Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-09-25 / 39. szám

,Amíg élet lesz a földön, addig futball is lesz“ -* mondta néhány évvel ezelőtt Edson Arantes de Nasotanento, azaz Peléj a labdarúgás koronázatlan királya. És érdekes módon még a legnagyobb pesszimisták Is elismerik a „fekete gyöngyszem“ sokatmondó kijelentését, de rögtön hozzá is teszik: lesz, lesz, csakhogy a játék kezdi elveszíteni régi vonzóerejét, mert a győzelem kivívása napjainkban nem annyira a játék, mint Inkább a harc, a kemény, könyörtelen és kíméletlen harc, a haszonleső taktika, az időhúzás, a céldan- csok eszközeivel történik, s az ellenfelet sokszor ellenségnek tekintik.

És valóban, az európai kupaküzdelmek, a legtöbb nemzeti bajnokság kontinensünkön, de Dél-Amerikában is — ahol egyre jobban hódít a „realista“ labdarúgás — a borúlátókat látszik igazolni.

De egyáltalán milyen is napjaink fut-' balljátéfca? Csakugyan fekete felhők tornyosulnak a legnépszerűbb sportág egén?

Nem titok, hogy • korunk labdarúgásának legnagyobb baja, mondhatni rákfenéje a durvaság. Gondoljunk csak a nemzetközi kupamérkőzésekre, amelyek alig elképzelhetőek már sportszerűtlenségek nélkül. Annál kevesebb viszont a szép játék, mert a találkozókon a küzdelem dominál.. A „küzdelem“ szón pedig azt értik, hogy a futballisták a mérkőzések többségén szabálytalanságaikkal valósággal széttördelik a játékot. Az 1973. évi AC Milán — Leeds United KEK-döntő például a labdarúgás szégyenletes megcsúfolása volt, főleg a semmitől sem vissza nem riadó olaszok részéről.

Ha ma egy csapat pályára lép, némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy csak egyetlen jelszónak hódol: Mindent inkább, csak nem veszíteni. És ez az oka a bajnak, a pénzügyi akrobatikának, a megvesztegetésnek és botránynak, a durvaságoknak és sportszerűtlenségeknek. Ebből nyilvánvaló, hogy a minden áron győzni akarás hova tereli a mii Hők kedvenc sportágát, szórakozását. Ma már olyan dolgokat dicsőítünk a futball erényeként, amelyekre ugyan szükség van, de amelyek a játék szempontjából nem döntőek. Viszont a labdarúgás igazi erényei egyre inkább

„amíg élet

LESZ A FÖLDÖN...“

L

Milyen is napjaink labdarúgása ?

elsorvadnak. Mi történne akkor például, ha a csapatok olyan felfogásban futballoznának, hogy a mérkőzést meg akarják nyerni, de vereséget is szenvedhetnek? Minden bizonnyal nem lennének botrányok, szándékos durvaságok, taktikai faultok, mert ismétlődésük élvezhetetlenné teszi a mérkőzéseket, sőt ©1- harapózásuk egyenesen veszélyezteti az egész sportágat.

Csakhogy ezt a naiv kívánságukat sohasem teljesítik önként a labdarúgók, mert a 20. századi élsport könyörtelen korszakában élünk.

De miért vannak akkor a szabályok és a játékvezetők? Ugyanis a logika azt diktálja: e két tényező feladata, hogy az úgynevezett eredményközpontúság szemléletéből fakadó túlzásokat letörje és határozottan útját állja azoknak a kísérleteknek, amelyek az eredményességre való hivatkozással a korszerűséget (a test test elleni küzdelem, férfias játék, keménység) és a sportszerűséget konfliktusba keverik. Most már csupán az a kérdés, hogy az egészségtelen jelenség — amelyből lassan irányzat lesi — - térhódításánál mi játszott közre: a szabály elégtelen-e, vagy a vele kapcsolatos játékvezetői felfogás hibás? Ogy tűnik, mindkettő.

