Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-09-25 / 39. szám

,Amíg élet lesz a földön, addig fut­ball is lesz“ -* mondta néhány évvel ezelőtt Edson Arantes de Nasotanento, azaz Peléj a labdarúgás koronázatlan királya. És érdekes módon még a leg­nagyobb pesszimisták Is elismerik a „fekete gyöngyszem“ sokatmondó kije­lentését, de rögtön hozzá is teszik: lesz, lesz, csakhogy a játék kezdi elve­szíteni régi vonzóerejét, mert a győze­lem kivívása napjainkban nem annyira a játék, mint Inkább a harc, a kemény, könyörtelen és kíméletlen harc, a ha­szonleső taktika, az időhúzás, a céldan- csok eszközeivel történik, s az ellenfe­let sokszor ellenségnek tekintik. És valóban, az európai kupaküzdel­mek, a legtöbb nemzeti bajnokság kon­tinensünkön, de Dél-Amerikában is — ahol egyre jobban hódít a „realista“ labdarúgás — a borúlátókat látszik iga­zolni. De egyáltalán milyen is napjaink fut-' balljátéfca? Csakugyan fekete felhők tornyosulnak a legnépszerűbb sportág egén? Nem titok, hogy • korunk labdarúgá­sának legnagyobb baja, mondhatni rák­fenéje a durvaság. Gondoljunk csak a nemzetközi kupamérkőzésekre, amelyek alig elképzelhetőek már sportszerűtlen­ségek nélkül. Annál kevesebb viszont a szép játék, mert a találkozókon a küz­delem dominál.. A „küzdelem“ szón pe­dig azt értik, hogy a futballisták a mér­kőzések többségén szabálytalanságaik­kal valósággal széttördelik a játékot. Az 1973. évi AC Milán — Leeds United KEK-döntő például a labdarúgás szé­gyenletes megcsúfolása volt, főleg a semmitől sem vissza nem riadó olaszok részéről. Ha ma egy csapat pályára lép, némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy csak egyetlen jelszónak hódol: Mindent inkább, csak nem veszíteni. És ez az oka a bajnak, a pénzügyi akrobatiká­nak, a megvesztegetésnek és botrány­nak, a durvaságoknak és sportszerűt­lenségeknek. Ebből nyilvánvaló, hogy a minden áron győzni akarás hova tere­li a mii Hők kedvenc sportágát, szóra­kozását. Ma már olyan dolgokat dicsőí­tünk a futball erényeként, amelyekre ugyan szükség van, de amelyek a já­ték szempontjából nem döntőek. Viszont a labdarúgás igazi erényei egyre inkább „amíg élet LESZ A FÖLDÖN...“ L Milyen is napjaink labdarúgása ? elsorvadnak. Mi történne akkor például, ha a csapatok olyan felfogásban futbal­loznának, hogy a mérkőzést meg akar­ják nyerni, de vereséget is szenvedhet­nek? Minden bizonnyal nem lennének botrányok, szándékos durvaságok, tak­tikai faultok, mert ismétlődésük élvez­hetetlenné teszi a mérkőzéseket, sőt ©1- harapózásuk egyenesen veszélyezteti az egész sportágat. Csakhogy ezt a naiv kívánságukat so­hasem teljesítik önként a labdarúgók, mert a 20. századi élsport könyörtelen korszakában élünk. De miért vannak akkor a szabályok és a játékvezetők? Ugyanis a logika azt diktálja: e két tényező feladata, hogy az úgynevezett eredményközpontúság szemléletéből fakadó túlzásokat letörje és határozottan útját állja azoknak a kísérleteknek, amelyek az eredményes­ségre való hivatkozással a korszerűsé­get (a test test elleni küzdelem, férfias játék, keménység) és a sportszerűséget konfliktusba keverik. Most már csupán az a kérdés, hogy az egészségtelen je­lenség — amelyből lassan irányzat