Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-10-02 / 40. szám

4 U| »• •#>» (A sétány padján üldögélve három srác hajol a gyufaláng fölé. Megszokott magabiztos, mély szippantással gyújtanak rá a cigarettára. Tizenhárom- tizennégy évesek. Egyikük ott­hon, a szüleitől cseni el a ci­garettát, a másik jobbára a ha­vi ötvenes zsebpénzéből csípi le a cigire valót, a harmadik „majd legközeleb visszaadom“ alapon alkalmi kölcsönök révén jut a füstölgő dohánysodromá- nyokhoz. A cigarettázó lányok több­nyire — a szülői és pedagógu­si szigor elől bujkálva — zúg- cigisek... Egy-egy mellékhelyi­ségben, kapualjban, a lányszo­bában tárt ablakok mellett, a bátrabbak pedig egy-egy cőla vagy gyümölcsszörp mellett az eszpresszók sarkában fújják a gomolygó füstfelhőket. Egy hét alatt tíz bakfist kérdeztem meg: mi a véleménye a ciga- rettázásról? — Ügy hallottam, árt az egészségnek, de úton- útfélen mindenki cigizik! Mert valóban megnyugtat, a dohá­nyosok nehezebben híznak, és a fiúknál is imponál... — kap­tam kisebb-nagyobb megfogal­mazás! különbséggel, de lénye­gében ugyanazt a választ. Mi tagadás, elég volt néhány napig nyitott szemmel járnom, hogy megfigyeljem: mennyi a szemérmes mohósággal vagy épp kihívó magabiztonsággal cigarettázó tizenéves! £s e sok slukkoló, pöfékelő fiatal láttán ellátogattam a bratislavai do­hányzás elleni tanácsadóba, a- hol kellemesen és otthonosan berendezett környezetben dol­gozik dr. ALICE DUFFKOVÄ- PÄTKOVÄ, a tanácsadó vezető­je. Így született meg a doktor­nővel folytatott párbeszéd — cigiügyben...) — Bevezetőben talán a do­hányzás ellent tanácsadó szü­letéséről szólhatnánk néhány szót. — Hat évvel ezelőtt, 1967- ben nyílt meg ez a tanácsadó. Szlovákiában sajnos mindmáig az egyetlen, Ilyen Jellegű e- gászségügyt felvilágosító köz­pont. Célunk, hogy az orvostu­domány és a pszichológia esz­közeivel segítsünk azoknak, a- klk szeretnének leszokni e ká­ros szenvedélyről, vagy egész­ségügyi okokból nem szabad többet dohányozniuk. — Milyen gyakran „rendel­nek“? — Hetente egyszer, kedden délután. Ezen a napon több­nyire az új érdeklődőket fo­gadjuk itt, a Gorkij utcai ren­delőben. Ellenőrzésre, felül­vizsgálatra a hét többbt napján is behívjuk a pácienseket. — Milyen a tanácsadó láto­gatottsága? — Minden kedden átlago­san tíz-tizenkét érdeklődő ko­pog be az ajtón. Mivel azon­ban szlovákiai viszonylatban az egyetlen tanácsadó vagyunk, gyakorta előfordul, hogy a „hi­vatalos órákon“ kívül is érkez­nek tanácskéréssel a dohány­zás szenvedélyétől szabadulni akarók. Sokan levélben kérnek tanácsot, útbaigazítást. — Bizonyára, fiatalok is van­nak közöttük?... — Sajnos, a fiatalok köré­ben egyre Jobban terjed a do­hányzás szenvedélye, mely kü­lönösen tizenéves s érettebb serdülőkorban is nagyon káros. Tanácsadónkat a fiatalok közül elsősorban a dohányzás káros A DOHÁNYZÁSRÓL, Kf TUDJA HÁNYADSZOR? • SLUKKOLÖ TIZENÉVESEK! • CSALÓKA, KÁROS ÉL­VEZET A GOMOLYGÚ FÜSTFELHÖK EREGETÉSE • PÁRBESZÉD A SZAKORVOSSAL — CIGIÜGYBEN! .TŰZVARÁZS?