formában vé­dett. Mégis, ha nehezen is, de megtört a jég. Sobota révén vezetéshez jutott a hazai csa­pat. Ezután ismét kiegyenlítő­dött a játék, és Slosiarik be­adását Jaoko a hálóba rúgta. A lelátók elcsendesedtek. A fél­idő 1:1 arányban végződött. A második játékrészben is­mét ml kezdtünk jobban. Ek­korra már beállt a sérült Ko- manick# is a Preäov csapatá­ba. Komaniok? elsaedte Hrictől a labdát, kicselezte Fleäart is és az üres kapu elé gurított, ahol a fürge Sobota állt, ő pe­dig nem hibázott. Komanicky- nak ezután Ismét kiújult a sé­rülése. Le Is ment a pályáról. A gól után már csak egy csa­pat létezett a pályán: a Tatw% Időnként tavalyi nagy napjaik­ra emlékeztetőén játszottak. A harmadik góljuk sem sokat vá­ratott magára, Novák gyilkos erejű szabadrúgása a hálónk­ban kötött ki. Azután úgy tűnt, hogy összeszedjük magunkat. Sikerült laképnél hagynom a preäovl védelmet, kicseleztem a kifutó Cerveftákot Is, aki há­tulról elgáncsolt. Korőek játék­vezető azt ítélte, hogy az eset a tizenhatoson kívül történt, holott legalább 3—4 méterrel beljebb volt. Az ellentámadás aztán egy kitalált tizenegyessel végződött, ezt Skorupa értéke­sítette. Ehhez különösebb kom­mentárom nincs is, és így 3:2 helyett 4:l-re alakult az ered­mény. A ráadás ezután követ­kezett, Sobota az alvó védők mellett« belőtte az ötödiket. Azt hiszem, minden olvasóéi tudja képzelni, milyen lelkiál­lapotban van egy csapat egy ilyen vereség után. Három nap múlva a Dukla együttesét kel­lett fogadnunk. Tudtuk, hogy a Dukla még Idegenben Is félel­metes. A Dukla-meccs szá­momra szépen kezdődött, u- gyanis a Práca főszerkesztője Visváder elvtárs átadta a tava­lyi gólkirályságomért a ván­dorserleget. Bevallom, kelle­mes érzés volt, sajnos, nem tudtam jó játékkal bizonyítani, hogy a királyság nem volt vé­letlen. Az első percekben Fan- del óriást védelmi hibából meg­szerezte a vendégcsapat veze­tő gólját. Ez a gól nagyon meg­könnyítette a Dukla helyzetét, magabiztosan és jól futballoz­tak. Néha már szinte könnyel- műsköötek is. Egy ilyen köny- nyelmüsködés után elvettem Samektől a labdát, egyedül voltam Viktor előtt, de elha­markodottan felé lőttem. Ez­után a Dukla védelme óvato­sabb és szilárdabb lett. Nem sokkal a félidő után Kaőánl edző gyenge Játékomért lecse­rélt, de a csere sem hozott si­kert, mert pár perccel a mér­kőzés vége előtt a félidő után beállt Gergely teljesítményével megteremtette a 2:0-ás vég­eredményt. A Dukla nagyon jő csapat, azt hiszem, lesz • beleszólása a bajnoki cím sorsába. JÖZSA LÁSZLÓ A szabálymódosítási javaslatok közül tá­lán a legreálisabb elképzelés az, hogy a partdobás helyett vezessék be a „partrúgást“. Tehát ne kézzel dobják be az oldalvonalon túlra került labdát, hanem szabadrúgásszerűen hozhassák játékba arról a pontról, ahol elhagyta a játék­teret. Ez a javaslat a támadó futballt szolgálná. Ma­napság a védőjátékos mindennemű meggondolás nélkül szerel az oldalvonalra, és a partdobást könnyűszerrel hárítják. Egészen más lenne azon­ban a helyzet, ha az ellenfél ilyenkor dobás helyett rúgná a labdát. A kapu közelében égy ilyen berúgás — a Jobb