lesi — - térhódításánál mi játszott közre: a szabály elégtelen-e, vagy a vele kap­csolatos játékvezetői felfogás hibás? Ogy tűnik, mindkettő. Nézzük csak a szabályokat. Minden sportágnak lényeges részét képezik a számolnak az esetleges szabályváltozás- az öncélú játszadozást és szórakozást tulajdonképpen a „paragrafusok“ avat- jén például nagyon fellángoltak a szen- lyai azonban nem tekinthetők örök éle- tűeknek, a sport és valamennyi sport­ág fejlődik, s a haladással lépést kell tartaniuk a szabályoknak Is. Természe­tesen a szabálymódosítások nem mindig hozzák meg a várt eredményt, de ami­kor egy sportág hanyatlása csaknem vi­lágjelenséggé válik, akkor majdnem mindig szükség van a szabályok módo­sítására. Miről is van szó konkrétan a labdarú­gásban? Már jó néhány éve számtalan szabálymódosítási javaslattal jelentkez­nek a labdarúgás jövőjét féltő szakem­berek és szurkolók. Reformokkal akar­ják látványosabbá, érdekesebbé, vonzób­bá és nem utolsósorban sportszerűbbé tenni a játékot. Sokszor azonban nem számolnak az esetleges szabályváltozás­sal járó következményekkel. Annak ide­jén például nagyon fellángoltak a szen­vedélyek a les-szabály körüli vitában. Játszottak is mérkőzéseket les-szabály nélkül, de a kísérletek nem váltak be! Szinte teljesen kihalt a mezőnyjáték, a két kapu előterében pedig hatalmas és áttekinthetetlen csoportosulások kelet­keztek. Sokan kardoskodnak a tiszta já­tékidő, a 10, 20, 30 perces kiállítás be­vezetése mellett, akárcsak azért, hogy hosszabbítsák meg a 16-os vonalát az oldalvonalakig és ezen a területén be­lül minden szabálytalanságot büntesse­nek 11-essel. Akadnak olyanok is, akik azt javasolják: onnan rúgják a szögle­tet, ahol a labda elhagyta az alapvona­lat. Egyesek pedig a kapu megnagyob- bításával akarják „megmenteni“ a játé­kot. Mondanunk sem kell, hogy a „reform- törekvések“ megvalósítása sok-sok ' bo­nyodalommal járna, márpedig a labda­rúgást éppen az teszi népszerűvé, hogy egyszerű szabályok szerint játsszák. TOMI VINCE ARCOK LIGÄBÖL Ezúttal két idősebb, har­minc esztendőn felüli lab­darúgó portréját közöljük. Levicky az Inter Bratisla­va egyik legismertebb játé­kosa. Ogy látszik, nem fog­nak ki rajta az évek, gyor­sasága szinte nem is kopott, a góllövésből is gyakran ki­veszi a részét. Strunc a Dukla Prahából került vissza tavaly a Sko­da Plzen csapatába. Az őszi idényben a cserepadon is ült, de amikor pályára lé pett, éppen olyan kiszámít­hatatlan volt. mint azelőtt. KOLÁR PÉTER felvételei BEMUTATJUK TAKÁCS ANDRÁST, I AZ AC NITRA j NAGYSZERŰ CSATARÁT Sokat hallottam és olvastam róla, egyszer-kétszer \ játszani is láttam már, de bevallom, amikor személye­sen kerestem, hogy Interjút kérjek tőle, meg kellett érdeklődnöm Ismertebb társaitól, melyik ts az a Takács I ; András. Portréja talán meg sem jelent még a lapokban. A pillanatfelvételeken leggyakrabban magasra felugorva látjuk, amint az ellenfél védőivel harcol a labdáért. Nem kérdeztem tőle, de azt sem tartom kizártnak, hogy ez volt élete első beszélgetése újságíróval. Már elöljáróban leszögezem: Takács András példásan I szerény ember a pályán kívül, és példásan korrekt a pályán! Nem régen szerepel a legfelsőbb labdarúgó-baj­nokságban, de