Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-09-25 / 39. szám
# fl III 3 Vasutasnapi riport VASÜT - EMBEREK G ondoltam, legjobb lesz, ha utazunk egyet. Fapados vonaton, jő vicceket hallgatva és közős erővel megoldva a nagy problémát: legalább egy tiszta és használható WC-t találni a szerelvényben. Ezt gondoltam, és az egészen fiatal kalauznak, Porubán Gézának tetszett az ötlet. Akkor még nem tudtuk, hogy a Bratislava—Nővé Zámky közötti száz kilométeres utat csaknem öt óra alatt tesszük meg. 1. Bratislavából 8.44-kor indultunk. Kísérőm, hozzáteszem, nem hivatalos kísérőm, megígérte, hogy majd út közben kedélyesen elcsevegünk a vasútról, a vonatról, a zakatolásról ... / Géza két évig tanulta a szakmát. Más szeretett volna lenni, pontosan még ma sem tudja, mi, de most, hogy már féléve dolgozik, látja, nem ez az igazi. — Miért? — kérdeztem. — Nincs se szombatom, se vasárnapom, igaz, szabadnapom van de úgyszólván nem is örülök neki, mert az emberek azonnal azt vágják a fejemhez, hogy megint lógok. Nem magyarázhatom mindenkinek, hogy az én szabadom máskor van, mint az övék. Aztán itt vannak az ünnepek. Az emberek akkor is utaznak. Nem is kevesen. És ki szolgáljon ilyenkor? Az, akit nem vár a család. — Kihasználják, hogy fiatal vagy? — Azt, hogy újonc vagyok. Már az első napokban arra gondoltam, hogy megszökök. Sokan lenéztek már csak azért is, hogy férfi létemre kalauz vagyok. Miért? Hiszen láttam én már nő darukezelőt Is, és rajta senki sem nevetett. — A kereset? — Jó, ha hozzászámolom azt, amit a munkaszüneti napok alatt végzett munkáért kapok meg a helyettesítésekért, meg a távolléti pénz... — Tehát nem szöktél meg. — Nem, de nősülni fogok, és a lány, akivel járok, szeretné, ha megállapodnánk. í.-fc Vita A fiatal jegykezelő marcolovői (ma reel- házi). Az idén kapta kézhez a vasúti ipari- tanulói-iskola szakmunkás-bizonyítványát. Talán sikerült rátapintania azokra a problémákra, amelyeket a modern vasúti közlekedés hozott magával. A vasúti forgalom állandóan növekszik, de az ember még mindig nélkülözhetetlen. Az építövállalatok után a vasút hirdet legtöbbet újságjaink hasábjain: Munkásokat keresünk, tolató- és segédmunkásokat, a családtagoknak szabadjegyet, alkalmazottainknak jó ellátást, munkaruhát és szép keresetet biztosítunk. Meg esőben, hőviharban végzendő munkát, szombaton és vasárnap, szilveszterkor és karácsonykor — mindegy. A vasút akkor is létezik és működik. Emberekből még sincs elég. De aki egyszer felveszi a sötétkék egyenruhát, nem szívesen cseréli fel másra. A vasút éppúgy az ember szívéhez tud nőni, mint a ceruza vagy a kapa. De nehéz munkahely. így igaz. Meg kell becsülnünk a vasutasokat, munkájukat tiszNem mondták, csak Szencen világosítot- telíii kell. 2. A vonat közben zakatolt. Fapadok ugyan nem voltak, mint ahogy elképzeltem, de csevegés annál inkább. Meg tranzisztoros- vetélkedő. Kié erősebb. A decibelek már a normális fül Tűrőképesség! határán túl jutottak. Megérkeztünk Szencre és Itt vár bennünket a vasút első meglepetés. Minden magyarázat nélkül az utasokat leszállították a vonatról. Mindenkit. Az állomás előtt egy busz állt, és abba be kellett férnünk. Be Is fértünk. Egy vonatszerelvény utasai egy Skoda-buszba. Ezt még Hofi is megmosolyogná ... Sok kérdezősködés és idegeskedés után az egész busz egyetlen dologról beszélt, már aki bírt szuszogni. Miért nem mondták Bratislavában, hogy a vonat csak Szénéig közlekedik? Nem mondták, csak Szencen világosítottak fel bennünket. SládkoviCovón (Diószegen) a síneken nehéz gépek dolgoznak. 