Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-10-02 / 40. szám

PRÓZA ÉS ZENÉS SZlNHÄZ - EGY FEDÉL ALATT! V' Több mint negyedszázada, pontosan 1946 Óta működik működik Bratisla- ódban a szlovák főváros egyik legkedveltebb színháza: az Of Színpad (No­va scéna). A színház műsorpolitikája az első bemutatóktól mindmáig követ­kezetesen helyet ad a prózai és a zenés színpadi alkotásoknak. Éz a tö­rekvés két önálló művészeti részleg kialakulását eredményezte. Az évadon­ként tartott hét-nyolc bemutatóban így arányosan oszlik meg a prózai és a zenés műfaj. A színház munkáfáról, a társulat terveiről, elképzeléseiről DAllBOR HE- GERrel, a bratislavai Üf Színpad igazgatójával beszélgetünk. — Bevezetőként, kérem, jellemezze tö­mören a bratislavai Oj Színpad több mint 25 esztendei munkáját! — Gondolom, az Oj Színpad megala­kulásától eltelt több mint huszonöt év leginkább említésre méltó sikere, hogy a Hviezdoslav Színház mellett, kialakí­tottuk a szlovák főváros második pró­zai színházát; zenei részlegünket pedig a zenés-szőrakoztató műfaj tekintetében ma már országos viszonylatban Is a leg­jobbak között jegyzik. Szinte kivétel nélkül minden évadban, a dramaturgiai terv összeállításakor egy-egy mesejáték­kal vagy ifjúsági színdarabbal a szín­pad varázsát csodáló gyerekekre és a művészet igazi értékeit kereső fiatalok­ra is gondoltunk. Joggal büszkélkedhe­tünk a nézőszámmal is, hiszen az első bemutatótól napjainkig kereken öttnil- lióan tekintették meg előadásainkat, ami önmagában sem kis szám, de a közön­ségnevelés szempontjából még nagyobb siker! — Dramaturgiájuk, művészi törekvé­seik megítélésében megoszlik a széles nagyközönség véleménye: vannak, akik kedvelik, vannak, akik fitymálják a ze­nés színházat. Munkájukban a klasszi­kus operett a legkorszerűbb zenés mű­fajokkal is vegyül. Sok évi tapasztala­taik alapján — művészi megfogalma­zás tekintetében — miként oldják meg ezt a kettősséget? — Ahány ember, ahány színházláto­gató — annyiféle ízlés!... Szinte minden egyes műfajnak megvannak a maga hí­vei, kedveiül és ellenzői. Tény, hogy a klasszikus operett kedvelői egy kissé !- degenkednek a korszerű zenés színmű­vektől, bár ez sem általánosítható. A My fair Ladyre például korra való te­kintet nélkül úgyszólván özönlött a közönség! Véleményem szerint a zenés műfajnak ma Is rengeteg szerelmese van még, és a hagyományos, Illetve a korszerű zenés darabok bemutatásában sem látok semmiféle kettősséget. Egy­szerűen műsorpolitikai szükséglet ez, amelyet a színészek és a közönség egy­aránt igényel. Természetes hát, hogy műsorpolltikánknak ezt a vonását a jö­vőben is megtartjuk mindennapi mun­kánkban. — Színházunk kezdeményezéséből az elmúlt idényben a Thália egy újabb ott­honnal gazdagodott Bratislavábau: meg­nyílt az Üj Színpad Stúdiója. Mi kész­tette Önöket erre az elhatározásra és változott-e ezzel az Oj Színpad arcéle? — Egy-egy új színház megnyitása minden városban a kulturális élet je­lentős gazdagodását jelenti. A 140 fé­rőhelyes stúdiószínház megnyitásával is ez volt fő célunk, mert Szlovákia fővá­rosában mindeddig hiányzott egy sajáto­san eredeti, izgalmas, újszerű törekvé­sekkel fémjelzett stúdiószerű színház. Az ott tartott bemutatóink