neve szinte egybeforrott már az ÄC Nlí­rával, hiszen Ternényvel együtt a legveszélyesebb csa­jt tárnak számít. Takács András huszonnégy esztendős múlt, DIM nad Váhomból (Vdghosszúfaluról j származik, Galántán érett­ségizett. A focit szülőfalujában szerette meg, itt ját­szott először első csapatban. Innen Salára (Sellyére) vezetett az útja, aztán vissza Vághosszúfalura, majd jött a katonaság. Amikor leszerelt, ismét a diviziős sellyei együttes tagja lett. Itt fedezte fel az első osz­tályú AC és szerződtette. Mindig is ék volt, góllövő csatár. Ezt a szerepkört i látja ei most is, gyakran nagyon eredményesen. Szo­morú mosollyal toldfa meg azt a mondatát, hogy az \ idén még csak egyszer sikerült a hálóba mánia, pedig sokkal több helyzete akadt. Mi lehet az oka? — Talán az idegesség —, mondja Takács András, játéka okosnak, elegánsnak mondható. A nyúlánk fiú jól fejel, lehelet finoman húzza el cselezés közben a I labdát a védők lába mellett, jól lő, és jól felismeri a I helyzeteket. Talán egy kis önbizalom hiányzik még be­lőle. Talán nem is hiszi, hogy jó játékos, vérbeli labda­rúgó. Talán a pályán is olyan szerény és csendes, mint „civilben“. A huszonötödik esztendeje felé tartó csatár nevető. Galántai érettségijéhez most szakérettségit szeretne sze­rezni Nitrán a közgazdasági szakközépiskolában. 1971-ben szerződött az AC Nitrához. Ogy érzi, azóta erősödött a csapata, és most, ebben az Idényben a leg­jobb. A szerencsével meg a bírókkal nincsenek kibé­külve a^nttraiak. De hát ez a két tényező is a focihoz tartozik — sajnos —, ezekkel is számolni kell. Az \ eredmények előbb-utóbb megmutatkoznak, főleg ha a || nagy helyzeteket értékesítik a nitrát csatárok! Befejezésül mondjuk el, hogy szeretnénk, ha legjobb sportolóink között számos Takács András akadna. Szá­mos korrekt és szerény ember. A pályákon sokkal szebb mérkőzések folyhatnának, a közönség elégedet­tebb lehetne. Kívánjuk, hogy Takács András még sokáig lője a gó­lokat, és mindig maradjon ilyen rendes, jó ember! , ________________ (ba tta) OKTÓBER 7: NEMZETKÖZI BÉKEMARATON Immár negyvenharmadik évfolyamába lép az idén a világhírű koáicei (kassai) Békemaraton. Most amolyan semleges évet tarthatunk nyilván az atlétikában: nincs olimpia, nincs Európa-bajnokság, az egyedüli nagy esemény az Európa Kupa volt. Ilyenkor szokott nagyon I jó mezőny összegyűlni a Békemaraton rajtjánál. így lesz ez most is? — kérdeztük (án Margitétól, a szer­vezőbizottság elnökétől. — Remélhetőleg igen. Egyre fokozódik az izgalom a szervezők körében, egyre több az elintéznivaló feladat, S de örömmel állapíthatom meg, hogy a rendezők alapo­san felkészültek október hetedikére, nagyon rangos mezőny gyűlik majd össze, főn például az ausztrál Farrington és Forster. Farrington nemrég futott világ­csúcsot 15 kilométeres távon, és Forsterról is jó hí­reink vannak. A Szovjetunió nagyon erős gárda érkezését jelezte. A rajtnál láthatjuk a jelenlegi legjobb hat szovjet ma­ratoni futót! Jön Tóth Gyula is- A magyarországi futó — mint köztudott — kétszer győzött a Békemara- tonon. Elképzelhető-e, hogy Edéién pályacsúcsa megdől? — Megfelelő időjárási viszonyok között igen. A me­zőny, mint említettem, erős lesz. Ha