Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-09-25 / 39. szám
ú| ifjúság 7 özvetlen beszélgetésünk Zdena GrübeK rovával nem a szokásos séma szerint folyik. Nem faggatjuk őt indulásáról, az első film- és tv-szerepéről, nem vagyunk tolakodóan kíváncsiak magánéletére sem, mert mindez nem szükséges a művésznő ötvennél is több emlékezetes alakítása benne él a nézők tudatában. És ez a félszáz szerep Zdena Grúberová színészi pályafutásának a tükre, amelyben a sokoldalű, tehetséges, a bájos, magával ragadó, de ha kell, támadásra kész művészt látjuk. Aztán mégis szóba kerül a szabadság: mindössze egy röpke leruceanás a Balatonhoz, majd látogatás a szülőfalujában, Senkvicén, egy kis családi együttlét — és a napok rohantak. Még frissen él benne Amanda, az előző évad utolsó szerepe Casona művéből, de már körvonalazott az ídénynyitó Dangulov darab Anasztázia alakja. Ennek kapcsán megkérdezzük a művésznőtől: — A szlovák színházi élet, úgy tűnik, sokszor a „felszínen lebeg“ ahelyett, hogy az értékek mélyére hatolna. Mi az, ami a tapasztalt színésznőnek rokonszenves a szlovák színházból és mit hiányol? — Az elmúlt évtizedekben a szlovák színháznak nehéz feladattal kellett megküzdenie: elsősorban is utolérni önmagát, hagyományt teremteni. Ez a rohanás pedig nemegyszer rögtönzéssel járt — a minőség rovására. Bevallom, művészi szempontból sok mindent lehetett volna alaposabban, lelkiismeretesebben is végezni, csakhogy a rádióért, később meg a televízióért is tenni kellett, egyik sem maradhatott a másik árnyékában. Ennek egész kultúránk látta volna kárát. Meg vagyok győződve róla, hogy lassan-lassan itt is a minőség lesz a központi jellemzőnk, nőnek az igények, így igényes, elemző és ha kell pellengé- rező kritikák segítenek majd bennünket. Mértékadó, szakmai hozzáértésen alapuló, és ha megérdemeljük, munkánkat elismerő és tisztelő kritikát várunk. — Még mindig vallja azt a nézetét, hogy számára a színészet az egyéni érvényesülés legjobb lehetősége? — Igenl Mint ahogy az emberek közti kapcsolatokra érvényes az elv, hogy akit ma szeretünk, nem marasztalhatjuk el holnap —, legalábbis az én filozófiai felfogásom ezt diktálja —, ugyanúgy nem változhat meg viszonyulásom a hivatásomhoz. Az új színházi Idény lesz az én színházi pályafutásom huszadik idénye. A mögöttem levő tizenkilenc évadban a legjelentéktelenebbnek tűnő szerepet sem becsültem le, mindegyikhez felelősségem tudatában közeledtem, mindegyik révén a legtöbbet Igyekeztem nyújtani — így törekedtem A huszadik évad ürügyén Zdena Grúberová, Stefan Kvietikkel Tenesce Williams A vágy villamosa című drámájában. az egyéni érvényesülésre. Támpontot, ahonnan a színész megközelítheti darabbeli alakját, mindig találni, igaz egyszer hamar rábukkanunk erre a pontra, egyszer meg nehezebb úton jutunk el hozzá. Azt azonban elképzelni se tudnám, hogy valamelyik alakom fölém kerekedhetne, és nem én irányítanám őt. Elveszíteném önbizalmamat, sót talán nem Is becsülném többé magamat. Bevallom, nehéz volt elválnom Júliától, Ophéliától, Évától, Maggie-íől, Stellától, Szilviától, Lucettától, Antigonétól, vagy Aniőkától, Zofkától, Dobrotkátől, Zúzánkétól. Mindegyiktől kaptam valamit és mindegyikkel valami eltávozott belőlem is. „ De inkább hagyjuk az érzelgősségetl — Általános az a nézet, hogy bizonyos összeférhetetlenség uralkodik a színész