mindegyike, az irántuk mutatkozó érdeklődés nem csupán elképzefléseinket igazolta, ha­nem azt is, hogy a közönség megsze­rette, sajátjává fogadta a „stúdiót“. — Igazgató elviárs, miben látja Thá­lia művészetének korszerűségét, mához szóló küldetését? — Abban, hogy a színházak munkája a mai emberhez szóljon, az ő problé­máikat tükrözze, és így közvetlenül gaz­dagítsa, fejlessze a szocialista művésze­tet. — Az utóbbi esztendők egyik leggyak­rabban emleketett kérdése a látogatott­ság. Az Oj Színpadnak is gondot okoz? — Nemi Örömmel állapíthatom meg, hogy nálunk inkább jegyhez jutni ne­héz... — Véleménye szerint mi fékezi, il­letve mi segíti az embereknek a szín­ház iránti érdeklődését? — Az imént említettem, hogy nálunk nem ritkaság a táblás ház, így csupán közvetve válaszolhatok erne a kérdésre. Véleményem szerint nincs igazuk azok­nak, akik a színház fő ellenlábasát a tévében látjáik. Az élő színháznak, a jó előadásnak mindig visszhangja van, és ha egy-egy tévéműsor nem eléggé élve­zetes, az emberek többsége nem is nézi végig... — Az Oj Színpadon természetes ha­gyomány már az ifjúságnak szánt szín­művek bemutatása. A jövőben is foly­tatni kívánják ezt a nemes tradíciót? — Természetesen, hiszen folyamato­san biztosítják a nézőutánpótlást. Régi, íratlan törvény, hogy aki már gyermek­vagy serdülőkorban megszereti a szín­házat, azzal a későbbiekben már nem kell megszerettetni, annak mélyen gyö­kerező és belülről fakadó, őszinte von­zalma van a színházhoz. Ebben az év­adban zenei részlegünk mutat be egy darabot a gyerekeknek, éspedig az is­mert Koldus és királyfi című magyar mesejáték szlovák változatát. — Milyen további bemutatókat ter­veznek még az 1973/74-es idényben? — Az új színházi évad lényegében az SZNF 30. évfordulójának jegyében zaj­lik majd, és ez csak hatványozza azt a szándékunkat, hogy állandóan emeljük előadásaink tartalmi és művészi színvo­nalát. E szempontok szerint állítottuk, össze műsortervünket is, amelyben Ján Rákosnak a felkelésről szóló színműve, továbbá Shakespeare Hamletja, Aríszto- phanész Lyszisztrátéja és a Kaufmann — Hardt szerzőkettősnek egy, a 30-as évek Amerikájában játszódó vígjátéka szerepel. Stúdiószínházunk Synge ír szerzőnek A nyugati világ hőse című színművét, Vampilov két egyfelvonáso- sát, VLntila román drámaíró darabját és egy Kyrntezer-komédiát mutat be. Zenei részlegünk Espay musicaljének ősbemu­tatóját tartja majd, továbbá műsorra tűzi Gejza Dusík Ezer méter szerelem és a Gertner-Bril szerzőpár zenés da­rabját. — Bizonyára élénk kapcsolataik van­nak külföldi zenés társulatokkal is? — Baráti szálaik fűzik színházunkat a moszkvai operettszínházhoz, valamint a stetíni, a szófiai és a belgrádi operet­tel is jó kapcsolatban vagyunk. Épp a közeljövőben készülünk Jugoszláviai ven­dégszereplésre. — Befejezésül röviden összegezné az egyéni, színházvezetői elképezléseit? — A jövőben is megtartani, majd még jobban csiszolni az Oj Színpad mindkét társulatának mesterségbeli tökélyét, ma­gasabbra emelni mindennapi munkánk művészi mércéjét, előadásainkat gondo­latilag még gazdagabbá tenni. Ebben lá­tom színházunk további sikeres munká­jának kulcsát. BORSAI M. PÉTER Langres francia városban 1713. október 5-én Diderot