Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-10-02 / 40. szám

N

em kellett hozzá sok idő, hogy a közönség megjegyezze ezt a nevet: Ivan Palúch. Van. aki a Markéta Lazarová című filmből emlékszik rá, amelyben az ‘ egyik főszerepet alakította; van, akinek az Egy szemernyi érzés című díjnyertes tv-film érdekes és sajátos alakjaként férkőzött a szívébe; van, aki a szlovák színpadokról emlékszik rá...

— Nincs olyan színész, aki ne panaszkodna időhiányra. Ismered-e ezt a fogalmat: szabad idő?

— Mondhatnám, nem. Három évig majdnem a sző szorosan vett értelmében lehetetlen volt elszakadnom a munkától/Ha meg van egy lélegzetvételnyi szabad időm, rohanok Donovatyra, a nagyapámhoz. Szüksége van a segítségemre. Szabadság? Ebbe mindig „belekalkuláltam“ a barátaimat. Belőlük pedig van mindenhol, Banská Bystricán éppúgy, mint Prágában, vagy szerte a világban. Néhány egész estét betöltő, koprodiik- ciós filmet forgattam Jugoszláviában, és nemcsak mesterségbeli tapasztalatokkal gazdagodtam, hanem nagyon, becses barátokra is találtam. Tól- lehet, talán többet nem találkozunk, ám ragaszkodom hozzájuk. És máris Anne Girandot neve jut eszembe. Rögtön a kezdettől olyan közvetlenül. olyan korrektül viselkedett velem, ismeretlen szlovák színésszel szemben, akár valamelyik donovalyi játszópajtásom. Egész lényéből á- radt az egyszerűség. Emlékezetes élmény marad számomra az a cannes-i filmfesztivál, amelyen a Markéta Lazarovát is bemutatták. Egyszer odajött hozzám Omar Sharif, és régi ismerősként, testvérként elismerően megveregette a váltam, majd hozzánk társult Burt Lancester, mint mondjuk idehaza a klubban, ha megpillant Ivan Krajicek vagy Stefan Kvietik. Egyszeriben olyan érzésem támadt,, mintha már legalább fiz közös filmet forgattunk volna együtt.

— A Markéta nyitotta meg előtted a kaput a világba, az ő érdeme a külföldi ajánlatok is.

— Igen, így is mondhatnánk, mert ez után a bemutató után többször is filmeztem Jugoszláviában. Olyan neves rendezővel együtt dolgozni, mint Petrovic, a színésznek nagyszerű iskola. Sok-sok új és érdekes tapasztalat az eredmény. Ám mind a mai napig vallom, hogy nagyon fontos, sőt, bizonyos körülmények között meghatározó motívum az a lendület, ahogy a színész a munkára-szerepére veti magát. Az a hír járja róKÜLFÖLDÖN MÁR JÓL ISMERIK,

lvan Palúch, mint Adam Sangala. Jelenet a készülő filmsorozatból.

lám, hogy vakmerő vagyok. Nem tiltakozom ellene. A veszély, a kockázat, a feszültség valamiféle pszichikai gátlásoldó szer bennem, hatására könnyebben megy a játék. Petrovic filmjének az a jelenete jut ennek kapcsán az eszembe, amikor a megbilincselt hősnek egy hatalmas harangot kell megkondítania. Természetesen nem kellett volna ezt a bilincsekben megtennem, de engem csábított az alkalom, és sikerült.

— Vakmerő! Hogy jutottál ehhez a „becenévhez“, hiszen ezt a tulajdonságot elsősorban a nyugati filmvilág ádáz konkurrenciája követelte meg a kezdő színésztől...

— A „vakmerőség iskolájában* elsó tanítóm«* terem főiskolás koromban egy mongol barátom, Ceren Tavandzsan hadseregőrnagy volt, aki abban az időben a műszaki főiskolán tanult Bra- tisLavában. Beavatott a dzsudo, a karate és a sajátos mongol védekezés titkaiba. Ne róják hát fel jellembeli hibámul a nézők, ha a filmvásznon oly előszeretettel verekedek.

Az egyik filmszerepemre készülve, „edzési tanfolyamot“ végeztem Európa exbajnoka oldalán Honda-kocsin. Hogy micsoda száguldások voltak azok...! Utána féltem a volánhoz ülni, mint közönséges autós, attól tartva, hogy nem állom meg, és a gázra taposok...

Még fiatalkoromban megbarátkoztam a lovakkal. Mindjárt az első találkozásunkkor megértettük egymást. A ló lett a vesszőparipám. Ugye, micsoda felemelő érzés lehetett számomra, amikor az Adam Sangala tv-sorozat forgatásakor a lóversenyklub képviselője azt mondta: „Magának, Palúch űr, Szatant adjuk“. És mint ismeretes, Szatan nevnegv nemzetközi ügetőverseny győztese,-- És a színház? Csak ugródeszka volt számodra. vagy továbbra is vonzódsz hozzá?

— Az utóbbi években, amikor Prágában éltem. a filmezés mellett olykor színházban is játszottam. Visszatérve Bratislavába, bátorkodom kí! mondani: ha maid hívnak a színházhoz, örömmel elmegyek. Én a filmvásznon arattam sikereimet, mégis azt vallom, hogy a színész művészete nem lehet teljes a színház nélkül, a színház légköre, a nézőtér közvetlen kapcsolata nélkül.

— Már említetted Adam Sangalát, a szlovák irodalomnak ezt a klasszikus alakját, amelyből Jozef Pastéka forgatókönyvíró és Karel Spisák rendező tv-sorozatot készítettek. Te alakítod a főszerepet. Hogyan barátkoztál meg vele?

— Élő alakot formálni abból, amit ötven éve kötelező olvasmányként csépelünk az iskolában, nem könnyű. A szövegkönyv azonban egy olyan Adamot sejtetett, akit érdemes a filmvászonra vinni. Egész forgatás alatt azt az elvet tartottam szem előtt, hogy a fiatal néző a történelmi környezetbe helyezett főhőssel azonosulni tudjon, egyenrangúnak érezze magát vele.

A filmet valamikor télen már láthatjuk is. Ivan Palúch Adam Sangalája bizonyára sok élvezetes percet szerez majd nekünk.

Cs. M.

OKTÓBERI FILMŰJDONSAGOK

íjmi-hősá áíy. W.iS? aki méltó háj

Az októbert moziműsor-.Slágere* 1 á-.

líghanem a hozzánk meglehetősen késve eljutott West Side Story lesz. A világhírű amerikai filmmusicalt megelőzte l a híre. Leonard Bernstein filmzenéje az éterben is gyakran felhangzik. Rómeó és Júlia modern míl- liőbe átültetett története kétségkívül sok nézőt vonz majd a moziba. Az Oscarral és több más díjjal kitüntetett, színes szélesvásznú filmet Robert Wise és Jerome Robbins rendezték. A film főbb szerepeit. Russ Tamblyn, George Chakiris, Rita Moreno és Natália Wood játszák.

Az amerikai filmgyártást képviseli továbbá A védő, Sidney J. Furie színes filmje. A film a bűnügyi tárgyalások lefolyásába és a kulisszái mögé nyújt betekintést. Hőse egy feleséggyilkossággal vádolt férfi és a védője, aki a felújított tárgyaláson bebizonyítja védence ártatlanságát. Könnyed, szórakoztató alkotás némi lélektani mondanivalóval a „J. W. Coop“ című színes amerikai film. A

keres az életben, közben hamis illúziókat kerget. A rodeók ünnepelt hőse válik belőle, szüntelenül vásárra viszi a bőrét.

Egy nagy rendező, Federico Fellini

sokat vitatott alkotása kerül továbbá a mozikba, a Róma. A színes íilmet a XXV. cannes-i filmfesztiválon is bemutatták versenyen kívül, és már akkor is nagy port kavart fel. Művészi elbírálását illetően meglehetősen megoszlottak a vélemények. A film tulajdonképpen Fellini vallomása a városról, benyomások, megérzések, egyéni meglátások és szemléletek Összessége.

Lengyel-NDK közös vállalkozásban készítettek filmet Kopernlkuszról, a csillagászat, a természettudományok zseniális úttörőjéről, akinek az idén emlékeztünk meg 500. születést évfordulójáról. Ewa és Czeslaw Petel- ski színes filmje büen követi a nagy tudós életének fontosabb állomásait.

A világhírű antifasiszta írónő, An'Segbers regénye nyomán készített filmet Joachim Kunért a DEFA műtermeiben. A film bemutatja a fiát kereső anya útját a spanyol tn- terbrigadisták közé.

Horst Brandt filmje, az Éva és Ádám tulajdoképpen egy televíziós film első része, egy modern házasság története. A fiatal feleség vívódása a háztartási és anyai kötelességek, illetve a munkahelyen felhalmozódott feladatok teljesítése miatt.

A szovjet filmgyártást képviseli a „Don Juan Tallinban“ című színes zenés film. A film bohózat az észt fővárosban napjainkban Inkognitóban feltűnt hódító élményeiből.

A „Várunk, fiú“ című szovjet film hőse Timur Guljamov, a katonai szolgálat előtt álló fiú. Kissé kihívó viselkedésű, aki a kollektíva hatása alatt megváltozik, és mindenki megkedveli.

„A nagy győzelem“ című színes bolgár film érdekfeszítő történet két autóversenyző életéből.

Ragyogó szereposztásban láthatjuk Gérard Qury francia rendező színes filmjét, a Nagyfőnököt. Jean Paul Belmondo, Bourvil, David Niven és Elit Wallach egy vonatrablás végrehajtói e krimibohózatban.

A hazai filmgyártást három cseh film képviseli. Marie Pujmanová regényéből forgatott filmet „Alena nővér ismeretsége“ címmel Miroslav Hubácek. A főszerepekben szlovák színészekkel, Emília Vásáryovával és Stefan Kvietikkel találkozunk. VáSá- ryová az Alena nővér, Kvietik egy autóversenyző, aki makacssága miatt súlyos válságba kerül.

Lélektani dráma Jifí Seguens alkotása, a Gyilkossági kísérlet. A filmben tulajdonképpen szó sincs gyilkossági kísérletről, csupán egy magányos orvos, (Karel Höger), beteges képzeletének szüleménye, hogy az életére törnek.

Három fiú a hőse az Érettségi“ című filmnek. A fiúk azon törik a fejüket, hogyan egyeztethető össze a sportoló elfoglaltsága a diák kötelességeivel.

(pi)

A kép balszélén Emília Vasáryová.

Jelenet a „Várunk, Hú" című szovjet filmből

—>—I—Í

| Mark Spitz, a többszörös j :olimpiai úszóbafhok New Yorkban egy nagy készárú- gyár termékeit reklámozta, természetesen mesés ősz-1

1

;szegért. Emiatt számos bírálat érte, hozzá nem méltónak tartották a reklámo- : zást. A világhírű üsző végül

I

nem bírta tovább a piszká- lódást, és kirobbant:

— Hogy Jack Nicklaus (híres amerikai golf Játékos)

)ó pénzért ingeket reklámoz, azért senki sem haragiszik. Ha azonban én keresek pénzt ily módon, mindenki dühöng, és fűt-fát összehord. Pedig én már

I

nem úszom, Nicklaus viszont továbbra is golfozik. Helyénvalónak tartják ezt?

Nem. Akár Ntckíausról, a- kár Spitzről legyen szó.

Raguéi Weichet, a. szép és csinos színésznőt tartják az amerikai nőideál megtestesítőlének. Ha ez így van, hallgassuk meg lan Mac• Shasne angol színész véleményét, aki legutóbb Raguéi Welch-csel együtt for- I gátolt.

— A legönzőbb, a legne- ] véletlenebb színésznő, aki- 1 vei valaha ts együtt fát- j szottam.

Szép kis ideál.- ♦ I Elizabeth Taylor vtlághí- rő amerikai színésznőnek régen volt olyan kellemetlenségben része, hogy a közönség méltatlankodva jogadta. A San Sebastian-i filmfesztivál ünnepélyes megnyitásán ilyen fogadtatásban részesült.

hiz, ugyanis, akinek az „Éjszakai virrasztás“ című filmjével nyitották meg a fesztivált, másfél órás kéréssel érkezett a megnyitó ünnepségre. Amikor megkérdezték barátait, hogy | miért késett ilyen sokáig a színésznő, azok így vátaI szóltak:

— Problémája volt az arc- és szemfestéssel.

Hja, kérem, mindenki Jeti lett eljár az idő, és akkor mi marad hátra...

Antonin Velasquez toledői torreádor hatvanhárom bikaviadalból győztesen került ki. Minden egyes alkalommal sértetlenül ■hagyta el az arénát.

Más azonban az aréna, és más a házasé let.

A népszerű torreádor u- gyanis nemrég megnősült. Háromnapi házasélet után a kórházban kötött ki. Újdonsült felesége az első veszekedés hevében úgy fejbe vágta, hogy Antóniát súlyos fejsérüléssel kórházba kellett szállítani.

Toledóban az a közmondás járja, hogy: „Senki sem matador a saját házában.“