Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-10-02 / 40. szám

N em kellett hozzá sok idő, hogy a kö­zönség megjegyezze ezt a nevet: Ivan Palúch. Van. aki a Markéta Lazarová című filmből emlékszik rá, amelyben az ‘ egyik főszerepet alakította; van, akinek az Egy szemernyi érzés című díjnyer­tes tv-film érdekes és sajátos alakjaként férkő­zött a szívébe; van, aki a szlovák színpadokról emlékszik rá... — Nincs olyan színész, aki ne panaszkodna időhiányra. Ismered-e ezt a fogalmat: szabad idő? — Mondhatnám, nem. Három évig majdnem a sző szorosan vett értelmében lehetetlen volt el­szakadnom a munkától/Ha meg van egy léleg­zetvételnyi szabad időm, rohanok Donovatyra, a nagyapámhoz. Szüksége van a segítségemre. Sza­badság? Ebbe mindig „belekalkuláltam“ a bará­taimat. Belőlük pedig van mindenhol, Banská Bystricán éppúgy, mint Prágában, vagy szerte a világban. Néhány egész estét betöltő, koprodiik- ciós filmet forgattam Jugoszláviában, és nem­csak mesterségbeli tapasztalatokkal gazdagodtam, hanem nagyon, becses barátokra is találtam. Tól- lehet, talán többet nem találkozunk, ám ragasz­kodom hozzájuk. És máris Anne Girandot neve jut eszembe. Rögtön a kezdettől olyan közvet­lenül. olyan korrektül viselkedett velem, isme­retlen szlovák színésszel szemben, akár valame­lyik donovalyi játszópajtásom. Egész lényéből á- radt az egyszerűség. Emlékezetes élmény marad számomra az a cannes-i filmfesztivál, amelyen a Markéta Lazarovát is bemutatták. Egyszer oda­jött hozzám Omar Sharif, és régi ismerősként, testvérként elismerően megveregette a váltam, majd hozzánk társult Burt Lancester, mint mond­juk idehaza a klubban, ha megpillant Ivan Kra­jicek vagy Stefan Kvietik. Egyszeriben olyan ér­zésem támadt,, mintha már legalább fiz közös filmet forgattunk volna együtt. — A Markéta nyitotta meg előtted a kaput a világba, az ő érdeme a külföldi ajánlatok is. — Igen, így is mondhatnánk, mert ez után a bemutató után többször is filmeztem Jugoszlá­viában. Olyan neves rendezővel együtt dolgozni, mint Petrovic, a színésznek nagyszerű iskola. Sok-sok új és érdekes tapasztalat az eredmény. Ám mind a mai napig vallom, hogy nagyon fon­tos, sőt, bizonyos körülmények között meghatá­rozó motívum az a lendület, ahogy a színész a munkára-szerepére veti magát. Az a hír járja ró­KÜLFÖLDÖN MÁR JÓL ISMERIK, lvan Palúch, mint Adam Sangala. Jelenet a ké­szülő filmsorozatból. lám, hogy vakmerő vagyok. Nem tiltakozom el­lene. A veszély, a kockázat, a feszültség valami­féle pszichikai gátlásoldó szer bennem, hatására könnyebben megy a játék. Petrovic filmjének az a jelenete jut ennek kapcsán az eszembe, ami­kor a megbilincselt hősnek egy hatalmas haran­got kell megkondítania. Természetesen nem kel­lett volna ezt a bilincsekben megtennem, de en­gem csábított az alkalom, és sikerült. — Vakmerő! Hogy jutottál ehhez a „becenév­hez“, hiszen ezt a tulajdonságot elsősorban a nyugati filmvilág ádáz konkurrenciája követelte meg a kezdő színésztől... — A „vakmerőség iskolájában* elsó tanítóm«* terem főiskolás koromban egy mongol barátom, Ceren Tavandzsan hadseregőrnagy volt, aki ab­ban az időben a műszaki főiskolán tanult Bra- tisLavában. Beavatott a dzsudo, a karate és a sajátos mongol védekezés titkaiba. Ne róják hát fel jellembeli hibámul a nézők, ha a filmvász­non oly előszeretettel verekedek. Az egyik filmszerepemre készülve, „edzési tan­folyamot“ végeztem Európa exbajnoka oldalán Honda-kocsin. Hogy micsoda száguldások voltak azok...! Utána féltem a volánhoz ülni, mint kö­zönséges autós, attól tartva, hogy nem állom meg, és a gázra taposok... Még fiatalkoromban megbarátkoztam a lovak­kal. Mindjárt