késes­mester felesége egészséges fiú­gyermeknek adott életet. A gyer­meket Denis névre keresztelték. K! gondolta volna, hogy az új­szülött, akinek a keresztvíz a bőrére hullott, hetvenegy év múl­va, egy nappal a halála előtt, egyetlen kemény és őszinte mondatba sűríti minden elméle­tének kiindulópontját: „Minden filozófia kezdete á hltetlenségl“ Apja arről álmodozott, hogy fiá­ból pap lesz, talán még a bíbo­ros! süveg is felcsillant ábránd­jai között, hiszen nem láthatta a jövőt, nem láthatta, hogy a fiút, egykor templomban ugyan, de jeltelen sfrba temetik. A jezsuita kollégiumban kezd­te tanulmányait, majd Párizsban tanult teológiát. 1732-ben ma­A forradalom magvetője giszterl fokozatot szerzett a Sor- bonne-on, de nem lépett papi pá­lyára, nem választott polgári fog­lalkozást sem, szabad és függet­len akart lenni, hogy az Iroda­lomnak és a filozófiának szentel­hesse életét. Jelre várt a kor, tiszta értel­mes szöra, ú) Igékre, mert a fel­világosodás már elkezdődött, de csak a szalonokban és bár Mon­tesquieu két perzsája (Lettres persanes — 1721) nevetségessé teszi a vallási és erkölcsi előíté­leteket, az új eszmék nem jutnak el a néphez, csak a felső tízezer báljain vetnek szikrákat, legin­kább könnyed szellemeskedés for­májában, kímélve a király sze­mélyét és az Istent. Az új Igéket, a messze hangzó értelmes szavakat először Dents Diderot mondta kt az 1746-ban megjelent Filozófia! gondolatok című müvében, amelyet aztán deista tartalma miatt a Parla­ment parancsára nyilvánosan el­égettek. Ezt követte a Levél a vakokról azokhoz, akik látnak; ebben a művében már alig lep­lezte ateista nézeteit. De az ab­szolút monarchia még erős vo]t, a rendi uralom építménye örök­kévalónak látszott, ki gondolta volna hát akkor, hogy kb. négy évtized múlva -a nyaktiló a ko­ronás főt Is ugyanúgy választja el a törzstől, mint bármelyik más közönséges bűnöző koponyá­ját?! Diderot ezért a könyvéért három hónapig raboskodott a vln- cennes-1 várbörtönben, de ellen­zékiségét ez sem tudta megtör­ni, sőt — keményebbé, tudatosab- bá ötvözte. És következett a felvilágosodás legnagyobb jelentőségű irodalmi és eszmei fegyverténye: az En­ciklopédiát Az Enciklopédia jelentette a forradalom nyitányát, mindazt, a- mt a 18. században haladó és a jövó felé mutató volt. Az Enci­klopédia nemcsak a gazdasági élet, a technika, a munka, az anyagi termelés kérdéseit ele­mezte, hanem minden szavával, cikkével, rajzával harcolt a feu­dális-vallásos eszméik ellen, és kiépítette a kor haladó polgári világnézetét. Az első kötet 1751- ben jelent meg D’Alembert elő­szavával. A második kötet meg­jelenése után betiltották a mű­vet és a tilalmat csak nagy har­cok árán sikerült érvényteleníte­ni. D’Alembert kilépett a szer­kesztőségből. Rousseau is az En­ciklopédia ellen fordult, a par­lament megtiltotta a mü folytatá­sát meg a megjelent kötetek ter­jesztését, a pápa pedig elégetés­re ítélte a hozzáférhető példá­nyokat. Rendkívüli nehézségekat kellett leküzdeni ahhoz, hogy a teljes mű elkészülhessen. Az En­ciklopédia célja Diderot szerint: „Az ember az egyetlen végcél: tőle kell kiindulnunk és hozzá kell mindent visszavezetnünk.