Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-09-18 / 38. szám

8 új ifjúság-----------régáből Zürichbe repülni csak amolyant

P

légi kirándulás. Felszállsz, alig érkezel sebtiben bekebelezni a Swissair vacsoráját, és már ereszkedik is a géped lefelé. Még a szádat sem érkezel megtorolni, már zökken is alattad a kloteni

beton.

Unott képű grenzpolizei üti a pecsétet az útlevelembe, még ünottabb képű vámtisztviselő int, hogy menjek a fenébe, ne zavarjam békés nyugalmát; őt kevéske poggyászom egy cseppet sem érdekli.

—.. De fegyverem is van, uram! — szabadkozom.

Az sem érdekli. Vihetem tokostul, ahova akarom.

De hová?

Előzetes megbeszélésünk szerint Nagy Endre barátjának a repülőtéren kellene rám várakoznia. De nem vár senki. A hangosbeszélő sem szólítja a nevemet. A másokét annál gyakrabban.

Mit tehetek? Leülök a kijárattal szemben, nyakig gombolom zöld posztó lódenkabátomat, és kihívóan a vállamhoz támasztom fegyverem. így csalizva, hamisítatlan vadásznak álcázva magam igyekszem lépre csalni ismeretlen jótevőmet. Kisvártatva sikerüli is. Különleges ismertetőjeleimre csalva javakorabeli, elegánsan öltözött férfi áll meg előttem.

— Doktor Gyimesi? — és a választ meg sem várva nyújtja a kezét. Kocsijába ültet, és elindulunk a legnagyobb svájci város éjszakai fényáradata feíé.

A bogárhátú VW szerény tartalmú pénztárcámmal arányos külsejű szálloda előtt fékez le.

— Szerény, de kényelmes. Kissé öreg, de nem drága. Mindössze harminc frank egy éjszakára — újságolja jótevőm.

Valóban olyan volt. Öcska, egérlyuknyl szobákkal. A régi zürichi szállodák között is aggastyánnak számitó jő, öreg Hotel Seidehoff. Egykori tekintélyét már csak kopott perzsaszőnyegeivel, elnyűtt személyzetével, no meg a fénykorát idéző árjegyzékével bizonyltja.

A hallban új ismerősöm átadta a Nagy Endre által vásárolt repülőjegyeket, és elbúcsúzott.

Az indulásig másfél napom maradt hátra. Teendőm pedig csak egy: kiegészíteni a jegyzetfüzetet, mert Nairobi Arusha vonalra érvényes fecnik valami véletlen folytán hiányoztak.

Tegnap felhőtlen éjszakától, csillagos égbolttól, dagadó holdsarlótól vettem búcsút. Hajnalra utolért a prágai zimankó, reggelre hótakaró borította a várost, és kitartóan havazott. Városnézésre indulok, de csak a legközelebbi utcákba jutok el, hamarosan visszakerget szobámba a komisz ze- gernyés.

Nem sokat láttam. Az óváros néhány kacska- ringós sikátorát, számtalan bankját, méregdrága téli áruval degeszre tömött temérdek kirakatát.

A szükség délután ismét kiűz az enyhhelyem- ről. Megváltom a hiányzó jegyet, s közben megtudom, hogy a kedvezőtlen Időjárás miatt Klóién nem fogad és nem indít repülőgépeket.

Mintha szándékosan akarna valaki borsot törni az orrom alá. Most, amikor már révben éreztem magam, újabb ok adódik az izgalomra, drukkra. De azért a reménykedésre is, hogy holnap ilyenkorra kitisztul az ég, kisüt a nap, felszáll a köd. Ennek azonban egyelőre még semmi előjele nincs, bár a havazás megszűnt. Helyette viszont eső ömlik a kékesszürke felhőkből.

Hó vagy eső, egyre megy! A látási viszonyokat egyformán rontják.