kötelességei és teljesítménye között, ennek pedig a minőség látja kárát. A „kereslet“ törvénye elnyomja a művészi felelősségtudat törvényét. Erről mi a vé-' leménye? — Ami elméletben oly pofohegyszerűnek tűnik, az a gyakorlatban sokszor módfelett nehéz, jóllehet, a színház a második otthonunk, szeretjük őt, 'ragaszkodunk hozzá, nem hanyagolhatjuk el a színészi munka modernebb formáit sem, nem zárkózhatunk el előlük, hiszen karnyújtásnyira vannak tőlünk. Árthat-e az nekem, ha személyemen keresztül népszerűsítem a színházat, és a film, televízió vagy rádió révén önmagamat? Javítanivaló van még bőven, bevallom, csak egyet említek a sok közül: itt áll előttünk még mindig megoldatlanul a legalapvetőbb és egyre sürgetőbb kérdés: miképpen lehetne úgy összehangolni a munkát, hogy a színész az évad végén tudja, ml vár rá az új idényben. Ha ezt tudná, okosabban gazdálkodhatna erejével, Idejével. Mihez fogjon a színész azután, hogy egy nagyobb szerepre vállalkozott színházon kívül, egyszeriben pedig ott is felcsillan a nagy lehetőség? Mert nem mindenki képes a színpadról egyenesen a kamerák elé rohanni. Kinek hosszabb, kinek rövidebb idő szükséges az átlényegüléshez. De ezzel már az egyéni művészi alkat, a személyes hozzáállás kérdését is érintettem. Márpedig amíg a színházi szereposztás nem kerül „időelőnybe“, ml színészek sem vélekedhetünk másképpen művészi tartalékaink, erőnk okos kihasználásáról. . Beszélgetésünk szála aztán visszakanyarodott a színészi munka „gyakorlati“ oldalához. Elidőztünk Albinkánál, Zdena Grúberová emlékezetes alakjánál a Hely a házban című tv-fílmből, szóltunk Donna Uraccáról a Cid című színes filmből, és a kedélyes csevegést azzal zártuk, amivel kezdtük: Anasztáziával, az idénynyitó darab hősével. Cs. M. ROCK - BALLADA MAGYAR MÓDRA AZ '■ EZEREGY ÉJSZAKA MESÉI FILMEN Pier Paolo Pasolini olasz' rendező ftlmstábjávaí 10 000 kilométeres útra indult: e- zen az utazáson j or gat ja az Ezeregy éjszaka című legújabb filmjét. A rendezőkét hónapig forgat Afrikában és Ázsiában, s az arábiai éjszakákról szóló mesék hőseit néhány nem hivatalos színész, valamint a helyszínen a lakosság köréből kiválasztott szereplők fogják alakítani. A felvételek legnagyobb része Jemenben, Nigériában, Erltreában, I- ránban és Indiában készül. Pasolini azzal magyarázza a nagy utazás' szükségességét, hogy az Ezeregy éjszaka meséinek heterogén gyűjteménye három kulturális szálból szövődik össze: perzsa, egyiptomi és indiai. Azt állítja, nincs szándékában egzotikus stílusú mesefilmet alkotni, ezért a kör- ■ ngézét, a részletek és a I pszichológiai szempontjából I egyaránt valóságos keretek ! közé akarja helyezni ezeket ’ az elbeszéléseket. Pasolini új filmje egy trilógia harmadik része: az első a Bocacclo müve alapján készült Dekameron, a másik pedig a Chaucer nyomán ’orgatott Canterbury mesék. A rendező szerint a trilógia harmadik részét nem arra szánta, hogy szórakoztassa j közönséget, hanem hogy íz úgynevezett harmadik lilág problémáira terelje at igy elmet. magyar beat-zenét A az utóbbi években egyre előkelőbb helyen jegyzik a műfajban. Rengeteg új és érdekes kísérletezésnek, próbálkozásnak lehetünk tanúi. Egy Ilyen vállalkozásról szól az alábbi írás, melynek szereplői Huszár Erika szövegíró, Bá- gya András zeneszerző és a Gemini-együttes. ■ Helyszín: a Magyar Rádió 8-as