Nézzük csak a szabályokat. Minden sportágnak lényeges részét képezik a számolnak az esetleges szabályváltozás- az öncélú játszadozást és szórakozást tulajdonképpen a „paragrafusok“ avat- jén például nagyon fellángoltak a szen- lyai azonban nem tekinthetők örök éle- tűeknek, a sport és valamennyi sportág fejlődik, s a haladással lépést kell tartaniuk a szabályoknak Is. Természetesen a szabálymódosítások nem mindig hozzák meg a várt eredményt, de amikor egy sportág hanyatlása csaknem világjelenséggé válik, akkor majdnem mindig szükség van a szabályok módosítására.

Miről is van szó konkrétan a labdarúgásban? Már jó néhány éve számtalan szabálymódosítási javaslattal jelentkeznek a labdarúgás jövőjét féltő szakemberek és szurkolók. Reformokkal akarják látványosabbá, érdekesebbé, vonzóbbá és nem utolsósorban sportszerűbbé tenni a játékot. Sokszor azonban nem számolnak az esetleges szabályváltozással járó következményekkel. Annak idején például nagyon fellángoltak a szenvedélyek a les-szabály körüli vitában. Játszottak is mérkőzéseket les-szabály nélkül, de a kísérletek nem váltak be! Szinte teljesen kihalt a mezőnyjáték, a két kapu előterében pedig hatalmas és áttekinthetetlen csoportosulások keletkeztek. Sokan kardoskodnak a tiszta játékidő, a 10, 20, 30 perces kiállítás bevezetése mellett, akárcsak azért, hogy hosszabbítsák meg a 16-os vonalát az oldalvonalakig és ezen a területén belül minden szabálytalanságot büntessenek 11-essel. Akadnak olyanok is, akik azt javasolják: onnan rúgják a szögletet, ahol a labda elhagyta az alapvonalat. Egyesek pedig a kapu megnagyob- bításával akarják „megmenteni“ a játékot.

Mondanunk sem kell, hogy a „reform- törekvések“ megvalósítása sok-sok ' bonyodalommal járna, márpedig a labdarúgást éppen az teszi népszerűvé, hogy egyszerű szabályok szerint játsszák.

TOMI VINCE

ARCOK

LIGÄBÖL

Ezúttal két idősebb, harminc esztendőn felüli labdarúgó portréját közöljük.

Levicky az Inter Bratislava egyik legismertebb játékosa. Ogy látszik, nem fognak ki rajta az évek, gyorsasága szinte nem is kopott, a góllövésből is gyakran kiveszi a részét.

Strunc a Dukla Prahából került vissza tavaly a Skoda Plzen csapatába. Az őszi idényben a cserepadon is ült, de amikor pályára lé pett, éppen olyan kiszámíthatatlan volt. mint azelőtt.

KOLÁR PÉTER felvételei

BEMUTATJUK TAKÁCS ANDRÁST,

I AZ AC NITRA j NAGYSZERŰ CSATARÁT

Sokat hallottam és olvastam róla, egyszer-kétszer \ játszani is láttam már, de bevallom, amikor személyesen kerestem, hogy Interjút kérjek tőle, meg kellett érdeklődnöm Ismertebb társaitól, melyik ts az a Takács

I

; András.

Portréja talán meg sem jelent még a lapokban. A pillanatfelvételeken leggyakrabban magasra felugorva látjuk, amint az ellenfél védőivel harcol a labdáért. Nem kérdeztem tőle, de azt sem tartom kizártnak, hogy ez volt élete első beszélgetése újságíróval.

Már elöljáróban leszögezem: Takács András példásan I szerény ember a pályán kívül, és példásan korrekt a pályán! Nem régen szerepel a legfelsőbb labdarúgó-bajnokságban, de neve szinte egybeforrott már az ÄC Nlírával, hiszen Ternényvel együtt a legveszélyesebb csajt tárnak számít.