10—15 percenként leállítani, majd visszaállítani őket, sokba kerülne. Ezért a vasút úgy. döntött, hogy bizonyos vonatokat töröl a menetrendből. Útközben a buszban nem történt semmi, pedig vártam, hogy egy-két idegzetű hölgyet tönkretesz a „nyomott“ légkör. Megérkeztünk Galántára. Az állomásról még Integethettünk a vonat után, tulajdonképpen a ml vonatunk után,' amely Nővé Zám- kyba (Érsekújvárra)’ vitte az utasokat. Ez volt a vasút második meglepetése. Nem tudom, a busz késettbe, vagy a vonat ment-e előbb. Megtudtuk, hogy Érsekújvár felé legközelebb 12.23-kor indul vonat. A Bratislaváből utazók közül . többen \ úgy döntöttek, hogy visszatérnek Bratislavába. Én leültem a galántai állomás egyik padjára. Az állomás várótermét csak pár emberre méretezték, kocsma és büfé azonban az volt, és két zárt helyiség is: a kultúr- helyíség és a gyerekes anyák váróterme. Elgondolkodtam. Az emberek sok Időt veszítenek várakozással. A galántai vasútállomáson egészen biztosan sokat veszítenek. Itt nincs mit- csinálni. Pedig naponta legalább tízezren' utaznak Galántáról. Köztük sok a diák. A pénztárak mellett van ugyan egy üres helyiség, de hogy miért nem használják se ilyen, se amolyan célra, nem tudom. Ezt az állomásbeliek sem tudják. Vállat vontak, az egyik pénztár kezelője pedig meglehetősen durván válaszolt az egyik türelmetlen bratislavai utas kérde- zősködésére, mire az kérte a panaszkönyvet. Nem tudom, ml mindent írt bele, mert közben megérkezett a Vonat, így, nagy V-vel, mert még talán a fizetésnap elibe -sem nézek nagyobb várakozással, mint akkor az Újvár felé robogó vonatnak. 3. Az sem volt fapados, nagy bánatomra, de később megtudtam, hogy az Ilyeneket már csak elvétve használnak. De Érsekújvár nemcsak cél örömét tartogatta számomra. Az állomás közelében felfedeztem egy igazi gőzmozdonyt. Pöfögött, és szép lassan mozgott előre, meg hátra. Működött, de amint elnéztem, arra gondoltam, nem kell sokáig várnia, hogy múzeumba vigyék. Egy kicsit fájt érte a szívem. Ha majd a lányom mozdonyt rajzol, annak már nem lesz füstje, és nem is lesz igazi... No de megérkeztünk, és ez a fontos. Az állomás csodaszép. Bármely nagyváros, sőt akár a főváros vasútállomásával is vetélkedhet. Az idő: 13.10. Akár Induljunk is is vissza, hogy estére megérkezzünk Bratislavába. Szép, romantikus a ml vasutunk, csak azért még egy kicsit — lassú. Utólagos magyarázat: ,A hosszú-hosszú utazás okára még aznap fény derült. A bratislavai vasútállomás információs központjában felvilágosítottak bennünket: — A bejárat melletti falon függ egy tábla, még mielőtt felszállt a vonatra, el kellett volna olvasnia. A felelősség nem a miénk, maga feledkezett meg erről... „Az elfelejtett“ táblán körülbelül ez olvasható: A Bratislava—Nővé Zámky-í vonalon néhány vonat Szene és Galántán között nem közlekedik, mert Galánta és Slácfkovíöovo között nehéz gépek dolgoznak a vágányokon. A hirdetmény augusztus 14-től érvényes, ettől a dátumtól számítva húsz napig érvényben marad. Még ez is a hirdetményben áll. Mint már említettem, a ml vonatunk a harmincnegyedik napon ment. De ez nincsen mindennap. Úgy látszik, pechem volt, hogy a vasutasnapi íráshoz épp ilyen vonatot választottam „riportalanynak“. De a vasúti közlekedést Is emberek Irányítják, az emberek pedig problémákkal élnek. ZSÄCSEK ERZSÉBET „Mi lesz veled, emberke?