“ voltára rádöbbent lányok és a sportteljesítményeikben a nem cigarettázó vetélytársak mel­lett jócskán lemaradó fiúk ké­réseik föl. A tapasztalat u- gyanis lépten-nyomon Igazolja azt a műszerrel is lemérhető elméleti föltevést, hogy a nem dohányzók mozgása, közérzete, reakciót frissebbek, és így lé­nyegesen jobb eredményeket is tudnak elérni. — A gyógymódról mit árul­hatna el? — Az első találkozáson az új páciens életmódjáról, csa­ládi viszonyairól beszélgetünk, hogy kiderüljön: hol és milyen környezetben szokta meg a ci- garettázást. Egy-egy ilyen be­szélgetés egyben sokat elárul arról ts, milyen komoly szán­dékkal Jön valaki a tanácsa­dóba. A beszélgetés során, ter­mészetesen, szó esik a dohány­zás egészségre káros szerepé­ről is. A gyógymód alapja lé­lektani ráhatás és a dohány­zásról leszokni akarók szilárd elhatározása, önmeggyőzése. Néhány „leszoktató“ orvosság: szájöblítővíz, rágógumi, drazsé Is rendelkezésünkre áll. Hasz­nálatuk egyszerű: ha valakinek kedve szottyan rágyújtani, e- lőbb bevesz egy-egy drazsét vagy kiöblíti a száját az öblö- getövízzel, s ezután bizony többnyire undort vált ki a ci­garetta íze. — Gondolom, épp itt van szerepe az elhatározás komoly­ságának!. .. — Természetesen, hiszen csupán az Illetőtől függ, vajon ísmmm á gyufa lobbanása előtt él-e a zsebében lapuló orvossággal?! A dohányzás szenvedélyének leküzdésében valóban az ön­meggyőzés az egyetlen hasz­nálható fegyver. — Milyen gyorsan lehet le­szokni a cigarettázásról? [A doktornő elmosolyodik.] — Ez mindenek előtt aka­raterő és elhatározás kérdése. Van, aki egyik napról a má­sikra képes erre, s vannak o- lyan esetek, akik a többször megismételt, több hetes keze­lés után sem képesek leszokni. Tanácsadónk ezért nem kis gondot fordít az egykori do­hányosok utógondozására ts, hiszen gyakorta két-három esztendei nem dohányzás után is elég egy fél cigarettát el­szívni, hogy valaki ismét a száj sarkából gomolygó füst rabja legyen. —• Utógondozás? — Igen! Időről időre meg­hívjuk régebbi pácienseinket, hogy elbeszélgethessünk velük és megszilárdítsuk bennük egy­kori elhatározásuk helyességét. — Véleménye szerint mi ve­zeti a tizenéveseket arra, hogy rágyújtsanak? — A fiatalokkal folytatott beszélgetéseim azt bizonyítják, hogy elsősorban a rossz példa, hiszen a mozivásznon vagy a tévé képernyőjén ma már szin­te elképzelhetelen, hogy a hős nem Ideges cigarettasztp- pantások kíséretében küzdjön igazáért. Sajnos azonban az is­kolában és otthon a tanárok, szülők, idősebb testvérek pél­•: ;• -li. ... A természet érdekességei ■ Nemcsak az ember pi- perkőc feleségének, hanem a hiú, nemes kócsagnak, az ele­gáns és díszes, de sajnos ná­lunk inár kihalófélben levő madárnak !s van púderpama­csa, jobban mondva: „pipere- oikktarsolya“. A púderpamacsot tollas mellén viseli, amely zsírkő hoz hasonló anyaggal van be­vonva. Kontyát lábának egyik, belső részén csipkézett, foga­zott körmével fésüli. Ezzel a körmével meg a csőrével keni be testét, azotán alaposan „átkeféli“ tollas ruháját. . . ■ Bámulatos civilizáltságra vall a messzorliangya. A bib liai Salamon király, a nagy bölcs is megemlítette erről a hangyáról, hogy gabonamagot hord a bolyba, s ebből készíti eledelét. E hangyák munkásai hosszá karavánokban vonszol­ják a gabonát a boly élés­kamrájába. s ott fárasztó munkával „feldolgozzák“ összeaprítják. Ebből gyúrják a „hangyakenyér“ tésztáját. Az élelem egy részét azonnal el­fogyasztják. a maradékot pe­dig elteszik az fnségesebb i- dökre. Az összeapritás bizo­nyos erjedéssel jár. mert a gabona anyag hangyanvállal keveredik, s keményítőjéből cukor képződik. ■ Érdekes, hogy akad o- lyan molyfajta, amely kedve­li az édességet. Ezt azonban kevesen tudják! A kakaómnly, a csokoládégyárak rettegett ellensége, örömmel lit tanyát a kész csokoládétortában. Nem különb ám a ruhamoly sem. Ha nem talál szőrmét vagy gyapját, a cukorba te­lepszik. s cukorból készíti a gubáját. ■ Van olyan halfajta, még­pedig a tengeri sügér, amely csíkos „háléinget“ ült magá­ra, amikor alndni megy. Ha a vízmeder fenekére tér pihen­ni, azt a benyomást kelti fi­gyelőjében. mintha ruhát vál- / tana... ■ Nemcsak az emberi tár­sadalomban, hanem az állatok dója is buzdítja őket az első cigaretta szájba vételére. A fia­talok körében végzett tanács­adói munkánk ezért főképpen e negatív befolyások kiiktatá­sára irányul. Törekvésünket 4- zonban Igen megnehezíti, hogy a cigarettapöfőgetés csalóka, káros élvezetét megszo­kott fiatalokkal állunk szem­ben. Különösen a szakiparita- nuló-iskolákban magas a do­hányzók száma, ami a nevelők és a gyakorlati foglalkozáso­kat irányító mesterek rossz befolyását bizonyítja. — Sokan úgy tartják: a do­hányzásnak nyugtató hatása van... (A doktornő mutatóujja fi- gyelmeztetdleg a magasba röp­pen.) — Téves közhiedelem! Épp ellenkezőleg, a dohányosok ál­talában idegesebbek a minden­napi életben mint a nem ciga­rettázó munkatársaik vagy családtagjaik. A dohányzás ká­ros hatása, hogy fáradékony­ságot, álmatlanságot, fásultsá­got okoz, ami rossz hatással van idegállapotukra és közér­zetükre. — Bizonyosan nemcsak a bratislavai tanácsadó, hanem az orvosok világszerte keresik a leszokás új meg ú] módsze­reit. .. — Az egészségügyi nevelői munka egyik nehéz kérdése a dohányzás káros szenvedélyé­nek leküzdése. De az undorkel­tés különféle tablettáin és szájvizein kívül elsősorban a dohányosokon, akaraterejükön múlik: le tudnak-e szokni a füst slukkolásának mételyéről. A mohó élvezettel szippantgató tizenéveseknek... — ... pedig maguknak kell belátniuk a dohányzás ártal- masságát! —. Hadd mondjam ki kere­ken: nem attól lesz valaki fel­nőtt, ha a szája sarkában ci­garetta lóg. Az értelmes fiatal nemet mond a cigarettára csá­bító barátok kínálgatására. És az eszményképek kiválasztásá­nál is ne a vörösen föl-fölizzó ci­garetta legyen az, ami egy-egy felnőttben fölkelti a fiatalok érdeklődését. (Már búcsúzom, amikor ven­déglátómnak még egy figye­lemre méltó adat jut az eszé­be.) — Az Infarkt sújtotta bete­gek hetven százaléka és tüdő­rákban meghalt emberek zöme dohányos'volt. Egyébként is, az erős dohányosok átlagosan 5-5 és fél évvel rövidítik meg éle­tüket, s többet szenvednek fi­zikailag a nikotin- okozta be­tegségektől, mint amennyit s természet az emberfiára rárótt. (Nos, kedves olvasóm, rád bízom: rágyújtasz-e életed első cigarettájára, ha pedig már amúgyis e szenvedély rabja vagy s nem tudsz leszokni ró­la hát napi két-három cigaret­tánál többet szívsz-e el a jö­vőben?!. .. BORSAI M. PÉTER világában is vannak „papucs- hósök“, mint például a trópu­si