Takács András huszonnégy esztendős múlt, DIM nad Váhomból (Vdghosszúfaluról j származik, Galántán érettségizett. A focit szülőfalujában szerette meg, itt játszott először első csapatban. Innen Salára (Sellyére) vezetett az útja, aztán vissza Vághosszúfalura, majd jött a katonaság. Amikor leszerelt, ismét a diviziős sellyei együttes tagja lett. Itt fedezte fel az első osztályú AC és szerződtette.

Mindig is ék volt, góllövő csatár. Ezt a szerepkört i látja ei most is, gyakran nagyon eredményesen. Szomorú mosollyal toldfa meg azt a mondatát, hogy az \ idén még csak egyszer sikerült a hálóba mánia, pedig sokkal több helyzete akadt. Mi lehet az oka?

— Talán az idegesség —, mondja Takács András, játéka okosnak, elegánsnak mondható. A nyúlánk fiú jól fejel, lehelet finoman húzza el cselezés közben a I labdát a védők lába mellett, jól lő, és jól felismeri a

I helyzeteket. Talán egy kis önbizalom hiányzik még belőle. Talán nem is hiszi, hogy jó játékos, vérbeli labdarúgó. Talán a pályán is olyan szerény és csendes, mint „civilben“.

A huszonötödik esztendeje felé tartó csatár nevető. Galántai érettségijéhez most szakérettségit szeretne szerezni Nitrán a közgazdasági szakközépiskolában.

1971-ben szerződött az AC Nitrához. Ogy érzi, azóta erősödött a csapata, és most, ebben az Idényben a legjobb. A szerencsével meg a bírókkal nincsenek kibékülve a^nttraiak. De hát ez a két tényező is a focihoz tartozik — sajnos —, ezekkel is számolni kell. Az \ eredmények előbb-utóbb megmutatkoznak, főleg ha a

||

nagy helyzeteket értékesítik a nitrát csatárok!

Befejezésül mondjuk el, hogy szeretnénk, ha legjobb sportolóink között számos Takács András akadna. Számos korrekt és szerény ember. A pályákon sokkal szebb mérkőzések folyhatnának, a közönség elégedettebb lehetne.

Kívánjuk, hogy Takács András még sokáig lője a gólokat, és mindig maradjon ilyen rendes, jó ember!

,

________________ (ba tta)

OKTÓBER 7:

NEMZETKÖZI

BÉKEMARATON

Immár negyvenharmadik évfolyamába lép az idén a világhírű koáicei (kassai) Békemaraton. Most amolyan semleges évet tarthatunk nyilván az atlétikában: nincs olimpia, nincs Európa-bajnokság, az egyedüli nagy esemény az Európa Kupa volt. Ilyenkor szokott nagyon

I

jó mezőny összegyűlni a Békemaraton rajtjánál. így lesz ez most is? — kérdeztük (án Margitétól, a szervezőbizottság elnökétől.

— Remélhetőleg igen. Egyre fokozódik az izgalom a szervezők körében, egyre több az elintéznivaló feladat,

S

de örömmel állapíthatom meg, hogy a rendezők alaposan felkészültek október hetedikére, nagyon rangos mezőny gyűlik majd össze, főn például az ausztrál Farrington és Forster. Farrington nemrég futott világcsúcsot 15 kilométeres távon, és Forsterról is jó híreink vannak.

A Szovjetunió nagyon erős gárda érkezését jelezte. A rajtnál láthatjuk a jelenlegi legjobb hat szovjet maratoni futót! Jön Tóth Gyula is- A magyarországi futó — mint köztudott — kétszer győzött a Békemara- tonon.

Elképzelhető-e, hogy Edéién pályacsúcsa megdől?

— Megfelelő időjárási viszonyok között igen. A mezőny, mint említettem, erős lesz. Ha nem lesz szél

I és eső vagy túlságosan hűvös idő, megdőlhet a rekord.