Unalmamban egy magaslaton épült vendéglőbe térek be, és forró teát szürcsölgetve a hófaló eső dobolásán merengek. A harmadik teánál eláll az eső, és a függönyt nyitó köd rövid pillantást enged a Lírnmat szűk völgyében elterülő városra. Velem szemben a Zürichi-tő kékes vize merül a párás távolba. Jobbkézt a magasabb Uetlí- berg, balra az alacsonyabb Zürichberg fenyvesekkel borított gerincére kapaszkodó újváros képe zárja le a kilátást. Füstölgő gyárkémények, óriási forgalom, behúzott nyakú, ázó-fázó, siető emberáradat sejteti a legnagyobb svájci város pezsgő, lüktető életét.

Estefelé újra nekilódul a november végi nyári zápor. Esik és villám». Robaj« és patakzik az aláhullott víz. Azonban ez sem kitartóbb júliusi társainál, hamar kifullad, rövid idő alatt kiadja összes felgyülemlett mérgét. Éjféltájt eláll az eső, a frissen lengedező szél elől eltakarod- nak a viharfelhők, és a gomolygó feilegnyáj ártalmatlan göndör báránykái is szerte bítangol- nek pontos indulását sem olvashattam k;i a csillag bátorítóan kacsintva hunyorog felém. Mintha azt súgnák: fel a fejjel, biztosan utazol!

A jövőmet természetesen nem alapozhattam csillagjóslásra, az African Safari Airways gépének pontos indulását sem olvashattam ki a csillagokból. Csupán annyit, hogy különösebb baj már nemigen lesz az elutazással. De ez a hit megnyugtatott, csöndes, pihentető éjszakát biztosított.

találkozásom afrikAval

Már három órával gépem indulásának kitűzött időpontja előtt a repülőtér másfél száz méteres várócsarnokában járom a türelmetlenség diktálta köröket. Végtelen út áll előttem. A gépek két-három órát is késnek.

Hamarosan kisül, hogy azért kivétel is akad. Igaz ugyan, hogy csupán egyetlenegy, a QS 203- as járat, de ez a ml járatunk. Gépünk százhúsz utasával húsz órakor el is rugaszkodik betonnal borított talajától.

Gyimesi György (középen) egyik zsákmányával és afrikai barátaival

Légi utunk első eseménye, hogy elszedték a fegyveremet. Röviddel később egy ismeretlen német útitárs puskája ts a személyzet zsákmánya lett. Félhetnek tőlünk a stewardok, pedig alkalmasint a német is hasonló szándékkal fegyverezte fel magát, mint jómagam: vadászni Indul, upm géprablásra.

Négyórás unalmas repülés után Benghaziban landol a gépünk.

Líbia területén találkoztam tehát Afrikával, itt léptem először a fekete földrészre. Méghozzá kötelezően.

Minden üzemanyag-felvételkor ugyanis — biztonsági okokból — el kell hagyniuk az utasoknak a gépet. Az udvariasabb repülőtársaságok ilyenkor frissítő vásárlására jogosító utalvánnyal kedveskednek utasaiknak. A m-i társaságunk nem udvarias. Nem frissít és nem ajándékozik. Ogy véli, megteszi ugyanezt az éjféli, tenger felől kellemetlenkedő, rőt homokot kavaró hideg szél Is. Szerintük a turistaosztályon utazóknak enjjvj is elég. Ha netán mégis unatkoznának, kávézás helyett gyönyörködjenek a líbiai fülemülék csodálatos dalában.

Ütitársaim más véleményen vannak. Fülemülehallgatás helyett betódulnak a röptér szegényes büféjébe. A bárpult mögött serénykedő jóképű arab alig győzi a kiszolgálást. Cola — cocs és pepszi —, narancslé, kávé a legkeresettebb cikkek. A gyakorlott kiszolgálót egy pillanatra sem hozzák zavarba a világ számos országából köréje sereglett, különböző pénznemmel fizető fogyasztók. Dollárból, márkából, frankból egyforma gyorsan von ki és ad vissza, csak azt nem tudom, milyen árfolyamon. Persze kötve hiszem, hogy ráfizetéses alapon.

Egyórás líbiai tartózkodás után, — amelybe belefért az első pálma megpillantása, a fülemüle rég nem hallott éjféli dala, a narancslé zamata, a piszkos burnuszba öltözött arabok szaga —, visz- szatereltek bennünket a gép mindnyájunkat megemésztő gyomrába. Mire feldübörögtek a motorok, a fázósabbaknak ki Is osztották a takarókat, hátrabillentették az üléstámlákat, és eloltották a villanyokat. Riogatásunkról nem gondoskodott senki, altatódalról viszont annál Inkább: a négy sugárhajtású motor.

