Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-10-02 / 40. szám

Megjelent az első csehszlovákiai magyar sportriportkönyv AZ ŐSZI KÖNYVPIAC E- GYIK OJDONSÁGA: BATTA GYÖRGY „TIZENÖT SPORTRI­PORT“ C. MUNKÁJA. Ezekben a napokban hagyta el a bratislavai Pravda nyom­dáját az a könyv, amely bizo­nyos fokig „történelminek“ számít a csehszlovákiai ma­gyar könyvkiadás történeté­ben: ez az első sportriport­könyv, melyet hazai szerző írt és hazai magyar könyvikadó megjelentetett. A „Tizenöt sportriport“ szer­zője Batta György, lapunk sportrovatvezetője. Öt kértük meg, válaszoljon néhány kér­désünkre. — Hogyan született meg a könyv megjelenésének ötle­te? — Amiko-r tavaly a mün­cheni olimpiára készültem, a Madáchban jártam, és ott föl­vetődött a gondolat: írjak könyvet az olimpiáról. Ha jó lesz, esetleg megjelentetjük — bíztattak. Az ötlet felvillanyo­zott, de müncheni utániból csak Pélkönyvnyl élményre tel­lett. Készen álltak viszont lab­darúgók portréi; Így lett egész a sportriportkönyv. Most, a megjelenés után néhány nap­pal sem felejtem a tavalyi bíz­tató mondatokat és köszönöm a támogatást. — A Tizenöt sportriport te­hát futballista-portrékat és o- limpiai jegyzeteket tartalmaz. — A két rész között, mint­egy „szigetelőként“ helyezke­dik el egy beszélgetés, amelyet három világhírű maratoni fu­tóval folytattam. És a könyv közepén található az a huszon­két fénykép is, amelyet Kolár Péter és Berenhaut Róbert ké­szített. — Most legyünk konkrétab­bak: kikről olvashatunk a könyvben? — Előre szeretném bocsáta­ni, hogy valamennyi1 riportom, eredeti. A labdarúgók között találjuk az aranycsapatból Bo- zsikot, Hidegkútit és Grosl- csot, majd az őket követő nem­zedék két tagját, Tichyt és Fenyvesi Mátét. Sikerült el­csípnem dl Stefanot is, a Reá! egykori kiváló csatárát. A ha­zaiak közül Masopust, KaCáni, Kvaéfták szerepel a könyvben, valamint azok, akik ma is ját­szanak a legfelsőbb labdarúgó­bajnokságban, vagyis Pollák, Strausz, a két Móder, Szikora, józsa, Nagy, Knapp és Farkas. Az olimpiai részben Balczó András és Jozef Plachy a két „pillér“; ezt a részt a münche­ni olimpia győzteseinek névso­ra zárja. A három világhírű maratoni futó: Clayton (min­den idők legjobb Ideje fűződik a cíngár ausztrál nevéhez), Ki- mihara (a japán futó ezüstér­met nyert Mexikóban) és Tóth Gyula, aki kétszer győzött Kó­ficén a világhírű Bókemarato- non. — Ügy tudjuk, a sportriport- könyvből 16 800 darabot jelen­tetett meg a Madách. — Ez így van, és ennek szívből örülök, mert úgy ér­zem, érdeklődnek a sport i- ránt a hazat olvasók Is. Az viszont, hogy reális volt-e ez a magas példányszám, csak ké­sőbb derül ki. Akkor, ha hó- P napok múlva ellenőrizzük jjj majd, olyan mértékben fogy-e | a könyv, mint ahogyan feltété- gj leztiik. Én bízom benne. hcy»y " a Tizenöt sportriport nem ma- rad a poros raktárban, hanem elkerül azokhoz, akiknek ír- ; tam: fiatalokhoz és idősekhez Clerna nad Tísoutól (Tisza- £ csernő) Bratislaválg. J. b. 8 Eltűnt a foci glóbuszáról egy hajdan olyan varázslatos sziget, mint