“ De még e hatalmas mü szer­kesztése mellett Is maradt ener­giája önálló művek alkotására. Ebben az Időszakban írta a A fatalista Jakab és gazdája c. re­gényét, Az apácát, megteremtet­te az irodalmi mübírálatot (Sza­lonok), és ö kísérletezett először a polgárt drámával ts. Diderot volt a francia felvilá­gosodás legnagyobb alakja. Le­nin szerint egészen közel jutott a modern materialista felfogás­hoz, de még nem Ismerhette a társadalmi-történelmi gyakorlat­nak mint az igazság kritériumá­nak a szerepét az Idealista spe­kulációk cáfolatában. öt évvel halála után kitört a francia forradalom — Diderot ve­tése kalászba szökkent! Péterfi Gyula Török Elemér! VIRÁGZÓ KÖVEK öt évvel ezelőtt jelent meg Török Elemér első önálló verskötete, a Fényért perelek. Az azóta írt költeményei­nek javarésze került be abba a gyűjteménybe, amely a közelmúltban jutott el a könyvesboltokba, a Virágzfi kö­vek. Az új kötet féls2áz, többnyire rövid lélegzetű verset tar­talmaz, s lényegében a költőnek azt az érzés- és gondo­latvilágát tükrözi, amely a hatvanas évek derekán alakult ki benne, azonban ma már higgadtabb, bölcsebb szemlé­letet, elmélyültebb látást és érettebb világképet mutat. „Az idő a legfőbb realista“ — írja Az idő című versében, s ez az Idő-, hely- és életrealitás jellemző az egész kö­tetre. Mintha csak Petőfit hallanánk: „Az idő igaz. S el­dönti, ami nem az.“ Török Elemér esetében az idő dön­tött: harcai, vívódásai, perlekedései egy évtized alatt — miőta Aba.rán él — nyugalommá, türelemmé oldódtak, bé­kévé, csönddé és derűvé (olykor nosztalgiává isi szelídül­tek. Zörgetek / a csend kapuján... hogy csillagokig nö)ön / a szív nyugalma... Mennyi türelem / gyűlt össze ben­nem... Gyere pihenjünk / ketten l e fénvmosolyú / csend­ben... micsoda csend ! tömörült / körülöttem össze — ol­vashatjuk a versekben. És semmi okunk kételkedni ezek­nek a vallomásoknak az igazában, hiszen az egész kötet­ből szinte sugárzik a költő személyiségének a hitele, érzé­seinek őszintesége és olyan érzelmi telítettség, amely ke­vesek sajátja. Török Elemér ebben a kötetében is megőrizte, sőt to­vább finomította egyéni hangját, amelv minden divatáram- lat ellenére sem vált modorossá, sem moderneskedővé, sem harsánnyá. Nem törekszik formai virtuozitásra. Költészete megmaradt annak, aminek eddig ismertük: formájában egyszerűnek, tartalmában mélyen emberinek, mondanivaló­jában lényegesnek, nyelvében tömörnek, erőteljesnek és érzékletesnek, hangulattal á ti tatot tna.k: végeredményben szépnek és Igaznak. Közösségi líra ez a fogalom legnemesebb értelmében. Ogv közösségi, bogy nemcsak a Bodrogköz vallhatja ma­gáénak — ahonnan a költő jött és ahová ma is belát —, hanem a tágabb közösség: a nemzetiség és a nemzet is, amelyhez életformájában és emberi-költői tartásában egy­aránt rendületlenül ragaszkodik. Közösségi úgy is, hogy önismerethez segít, gondolkodásra késztet, táplálja a kol­lektív érzést, a hovatartozás tudatát. De közösségi úgy is, hogy egyszerre népi, nemzeti és internacionalista. Közel áll az egyszerű emberhez, ahonnan a költő is vétetett, de van mondanivalója a kiműveltebb emberfő számára is. En­nek egyik szép példája a Haza: Versem kék / ablakán át nézem / Bodrogközt / kétdimenziós térben / úgy hat e táj / még mindig reám / akár egy ősi szép / vad leány... mi­csoda erő / és buzgalom / hajtja népét t annyi századon / hegy koszorúzza / a láthatárt / hol egy ezredévre / lelt hazát... lelke mélyéig / az ő földje ez > hol a barázdák­ban / csend neszez. A másik példa: ...a rád csukódú /el­múlás / gyűrűjében / a lét / legvégső / peremén Is / vall­jad / miként / Galilei tette: Eppur si mouve! Képteremtő képzelete erős, mégsem tobzódik a képek­ben, nem hajszolja a hasonlatokat. Természeti képként és metaforaként is, de kulcsszóként is leggyakrabban a je­genyét használja. A költő maga ad erre magyarázatot egyik nemrégi írásában: „El-eicsodáíkozom egy-egy dél­ceg jegenyén. Nagyon szeretem e fákat, mert szép sudá- rak, büszkén törnek az égre. Egyenességük a gerinces, jellemes embert idézi fel bennem.“ A versekben pedig ilyen képekben jelenik meg: Megy a határ / az utak ' békéjével / viszi / kék színét / az égnek / s halk sóhaját / a jegenyéknek..., a parton / jegenye / feszül... Indul felém / a szülőföldein, / vén jegenyék közt / ballag... ó jámbor jegenyék / töltsétek be / lombotok nyugalmával. De nemcsak a jegenye teszi számára meghitté a tájat, hanem a hozzá simuló, mellette fodrozó, ugyancsak sok­szor megénekelt víz is, amely gazdagon behálózza ezt a földdarabot: egyfelől a Tisza, másfelől a Latorca, Ung, La­bore, O-ndava, Tapoly s a belőlük keletkező Bodrog. (Akár Vízköznek is elkeresztelhetnénk ezt a tájegységet!) Víz nélkül, folyó nélkül ugyanis Török Elemér éppúgy elkép­zelhetetlen, mint ahogyan nem nélkülözheti ezeket az ele­meket a költészete sem, mert Oldom / a gondom / a fo­lyóban... feltölti a víz / a teljes nyugalmat. Ügyannyíra, hogy a „Folyóparton“ című versben már az öregedés tü­netei kísértenek. Tegyük hozzá: korán! Török Elemérre az abarai viszonylagos csönd, a relatív magány kétségtelenül termékenyítő hatással van. Fábry Zoltán írja: „A magány az írói munka, az alkotás ideális előfeltétele: alapfeltétele: maga a konpentráciő adottsága, kiváltója. Nem korlát, de felfokozás.“ Török Elemér „Vi­rágzó kövek" című kötete azt bizonyítja, hogy ez a Fábry- meg'áMapítás rá is teljes mértékben érvényes. Ez az álla­pot a költő számára megtartó erőt, költészetének pedig derűt, bizakodást kölcsönöz: termékeny tisztasággal gondolunk a holnapra. Ennek a reményében várjuk következő kötetét Tolvaj Bertalan ; t-;- ; . ; TISZTELET A KÖNYVNEK 22. A KÖNYV A VILÁGBAN Az UNESCO 197D-ben megtartott általános konferenciája az 1972-es évet a Könyv évévé nyilvánította. „Könyvet mindenki kezébe“ adta ki a jelszót a konferencia. Az ünnepségek az 1972-es évvel végetértek, a problémák azonban megmaradtak. Az UNESCO-nak továbbra is azon kell fáradoznia, hogy a vi­lágon az eddiginél többen és több könyvet olvassanak, s egy­ben csökkenteni keli az irni-olvasni nem tudók számát. Mert ki hinné, hogy az űrutazás, az elektronikus számitógépek, a technika és a tudomány számos más csodája évszázadának u- tolsó negyede küszöbén a földkerekség két és negyed milliárd felnőtt lakosa közül 80Ü milliö még mindig nem tud frni-olvas- ni? A könyvek a könyvnyomtatás elterjedése éta évről évre na­gyobb példányszámban jelennek meg, de a felmérések azt bi­zonyítják, hogy a fejlődés nem mindenütt egyforma iitemii. Vannak fehér