nem lesz szél I és eső vagy túlságosan hűvös idő, megdőlhet a re­kord. Szó esett arról, hogy Shorter, a müncheni olimpiai győztes rajthoz áll. — Sajnos, Shorter sérült. Az amerikai szövetség saj­nálkozását fejezte ki afölött, hogy az olimpiai bajnok j nem rajtolhat. Van-e valami sajátos gondjuk a rendezőknek? — Van, de reméljük, minden rendbe jön hetedikére. Barna felé fel vannak szedve a villamossínek, javítják az utat. Tekintve azonban, hogy a maraton ma már az egész város ügye, megfelelő támogatásban részesül, és Így megoldódik ez a gondunk is. Kik lesznek a Békemaraton idei vendégei? — Megígérte részvételét Colatka elvtárs, és Kosicére várjuk Híml. Cernusák és más, fontos személyisége­ket. Immár másodszor érkezik városunkba Adrián Pau­len úr, az Európai Atlétikai Unió elnöke! f' I Megünnepeltük a repülők napját A repülés ma már megszo­kott utazási mód. Lassan el sem tudjuk képzelni az életünket repülőik nélkül. Nem meglepe­tés tehát, ha nap mint nap több embert érdekel a levegő­ben való hajózás. Most, amikor a repülők napját ünnepelte az ország, mi is szeretnénk, ha olvasóink megtudnának vala­mit arról,' mi minden történt az utóbbi' időben ezen a téren. Kérdésünkre dr. FrantlSek Grz- nár, a Csehszlovák Aeroklub .elnöke, a HESZ tisztségviselője válaszol: — A repülés egyre nagyobb ~ teret hódit. Ebben nem kis ré- I sze van a Hadsereggel Együtt- I működők Szövetségének, mert a szövetség is igyekszik lehe­tővé tenni, hogy a nagyközön­ség megismerkedjék ezzel a sporttal. A repülésnek ma már hagyománya van nálunk. Ez a tradíció a ■ Szlovák Nemzeti Felkelés és a második világ­háború fasisztaellenes meg­mozdulásaiban gyökerezik. Ta­lán főleg ennek köszönhető, hogy katonai, közlekedési és sportrepülésünk ilyen óriási fejlődésnek indult. Hálával gondolunk vissza mindazokra, akik találékony­ságukkal, szorgalmukkal és hő­siességükkel hozzájárultak ah­hoz, hogy a csehszlovák légi közlekedés, a katonai és sport­repülés ilyen magas fokot ér­jen el. Ugyanakkor némán fe­jet hajtunk azoknak a repü­lőknek az emléke előtt, akik életüket áldozták a hazáért, a szabadságért. A Hadsereggel Együttműkö­dők Szövetségének keretében az utóbbi években számos olyan nagyszerű sikert értünk el, a- melyre büszke lehet az egész ország. Nemegyszer értékes trófeákkal tértek haza a ver­senyekről, és így elismerést vívtak ki az országhatárokon túl Is. Jő hangulatban ünnepeltek a légi közlekedés pilótái és alkalmazottal is. ök annál is inkább fontosnak érezték ün­nepüket, mivel a Csehszlovák Légitársaság ebben az eszten­dőben ünnepelte fennállásának fél évszázados jubileumát. Az utóbi években talán éppen ók érték el a legtöbbet. Nyugodtan kijelenthetem azt is, hogy katonai repülőink vi­lágszínvonalon állnak. A leg­korszerűbb gépekhez is meg­bízhatóan értenek, és megbíz­hatóak akkor is, ha légiterün­ket megsérti valaki. Az ünnep mindig alkalom arra Is, hogy elgondolkodjunk a jövőn. Nem szabad megtor­pannunk egy pillanatra sem, sőt, fokozni kell munkánk ira­mát, hogy az eddig elért szép pozíciót megtarthassuk. Fiúk, lányok, gyertek kö­zénk! A HESZ szervezetei min­denkit várnak, aki szeretné kö­zelebbről megismerni a repü­lést I

Next

/
Thumbnails
Contents