Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-10-02 / 40. szám
Megjelent az első csehszlovákiai magyar sportriportkönyv AZ ŐSZI KÖNYVPIAC E- GYIK OJDONSÁGA: BATTA GYÖRGY „TIZENÖT SPORTRIPORT“ C. MUNKÁJA. Ezekben a napokban hagyta el a bratislavai Pravda nyomdáját az a könyv, amely bizonyos fokig „történelminek“ számít a csehszlovákiai magyar könyvkiadás történetében: ez az első sportriportkönyv, melyet hazai szerző írt és hazai magyar könyvikadó megjelentetett. A „Tizenöt sportriport“ szerzője Batta György, lapunk sportrovatvezetője. Öt kértük meg, válaszoljon néhány kérdésünkre. — Hogyan született meg a könyv megjelenésének ötlete? — Amiko-r tavaly a müncheni olimpiára készültem, a Madáchban jártam, és ott fölvetődött a gondolat: írjak könyvet az olimpiáról. Ha jó lesz, esetleg megjelentetjük — bíztattak. Az ötlet felvillanyozott, de müncheni utániból csak Pélkönyvnyl élményre tellett. Készen álltak viszont labdarúgók portréi; Így lett egész a sportriportkönyv. Most, a megjelenés után néhány nappal sem felejtem a tavalyi bíztató mondatokat és köszönöm a támogatást. — A Tizenöt sportriport tehát futballista-portrékat és o- limpiai jegyzeteket tartalmaz. — A két rész között, mintegy „szigetelőként“ helyezkedik el egy beszélgetés, amelyet három világhírű maratoni futóval folytattam. És a könyv közepén található az a huszonkét fénykép is, amelyet Kolár Péter és Berenhaut Róbert készített. — Most legyünk konkrétabbak: kikről olvashatunk a könyvben? — Előre szeretném bocsátani, hogy valamennyi1 riportom, eredeti. A labdarúgók között találjuk az aranycsapatból Bo- zsikot, Hidegkútit és Grosl- csot, majd az őket követő nemzedék két tagját, Tichyt és Fenyvesi Mátét. Sikerült elcsípnem dl Stefanot is, a Reá! egykori kiváló csatárát. A hazaiak közül Masopust, KaCáni, Kvaéfták szerepel a könyvben, valamint azok, akik ma is játszanak a legfelsőbb labdarúgóbajnokságban, vagyis Pollák, Strausz, a két Móder, Szikora, józsa, Nagy, Knapp és Farkas. Az olimpiai részben Balczó András és Jozef Plachy a két „pillér“; ezt a részt a müncheni olimpia győzteseinek névsora zárja. A három világhírű maratoni futó: Clayton (minden idők legjobb Ideje fűződik a cíngár ausztrál nevéhez), Ki- mihara (a japán futó ezüstérmet nyert Mexikóban) és Tóth Gyula, aki kétszer győzött Kóficén a világhírű Bókemarato- non. — Ügy tudjuk, a sportriport- könyvből 16 800 darabot jelentetett meg a Madách. — Ez így van, és ennek szívből örülök, mert úgy érzem, érdeklődnek a sport i- ránt a hazat olvasók Is. Az viszont, hogy reális volt-e ez a magas példányszám, csak később derül ki. Akkor, ha hó- P napok múlva ellenőrizzük jjj majd, olyan mértékben fogy-e | a könyv, mint ahogyan feltété- gj leztiik. Én bízom benne. hcy»y " a Tizenöt sportriport nem ma- rad a poros raktárban, hanem elkerül azokhoz, akiknek ír- ; tam: fiatalokhoz és idősekhez Clerna nad Tísoutól (Tisza- £ csernő) Bratislaválg. J. b. 8 Eltűnt a foci glóbuszáról egy hajdan olyan varázslatos sziget, mint Közép-Európai A jövő évi, NSZK-ban megrendezendő világbajnokság tizenhatos mezőnyéből hiányozni fog Magyarország, Csehszlovákia és Ausztria. (Igaz, hátra van még a Málta — Svédország találkozó, de nem valószínű, hogy a svédek kiengedik markukból a verebet; ha igen, az még nagyobb szenzáció lenne, mint ez, amelyről most írunk.) Ki előtt nem világos még ez a szomorú helyzet? Ki állítja még mindig, hogy a „közép-európai labdarúgó-iskola“ körül nincsenek komoly bajok? A magyaroknak volt egy aranycsapatuk, az osztrákoknak egy csodacsapatuk (Wunder- team), a csehszlovákoknak egy „jó kiscsapatuk“. Voltak esztendők, hogy hullámvölgybe került egyik vagy másik nemzeti tizenegy. De egyszerié mind a három? Ez még nem volt, ez szenzáció, és egyben elkeserítő. Most- már csak a felemelkedés következhet! Az osztrák labdarúgás problémáit — bár csehszlovákiai szövetségi kapitány irányítja a válogatott csapatot — nenf ismerjük olyan megbízhatóan, mint a hazai, vagy a szomszédos magyarországi együttes gondjait-bajaít. Így most főleg a két ősi ellenfélről írunk, persze csak nagyvonalakban. Az Új Ifjúság nem szaklap, nem szentelhet oldalakat a témának, bár most az egyszer legszívesebben az egész lapot ezzel írnánk tele. VERESÉG SKÓCIÁBAN A csehszlovák foci évek óta keresi igazi arcát. Szövetségi kapitányok váltották egymást az elmúlt évek folyamán, az egyik túl sokat beszélt (Marko), a másik vasfegyelmet vezetett be (Rygr), a harmadik (Novák-KaCáni) még Idejében meglépett, a negyedik (fezek) sziszifuszi munkába kezdett, de közben alapvető hibákat követett el. Érdemben Jezekkel szükséges foglalkozni, aki megszállottja a futballnak, alapos, józan ember, izgatják a legapróbb részletek is, de mindez mégis kevésnek bizonyult. Ez aztán az igazi szenzáció: Először rendeznek futball - világbajnokságot Közép - Európa nélkül! Amikor Hollandiából hazajött, a holland futball tulipános mintáit akarta a csehszlovák címeres mezekre ráhímezni,. Nem ment. Nem is mehetett, erre ő maga is rájött, és végül kiválogatta a valóban legjobbakat. A fontos skóciai mérkőzésre hosszú hónapokon át készült. Mágneses táblán magyarázott játékosainak, beszerezte a Hampden-parik zúgását rögzítő hangszalagokat, így szoktatta fialt a várható hangzavarhoz. Trent:ín környékén kiüríttettek egy kis üdülőt, hogy a pihenő válogatott játékosokat a kis szálló vendégei sem zavarják. Ugyanakkor viszont nem vitte el 'Glasgowba Jaroslav Pollákot, aki kulcsembere lehetett volna, mert ősszel élete legjobb formájában szerepelt. Ez óriási tévedés volt, és annak minősítettük volna akkor is, ha a csehszlovák csapat tegyük fel, kiharcolt volna egy döntetlent, A taktikát tulajdonképpen Adamecre építette. Csakhogy Adarnec itt is bravú**r san szónokolt, mindössze játszani felejtett el. A csehszlovák futball nagyon légi hibája: a kiváló védelemhez és a zseniális Viktorhoz nem tudunk megfelelő, igazi csatárokat találni. Mintha évek óta elfelejtenénk: a játék lényege a gól. Ez már a chilei ezüstcsapatnál Is így volt, Jeteknél csak betetőződött. Most aztán jön négy sovány esztendő, remélhetőleg okos, korszerű munkában. „RÉGI DICSŐSÉGÜNK, HOL KÉSEL...?* Ezt kérdezi sok millió szurkoló nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt, ahol szeretik a futballt és nem felejtették el a magyaros Játék ízeit. Egy kis szerencsével ugyan Magyarország is tagja lehetett volna a világbajnoki mezőnynek, de nem a szerencsét kell okolnunk. Fortunais- tenasszony elsősorban asszony; oldalra is pillanthat hébe-hóba. A magyarok soha sem rendelkeztek különösein jó védelemmel, de csatáraik képesek voltak legalább eggyel többet lőni, mint az ellenfél. Az a kapusínség azonban, amely Gro- sics visszavonulása óta tart, elgondolkoztató, mert véletlenről — ezt az Idő bebizonyította — szó sem lehet! Most Mészáros a nagy reménység.1 Kívánjuk, váltsa be a hozzá fűzött reményeket, de ha vele is az történik majd, mint Rothermerrel? A kapusképzéssel senki sem törődik szakszerűen Magyarországon. A Grosics-féíe kapusiskola ötletét elvetették, vérmes reményekre tehát nincsen kilátás. Ilovszky szövetségi kapitány szorgalmas ember, de ez kevés. Az az érzésünk, hogy nem az ö nevéhez fűződik majd az új, nagy magyar csapat korszaka... Most, amikor a befejező sorokat Írom, döbbenek rá, hogy Közép-Eurőpára azért mégis figyelni kénytelen a futballvilág; egészen bizonyos, hogy a szaklapok .is öles cikkekben kérdik majd: „MI van véled közép-európai foci?