tengerben élő bonellia gi­liszta. A nőstény giliszta H cm hosszú, a hímje pedig alig 1 mm. A létfenntartás végett a hím élősdi módra a nős­tény torkában vagy a gyom­rában lakozik. . ■ Ha tavasszal vagy nyá­ron megfigyeljük a madarak fészkelését, eszünkbe se jut. hogy például az ismert ke resztcsőrü nemcsak tavasszal, hanem a tél kellős közepén is fészkel. Hőfűvások és kemény fagyok idején a sűrű fenyve­sekben fészkel, ott költi ki és neveli fel fiókáit. Hogy miért ilyen zord időben?! Nem ne­héz rá a felelet: Akkor érik meg a fenyőmag, és a ke­resztcsőrű terített asztalra ta­lál. .. Selmec Adolf Néhány nap múlva az angol felderítő szolgálat em­berei rövid cikket fedeztek fel egy svéd műszaki fo­lyóiratban a lezuhant rakétáról. A légihaderő két tisztje azonnal parancsot kapott, utazzanak titokban Stockholmba és próbáljanak a roncsokhoz jutni. A két tiszt a lezuhant ellenséges repülőgépek roncsainak ki­vizsgálására kiképzett szakértő volt. Néhány nap múlva jelentették, a rakéta roncsa „valódi“, tehát nem a né­met elhárító szolgálat manőveréről van szó. pontos ki­értékelése azonban, a stockholmi körülmények között lehetetlen. A külügyminisztérium azonnal kapcsolatba lépett a svéd külügyminisztériummal és nagyon gyorsan meg­egyezésre jutottak. Néhány nap múlva légi úton Angliá­ba szállították a két tonna roncsot. Ellenértékűi a svéd hadsereg két tankezred felállítására szükséges páncé­lost kapott az angol hadseregtől. Az angol katonai szakértők így először jutottak olyan anyaghoz melynek segítségével pontos következtetéseket tudtak felállítani a német V-2 rakéta műszaki adatairól. 1944 tavaszán előrehaladott stádiumba kerültek a ku­tatási munkák Hitler harmadik titkos fegyverének, a V-3-nak, a megszerkesztésén. Németországban csak na­gyon kevés ember tudott erről a fegyverről valamit. A „magasnyomású pumpa“, ez volt a fegyver fedőneve, tulajdnképpen egy óriási, eddig ismeretlen hatósugarú ágyú volt. Az ágyú százharminc méter hosszú csöve egy éles szögben kivájt földalatti betonalagúthan volt elhelyezve. A cső oldalán lőporkamrák voltak, amelyek fokozatosan, elektronikus berendezéssel vezényelve, robbantak. Ennek a segítségével a nyílszerű lövedék n- lyan sebességet ért el az ágyűcső végén, hogy száz­ötven kilométerre lehetett vele lőnni. A kutatások már 1943 elején megkezdődtek, de csak nagyon lassú ütemben haladtak előre. Ugyanis a bea­vatott német fegyverszakértők többsége nem hitt a terv gyakorlati megvalósításának lehetőségén. 1943 augusz­tusában. Peenemünde bombázása után, a német had­vezetőség tisztában volt azzal, hogy az angolok fel­fedték a V-l és V-2 titkát. Hiszen erről tanúskodott a bombázás. Bár a bombázás már nem nagyon zavarta meg a kutatómunkákat, ezek akkor már lényegében befejeződtek, nem lehettek biztosak abban, hogy az an­gol felderítés nem fedezi-e fel azokat az üzemeket, a- melyek a V-l és V-2 előállítására szükséges alkatré­szeket gyártják. Ezek lebombázásával nagvon hátrál- tathátták volna a V-l és V-2 harckénes ütegeinek fel­állítását. Ezért azonnal a bombázás után, Hitler szemé­lyes parancsára, új lendületet vett a „magasnyomású pumpa“ terv. A kutatómunkák kiszélesítésével egyldö- ben