szög miatt — még a szögletrúgásnál is veszélyesebb lenne. Hasonlóan ésszerű és célravezető lenne annak az új szabálynak a bevezetése, melynek szószólói javasolják, hogy a „paragrafus“ ellen vétkező csapat ne állíthasson fel sorfalat a szabadrúgá­soknál. Nézzük csak közelebbről az esetet. Az ellenfél gyors csatára kecsegtető helyzetben kiugrik, már a 16-osnál jár, amikor a nyakánál fogva földre rántják, elgáncsolják, hátulról fel­vágják. A bíró szabadrúgást ítél, s elkezdődik a huzavona. A sorfal feláll 3—4 méternyire a labdától, a Játékvezető tessék-lássék módon hát­rább rendeli a sorfalat; a játékosok egy-két lépést hátrálnak, majd kettőt-hármat lépnek elő­re, s a labda rendszerint a sorfalban akad el. „Megérte“ a csapatnak a szabálytalanság. A sér- jett játékos viszont elmondhatja, hogy sokszor bizony hiába sípol a bíró, az ő tudatos sport­szerűtlenséggel tönkretett gólhelyzetét semmilyen, semmiféle füttyszó vissza nem hozza, hiszen a védő „szigora“ miatt elvesztette már a labdát tehát kezdhet mindent élőiről. Mennyire más lenne a helyzet, ha a 16-os közelében lejátszódó taktikai fault megtorlása­ként a vétkes csapat sorfala nem állhatna feli Minden bizonnyal csökkenne az effajta „vállal­kozási“ kedv. Ez a szabály kiküszöbölne egy se­reg sportszerűtlenséget, időhúzást, és a játékve­zető tekintélyét is szilárdítaná, nem pedig csor­bítaná, mint a mai helyzet. Mi azonban tudjuk, hogy a labdarúgó szabályo­kat belátható időn belül az FIFA szabályhoző szerve, az International Board nem változtatja meg. (Stanley Rousnak, a FIFA elnökének a véleménye: „Nincs szükség a szabályok revízió­jára! Nem a szabályokat, a játékot kell megvál­toztatni, a színvonalat kell emelni.“) A nemzetközi szövetség álláspontja tehát vi­lágos: a jelenlegi keretek között kell megtalálni a megoldást. De hogyan? Csak egy lehetőség van: a játékvezetők. Mert az 1970. évi világ­bajnokság is igazolta, hogy a régi kipróbált sza­bályok alapján is lehet jól és szépen futballoz­ni, fia a játékvezetők a „paragrafusok“ követ­kezetes betartásával és alkalmazásával megsza­badítják a játékot attől a torzulástól, amelyet a durvaság idézett elő. Felé mondta a mexikói. VB.. „amíg Elet LESZ A FÖLDÖN“ II. Milyen is napjaink labdarúgása ? után: „Megemelem a kalapomat a FIFA előtt. Példás sportszerű légkört biztosított. A játékve­zetők őrködtek a labdarúgók épségén, szigorúan fellépett a durva játékosokkal szemben. Négy évvel ezelőtt, Angliában lehetetlen légkör ural­kodott. Rettegtem, ha a labda hozzám került, üldöztek, vadásztak rám a szó szoros értel­mében ... Itt, Mexikóban lehetett játszani, nem kellett félnem.“ Jelenleg tehát csak egyétlen kiút van: szigorí­tani, egységesen magyarázni és alkalmazni a meglevő szabályokat. Csak így szorítható vissza korunk labdarúgásának „produktuma“, a durva­ság, amelyet divatos szóval férfias, kemény já­tékként szoktak emlegetni. Ha ez sikerül, akkor más lesz a kép a mai futballről. Nem a lényege, hanem a rárakódott szennyeződések miatt hagyják cserben az emberek, szurkolók, nézők. Borbély Pál, a kitűnő magyar szakember így ír erről a problémáról: „Egységes játékvezetői szigort kellene bevezetni, hogy az a futballista, aki kézzel visszarántja ellenfelét, azonnal kiál lítandó. Vagy figyelmeztetés nélkül kell lekülde- nl a pályáról azt a játékost, aki ellenfelét alat­tomosan hátulról megrúgja, vagy megkísérli megrúgni (utánrúgás), de az se lenne baj, ha a partvonal mögé kerülne az a futballista, aki a sípszó után szándékosan elrúgja a labdát. Ha ugyanis a labdarúgó tudja, hogy bizonyos sport­szerűtlenségekért kiállítják, akkor óvakodik tő­lük. Ha tisztában lesz azzal, hogy visszarántásért, alattomos szabálytalanságért, labdaelrúgásért a partvonalon kívülre kerül, hamarosan leszokik ezekről a „védőeszközökről“. Az ilyen kemény szankciók megtisztítanák és elevenebbé tennék a játékot, többször kerülne a kapuba a labda mert bátrabbakká válnának a csatárok. A mai helyzet ugyanis szinte tarthatatlan: a támadó játékosnak mindig arra kell számítania, hogy kirúgják alóla a lábát, vagy leteperlk ót. És ez bizony — mindenen túl — fájdalommal is jár. A taktikai faulok (egyszerű durvaságok) eltű­rése mindig a rosszabbul felkészült, gyengébb futballistát támogatja, tehát a tehetségteleneket, a lustáknak, a hanyagoknak kedvez. Egy csöp­pet sem válna a labdarúgás hátrányára tehát a szigor. Arra ösztönözné, kényszeríteni a játéko­sokat, hogy váljanak jobb futballistákká. Ha ugyanis nem lehet a jobbikat, a gyorsabbat a technikásabbat fölrúgni, lerántani, akkor nincs más hátra, mint jobban szerelni, ügyesebben, gyorsabban játszani. Ez lenne a kiút. Az egyén­nek is, a sportágnak Is.“ És Ismét Pelé szavai jutnak eszünkbe: „Itt, Mexikóban lehetett játszani...“ Csakugyan lehe­tett, láthattuk a tv képernyőjón Is. Azonban ne feledjük: a játékvezetői szigoron túl a lát­ványos, technikás labdarúgás kontinensén, Dél- Amerikában rendezték az 1970. évi világbajnok­ságot, s Itt az „erőfutball“ európai képviselői nem nagyon mertek „ugrálni“. Elsősorban ját­szaniuk kellett. Az 1974. évi VB-n azonban egé­szen más lesz a helyzet. Ezt Európában bonyolít­ják le, s valószínűleg az európai játékstílus ér­vényesül majd a mérkőzéseken. Számolnak ezzel a háromszoros világbajnok brazil csapat tagjai is, mert az Idei európai portyájuk során kon­tinensük válogatottjait is meghazudtoló kemény­séggel játszottak, szinte mosolyogva vállalták a közelharcokat és a kemény ütközéseket. Például a brazil védőkről szinte lepattantak a nem éppen gyenge fizikumú szovjet és nyugatnémet labda­rúgók. Szóval így. Szép kis világbajnokság elébe' né­zünk! Minden a játékvezetőktől függ. A jövő évi VB, a kupaküzdelmek és egyáltalán a labdarú­gás jövője. De nemcsak a játékvezetőknek, ha­nem a szakembereknek, a szurkolóknak, a pár­tatlan nézőknek és természetesen maguknak a futballistáknak sem szabadna elfelejteniük az alapelvet: a jobbik győzzön, ne a durvább! Ha ezt mindenki tudatosítja, akkor nem kell félte­nünk e nagyszerű játék jövőjét. Hogy is mondta Pelé? „Amíg élet lesz a Földön, addig futball Is lesz ...“ Mert ha nem lenne a labdarúgás, ki kellene tá­lélni... TOMI VINCE 1 A DUKLA •i NAGYON III CSAPÁI. I

Next

/
Thumbnails
Contents