“ (Gyorsszonda egy 16 éves lelkivilágában) Alig két hete kezdődött meg a tanév. A csöngetés után a földszinti osztályok elsős kamaszai áradnak ki az érsekújvári szakiskola- folyosóidra. Többségük egyedül lézeng a műkövön, hiszen a néhány tanítási nap alatt még nem nagyon szövődhettek barátságok, nem alakulhattak társaságok. Egymás nevét is csak kevesen tudják, de a talpraeset- tebbek azért már szemmel láthatóan biztosabban mozognak, jobban otthon érzik magukat, mint a félénkeb- bek. A folyosó végén, a piros fotelben apró fiú kuporog. A már csak regényekből, vagy az apák visszaemlékezéseiből ismert igazi inas- gyerek- formájú fiú. Percek óta figyelem. Szeme lesütve, keze ölbe téve. Félénk, bátortalan. Látszik rajta, hogy legszívesebben felké- pelné a többieket, akik megállnak mellette, megbámulják. Pontosabban nem is ez látszik, inkább az, hogy természetes lenne, ha ezt a- karná. De talán nem is a- karja. Vékony, aprócska. A többiek nyilván mindnyáján legyőznék — akár bírókban, ttká- pimaszkodó szócsatában. Hemecsek Ernőnek pontosan bediene. S mert ő nem a csöngetéskor. nem az osztályból jött, nem bolyong egyedül vagy csoportba verődve a többiekkel, hanem a tótéiban kuporog — bizony megszólítom. Logikusnak látszik, hogy valami „zrí" lehet a srác körül, azért ül ilyen ijedten az iroda előtt. Kiderül: ez több, mint „zrí“. Akár egy tragédia kezdete is lehet. ‘Az utóbbi napokban erre többen figyelmeztették, de öt nem érdekli, nem hallgat oda, nem fogad meg semmilyen tanácsot, ő semmit sem akar, csak egyet: elmenni innét. Ezért ül most a fotelban gubbasztva. Az inasviszony, a hivatalos szerződés felbontására vár. Két héttel a tanév megkezdése után. Az előzmények rövidek és tárgyilagosak. A fiú egy héttel ezelőtt, vacsora után összeesett, eszméletét vesztette. A nevelő kíséretében azonnal kórházba- vitték. Két nap múlva kiengedték a kórházból, s ő akkor végleg kimondta: nem maradok itt. elmegyek. Azóta .már a hivatalos orvosi lelet ts megérkezett az iskolába. Leszögezi a rosz- szullét tényét, de nem ad választ rá, miért lett rosz- szul a fiú. Pszichikai kivizsgálást ír elő, ami természetes, hiszen a fiú esete lelki eset, több mint a napirenden szereplő ügyek zöme. A rosszullét óta egy hét telt él, s most Itt a fotelben várja, hogy véget érjen az igazgatói gyűlés, s a titkárnő kiadja a papírjait. Pár napja itt járt az. édesanyja is, de most csak papírt küldött: „Igazgató elvtárs, kérem! Szíves elnézését kérem, hogy nem lehetek jelen, de nem kapok szabad napot, mert olyan1 beosztásban dolgozom. Szíveskedjenek a szerződést nélkülem rendezni. Szíves elnézésüket előre ts köszönöm.“ Aláírás. — Végleg eldöntötted, hogy elmész? — Igen. — Szüleid mit szóltak? — Semmit. — Az nem lehet Igaz. Édesanyád biztosan próbált a lelkedre beszélni. Vagy pörölt tán veled? — Nem pörölt. Akarta, hogy Itt maradjak, de... — Es édesapád? — 0 meghalt. — Mikor? — Van már tíz éve is. — Emlékszel rá? — En nem. A fiú válaszai nem hetykeségből rövidek. Fél, minden pillanatban elkezdheti a sírást. Próbálom megmagyarázni: — Tudod, én azért ültem le hozzád, mert én is a tanárok gyűlésének a végére várok, láttam, itt ücsörögsz, gondoltam, valami problémád lehet. Tudod, újságíró vagyok, riportra jöttem ebbe az iskolába, de most így alakult, beszélgessünk hát. Lehet, hogy valamiben tudok rajtad segíteni. Legalábbis szeretnék. Ne félj tíZém, valCban jót akarok, mondj el mindent.