Ha nem ébresztenek reggelihez, tán még most is aludnék. Autóban, vonaton, repülőn, ágyban vagy széken — egyre megy egyformán jóízűt tudok aludni. Miért ne aludtam volna hát jóízűt Afrika légiterében?

A reggeli nem érte meg az ébresztést. Az utazás gyönyörét sem fokozta. Inkább türelmetlenné, mint elégedetté tett. Hiába erőlködtünk, lapítottuk orrunkat az ovális ablakokra, Afrikából nem sikerült meglátni egv talpalatnyit sem, mindent eltakart a mélven alattunk gomolygó vas- táv. szürke felhőtömeg.

Recsegő bangón jelenti a hangosbeszélő: ép- nen átrepültünk az egyenlítőn. Ennyi az egész. Valamikor, amikor méz az egyenlítőtől innen voltam, és időben is jóval távolabb, ünnepélyesebbnek kéDzeltem ezt a pillanatot. Most csak egyetlen jelentőséget lehet tulajdonítani a bejelentésnek: hogy közeledünk a cálhoz. Lassan cthelöd- hetünk a második átszállásra.

így Is van. Pillanatokon belül kigyullad a több nvelven figyelmeztető tábla: „Dohányozni tilos! Szitázzák le magukat!“ És Dár perccel később már Nairobi betonján gördül a gépmadarunk.

Tompa kopuanással ötödik a kerekeken gördülő léocső a géo oldalához, szélesre tárul az ajtó. és hálás köszönetét mondva a biztonságos utazásért, puskámat — mint régi ismerőst — magamhoz szorítva, kíváncsiságtól telve lépek Kenya szabad földiére.

Azaz: Kenva földjét csak láttam, de nem érintettem. Csak a repülőtér betonját, a végeláthatatlan szürke, sárga és fehér csíkokkal mintázott szőnyeget, meg a várótermek mahagónifa padlózatát taposhattam. Egyszerű okból: nem volt kenyai vízumom, még átutazó sem. Számítottam is rá, hogv ebből bonyodalmaim származhatnak, és nem is csalódtam: nem sokáig várattak magukra.

Annak fölényes tudatában, hogy én nem vagyok „egyszerű ügy“, minden idegesen tolongó útitársamat udvariasan magam elé engedtem. Táruljanak csak előbb ók a hivatalok sora elé, én addig egv kicsit széiielnézek.

Jókora terembe érkeztünk. A bejárattal szemben a hivatalok fülkéi sorakoznak, ezek előtt tolong az utasáradat. Az oldalfalak mentén kényelmes ülőkék sora, rajtuk nyolc-tíz homoksárga egyenruhájú, zslnóros meg anélküli fekete hivatalnok terpeszkedik. A bejáratnál két rendőr posztói, de jutott három unottan őgyelgő a terembe is. Groteszk figurák. Fejükön tálnyi tányérsapka, szürke rövidnadrágjuk felett sötétkék gyapjűpulóver feszült önteltségtől dagadó keblükön. Ugyanilyen anyagból készült a kitaposott félcipőhöz viselt térdharisnya ts. A rendőr! e- gyenruhát — a fonott zsinórokon kívül — fegyver gyanánt háromnegyed méteres gombos végű fejbe verő bot egészíti ki.

Akárhogyan is erőltetem a szemem, fehér hivatalnokot, tisztviselőt nem sikerül felfedeznem. Tehát már odáig fejlődött a fiatal ország, hogy olyan bonyolult feladatot, mint egy nemzetközt repülőtér igazgatása, teljesen a saját fiaira tudja bízni.

De egyelőre elég a nézelődésből, mert elfogyott előlem a türelmetlenül topogó, izzadva izguló emberlánc. Én vagyok a soron. Bizakodva léphetek az első hatalmasság, a Health officer korláttal elrekesztett színe elé.

Ezt az akadályt simán vettem. A civilruhás fekete hivatalnok semmi kifogásolnivalót nem talált oltási Igazolványomban. így kegyesen intett, hogy továbbléphetek a második számú akadály, az „immigiration officer“ vézna, gyengén táplált, egyenruhás személye elé.

Itt már nem mentek simán a dolgok, pedig úgy indultak.

(Folytatjuk)

• V. G. Kosice (Kassa):

Még nagyon fiatal, így a verse is túlságosan gyerekes, híjával a mélyebb, köl- tőlbb látásnak. Tanulnia kell még. A versét nem ragyogja be a belső tűz. Amit leír, meglát — kevés, csak külsőség.

• „Alice“: A gondolatok sorjázásából egyelőre még hiányzik a költészet. Versel így nehézkesek, darabosak, sok bennük a logikai bukfenc Is. Több fegyelemmel már akár elfogadhatót Is írhatna. Példák: / macs kuk övék falják az / életet sirató anyák lépteikre / kijózanodott villamosok / baktatnak az éjben !. Talán jobb lenne így: / Macskakövek falják az t életet sirató anyák lépteit / józan villamosok / baktatnak az éjben / stb. A versépítke- zésre ügyeljen, s Idővel jelentkezzen újra.

• „RSK és TÜV“: Versei

nyersek, nehézkesek, híjával a költészet legparányibb követelményének is. Egy példa a Félelem című verséből: / Húsomba vág, érzem jelenlétét, t érzem a szagát, ízét. a csendjét. / Elmém elborul, látom a semmit. / Tudom, hogy é- lek, s azt is, hogy nem itt. I sth. Ez bizony zavaros. De nézzünk egy másik példát: / Hegyekből kinövő / égi tünemény. / stb. Egy nagv költőnk ezt már sokkal szebben megfogalmazta: / Földiekkel játszó / égi tünemény / stb. Nagyon sajnáljuk, de nem tudjuk biztatni.

• „Bizalom“: A versek csodálatosak. Kár, hngv Ady Endre már jó néhány évvel ezelőtt megírta őket. Idézzük talán az egvlk vers néhány sorát: / Mit bánom én, ha utcasarkok rongya.7 De elkísérjen egész a síromba / stb. Mivel Ady-kö- tetünk nekünk Is van, talán nem veszi rossz néven, ha megkérjük, hogy több verssel ne keresse fel szerkesztőségünket.

• „Hulló falevél“: A

szándék nemes, a versek egyszerűsége, őszintesége is megkapó, de költészetnek, Irodalomnak ez még kevés. Az alkalomnak persze megfelelnek, s ezért az írásról nem Is beszéljük le.

Váló»* a HELYESEN CSELEKEDTEM, HOGY HAZDDTAM NEKI című levélre

Olvastam a leveled, és nyíltan megmondom, hogy nem cselekedtél helyesen, amikor hazudtál a fiúnak. Ha egy kicsit gondolkodói, magad Is rájössz, hogy hazugsággal az ember soha semmit sem érhet el.

írod, hogy a fid a munkahelyén megismerkedett egy másik lánnyal. Erre számíthattál. Munkaidő után nem log otthon ülni, csak azért, mert te odahaza vársz rá. Tudhatod, hogy milyenek a fiúk, amikor társaságban vannak. Eldlcsekszenek a társaik elért, hogy kit hogyan hódítottak meg. Lehet, hogy a te fiúd is bevallott téged. Talán nem akarta, mégis bekövet kezelt. A barátok azonban mindig hecceiik egymást, ha valamit nem mernak megtenni. Te voltál a Hú első szerelme. Csak azért is megpróbálta, hogy milyen az más lánnyal. (Ne gondol) rosszra, ezt csak úgy általában mondom!) Ügy érezhette, hogy jobb és Izgalmasabb, mert egy ismeretlen lánnyal áll szemben. Megszerette a másikat Is, de rád ts gondolt, persze nem úgy, mint azelőtt. Két év korkülönbség van közietek, ami ugyan nem sokat számit, de lehet, hogy most, amikor mást. nálad Fiatalabbat szeret, nevetségesnek találja ezt a korkülönbséget.