nekifogtak a kilövő támaszpont építésének Is. A kilövő állomás építését Mimoyecqes-ben kezdték meg. Néhány kilométerre Pás de Calaistól és mind­össze százharmincöt kilométerre London központjától. Az eredeti terv két, egymáshoz egész köze) levő ki­lövő állomást irányított elő. Mindkét állomásnak hu­szonöt-huszonöt, betonalagútba süllyesztett, százhar­minc méter hosszú ágyúcsöve lett volna. Ha az állo­mást sikerül üzembe hozni a terv szerinti méretben, képes lett volna óránként hatszáz löveget lőni Lon­donra. Az angol légifelderítök novemberben fedezték fel a furcsa építkezést. Bár pontos küldetését nem ismerték, a 9. légiflutta azonnal parancsot kapott a bombázásra. A bombázás erősen megrongálta a második kilövő állo­más, még csak kezdeti stádiumában levő építkezését. A megrongálás olyan nagy fokú épít, hogy a németek ezután itt már nem újították fel az építkezési makó­iatokat. Az első kilövő állomás munkáit azonban már nem tudta megállítani a bombázás. 1944 tavaszára be­fejeződött a huszonöt ágyúcsővel rendelkező támasz­pont. A föld mélyén bonyolult összekötő alagutak rend­szere szelte át a földet, raktárok, lakóhelyiségek, a lövegeket szállító daruk és gyors felvonók sokasága állt a katonák rendelkezésére. A lövedékeket és robbanó­anyagot szállító vasúti szerelvények, földalatti alagútnn egészen a támaszpont belsejébe juthattak. A vasúti a- lagúton kívül csak a huszonöt ágyúcső nyílása volt a föld felszínén. Ezeket egyelőre szénakupacokka) álcáz­ták, hogy elkerüljék a légi felderítők figyelmét. A támaszpont ugyanis megvolt, de nem lehetett hasz­nálni. mivel nem fejeződtek be a lövedékkel kapcsola­tos kísérleti munkák. .Az egész terv végül csütörtököt mondott. Nagyon jó) jellemzi Hitler hazárdjátákns jellemét., 1943 nyarán u- gyanis senki sem tudta garantálni, hogy a fantaszti­kus terv megvalósítható. A kutatásokat vezető Coenders főmérnök inkább intuíciójára, mint a fegyvergyártás szakértőire támaszkodott. Ennek ellenére elrendelte Hitler egy kísérleti ágyúcső felállítását Misdroy-szigó- tén és a kilövő támaszpont megépítését Mimoyecques- ben. Bár negyvennégy tavaszán már egy egész hadse­reg mérnököt és kutatót kapcsoltak be a makóiatokba, egyetlen egy bevetésre alkalmas lövedék sem készült el. Mire n kutatások olyan stádiumba kerültek volna, hogy ki lehetett volna próbálni a „magasnyomású pum­pa“ gyakorlati alkalmazását, az angol-amerikai invá- ziás hadsereg lerohanta Mimoyecquest és a támaszpont elvesztésével az egész terv tárgytalanná vált. Üj tá­maszpont megépítésére sem erejük, sem idejük nem ma­radt a németeknek. Érdekes még a Mimoyecques-i támaszpont további sorsa. Az angol hadsereg szakértői csak az elfoglalás után tudhatták meg a tulajdonképpeni küldetését. Az angol elhárító szervek azonnal jelentést tettek a kor­mánynak. A jelentés legérdekesebb része az a meg­jegyzés. amely megemlíti, hogy a támaszpont továbbra is veszélyt jelenthet Londonra, ha netán egyszer Anglia és Franciaország között nézeteltérésre kerülne sor. Az angol kormány elrendelte a támaszpont megsemmisí­tését. Ez azonban nem volt olyan egyszerű, mert a tá­maszpont a francia szövetségesek területén feküdt

Next

/
Thumbnails
Contents