“ Batta György SAJNOS, EZ Á JELLEMZŐ: Nem akad egy hely az „Intriben“ a bajnoknő részére! A felvételen Zdena Dornákovét, Csehszlovákia női szertorna bajnokát látjuk. A tizenha,téves lány Valasské Mézi- fíiííbe valő, ott tűnt fel ügyes mozgása Bortel edzőnek, aki mesteri szakembernek és jé pedagógusnak bizonyult. A kis Zdena 1966-ban kezdett el szeren tornázni, de tizenöt éves korában, tavaly, már országos bajnokságot nyert az ösz- szetett egyéni versenyben! Nem kétséges, hogy rendkívüli tehetséggel van dolgunk, ilyen fiatalon senki nem nyert még csehszlovák bajnokságot. A gondok ezek után kezdődtek. Zdena gimnáziumba jár szülővárosában, de a kis tornateremben nem tud kellőképpen edzeni, és ugyanakkor távol van a szertana központjától, Prágától is. A szülök beleegyeztek abba. hogy Zdena Prágába költözzék, és a nemrég létrehozott szertornaközpont tanulója legyen. így nem mulasztana az iskolából. eleget edzbetne és nem kellene annyit utazni. A stra- hovi stadion mellett ott vannak a főiskolás kollégiumok. A bökkenő ezek után jött: nem akadt a bajnoknő részére egy ágy a kollégiumokban! Jelenleg tehát ez a gond. ezt kell megoldani, hogy ne kallódjon el egy nagy tehetség. Ügy véljük, ehhez nem kel! különösebb kommentár. Csak aztán ne csodálkozzunk, ha a montreáli olimpiáról már egyetlen aranyéremmel sem térünk haza! Szeptember második felében rangos vendég látogatott el Csehszlovákiába. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökét üdvözölhették a Cseh és a Szlovák Szocialista Köztársaságban. „1925 óta nem járt ilyen magasrangú sportküldött hazánkban. Akkor Cuobertin bárót látta vendégül Prága“ — mondta megérkezése után lord Killanínnak Antonín Himl, a Csehszlovák Testnevelési és Sportbizottság elnöke. Killanin megtekintette Prágát és a Ma- gas-Tátrát. Nem kétséges, hogy útja eseményszámba ment nálunk. Azt is sokan tudják, hogy a NOB elnökétől remélik, támogatja majd a Magas-Tátra téli olimpiára való kijelölését. Antonín Himl kijelentette: „Elnök úr, biztosíthatom önt arról, hogy a Csehszlovák Olimpiai Bizottságnak rokonszenvesek az ön álláspontjai. Mi is azért harcolunk, hogy az olimpiai eszme minél szélesebb teret nyerjen szerte a világon. Szeretnénk, ha még többen sportolnának, és még több sportoló kötne barátságot a sportpályákon.“ Antonín Himl azután kifejtette, hogy a várnai olimpiai kongresszuson résztvevő csehszlovák küldöttség a haladásért, a humanizmusért száll majd síkra. Miután lord Killanin megtekintette fővárosunk nevezetességeit és sportlétesítményeit — köztünk az újjá varázsolt straho- hovi stadiont is — sajtóértekezletet tartott. A sajtóértekezleten többek között kijelentette: — örülök, hogy megismerkedhettem a csehszlovák testnevelési és sportmozgalommal. Örömmel láttam vezetőik között számos régi sportembert. Bevallom, eléggé tájékozatlan voltam a Csehszlovákiai Olimpiát Bizottság tevékenységét illetően. I*t a helyszínen viszont sokat láttam és tapasztaltam. A NOB elnöke továbbá elmondotta, hogy az eltelt egy év alatt, amióta az elnöki tisztséget ellátja, rengeteget utazott. „Négyszer is körbejárhattam volna a földgolyót, annyit utaztam. Igaz, hogy idom felét repülőgépben és repülőtereken töltöttem. Célom az volt, hogy lehetőleg e- gászen közelről ismerkedjek meg az egyes országok olimpiai bizottságaival. Ezért o- taztam Ázsiába, Afrikába és számos európai országba, közöttük az önök hazájába is.“ Killanin aztán szót ejtett a szeptember végén sorrakerülő (cikkünk megjelenése idején azonban már lezajlott) várnai olimpiai kongresszusról. —• Várakozással tekintek Várna elé. Meggyőződésem, hogy ezzel az összejövetellel új korszak nyílik az olimpiai mozgalom történetében. Egészen bizonyos, hogy számos nagyon érdekes felszólalás hangzik majd el a bulgáriai városban. Célunk az, hogy minél szélesebb alapokra helyezzük az olimpiai mozgalmat, ugyanakkor azonban elkerüljük az olimpiai játékok túlzott monumentalitását. Szinte hihetetlen — folytatta a NOB elnöke —, hogy negyvenhárom évvel ezelőtt tartottak utoljára olimpia kongresszust. Megígérhetem, hogy a jövőben nem így lesz. Vagy minden évben, vagy kétévenként összejövünk majd, hogy tanácskozzunk. Semmlesetre sem fog eltelni négy évtized, mint most! Lord Killanin érdekes sajtóértekezletének talán legfigyelemreméltóbb megállapítása ez volt: — Arról győződtem meg világjáró utamon, hogy az egyes országok olimpiai bizottságai között akadnak vitás pontok, nem találják meg minden esetben a közös nyelvet. Az én feladatom is lesz, hogy ezen változtassak. Azt szeretném, ha karmester lehetnék egy jól működő, nagy zenekar élén. Klochan Károly Am