Közép-Európai A jövő évi, NSZK-ban megrendezendő világbajnokság ti­zenhatos mezőnyéből hiányozni fog Magyaror­szág, Csehszlovákia és Ausztria. (Igaz, hátra van még a Málta — Svédország találkozó, de nem valószínű, hogy a svédek kiengedik markukból a verebet; ha igen, az még nagyobb szenzáció lenne, mint ez, amelyről most írunk.) Ki előtt nem világos még ez a szomorú hely­zet? Ki állítja még mindig, hogy a „közép-eu­rópai labdarúgó-iskola“ körül nincsenek komoly bajok? A magyaroknak volt egy aranycsapatuk, az osztrákoknak egy csodacsapatuk (Wunder- team), a csehszlovákoknak egy „jó kiscsapatuk“. Voltak esztendők, hogy hullámvölgybe került egyik vagy másik nemzeti tizenegy. De egyszer­ié mind a három? Ez még nem volt, ez szenzá­ció, és egyben elkeserítő. Most- már csak a fel­emelkedés következhet! Az osztrák labdarúgás problémáit — bár cseh­szlovákiai szövetségi kapitány irányítja a válo­gatott csapatot — nenf ismerjük olyan megbíz­hatóan, mint a hazai, vagy a szomszédos ma­gyarországi együttes gondjait-bajaít. Így most főleg a két ősi ellenfélről írunk, per­sze csak nagyvonalakban. Az Új Ifjúság nem szaklap, nem szentelhet oldalakat a témának, bár most az egyszer legszívesebben az egész lapot ezzel írnánk tele. VERESÉG SKÓCIÁBAN A csehszlovák foci évek óta keresi igazi ar­cát. Szövetségi kapitányok váltották egymást az elmúlt évek folyamán, az egyik túl sokat beszélt (Marko), a másik vasfegyelmet vezetett be (Rygr), a harmadik (Novák-KaCáni) még Idejé­ben meglépett, a negyedik (fezek) sziszifuszi munkába kezdett, de közben alapvető hibákat követett el. Érdemben Jezekkel szükséges foglalkozni, aki megszállottja a futballnak, alapos, józan ember, izgatják a legapróbb részletek is, de mindez mé­gis kevésnek bizonyult. Ez aztán az igazi szenzáció: Először rendeznek futball - világbajnokságot Közép - Európa nélkül! Amikor Hollandiából hazajött, a holland fut­ball tulipános mintáit akarta a csehszlovák cí­meres mezekre ráhímezni,. Nem ment. Nem is mehetett, erre ő maga is rájött, és végül kivá­logatta a valóban legjobbakat. A fontos skóciai mérkőzésre hosszú hónapokon át készült. Mág­neses táblán magyarázott játékosainak, beszerez­te a Hampden-parik zúgását rögzítő hangszala­gokat, így szoktatta fialt a várható hangzavar­hoz. Trent:ín környékén kiüríttettek egy kis üdülőt, hogy a pihenő válogatott játékosokat a kis szál­ló vendégei sem zavarják. Ugyanakkor viszont nem vitte el 'Glasgowba Jaroslav Pollákot, aki kulcsembere lehetett volna, mert ősszel élete legjobb formájában szerepelt. Ez óriási tévedés volt, és annak minősítettük volna akkor is, ha a csehszlovák csapat tegyük fel, kiharcolt volna egy döntetlent, A taktikát tulajdonképpen Ada­mecre építette. Csakhogy Adarnec itt is bravú**r san szónokolt, mindössze játszani felejtett el. A csehszlovák futball nagyon légi hibája: a kiváló védelemhez és a zseniális Viktorhoz nem tudunk megfelelő, igazi csatárokat találni. Mint­ha évek óta elfelejtenénk: a játék lényege a gól. Ez már a chilei ezüstcsapatnál Is így volt, Jeteknél csak betetőződött. Most aztán jön négy sovány esztendő, remél­hetőleg okos, korszerű munkában. „RÉGI DICSŐSÉGÜNK, HOL KÉSEL...?