stúdiója. Itt elevenedik meg — Huszár Erika írása nyomán — Kincs Eszternek a története. Magyar rock-balladán dolgoznak a szerzők, zenészek és a technikusok. Munkájuk nemcsak érdekes, hanem a maga nemében és műfajában is szokatlan. Hogy miért? E- Jég, ha csak a „stáb“ tagjainak nevét egymás mellé írjuk: Bágya András, Or- száczky Miklós, Koncz Zsuzsa, a Gemmi-együttes. Hogyan született meg mindaz, amit most hallgatunk a stúdiómagnón? Erről beszélgetünk a felvétel szünetében. „Eljött hát a bálba, suhogós selyembe .. Huszár Erikát eddig mint táncdalszövegírót ismertem. Most új oldaláról mutatkozott be. — Hogyan jutottál el a Fekete tó történetéhez? — Apám ősrégi, ő ismertetett meg Kincs Eszter és Boldog Balázs szerelmének balladájával. A Jó és a Gonosz viadala, a Fiú és a Lány könnytiszta szerelme az alapváz, megrakva olyan népi motívumokkal, mint az aíanyvályú, a kakas — szinte követeli a zenét. — A zeneszerző Bágya András, a férfi főszereplő Or- száczky Miklós, a Syrius- együttes tagja. Bágya és Orszáczky egy „gyékényen“. — Bágya András nemcsak táncdalszerző, hanem kiváló zenekari darabok, hangszerelések alkotója, elismert zenei szaktekintély, rutinja óriást. Az alapdalla mókát és a nagyzenekari hangszerelést ő dolgozta ki. A beat részt a Gemini- együttes és Orszáczky készítette. A Gonosz szerepére, mely egy „kegyetlenebb“ hangot, erőteljes megformálást kíván, Orszáczky bizonyult a legmegfelelőbbnek. A Lány életre keltője, Konc Zsuzsa egyesíti magában azokat a tulajdonságo kát — Iíralság, a folk stílus Ismerete, előadókészség jellemáibrázolő szinten — amire szükségünk volt. A Fiúnak a megszemélye sítője Horváth Attila. A Gonosz famulusát Máté Péter alakítja. — Miként lehetett egy produkcióban összefogni ennyire különböző zene! felfogású embereket, a „csatabárd elásására“ rábírni őket? — A részvevők egy jó ügy érdekében egyesítették tudásukat, félretéve a különféle csoportosulásokból adódó ellenvéleményeiket. „Tőlem soha nem volt idegen a beat.“ A zenei felvételeket Bágya András Irányítja. Nem karmesterként, de még csak nem Is úgy, mintha ő lenne a zeneszerző. Mint egy jó barát, aki éppen benézett a 8-asba, hogy tanácsaival segítse a fiatalokat. — Gondolta-e valaha, hogy rock-balladát írjon? — A véletlen szülte ezt a lehetőséget. Tőlem soha nem volt Idegen a beat, egyes elemeit magam ts felhasználtam. Amelyet hozzá tudtam hangolni zenei felfogásomhoz, szívből élveztem. örültem ennek a friss témának. Erika tiszta forráshoz nyúlt, nyomban megtetszett az elképzelése. Üstdob és hegedű. A Gemtnt-együttesről az utóbbi Időben egyre többet hallunk. Ez a rock-ballada zeneileg is kemény próbatétel. — Hogyan birkóztatok mega követelményekkel? — faggatom Várszegi Gábort. — Nagy-nagy örömmel vágtunk neki a hangszerelés és a zenei kíséret kimunkálásához. Remélem, sikerült kijelölnünk a hangszerek dramaturgiai helyét. A vidám vásári jelenet alkalmat adott népi hangszerek felhasználására. A Gonosz szólóinál súlyos, fenyegető hangeffektusokat, például üstdobot vettünk igénybe. A Lány énekét klasszikus gitár és hegedű festi alá. Mindez természe tesen akkor érvényesül Igazán, ha már a nagyzenekart Is hozzákeverjük. „Akinek van párja ...