Láthatod tehát magad is, hogy a hazugsággal nem sokra mentél. Várhattál volna egy kicsit. Ha a fiú érezte volna, hogy mégis te vagy az igazi, maga ment volna hozzád bocsánatot kérni. A lehetőségek száma igen sok. Vagy próbára akarta tenni a szerelmedet? Hazugságoddal romba dőlt a már félig felépült szerelem vára. Sírása tehát nem volt alakoskodás. A fiúk nem szoktak sirni, különösen lányok előtt nem. Amikor visszakönyörögted magad, akkor meg azt hlbette. hogy azzal a másikkal összevesztél, és vigasztalásnak jó ó ts.

Nem tudom, hogyan lehetne segíteni rajtatok. Talán ha még- ogyszer beszélnél vele, megértene. Ha nem, próbáld elfelejteni. Tudom, hogy nehéz. Gondolj arra, hogy a másik lánnyal viszont szeretik egymást, vigasztaljon az a tudat, hogy akit szerettél, az boldog. No haragudj, hogy ilyeneket írok. Vigasztalásul elmondhatom, hogy nem az egyedüli lány vagy, aki Ilyen gondokkal küzd. Több mint fél évig jártam egy fiú val. Nagyon szerettem fit, sőt még most is szeretem. Ezt én soha nem mondtam neki, mégis tudta. Olyan fura a természetem, hogy soha senkinek se tudom bevallani, hogy szeretem. Ezzel a fiúval már nem járok együtt. Magam se tudom, hogy miért szakítottunk. Egy Iskolába jártunk. Így mindennap találkozhattunk. De ez nem volt elég, mert szombaton és vasárnap Is eljárt hozzánk. Egyszer Iskolai kiránduláson voltunk, és ott valami kicsiségen összekaptunk. Meglett az örök harag, ezt még egy kivUIfillé személy Is szította. Nem tudom, hogy mit mondhatott neki, mart semmi rosszat nem tudhatott rólam. Attól kezdve furán nézett rám. Talán azért, mert cigány származású vagyok? Ezt sohasem tagadtam és nem is szégyelltem. Mégis azt hiszem, hogy ezért szakított velem. De ezt az elfitt a beszélgetés előtt is megtehette volna, hiszen a kezdet kezdetén rögtön megmondtam neki. A családomat ismerte. A szüleim becsületes, dolgos emberek, nem élünk a cigányok közt, saját családi házunk van. Az illető mégis ezzel kapcsolatban mondhatott valamit rólam. Könyörögni nem tudok. Ezt én megalázónak tartom, mert én egyébként is megalázott vagyok, csak azért, mert „az“ vagyok. Hazudni sohasem hazudtam. Vagy tatán ez a hiba? Nem tehetek semmit, mert nem tudom, hogy miben hibáztat.

Láthatod, tanácsra nekem is szükségem lenne, ezért Is e- gyfitt érzek veled.

jelige: 18 éves barna lány

Tizenhét éves diáklány vagyok, tanácsot nana adhatok, de a véleményemet megírom. Mint frtad, a fiú szülei tiltották a kapcsolatotokat. En ezt nem csodálom. Tizenkilenc éves lány és tizenhét éves fiú?! Egy kicsit fnra. Amikor más munkahelyre került, többet lett együtt a szüleivel, és Így természetesen a hatások alá került. Különben is egy tizenhét éves fiatal (főleg, ha fiú) még „gyerek“. A szüleire van utalva. Azok pedig rávezették, vagy magáiéi jött rá, hogy nem vagytok egymáshoz valfik. Tatán tévedek, de szerintem a fiúnak nem volt senkije. A baráti köre hathatott rá. Meg kellett volna kérdezned, hogy ml az oka a változásának. Ha Igazén szeretett, megmondta volna. De te elhamarkodtad a dolgot, és ehelyett hazudtál. Helyesen cselekedett, hogy sző nélkül távozott. Hidd el, jobb, hogy szakítottatok. Hány olyan férfi van, aki 3-4 évvel Idősebb a feleségénél, és több évi házasság után otthagyja egy fiatal lány miatt. Előtted az élet, s talán rátalálsz még az Igazira. Légy optimista!

Marianna