Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-09-18 / 38. szám
6 üj ifjúság----------SZfP VERSENYEKET I LATIUNK (A baráti hadseregek III. nyári spartakiád járói) Maholnap áttéte kis olimpiává növi ki magát a baráti hadseregek nyári sparta- kiádja. Az, ami néhány nappal ezelőtt Csehszlovákia különbőzé városaiban lezajlott, sport és küzdelem volt a javából, tele kiváló teljesítményekkel és váratlan meglepetésekkel. A spartakiád bebizonyította, hogy a szocialista országok sportolóinak sikere nem véletlen, a világ szinte minden rendezvényén. A katona sportolók is részei az e- gyes válogatott csapatoknak, és ók a spartakiád során pontosan azt nyújtották, amit az olimpián országaik. Feltűnő volt itt is az NDK előretörése. A szovjetek továbbra is az élvonalat jelentik. Megcsillantak a magyarok is. Csehszlovákia nedig nem egy kellemes megleoetéssel szolgált, főleg szertornában ős ászásban. Ebben a kis értékelésben azonban okvetlen meg kell említenünk a vietnamiakat. Először álltak rajthoz a szörnyű háború után. Liberec látta vendégül a vietnami röpiabdázókat, bár versenyzőik vereséget szenvedtek, szivükbe zárta őket a közönség. — A vietnami röplabdázók két héttel korábban érkeztek, hogy itt velünk készülhessenek — mondta a csehszlovák válogatott edzője. A két hét alatt is sokat tanultak, akarásuk példaképül szolgálhat. Az itt látottakat egészen biztosan majd hazájukban Is kamatoztatják, és a békében sokkal jobb teljesítményre lesznek képesek. A harmadik nyári spartakiád legvonzóbb egyénisége a szovjet Zsabotyinszkij volt. Mexikó nehézsúlyú aranyérmese legyűrte betegségét, és ismét versenyez. Trenéin- ben negyedik kísérletre szovjet csúcsot ért el a szakításban! ftmmmmmammmmmmmmmmmMHMaeaa JACKIE STEWART: Győztesen és élve szeretném befejezni... ■ ‘í'kv'-'tAiv •?:•••• '*■ A skót férfi a világ legjobb autóversenyzői közé tartozik. A „Formula 1“ kategória kétszeres világbajnoka, legutóbb ml is megcsodálhattuk versenyzését a televízióban. Mit szól a nagy versenyek biztonsági előirásaihoz? — Engem úgy ismernek, hogy nagy szószólója vagyok a biztonságnak. Elsőként kezdtem a „nomex fehérneműt“ használni. Pedig ebben az ember ügy érzi magát, akár a szaunában. Azt gondolom azonban, hogy a nagy versenyek óriási Iramához mérten nevetségesen naivak a biztonsági előkészületek. Egyre nagyobb a rizikó. Legutóbb a zaandvorti verseny bizonyította ezt. A halott Williamsonon már nem lehet segíteni, az Igaz. De még most is elborzadok, ha arra gondolok, hogy az égő autóhoz csak tíz perc múlva értek a tűzoltók! A gyorsaság tovább nő, a kőéként úgyszintén — Igen, olyan ez mint a perpetuum mobile. A még nagyobb reklám és a még több pénz űzi az embereket. Mindenki kockáztat, a megengedett határon túl Is. Ennek nem szabadna előfordulnia. A technika gyorsabban fejlődött, mint az emberi tudás, de a fiatalabb versenyzőknek akkor sem lenne szabad hazardírozniuk. Mindenkinek ismernie kellene saját lehetőségeit. Azt a pontot, ameddig még ura a gépnek. Az érem másik oldala viszont az, hogy az autóversenyzésnek mindig meg lesznek a halottal. Éppen úgy, mint a hegymászásnak és az amerikai futballnak. Fél-e, amikor beleül Tyrell-kocsijába? — Ha félnék, nem szabadna a volán mögé ülnöm. De a hátam borsózik, és jobban Izzadok, mint egyébként. Ingerült vagyok a rajtnál. Százszor végiggondolom az e- gészet. Imádkozom azért, hogy minden rendben legyen. A feleségem állandóan ostromol, hagyjam abba ezt az őrült sportot. De hát olyan ez nekem, mint az őplum. A siker megrészegít.,.. Mindennek megvan az ideje. Harmincnégy éves . vagyok, mindent elértem, amit kitörtem magam e- lé. Élve, győztesen, egészségesen kellene elbúcsúznom. Azt mondják, a siker tetején kell abbahagyni. Az Ide! világbajnokság után komolyan gondolkodom majd a vlsz- szavonuláson. Kaptam egy Jő 'ajánlatot a televíziótól. Kommentátor lehetnék. Csakhogy ez a munka nem nagyon vonz. Az azonban biztos, hogy legkésőbb 1974-ben Síiének a „Formula 1“ versenyzőinek a sorából. (klochan) Az első üsző-világbajnokság — amelyet Belgrádban rendeztek — sok váratlan e- redményt hozott. Kevesen várták például Hargitay András győzelmét. Voltak, akik még mindig az amerikai hegemóniára szavaztak az NDK rovására. Akadtak, akik szórványosan előforduló világcsúcsokat és nem ilyen fantasztikus „rekordesőt“ reméltek. Egy tipp azonban biztos volt még a világbajnokság előtt: az, hogy a három csehszlovák versenyző döntőbe sem jut majd Belgrádban. Erről a nagy randevúról rengeteget írhatnánk; bűvös határok omlottak le, olyan teljesítményeket láttunk, amelyeket most még fel sem tudunk mérni. Hadd foglalkozzunk azonban Belgrád kapcsán egy kissé a csehszlovákiai úszósport problémáival! Először talán kezdjük azzal, hogy a vízilabda-szakosztály óriási hanyagsága miatt a csehszlovák válogatott lemaradt a világ- bajnokságról. Felelősségre vonták-e vajon azt a képzetlen vezetőt, aki elfelejtette a csapatot időben bejelenteni? A szövetségi kapitány, Stoffan Rudolf edző megérdemelte volna, hogy legalább megfigyelőként ott lehessen a bajnokságon. Ehelyett otthon meresztette szemét a képernyő előtt, hogy a tévé jóvoltából láthassa, milyen is az élvonal 1 MIKOR ÉBREDSZ FEL, CSEHSZLOVÁK ÜSZÖSPORT? A három csehszlovák úszó szinte előszó* volt ilyen nagy versenyen. Ne csodálkozzunk hát, ha meg sem tudták közelíteni legjobb Idejüketl A becsületet Milena Duch- ková mentette meg — ki tudja hányadszor márl — ezüstérmet szerzett a műugrásban, A világ hamgbs az NDK sikerétől. Az NDK megtörte az amerikaiak egyeduralmát, versenyzői általában világcsúcsokkal nyerték aranyaikat. Az NDK megmutatta, hogyan kell az élsportot fejleszteni. A nyugati lapok „csodáról“ írnak Ender és a többiek kapcsán. Ismerjük el, bármilyen szomorúan hangzik is, hogy mi viszont azt mutattuk be, hogyan nem szabad egy sportággal foglalkozni. Uszodákban talán nem Is lenne o- lyan hiány, de támogatásban annál inkább. Amikor a csehszlovák rekorder Hroudának is nehéz kiharcolnia egy csíkot a medencében, amikor a tizenegyszeres vízilabda- bajnok ma még nem tudja, hol és hogyan edz majd télen, — akkor ne várjunk semmi jót. Sőtl Ha így halad tovább a csehszlovák úszósport „fejlődése“, esetleg azt is megérhetjük, hogy a legközelebbi világbajnokságra egyetlen úszónk sem jut ki, és ha Duchková történetesen visszavonul, még e- züstérmet sem várhatunkl A közelmúltban megjelent a budapesti Medicina Könyvkiadó gondozásában egy könyv, amely — feltehetően — nagy érdeklődésre tart majd számot. Dávid Sándor, a Népsport munkatársa irta Bal- czó Andrásról, minden iők legjobb öttusázójáról, akiről éppen a múltheti számunkban irtunk mi is visszavonulása kapcsán. A könyv csak igazolja azokat a feltételezéseket, amelyek a sportolóval készített egy-egy interjú vagy riport kapcsán kialakultak az emberben: Balczó valóban rendkívüli egyéniség volt a pályán és az a pályán kívül is. Megfigyelései, naplójegyzetei, észrevételei és a világról kialakított képe olyan izgalmas olvasmánnyá ötvöződnek, hogy az ember szinte nem is tudja letenni az égszínkék fedelű könyvet. Ez a Balczó-könyv izgalmasabb, mint a krimik, és legalább annyira olvasmányos, akár egy jó regény. Dávid Sándor a pályakezdés é- veitöl gyűjtötte anyagát Balczóról egészen müncheni győzelméig. Nem akart mindenáron BredetiesLapunk sportrovatvezetője, Batta György riportot készít Balczó Andrással. Az öttusázó nővérének budai lakásában beszélgetnek nem sokkal azután, hogy András megnyerte a müncheni olimpiát. Egy érdekesség: Balczónak három testvére van, két lány és egy fiú. Edit kerámikus, Ildikó és Zoltán mérnökök. Kolár Péter felv. REMEK KÖNYV BALCZÖ ANDRÁSRÓL (DÁVID SÁNDOR: BALCZÖ) kedni, vállalta a krónikás szerepét, engedte érvényesülni a kiváló sportember egyéniségét, tág teret biztosított naplöjegyzeteinek, és ez nagyon jó szerkesztési módszernek bizonyult. A könyv ékes bizonyítéka annak is, hogy mennyi múlhat azon, ha a riportalany nem mindennapi egyéniség! Eleve meghatározza a műfajt, eleve adva van a színskála. Befejezésül idézzük, azt a kis mottót, amellyel Dávid Sándor Balczó-könyve indul; a kiragadott részlet Thomas Mann „Tonio Kröger“ c. művéből való és találóan jellemzi Balczó Andrást: „Nem úgy dolgozott, mint aki a- zért dolgozik, hogy éljen, hanem mint aki nem akar mást, csak dolgozni, mert nem becsüli önmagát élő embernek, csak mint alkotó óhajt számításba jönni, egábként pedig szürkén, feltűnés nélkül jár a világban, mint a színész, ha már lefestette magát, és aki egy a semmivel, amíg nincs szerepe.“ (b. gy.) SOK A SÉRÜLT JÁTÉKOS A LIGÁBAN (Vajon miért?) Régi téma, régi jelenség: az edzők nem győznek panaszkodni, sok a sérült játékos, kulcsemberek esnek ki egyik napról a másikra a felállításból, ezért nagyon hullámzó az egyes csapatok teljesítménye... Legutóbb Malatlnsky és Moravec panasz;, kodott. A bajnokcsapat egész csatársora, a tavalyi ezüstérmes együttes fele a sérültek listáján volt. Vajon ezt ml okozza? Miért lett főtéma a sérülés? Ebben a kis írásban nem foglalkozhatunk tanulmányszerüen a tárgykörrel, ez természetes. De egy-két gondolatot azért papírra vetünk. Kezdjük azzal, hogy nagyon ritkán látni manapság legjobb csapataink edzésein az űn. „erősítő“ gyakorlatokat. Azokat az elemeket, amelyek a bokát, az Ínakat, az egyes Izmokat teszik ellenállébakká, erősebbekké. Ogy, látszik, erre nem jut ldö, pedig az ilyesmi megbosszulja magát, mint ahogyan azt a példák Is mutatják. Az már régi dolog, hogy sok a kíméletlen, durva játékos. A legerkölcsösebb edző is megtűri őket a csapatban, mert nem mer kockáztatni. A Spartában szerepeli 'Migáshoz haáonlő játékosok ma !s megtalálhatók.. Elég .talán a sárga lapocskákkal érvelnünk, bár az Is Igaz, hogy sárga lapocskát • általában feteselésért „a- jándékoznak“ a bírók, és sok életveszélyes, durva belémeriés marad megtorlatlanul. Á baj ott kezdődik, amikor a sérült játékos nem várja ki a gyógyulást. Egyrészt fél attól, hogy a kényszerpihenő után nem jut vissza a csapatba, másrészt a csapat Irányítói is — az edző és a vezetők — szorgalmazzák pályáralépését, főleg ha élvonalbeli labdarúgóról van szó. Hányszor mutatták ligában játszó barátaim a lábukat: „Nézd, Ilyen bokával én játszani fogok!“ A mérkőzés előtt jön az Injekció, az érzéstelenítés, és irány a gyep! Elképzelhető, mi történik akkor ha a sérült láb még egy rúgást kap ... Amikor dr. Fenyvesi Mátéval, a Ferencváros és a magyar labdarúgó-válogatott kiváló balszélsőjével beszélgettem, feljegyeztem szavalt a sérülésekről (Fenyvesi állatorvos, tehát nem sportorvos-specialista!): „A legtöbb sérülést nem Is a rúgások, hanem a különböző esések és csúszások okozzák. Az ellenfél megcsúszik, ráesik partnere lábára, és kész a törés. A becsúszó játékos pedig egyszerűen „elviszi“ az álló csatár lábát. Ha idegileg friss az ember, , gyanús helyzetben visszahúzza a lábát, megelőzi a sérülést. A játékosok zöme nyugtalan, ha sérült, nem bírja kivárni a teljes gyógyulást, előbb lép pályára. Ilyenkor történik meg gyakran, hogy a sérülés még súlyosabbá válíkl Én naplót vezettem, gondosan figyeltem lábadozásom stádiumait, és csak teljesen gyógyultan kezdtem újra az edzéseket!“ Elgondolkoztató mondatok, sok bennük az Igazság, ezt bizonyára minden labdarúgó elismeri. Az utóbbi Időben két érdekes esemény járta be a sportsajtót. Az egyik Stafurával, a másik Hoholkóval, a VSS Koäiee két futballistájával volt kapcsolatos. Mindkettőt hosszabb Ideig kezelték a Tátrában (Ho- holko még most is ott van), mert a tüdejükön foltot találtak. Élvonalbeli sportolók, akik kétfázlsos edzésben vannak, és mégis? Persze, ha valaki lázasan futballozik, mert szüksége van rá a csapatnak, ne csodálkozzék, ha a gyulladás szövődményeket okoz a tüdején ... A legtöbb edző és szakvezető csatába dobja félig gyógyult kulcsjátékosát, hátha sikerül neki jó eredményt kiharcolnia. A legtöbb orvos érzésteleníti a sérült testrészt akkor Is, ha tisztában van vele, hogy egy újabb rúgás vagy rossz mozdulat nemcsak ronthat a sérülésen, hanem a sportoló ember testi épségén is súlyos rombolást végezhet. A legtöbb játékvezető még most sem képes kiállítással megtorolni a nyilvánvaló „leütést", a szándékos durvaságot. A legtöbb játékos nem tud nemet mondani, ha sérült és belemegy a toldozó-fol- dozó megoldásba, holott egész testi épsége forog kockán! Bűvös kör? Ho! innen a kiút? Még több lesz a sérülés a jövőben? A téma tanulmányt érdemelne, egy ilyen apró1 írásban nincs rá mód, hogy minden összefüggést feltárjunk, minden megfigyelést átgondolunk. Ennek ellenére, véleményünk szerint, ez a néhány sor nagyon sok igazságot tartalmaz. Akt nem hiszi, fárjon utána . . . BATTS nvrtgfiY