“ Huszár Erika elmondta nekem, hogy nemcsak táncdalokat szeretne írni ezután, a jövőt zenés darabokban — pop-, beat-, rock- musicalban, operában — látja. — Minek tulajdonítod azt, hogy a rpűfaj egyre Inkább a nagyobb lélegzetű szerzemények felé hajlik? — A beat, Illetve a rock ma már felnőtt. Megtanulta mindazt, amit előtte a különböző Irányzatok. Kifejezőkészsége gazdagodott,. a zenészek és énekesek képzettebbek lettek. Ma már nem elégíti ki őket egy dal mondanivalójuk kifejtésére. — Ha lenne egy színház, amely kamaraszínházát vagy stúdiószínpadát a ze nés rook-muslcaleknek bérbe adná, vajon látogatnák? — Biztos vagyok benne bár az énekes-táncos színészek hiánya gondot okoz, ugyanis a beat-énekesek nem képzett színpadi művészek. — Említetted, hogy már egy újabb musicalen dolgozol. — Igen, sőt kész Is a forgatókönyv. Címe: Holnaptól szeretlek. Mai témájú darab, egy fiú és egy lány kapcsolatának bomlásáról, szerelmük problémáiról szól. Mindez a Balaton körül játszódik, egy éjszaka alatt. Valószínű, hogy a női főszereplő Zalatnay Sarolta lesz, a közreműködő együtI tes pedig újra a Gemini. — Visszatérve a Fekete tóhoz — mikor Ismerkedhet meg vele a közönség? — A Magyar Rádió köny «• nyüzenel hetének keretében lesz a premier. A bemutató színhelye: Oriszentpéter. ELEK LENKE A Gemini-együttes. Rita Haywort, a hajdanjL hollywoodi szexbomba öf-> venöt éves, de még mindig filmez. Persze most már meg kell elégednie a korosodó hölgyek számára írt kisebb szerepekkel. Ö azonban színesen vállalja ezeket' is, jóllehet, ami az anyagiakat illeti, valóban nem kellene többé dolgoznia. Hogy miért filmez mégis? Íme a magyarázat: — A filmezés számomra valóságos felüdülés, egyfajta gyógymód. Más szóval: a legjobb kúra az öregedés ellen. Dianna Rigg brit színésznő férjhez ment Menachem Guejjen izraeli festőhöz. Ebben nincs semmi különös, a' különös az, ahogy ez a két ember egymásra talált. A színésznő elmesélte az újságíróknak, hogyan szánta tá magát erre a döntő lépésre, mert korábban úton-út- félen azt hangoztatta, hogy sohasem megy férjhez. Az elhatározás legutóbbi veszekedésük során született meg' benne. Egy telavivt szálloda hatodik emeleti szobájában i hajba kaptak. — Azt mondtam neki, hogy örökre elmegyek — mesélte —, mire ő azt válaszolta, hogy ,jiagyszerű ötlet, segítek összepakolni c ■ holmidat". Megragadta öt' bőröndömet meg a többi' holmimat, és kidobta az ablakon, engem meg kituszkolt a szobából. Tíz perc' múlva visszamentem, és1 megkértem, vegyen jelesé- gül. ! Ki érti a nőket...?! m Arve Tellefsen világhírű '■ norvég hegedűművész érdé- kés kísérletet tett. Magára vett egy ócska kabátot, egy ’ szakadt nadrágot, fejébe ‘ gyűrött kalapot nyomott, kiment az utcára, és hege-1 dűlni kezdett. A járókelők' megálltak, s hallgatták c különös utcai zenészt. Sen-1 kl sem ismerte fel, sőt a- kadtak, aktk pénzt Is adtak neki. Egyesek megjegyezték: — Van az öregnek tehetsége, de nincs technikája. Tellefson később elmond- 'a: — A kísérlet előtt ideges is izgatott voltam, akárcsak egy nagy hangverseny előtt. Nemű tudom, mit éreztem volna, ha az emberek elmennek mellettem, észre sem véve muzsikámat. Pedig ez ts egész köny- nyen előfordulhatott volna. Marcello Mastroianhi, a világhírű olasz filmszínész !rói babérokra vágyik, ö ír- "a azt a novellát, amelynek jlapján Michael Kényén a Szeretlek című filmjét készíti. Mastroiannl filmszínésznek jó, csak nehogy az ő esetében ts beigazolódjék a nondás: „Suszter maradjon t kaptafánál". _______ ♦