“ De nem mond semmit. Minden szót úgy kell kihúzni belőle, így hát amit megtudhatok róla, az csak a valóság ~töredéke. Ám úgy bizonyul, hogy nagyjából elegendő is. Ahhoz legalább, hogy belássak nemcsak a fiú érzelmi világába, hanem annak hátterébe is.' Apját tíz évvel ezelőtt, az ország egyik távoli iparvárosában baleset érte — halálos. Nem munkabaleset volt. Két bátyja, két húga van, ö a középső, a fiúk közt a legfiatalabb. — Nyolcadikból maradtam kí, mert negyedikben megbuktam. A kémiát nem szeretem. A történelmet meg a szlovákot szeretem. Nem a- karok itt maradni. Ez a három kerek mondat, amelyet kimondott. A többi igenlő vagy nemleges válasz, fejbólintás, néhány félénk félmondat. — Bántott itt valaki? — Nem. — Hát akkor? Vagy nem akarsz kőműves lenni? — De lehetek. — Ez volt az álmod? — Nnem. Inkább asztalos. ~ Es...? — Oda csak kilencedikből vesznek fel. — Tudod-e, hogy ez az ország egyik legmodernebb, legjobban felszerelt ipartta- nuló-iskolája. Az internátusi szobák is a legmodernebbek. Két-három ágyasok. Tornaterem, társalgók, szakkörök, jó koszt, fürdőmedence, egy kis zsebpénz .. Hid el, itt minden megvan, otthonos, jó környezet, megszólhatnád. Csak az elején nehéz. Próbáld meg átvészelni. — En Itt nem maradok. Nem dacosan, majdhogy nem sírva mondja. Meséled neki, hogy én is megszöktem, sőt szimuláltam, mert nem bírtam elviselni az otthontól való hirtelen elszakadást. Tanmeséket költők, s azt mondom, velem történtek meg — csak hogy a bizalmába férkőzhessek. — Félsz tőlem? — Igen. — Attól félsz, hogy az újságban írok rólad, és beszélni fognak az emberek. — Igen. — Ne félj, kiskoma, nem ismernek rádl Jót akarok, segíteni szeretnék rajtad, mert megértelek, de hidd el, a legjobban talán mégis akkor segítenék, ha rábeszélnélek: próbálj még néhány hétig ittmaradni, s meglátod, megszokod, jó lesz, s rájössz, okosan csináltad, hogy az idősebbekre hállgattált A kőművesszakma jó szakma, jól is fizet. Tudod, mennyit kereshetnél majd...? — En Itt nem maradok... — és most már el is sírja magát. — Vtszamennél-e a kilencedikbe? Bólint, de nem elég meggyőzően. Talán csak azért, mert az ittmaradásnál minden megoldást jobbnak lát. A továbbiakban még nagyon sok minden kiderül. Szeretné, ha a közelebbi városba kerülhetne, ugyancsak kőművestanulónak, mert a legjobb pajtása ott tanul. Szintén elsős kőmü- vestanuló. Bizonytalan tervei szerint odahaza, a szövetkezetben fog majd dolgozni. De még nem intézkedett, nem tudja, mennyit kereshetne, milyen munkát bízhatnának rá — csak abban hisz, hogy a kőtörés Is jobb, mint itt az idegenben tanulni. Nyolcvan kilométernyire otthontól. Magáról az otthonról Is sejtelmes rajz alakul ki bennem, miután választ kapok arra, hogy miért akar majd a fiúcska katonaság után bányába menni, sok pénzt keresni. Azt mondja, házát építene majd a pénzből. — A házatok régi ház? — Igen. Nagyon régi. — Akkor itt, ebben a modern internátusbán talán jobb is lett volna. — Messze van. Jobb csak úgy, ha közel lehetek. ■ A végén már csak hallgatással válaszol kérdéseimre. Nincs többre ereje. Az erő a gyermeki sírás férfias visszatartásához kell. Nehéz elválnom tőle. Még inkább felelősségteljes. Kezében hat korona nyolcvan fillért szorongatott egész délelőtt. Ennyi a vonatjegy ára. Van még egy nyolcasa, de az a hazaút folytatásához, az autóbuszra kell. Oda-vissza ez kis híján harminc korona. Negyven fillér htján. Tegnap is itt fárt, tegnap is ennyi volt a költség. Holnap ts jön, mert megkapta a szerződés felbontásáról a papírt, hazaviszi az anyjának, aki aláírja.' Holnap visszajön az irattal, a szülői aláírás láttán ráteszik az iskola hitelesítő pecsétjét, és a fiú úgy érzi majd, hogy szabad, kezdődhet az új élet. En addig felhívom falujában az iskolát, s bízok, * visszaveszik a régi iskolába, a hátralevő kilencedikbe. Bízok benne, hogy úgy, mint megígérte, jelentkezik az igazgatónál, s hétfőtől ismét kilencedikes lesz. Mert egy kicsit ott is a helye, hiszen még annyira gyerek. Jövőre talán . majd köny- nyebben szakad el hazulról, lehet, hogy közelebbre kerül, s az sem kizárt dolog, hogy asztalostanuló lesz, mint ahogy szerette volna. RESZELI FERENC \ N