foltok a könyv térképén, és nem is kevés A leg utóbbi adatok szerint 1969 ben a világon 500 ezer könyvet ad­tak ki, de ebből Ázsiára —, a Szovjetunió területét és Japánt kivéve — Afrikára és Latin-Amerikára csak 19 százalék jutott, pedig itt él az az írni-olvasni tudó felnőtt lakosság 50 és az iskolaköteles korú gyermekek 63 százaléka. És nemcsak a gaz­daságilag fejlődő, hanem az Ipari termelésben élenjáró orszá­gokban sem olvasnak elegen könyvet. Így például egy olasz- országi közvélemény-kutatás azzal a meglepő eredménnyel járt, hogy a megkérdezettek 40 százaléka sosem olvas könyvet. Egy francia körkérdésre pedig 53 százalék „nem olvasok könyvet“ válasz érkezett. A jövő ígérete, hogy a fiatalabb korosztály szeret olvasni. A katonai szolgálatra bevonultak közül Svájc­ban csak 7 százalék olyan akadt, aki nem olvas kttnyvet, ás könyvolvasó a francia újoncok 91,11 százaléka is A könyvet persze nem kell félteni. Gutenberg első nyomta­tott könyve, a 42 soros biblia 1455-ben készült, de 1500-ig Eu­rópában már 30 ezer könyv jelent meg, a 16. században 250 ezer, a 19. században pedig 7 milliónál is több A mi száza­dunkban megjelent és még ezután kiadásra kerülő könyvek számát összesen 23 millióra becsülik. A kiadott könyvek pél­dányszáma már csillagászati. A világon 1969-ben kiadott SCO ezer könyv összesített pé’dányszáma valahol a 7 és 8 milliárd között van. Azokban az országokban, ahol sok az frni-olvasni nem tudó, nagy feladatok várnak a rádióra, de még nagyobbak a tele­vízióra és a képes kiadványokra. Az élő szó, a nyomtatott és a képernyőkön megjelenő kép ismereteket terjeszt, felkelti az érdeklődést, a betűvetés utáni vágyat, egyre többen tanulnak meg frni-olvasni, és aki már tud. az elök,'-utőbb megszereti a könyvet is. Tévedés volna ugyanis azt hlimi. hogy a techniká­nak ezek az új vívmányai versenytársai a könyvnek. A könyv­tárosok egyik nemzetközi értekezletén valamennyi felszólaló elmondta, hogy életében már ötször ijesztgették azzal, hogy a könyvnek vége: amikor megjelent a némafilm, a hangosfilm, a rádió, a televízió és végül a kibernetika. És lám, a könyv mindezt túlélte, sőt erős szövetségesekre talált a technika új vívmányaiban. Többször tapasztaltuk már, hogy egy-egy regény alapján készített tévéfilm, amely elnyerte a nézők tetszését, nagy mértékben megnövelte az illető regény iránti keresletet. A könyv áradata — amint lev I. Vlagyimirov az UNESCO „Kurier“ című kiadvány egyik számában megírta — veszedel­meket rejt- a hozzá legközelebb állók, a könyvtárosok szá­mára. A Yale Egyetemnek 2040-ben hozzávetőleg 200 millió könyve lesz, és ehhez 6000 mérföld hosszú raktárterületre lesz szükség. A nyilvántartó lapok ezer kartotékszekrényt féltené­nek meg, ás ezek elhelyezésére 32 hektárnyi területre lenne szükség. Igen ám, de 2040-ben a könyvtár állománya naponta 12 milllú új kötettel szaporodna, és a kartotékozásuk 6000 em­ber munkáját venné igénybe. Szerencsére, máris segít a tech­nika. A könyvek lapjairól készült mikrofilmek kis helyen el­férnek. meghosszabbítják a nyomtatott könyvek életét, és meg- könnyítik a könyvtárak kezelését, sőt a látogatóknak az olva­sást Is. _ ar­ts

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents