Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-09-25 / 39. szám
Ki *• •!»*** uccában vagyunk, a kétezer éL ves gyö-nyörű városban, ahol száztizenöt évvel ezelőtt szüle tett Giacomo Puccini, a nagy zeneszerző. Az egyik kórustag- tói megtudjuk, hogy a város érthetetlen módon hűtlen nagy szülöttjéhez, s emlékét, űgymond, alig őrzi. Csaknem véletlenül akadunk rá Puccini szülőházára. Egy szűkszavú, apró em- léktáblácska jelzi, _ hogy ott született a zeneköltő. Egy morcos és koros szinyó- ra. nyit ajtót, és kedélyteleu hangossággal magyaráz valamit. A lényeget megértjük: nincs itt semmiféle Puccini- múzeum, emléktábla van csupán, semmi több — ée menjünk a dolgunkra. Az élmény lehangol. Akaratlanul is azt juttatja az ember eszébe: milyen lesz Itt a fellépés esti sikere, ha...? Az előadás fél tízkor kezdődik. Arról már szóltunk, hogy óriási platánok alatt, a tizenötödik században é- pült városvédő sánc tetején van a sza badtérl színpad. Kellemes, megkapó környezet, nagyon szép látvány. Pontosan kezdődik az előadás. A tágas nézőtér széksorai zsúfolásig meg teltek, az együttes tagjai pedig derű sek, elégedettek és persze Izgatottak. Mindez erősen érzékelhető az első hangokon, az első tánclépéseken. A közönség reakciója sem várat sokáig magára, az első taps után mindenki megköny- nyebbülve sóhajt fel. Tetszik a műsor az olasz közönségnek. Ez a fellépés az első, a legizgalmasabb, hiszen ez az o- laszországl főpróba. És pereg a műsor, lepereg a két -és fél óra — vége van. A közönség sokadszor és lelkesen tapsol, az utolsó músorszámot tapsolja. Nehezen oszlanak szét. SokszáZan még sétálni maradnak a parkban, beszélgetni. Mi tudjuk, hogy a műsorról is folyik a szó, hiszen most már biztos, hogy elégedettek, tetszett nekik. Sokan odajönnek a színpad mögé, gratulálnak, és baráti hangon, mintegy kedveskedve mondják, hogy szívesen látnak bennünket. És elsősorban azért nézték meg a műsort, mert szocialista országból jöttünk. Senkin semmi nyoma a fáradtságnak pedig hát lett volna mitől elfáradni. Hosszú út, első bemutatkozás, nem kis izgalmak. Buszba ülünk, és húsz perc múlva Ismét Pisában vagyunk a szálloda előtt. Szinte valahányan éjszakai városnézésre indulunk, hiszen a határátlé pés óta ez az első lehetőség arra, hogy ne csak a busz ablakából lássuk a látnivalót. XXX A másnap délelőtt ts szabad volt. Mindenki Pisa csodálatos utcáin csatangolt, és mindenki a ferde toronynál, kötött kt. A ferde torony több önmagánál, minden várakozást felülmúl, több a hírénél. Természetesen mindnyájan felmásztunk a tetejére. Megcsodáltuk az alatta elterülő gyönyörű teret, a dómot, a keresztelőkápolnát, a római katonák híres temetőiét, a pisát háztetőket, na rancsltgeteket,, és elláttunk egészen Carrarálg, ahol a csonka hegyek a magasba nyúlnak. Azt mondják, aí a kép Olaszország egyik legnagvobb ékessége. Bizonyára így Is van. Sajnos, itt teDA1LAL-TÄNCCA1 OLASZORSZÁGON fir AZ IF JO SZIVEK KÖRÚTJÁRÓL II. lálkoztunk Olaszország egyik sötét foltjával is. Mielőtt idejöttünk, figyelmeztettük egymást, hogy mindenki öltözzék nadrágba, hosszú ujjú blúzba, főleg a lányok, különösen az egyház nevetséges és hazug szemérmessége miatt nem láthatjuk majd a pisai dőmot. A lányok úgy-ahogy meg Is fogadták a ta nácsot, ám azt, ami valőjában történt, senki sem hitte volna. A .dóm ajtajában szigorú tekintetű őrök — alkalmazottak vagy önkéntesek? — állták a nők útját. Ilyen öltözetben nem lehet belépni! — De hiszen mi számítottunk erre, felöltöztünk — magyaráztuk. A túlbuzgó strázsák egyetlen tekintettel végigmértek, és ezzel vágtak vissza: A hölgyek A ferde torony lengék és kacérak, Isten elé így nem léphetnek. Bosszantó tehetetlenségemben legszívesebben ott vetkőztem volna fürdőruhára a márványköveken. Eddig úgy mondták, isten mindenütt lát, most a- zonban kiderült, hogy csak a2 olaszországi templomokban. Vetkőzésemre szükségszerűségből sor is került: levetettem az ingemet, hogy az egyik lány magára teríthesse. így már beengedtek a dómba, mert rövid ujjú ruhájából kilátszó karját eltakarta az Ing, isten elé léphetett, és bedobálhatta volna líráit az ajtóban álló, szarkofág nagyságú perselyekbe, hogy így próbálja meghálálni a nagy kegyességet. Őszintén szólva a dómból nem sokat láttam, mert forrt bennem a düh, a méreg, hogy Ilyen csodálatos építményt az egyház „szemérmessége“ miatt csak az láthat, aki „szemérmesen“ is öltözik. Végül is alábbhagyott a mérgünk a rengeteg szépség és csodálnivaló láttán, és tovább csatangoltunk a pisai műemlékek és üzletsorok között. Valójában azonban csak az esti élmény feledtette el velünk a dóm előtti kellemetlen esetet. A fellépés élménye. Napközben a városnézéskor rengeteg plakátot láttunk. Az együttes esti fellépését hirdették. Koradélután érkeztünk a szabadtéri színházba, melynek szépségéről és megkapó hangulatáról bizony nehéz mesélni. Természetesen ez a színház sem most, hanem Pisa virágkorában, évszázadokkal ezelőtt épült. Csaknem hatezer ember foglalta el helyét a nézőtéren, s erre a közönségre mindmáig úgy kell emlékezni, mint a leghálásabbra. Egymást érték a vlsz- szatapsolások, és ez az ilyen műsoroknál, mondhatni, szokatlan, de a fellépők számára mindenesetre nagyon kellemes, buzdító. A pisai közönség nagyon elégedett volt, s az együttes tagjai azzal az érzéssé! búcsúzhattak a színpadtól, hogy a közönség nagyrésze még egyszer szívesen megnézné az előadást. Az ilyesmi pedig ritkán történik meg. Mondani sem kell, az olaszországi turné valahány résztvevőjében feledhetetlen emlékként marad meg ez a pisai este. Korahajnalban Indultunk tovább. Pisában reggel nyolc óra jelenti ezt a napszakot. Még egyszer megálltunk a ragyogó téren, ahol a város leghíresebb épületei díszelegnek. Az erődítményfa! tetejéről éppen a füvet öntözték. — Jő lenne megfürödní a vízsugarak alatt — mondták a tagok. Ez már a sok látnivalótól, a sok barangolástól beállott fáradtság jele volt. De azért mindvégig, mindenki fáradhatatlan maradt, ami az olaszországi turné fő jellemzője, a sikersorozat zála- ga volt. RESZELI FERENC A szerző felvételei Sorozatunkat műszaki okokból á múlt héten nem közölhettük. Olvasóink szíves elnézését kérjük érte. A szerkesztőség CHILE chilei forradalom A tragédiája valószínűleg sokáig foglalkoztatja majd a világ haladó közvéleményét. Tanulságai csak hosszabb idő alatt szűrhetők le teljesen. Az egyenruhás ellenforradalmi hordák terrorjának áldozatául esett Salvador Allende elnök kormányai a szocialista forradalom bé kés megközelítésének sajá tos változatával pröhálkoz tak. A fennálló polgári alkotmány és az örökölt intézmények felhasználásával próbáltak a nép érdekeit szolgáló nagyszabású társadalmi reformokat végrehajtani. Ehhez képest a Népi Egység kormányzásának há roméves időszakában elért vívmányok a chilei forradalom rendkívüli életerejéről tanúskodnak. A földtulajdon gyökeres újrafelosztása, a széles körű államosítások, a paraszti szövetkezetek léf- rehozása, a szociális intéz kedések, legfőképpen pedie szél»« rétegek politikai ön tnd.—ra ébresztése olyan átalakulást indított el, a- melynek jó néhány eleme többé nem tehető meg nem történtté. Bármi következzék Is. Chile soha többé nem lesz az, ami 1970 ősze előtt volt. A külső és belső ellensé» taktikája is mutat néhánv figyelemre méltó vonást. A Chilében járt emberek egybehangzóan megerősítik. hogy az USA-imperializmus beavatkozása rejtve, az élet felszíne alatt folyt. Maga a lázadás is kevésbé viselte a külső beavatkozás olyan nyílt jegyeit, mbit az 1954 es guatemalai, az 1965-ös dominikai vagy az 1971-es bolíviai pncs. Az álcázás ellenére a beavatkozás ténye nyilvánvaló. Az USA Chile esetében újra alkalmazta a világpiaci árak mesterséges lenyomó sát, illetve az áruátvételi bojkott módszerét. Közismert az ITT amerikai telefontársaság beavatkozása, a merénylők külföldi támogatása, a beruházási hitelek megvonása. A súlyos gazdasági helyzetet, amely a nehézségek egyik gócpontja volt, nem kis részben külföldről idézték elő. Tanulságos lehet a puccs közvetlen belső előzményének, a fuvarozók és más kistőkés csoportok maratoni sztrájkjának az elemzése. Ez a réteg (a vállalko zóként tevékenykedő szabad foglalkozású értelmiségié két,/ például orvosokat is beleértve) sok latin-amerikai országban ugyanolyan jelentős tényező, mint Chilében. Túl nagy számban, vannak és mint vállalkozók, túl kicsinyek ahhoz, hogy a nagyvállalatokhoz hasonlóan, a forradalmi fo lyamat kezdetén kisajátítsák őket, viszont — az u- szályukhoz tartozó külön böző kistulajdonosokkal és a soraikból származó diákréteggel együtt — érzékeny csapást tudtak mérni a közlekedésre, az ellátásra és a közbiztonságra. A dolgozókban a tehetetlenség érzését keltik, vagy nltrabaloldali ösztönöket ébresztenek. Az „általános tulajdonosi sztrájk“ fegyverének alkalmazása a reakció taktikájának új vonása. Feltehető, hogy másutt is megpróbálják „hasznosítani“. A pnccs jellegére a kommentátorok nem véletlenül alkalmazzák a szélsőséges, olykor a fasiszta jelzőt. A tömeges leszámolás kegyetlensége, a nemzetközi lég kör mérgezésére irányuló cinikns törekvés (Kuba elleni provokációk) valóban a barna- vagy feketeinges elődökre vall. A puccsot azonban lényegében nem a politikai színkép megszo kott szélsőségesei, nem a „Haza és Szabadság“ náciivadékai vitték győzelemre. hanem az uralkodó osztályoknak szinte minden számottevő rétege és politikai Breje szerepet vállalt benne. Elképzelhető, hogy a rémült burzsoázia hosszabb időre „fegyveres őrizet alá“ kívánja helyezni magát, a lázadó katonáknak biztosítva a döntő szót. Olyan számítás is lehet azonban, hogy egy átmeneti időszak után megjelenik valamelyik burzsoá politikus, és megfelelő dollárfedezettel, valamint az ügyhöz illő lármával „helyreállítja a demokráciát“. Az ntóbbi megoldásra ösztönözhet a puccs keltette nemzetközi felháborodás. Allende elnöknek és harcostársainak „eget ostromló kísérlete“ (ezt a kifejezést Marx a párizsi kommüná- rokra használta) nem volt hiábavaló. Önkéntelenül a- dódik az összehasonlítás Allende és Che Guevara között. Jellemük és elképzeléseik különbségei ellenére mindketten a forradalom járatlan útjait kutatták extrém helyzetekben. A tapasztalatot, amelyet szereztek, a chilei nép folytatódó harca és új forradalmak fogják gyümölcsöztetni La- tin-Amerikában és másutt is. —S— giai bombázó egységei megkapják a parancsot: „Riadókészültség az Operation Hydra hadművelet végrehajtására“. Négyszázharminchárom Stirling, Halifax és Lancaster típusú nehézbombázó áll készen a kifutópályákon. Hatvanöt Pathfinder-gépet raknak meg fehér és színes világítórakétákkal. Ezeknek feladata megjelölni a bombázás célját. A célkitűző raj parancsnoka, John Searby ezredes pontos utasítást kap a légitámadás célpontjairól: Peenemünde. Sem Searby, sem a többi pilóta azonban nem tudja, mi rejlik e mögött a név mögött. Ugyanakkor egy másik bombázó egység parancsot kap, hogy nyolc Mosquito-bombázóval légitámadást intézzen Berlin ellen. Ennek az egységnek a pilótái sem tudják, mi a feladatuk pontos küldetése. Már napok óta minden éjszaka nyolc-tíz Mosquito bombázza Berlint. A bombázók, a megadott parancs szerint, mindig Peenemünde felett repülnek el Berlin irányába. Ez nem a legközelebbi útirány, de minden éjszaka fel- bögnek a titkos íegyverek kísérleti telepén a szirénák, és állandó feszültségben tartják a kutatókat. Csak a legfelsőbb hadvezetés tudja, hogy ez is az Operation Hydra előkészítéséhez tartozik. A változás ma csupán annyi, hogy amint elérik Németország légiterét, kapcsolják be rádióadójukat, és tartsanak fent kapcsolatot a légi támaszpontjaikkal. Ez eddig tilos volt, hiszen a német légelhárítás a rádiókapcsolatok alapján megtudja állapítani a bombázók útirányát. Ma azonban pontosan ezt akarják az angolok: a németeknek azt kell gondolniuk, hogy a támadás Berlin ellen irányul. Néhány nappal előtte hatalmas bombázást végeztek Hamburg ellen Ez is a megtévesztő manőverek közé tartozott. Néhány perccel 21 óra után az angol légitámaszpontokról a levegőbe emelkedik több mint négyszáz bombázó. A parancs szerint Dániától keletre a Baltitenger fölött köröznek, amíg » bombázórajjá formálód nak a különböző repülőterekről felszálló egységed. A német rádiólehallgató-szolgálat azonnal jelenti Kainm- huver tábornoknak, az éjjeli vadászgépek parancsnokának, hogy erős bombózóegységek tartózkodnak a Baltitenger felett. A német éjjeli vadászgépek egységéinél riadókészültséget hirdetnek. - -» 10.25-kor megszólalnak a szirénák Peenemündében. A nyolc Mosquito átrepül a sziget felett, majd hirtelen délre fordul. Ebben a pillanatban bekapcsolják rádióadójukat, és a német légelhárítás értesül útirányukról: Berlin. A tenger felett köröző bombázók rádiója viszont elhallgat. A németek „bekapják a horgot“. Feltételezésük szerint Hamburg után most Berlin következik. Kammhuber tábornok kiadja a parancsot: minden rendelkezésre álló éjjeli vadászgép vonuljon Berlin légiterébe. A Berlint védő légelhárító tüzérség parancsol kap, hogy csak kétezer méter magasságig lőjön, a tüzérségi zárótűz felett pedig majd a vadászgépek operáinak. Pár perccel tizenegy előtt a Mosquitök Berlin fölé érkeznek. Hatalmas gránátzápor fogadja őket. Majd hirtelen felbukkannak az első vadászgépek. Néhány perc múlva Berlin felett óriási zűrzavar keletkezik. A légelhárító tüzérség zárótüzét látva a vadászgépek pilótái arra a meggyőződésre jutnak, hogy Berlin felett óriási bombázóegységek tatózkodnak. A tüzérség bemérő műszerei viszont regisztrálták a német vadászgépeket, de nem tudják, milyen repülőkről van szó. így minden elérhető gépet lőnek. A Mosquitók meg szórják a bombáikat. Peenemündében ezalatt fellélegeznek. A légiriadót lefújták, hiszen a bombázók csak átrepültek Berlin irányába. Közben a több mint négyszáz . bombázó, most már bekapcsolt rádiókészülékkel felsorakozott, és egészen alacsonyan szállva, hogy ne kerüljenek a német radarok hatósugarába, közelednek Peenemündehez. Száz kilométerrel a sziget előtt a bombázók hirtelen a magasba lendülnek, s mire a németek feleszmélnek, és újból megszólaltatják a szirénákat, a repülők már a sziget felett vannak. Felgyulladnak a fehér világítóra- kéták, s két perccel ezután pedig Searby ezredes gépe egy köteg hosszan égő piros jelzőrakétát dob le az első célra. Egy perccel később már záporoznak a bombák Peenemündére. Három hullámban, három célt kell lebombázni. Bár a másik két'cél meghatározásában hibák vannak, egyes jelzőrakéták a tengerbe esnek, de a támadás lényegé ben sikerül. Közben Berlin felett tovább tart a zűrzavar. A légi harcot irányító földi támaszpontok is elvesztették az áttekintést. A magasabban repülő gépek pilótái meglátják a világítórakéták fényét Peenemünde felett. Ezzel egyidőben befut a német légelhárító parancsnokságra a jelentés Peenemündeből: bombázzák a szigetet. A vadászgépek azonnal parancsot kapnak: irány Peenemünde. Csakhogy a gépek töbsége már olyan hosszan volt a levegőben, hogy az üzemanyagkészlet nem engedi meg a további harcot. A vadászgépeknek csak egy kis része jnt tehát Peenemünde fjölé. Éppen a harmadik hullám bombázásához érnek uda. (Folytatjuk)