az első találkozásunkkor megér­tettük egymást. A ló lett a vesszőparipám. Ugye, micsoda felemelő érzés lehetett számomra, ami­kor az Adam Sangala tv-sorozat forgatásakor a lóversenyklub képviselője azt mondta: „Magának, Palúch űr, Szatant adjuk“. És mint ismeretes, Szatan nevnegv nemzetközi ügetőverseny győzte­se,-- És a színház? Csak ugródeszka volt szá­modra. vagy továbbra is vonzódsz hozzá? — Az utóbbi években, amikor Prágában él­tem. a filmezés mellett olykor színházban is ját­szottam. Visszatérve Bratislavába, bátorkodom kí­! mondani: ha maid hívnak a színházhoz, öröm­mel elmegyek. Én a filmvásznon arattam sike­reimet, mégis azt vallom, hogy a színész művé­szete nem lehet teljes a színház nélkül, a szín­ház légköre, a nézőtér közvetlen kapcsolata nél­kül. — Már említetted Adam Sangalát, a szlovák irodalomnak ezt a klasszikus alakját, amelyből Jozef Pastéka forgatókönyvíró és Karel Spisák rendező tv-sorozatot készítettek. Te alakítod a főszerepet. Hogyan barátkoztál meg vele? — Élő alakot formálni abból, amit ötven éve kötelező olvasmányként csépelünk az iskolában, nem könnyű. A szövegkönyv azonban egy olyan Adamot sejtetett, akit érdemes a filmvászonra vinni. Egész forgatás alatt azt az elvet tartot­tam szem előtt, hogy a fiatal néző a történelmi környezetbe helyezett főhőssel azonosulni tud­jon, egyenrangúnak érezze magát vele. A filmet valamikor télen már láthatjuk is. Ivan Palúch Adam Sangalája bizonyára sok élve­zetes percet szerez majd nekünk. Cs. M. OKTÓBERI FILMŰJDONSAGOK íjmi-hősá áíy. W.iS? aki méltó háj Az októbert moziműsor-.Slágere* 1 á-. líghanem a hozzánk meglehetősen késve eljutott West Side Story lesz. A világhírű amerikai filmmusicalt megelőzte l a híre. Leonard Bernstein filmzenéje az éterben is gyakran fel­hangzik. Rómeó és Júlia modern míl- liőbe átültetett története kétségkívül sok nézőt vonz majd a moziba. Az Oscarral és több más díjjal kitünte­tett, színes szélesvásznú filmet Ro­bert Wise és Jerome Robbins ren­dezték. A film főbb szerepeit. Russ Tamblyn, George Chakiris, Rita Mo­reno és Natália Wood játszák. Az amerikai filmgyártást képviseli továbbá A védő, Sidney J. Furie szí­nes filmje. A film a bűnügyi tárgya­lások lefolyásába és a kulisszái mö­gé nyújt betekintést. Hőse egy fele­séggyilkossággal vádolt férfi és a védője, aki a felújított tárgyaláson bebizonyítja védence ártatlanságát. Könnyed, szórakoztató alkotás némi lélektani mondanivalóval a „J. W. Coop“ című színes amerikai film. A keres az életben, közben hamis illú­ziókat kerget. A rodeók ünnepelt hő­se válik belőle, szüntelenül vásárra viszi a bőrét. Egy nagy rendező, Federico Fellini sokat vitatott alkotása kerül továbbá a mozikba, a Róma. A színes íilmet a XXV. cannes-i filmfesztiválon is be­mutatták versenyen kívül, és már akkor is nagy port kavart fel. Művé­szi elbírálását illetően meglehetősen megoszlottak a vélemények. A film tulajdonképpen Fellini vallomása a városról, benyomások, megérzések, egyéni meglátások és szemléletek Összessége. Lengyel-NDK közös vállalkozásban készítettek filmet Kopernlkuszról, a csillagászat, a természettudományok zseniális úttörőjéről, akinek az idén emlékeztünk meg 500. születést év­fordulójáról. Ewa és Czeslaw Petel- ski színes filmje büen követi a nagy tudós életének fontosabb állomásait. A világhírű antifasiszta írónő, An­'Segbers regénye nyomán készí­tett filmet Joachim Kunért a DEFA műtermeiben. A film bemutatja a fiát kereső anya útját a spanyol tn- terbrigadisták közé. Horst Brandt filmje, az Éva és Ádám tulajdoképpen egy televíziós film első része, egy modern házas­ság története. A fiatal feleség vívó­dása a háztartási és anyai köteles­ségek, illetve a munkahelyen felhal­mozódott feladatok teljesítése miatt. A szovjet filmgyártást képviseli a „Don Juan Tallinban“ című színes ze­nés film. A film bohózat az észt fő­városban napjainkban Inkognitóban feltűnt hódító élményeiből. A „Várunk, fiú“ című szovjet film hőse Timur Guljamov, a katonai szolgálat előtt álló fiú. Kissé kihívó viselkedésű, aki a kollektíva hatása alatt megváltozik, és mindenki meg­kedveli. „A nagy győzelem“ című színes bolgár film érdekfeszítő történet két autóversenyző életéből. Ragyogó szereposztásban láthatjuk Gérard Qury francia rendező színes filmjét, a Nagyfőnököt. Jean Paul Belmondo, Bourvil, David Niven és Elit Wallach egy vonatrablás végre­hajtói e krimibohózatban. A hazai filmgyártást három cseh film képviseli. Marie Pujmanová re­gényéből forgatott filmet „Alena nő­vér ismeretsége“ címmel Miroslav Hubácek. A főszerepekben szlovák színészekkel, Emília Vásáryovával és Stefan Kvietikkel találkozunk. VáSá- ryová az Alena nővér, Kvietik egy autóversenyző, aki makacssága miatt súlyos válságba kerül. Lélektani dráma Jifí Seguens alko­tása, a Gyilkossági kísérlet. A film­ben tulajdonképpen szó sincs gyil­kossági kísérletről, csupán egy ma­gányos orvos, (Karel Höger), bete­ges képzeletének szüleménye, hogy az életére törnek. Három fiú a hőse az Érettségi“ című filmnek. A fiúk azon törik a fejüket, hogyan egyeztethető össze a sportoló elfoglaltsága a diák köte­lességeivel. (pi) A kép balszélén Emília Vasáryová. Jelenet a „Várunk, Hú" című szovjet filmből —>—I—Í | Mark Spitz, a többszörös j :olimpiai úszóbafhok New Yorkban egy nagy készárú- gyár termékeit reklámozta, természetesen mesés ősz-1 1 ;szegért. Emiatt számos bírá­lat érte, hozzá nem méltó­nak tartották a reklámo- : zást. A világhírű üsző végül I nem bírta tovább a piszká- lódást, és kirobbant: — Hogy Jack Nicklaus (híres amerikai golf Játékos) )ó pénzért ingeket reklá­moz, azért senki sem ha­ragiszik. Ha azonban én ke­resek pénzt ily módon, min­denki dühöng, és fűt-fát összehord. Pedig én már I nem úszom, Nicklaus vi­szont továbbra is golfozik. Helyénvalónak tartják ezt? Nem. Akár Ntckíausról, a- kár Spitzről legyen szó. Raguéi Weichet, a. szép és csinos színésznőt tartják az amerikai nőideál megteste­sítőlének. Ha ez így van, hallgassuk meg lan Mac• Shasne angol színész véle­ményét, aki legutóbb Ra­guéi Welch-csel együtt for- I gátolt. — A legönzőbb, a legne- ] véletlenebb színésznő, aki- 1 vei valaha ts együtt fát- j szottam. Szép kis ideál.- ♦ ­I Elizabeth Taylor vtlághí- rő amerikai színésznőnek régen volt olyan kellemet­lenségben része, hogy a kö­zönség méltatlankodva jo­gadta. A San Sebastian-i filmfesztivál ünnepélyes megnyitásán ilyen fogadta­tásban részesült. hiz, ugyanis, akinek az „Éjszakai virrasztás“ című filmjével nyitották meg a fesztivált, másfél órás ké­réssel érkezett a megnyitó ünnepségre. Amikor meg­kérdezték barátait, hogy | miért késett ilyen sokáig a színésznő, azok így váta­I szóltak: — Problémája volt az arc- és szemfestéssel. Hja, kérem, mindenki Je­ti lett eljár az idő, és akkor mi marad hátra... Antonin Velasquez toledői torreádor hatvanhárom bi­kaviadalból győztesen ke­rült ki. Minden egyes alka­lommal sértetlenül ■hagyta el az arénát. Más azonban az aréna, és más a házasé let. A népszerű torreádor u- gyanis nemrég megnősült. Háromnapi házasélet után a kórházban kötött ki. Újdon­sült felesége az első vesze­kedés hevében úgy fejbe vágta, hogy Antóniát súlyos fejsérüléssel kórházba kel­lett szállítani. Toledóban az a közmon­dás járja, hogy: „Senki sem matador a saját házában.“

Next

/
Thumbnails
Contents