* Ezt kérdezi sok millió szurkoló nemcsak Ma­gyarországon, hanem mindenütt, ahol szeretik a futballt és nem felejtették el a magyaros Játék ízeit. Egy kis szerencsével ugyan Magyarország is tagja lehetett volna a világbajnoki mezőnynek, de nem a szerencsét kell okolnunk. Fortunais- tenasszony elsősorban asszony; oldalra is pillant­hat hébe-hóba. A magyarok soha sem rendelkez­tek különösein jó védelemmel, de csatáraik ké­pesek voltak legalább eggyel többet lőni, mint az ellenfél. Az a kapusínség azonban, amely Gro- sics visszavonulása óta tart, elgondolkoztató, mert véletlenről — ezt az Idő bebizonyította — szó sem lehet! Most Mészáros a nagy reménység.1 Kí­vánjuk, váltsa be a hozzá fűzött reményeket, de ha vele is az történik majd, mint Rothermerrel? A kapusképzéssel senki sem törődik szakszerűen Magyarországon. A Grosics-féíe kapusiskola ötle­tét elvetették, vérmes reményekre tehát nincsen kilátás. Ilovszky szövetségi kapitány szorgalmas em­ber, de ez kevés. Az az érzésünk, hogy nem az ö nevéhez fűződik majd az új, nagy magyar csapat korszaka... Most, amikor a befejező sorokat Írom, döbbe­nek rá, hogy Közép-Eurőpára azért mégis fi­gyelni kénytelen a futballvilág; egészen bizonyos, hogy a szaklapok .is öles cikkekben kérdik majd: „MI van véled közép-európai foci?“ Batta György SAJNOS, EZ Á JELLEMZŐ: Nem akad egy hely az „Intriben“ a bajnoknő részére! A felvételen Zdena Dornákovét, Csehszlovákia női szer­torna bajnokát látjuk. A tizenha,téves lány Valasské Mézi- fíiííbe valő, ott tűnt fel ügyes mozgása Bortel edzőnek, aki mesteri szakembernek és jé pedagógusnak bizonyult. A kis Zdena 1966-ban kezdett el szeren tornázni, de tizenöt éves korában, tavaly, már országos bajnokságot nyert az ösz- szetett egyéni versenyben! Nem kétséges, hogy rendkívüli tehetséggel van dolgunk, ilyen fiatalon senki nem nyert még csehszlovák bajnoksá­got. A gondok ezek után kezdődtek. Zdena gimnáziumba jár szülővárosában, de a kis tornateremben nem tud kel­lőképpen edzeni, és ugyanakkor távol van a szertana köz­pontjától, Prágától is. A szülök beleegyeztek abba. hogy Zdena Prágába költözzék, és a nemrég létrehozott szertor­naközpont tanulója legyen. így nem mulasztana az iskolá­ból. eleget edzbetne és nem kellene annyit utazni. A stra- hovi stadion mellett ott vannak a főiskolás kollégiumok. A bökkenő ezek után jött: nem akadt a bajnoknő részére egy ágy a kollégiumokban! Jelenleg tehát ez a gond. ezt kell megoldani, hogy ne kallódjon el egy nagy tehetség. Ügy véljük, ehhez nem kel! különösebb kommentár. Csak aztán ne csodálkozzunk, ha a montreáli olimpiáról már egyetlen aranyéremmel sem térünk haza! Szeptember második felében rangos ven­dég látogatott el Csehszlovákiába. A Nem­zetközi Olimpiai Bizottság elnökét üdvözöl­hették a Cseh és a Szlovák Szocialista Köztársaságban. „1925 óta nem járt ilyen magasrangú sportküldött hazánkban. Akkor Cuobertin bárót látta vendégül Prága“ — mondta megérkezése után lord Killanínnak Anto­nín Himl, a Csehszlovák Testnevelési és Sportbizottság elnöke. Killanin megtekintette Prágát és a Ma- gas-Tátrát. Nem kétséges, hogy útja ese­ményszámba ment nálunk. Azt is sokan tudják, hogy a NOB elnökétől remélik, tá­mogatja majd a Magas-Tátra téli olimpiá­ra való kijelölését. Antonín Himl kijelentette: „Elnök úr, biztosíthatom önt arról, hogy a Csehszlo­vák Olimpiai Bizottságnak rokonszenvesek az ön álláspontjai. Mi is azért harcolunk, hogy az olimpiai eszme minél szélesebb te­ret nyerjen szerte a világon. Szeretnénk, ha még többen sportolnának, és még több sportoló kötne barátságot a sportpályá­kon.“ Antonín Himl azután kifejtette, hogy a várnai olimpiai kongresszuson résztvevő csehszlovák küldöttség a haladásért, a hu­manizmusért száll majd síkra. Miután lord Killanin megtekintette fővá­rosunk nevezetességeit és sportlétesítmé­nyeit — köztünk az újjá varázsolt straho- hovi stadiont is — sajtóértekezletet tartott. A sajtóértekezleten többek között kijelen­tette: — örülök, hogy megismerkedhettem a csehszlovák testnevelési és sportmozgalom­mal. Örömmel láttam vezetőik között szá­mos régi sportembert. Bevallom, eléggé tá­jékozatlan voltam a Csehszlovákiai Olim­piát Bizottság tevékenységét illetően. I*t a helyszínen viszont sokat láttam és ta­pasztaltam. A NOB elnöke továbbá elmondotta, hogy az eltelt egy év alatt, amióta az elnöki tisztséget ellátja, rengeteget utazott. „Négyszer is körbejárhattam volna a föld­golyót, annyit utaztam. Igaz, hogy idom felét repülőgépben és repülőtereken töl­töttem. Célom az volt, hogy lehetőleg e- gászen közelről ismerkedjek meg az egyes országok olimpiai bizottságaival. Ezért o- taztam Ázsiába, Afrikába és számos euró­pai országba, közöttük az önök hazájába is.“ Killanin aztán szót ejtett a szeptember végén sorrakerülő (cikkünk megjelenése idején azonban már lezajlott) várnai olim­piai kongresszusról. —• Várakozással tekintek Várna elé. Meggyőződésem, hogy ezzel az összejöve­tellel új korszak nyílik az olimpiai moz­galom történetében. Egészen bizonyos, hogy számos nagyon érdekes felszólalás hangzik majd el a bulgáriai városban. Cé­lunk az, hogy minél szélesebb alapokra he­lyezzük az olimpiai mozgalmat, ugyanak­kor azonban elkerüljük az olimpiai játékok túlzott monumentalitását. Szinte hihetetlen — folytatta a NOB el­nöke —, hogy negyvenhárom évvel ezelőtt tartottak utoljára olimpia kongresszust. Megígérhetem, hogy a jövőben nem így lesz. Vagy minden évben, vagy kétéven­ként összejövünk majd, hogy tanácskoz­zunk. Semmlesetre sem fog eltelni négy évtized, mint most! Lord Killanin érdekes sajtóértekezleté­nek talán legfigyelemreméltóbb megállapí­tása ez volt: — Arról győződtem meg vi­lágjáró utamon, hogy az egyes országok olimpiai bizottságai között akadnak vitás pontok, nem találják meg minden eset­ben a közös nyelvet. Az én feladatom is lesz, hogy ezen változtassak. Azt szeret­ném, ha karmester lehetnék egy jól mű­ködő, nagy zenekar élén. Klochan Károly Am

Next

/
Thumbnails
Contents