Szó esett arról, hogy Shorter, a müncheni olimpiai győztes rajthoz áll.

— Sajnos, Shorter sérült. Az amerikai szövetség sajnálkozását fejezte ki afölött, hogy az olimpiai bajnok j nem rajtolhat.

Van-e valami sajátos gondjuk a rendezőknek?

— Van, de reméljük, minden rendbe jön hetedikére. Barna felé fel vannak szedve a villamossínek, javítják az utat. Tekintve azonban, hogy a maraton ma már az egész város ügye, megfelelő támogatásban részesül, és Így megoldódik ez a gondunk is.

Kik lesznek a Békemaraton idei vendégei?

— Megígérte részvételét Colatka elvtárs, és Kosicére várjuk Híml. Cernusák és más, fontos személyiségeket. Immár másodszor érkezik városunkba Adrián Paulen úr, az Európai Atlétikai Unió elnöke!

f'

I

Megünnepeltük a repülők napját

A repülés ma már megszokott utazási mód. Lassan el sem tudjuk képzelni az életünket repülőik nélkül. Nem meglepetés tehát, ha nap mint nap több embert érdekel a levegőben való hajózás. Most, amikor a repülők napját ünnepelte az ország, mi is szeretnénk, ha olvasóink megtudnának valamit arról,' mi minden történt az utóbbi' időben ezen a téren. Kérdésünkre dr. FrantlSek Grz- nár, a Csehszlovák Aeroklub .elnöke, a HESZ tisztségviselője válaszol:

— A repülés egyre nagyobb ~ teret hódit. Ebben nem kis ré- I sze van a Hadsereggel Együtt- I működők Szövetségének, mert a szövetség is igyekszik lehetővé tenni, hogy a nagyközönség megismerkedjék ezzel a sporttal. A repülésnek ma már hagyománya van nálunk. Ez a tradíció a ■ Szlovák Nemzeti Felkelés és a második világháború fasisztaellenes megmozdulásaiban gyökerezik. Talán főleg ennek köszönhető, hogy katonai, közlekedési és sportrepülésünk ilyen óriási fejlődésnek indult.

Hálával gondolunk vissza mindazokra, akik találékonyságukkal, szorgalmukkal és hősiességükkel hozzájárultak ahhoz, hogy a csehszlovák légi közlekedés, a katonai és sportrepülés ilyen magas fokot érjen el. Ugyanakkor némán fejet hajtunk azoknak a repülőknek az emléke előtt, akik életüket áldozták a hazáért, a szabadságért.

A Hadsereggel Együttműködők Szövetségének keretében az utóbbi években számos olyan nagyszerű sikert értünk el, a- melyre büszke lehet az egész ország. Nemegyszer értékes trófeákkal tértek haza a versenyekről, és így elismerést vívtak ki az országhatárokon túl Is.

Jő hangulatban ünnepeltek a légi közlekedés pilótái és alkalmazottal is. ök annál is inkább fontosnak érezték ünnepüket, mivel a Csehszlovák Légitársaság ebben az esztendőben ünnepelte fennállásának fél évszázados jubileumát. Az

utóbi években talán éppen ók érték el a legtöbbet.

Nyugodtan kijelenthetem azt is, hogy katonai repülőink világszínvonalon állnak. A legkorszerűbb gépekhez is megbízhatóan értenek, és megbízhatóak akkor is, ha légiterünket megsérti valaki.

Az ünnep mindig alkalom arra Is, hogy elgondolkodjunk a jövőn. Nem szabad megtorpannunk egy pillanatra sem, sőt, fokozni kell munkánk iramát, hogy az eddig elért szép pozíciót megtarthassuk.

Fiúk, lányok, gyertek közénk! A HESZ szervezetei mindenkit várnak, aki szeretné közelebbről megismerni a repülést I