Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-09-18 / 38. szám
Az alkotó munka ősidőktől fogva életünk legalapvetőbb része, az emberi haladás mozgató e- reje. Bár vannak, akik azt mondják, szükséges rossz. „A munka minden bőség forrása“ — írja A munka szerepe a majom emberré válásában című tanulmányában Engels Frigyes. „Minden kétséget kizárólag az — a munkához anyagot szolgáltató természet mellett, amelyet a munka bőségre vált. De a munika még ennél Is több. Az emberi lét első és legfontosabb alapfeltétele, hogy bizonyos értelemben azt is mondhatjuk: Az ént bért is a munka teremtette“ — vélekedik Engels. A fejlődés kezdeti szakaszában, az ősközösségi társadalomban az ember szinte csak ösztönös munkával szerezte meg táplálékát. A kapitalizmusban a termelőeszközöktől és a szabad akaratától megfosztott ember szinte kényszerűségből végzi munkáját. A nem szabad munka ellenszenvet ébreszt a termelés iránt, a kizsákmányolt munkás úgy tekint rá, mint szükséges rosszra, létfenntartásának egyetlen forrására. Valamennyi osztálytársadalomban ez' az aintagonísz- tlkus ellentét jellemzi a munkához való viszonyt. „A szocialista társadalomban gyökeresen megváltozott a munka jellege. A kízsákmányolóknak végzett évszázados robot és kényszermunka után az ember először dolgozhat önmagának, s közben olyan munkát végezhet, amely a modern technika és kultúra valamennyi vívmányán alapszik“ — írta Lenin. Az új világ építésében teljesen új munkaviszony alakult ki, új közgazda- sági és egyéb tényezők befolyásolják az érték- termelést, s kedvezőbben befolyásolják a szocialista társadalom legalapvetőbb céljainak megvalósítását, az általános emberi jólét megteremtését. De vajon elmondhatjuk-e ezt fenntartás nélkül? A kérdésre nem válaszolhatunk egyetlen szóval. A ma embere a több mint két évtizedes szocialista viszonyokkal együtt kétségkívül sokat változott. A közösségi érzés kialakulása, az általános műveltség 'gyarapodása, a tudat fejlődése hatalmas változást hozott. Nagyon sok ember szinte elképzelhetetlennek tartja, hogy a jelenlegitől lényegesen eltérően is lehet élni és dolgozni. Különösen vonatkozik ez arra a nemzedékre, amely már jebben a társadalomban született és nőtt fel. Ám a kérdésre válaszolva azt is tegyük hozzá, hogy többé-kevésbé még kísért a múlt. A kapitalizmus maradványaként még érződik az akkor természetessé vált önzés, a jólét egyéni megvalósításának a szemlélete. Miért tartjuk fontosnak, hogy az emberekben a közösségi érzés, a szocialista összefogás, a szocialista tudat tovább fejlődjék? A válasszal két egymással összefüggő dologra hivatkozunk. De hadd idézzük ezzel kapcsolatban Vasil Bilak elvtárs szavait, aki a CSKP Központi Bizottságának tavalyt novemberi ülésén a beszédében többek között ezeket mondotta: „A XIV. pártkongresszus programja a szocializmus általános törvényszerűségeinek alkotó érvényesítését jelenti a mi országunk viszonyai között. E program megvalósításával társadalmunk új szakaszba, a fejlődés minőségileg magasabb szakaszába lépett, amelyben jelentős szerepet játszik az ideológiád munka, az elmélet, valamint az elméletnek a gyakorlati megvalósítása. A XIV. pártkongresszus határozatait teljesítve már az eddig elért eredmények is pártunk politikájának helyességét és céltudatosságát bízóA SZOCIALISTA TUDAT MINT ALKOTÓERŐ nyitják. A határozatokat a dolgozók többsége megértette, magáévá tette és a párt vezetésével kezdeményezően érvényesíti az életben. A mai ülés feladata, hogy megtárgyaljuk a párt ideológiai munkájának, társadalmunk szocialista tudata megszilárdításának a kérdéseit, és álljunk elő javaslatokkal, miképpen járulhat hozzá a lehető legjobban az ideológiai front egészében, és részeiben a pártkongresszus által kitűzött célok teljesítéséhez.“ Az elhangzottakból világosan kitűnik, hogy az ideológia, a tudat és a termelés elválaszthatatlan egységet alkot. A termelésnek és a tudatnak természetesen nemcsak a végcélja összefüggő, hanem az ahhoz vezető üt is közös. Az az alapvető igazság, hogy a lét határozza meg a tudatot, bármennyire nagy jelentőségű is, egyáltalán nem tagadja azt, hogy az ember látókörének szélesedése, szocialista gondolkodásmódja alkotóerővé válik. Erről lépten-nyomon meggyőződhetünk. Legkézzelfoghatóbb bizonyítéka a szocialista munkaver- seny és a dolgozók élénk munkakezdeményezése a különböző nevezetes évfordulók és események alkalmából. Példáért nem is kell messzire mennünk. Elegendő egy pillantást vetnünk a SZISZ- alapszervezeteknek a X. Vllágifjúsági és Diákta- y lálkozőt megelőző mozgalomban elért eredményeire. A „Fesztivál Virágáért“ folyó versenyben a SZISZ-tagok több mint 157 millió koronával járultak a népgazdaság fejlesztéséhez túlórában, társadalmi munkában. Az „Ifjúsági Fényszóró“ mozgalom 250 millió korona értékű elfekvő készletet, kihasználatlan tartalékot fedett fel. Ezekkai a mozgalmakkal szorosan összefügg a ZENIT, amely elsősorban az újításra és ésszerűsítésre irányul. Eddig közel ötezer találmány és elfogadott újítási javaslat fémjelzi a ZENIT hároméves múltját. Milliós értékek születnek az alapeszközök, a beruházások és termelési költségek további e- melése nélkül, puszta lelkesedésből. Ebből arra következtethetünk, hogy még a tudományos-műszaki forradalom korában, a fejlett technika mellett is fontos szerepet játszhat a munkáskol- lektlvák alkotókészsége. A dolgozók alkotókészségét okkal nevezhetjük a termelés fontos feltételének és egyben legértékesebb tartalékának. Érdemes e tartalékokról még akkor is beszélni, ha a gyár vagy az üzem a lehető legfejlettebb technikai feltételekkel rendelkezik. A korszerű gépnél sem mindegy, hogy kezelője, Irányítója mennyire tartja szívügyének a termelési feladatok elvégzését. Nem véletlen, hogy Ipari és mezőgazdasági ü- zemeinkben a pártszervezet, a szakszervezet,, a SZISZ-alapszervezet és a többi tömegszervezet is rendszeresen foglalkozik termelési kérdésekkel. Örvendetes, hogy egyre több az olyan munkahely, ahol megfelelőképpen koordinálják ezeknek a szervezeteknek, valamint a gazdasági vezetésnek a munkáját. Sikeresen összehangolják a termelési és a politikai feladatokat, a dolgozókkal megbeszélik a termelés egyre növekvő feladatait és politikai jelentőségét, igyekeznek tisztázni a dolgozó előtt, hogy az újításban, az ész- szerüsítésben, a minőség javításában, az önköltség csökkentésében mit várnak tőlük. A világos, értelmes beszéd, az üzemi demokrácia meghozza az eredményt. Nagy kár, hogy némely üzemben lebecsülik a politikai munkát. Különösen gyakori jelenség ez ott, ahol tévesen értelmezik az anyagi termelés elsődlegességét. A termelés, a gazdasági feladatok előtérbe helyezése nem öncélú tett, hanem a társadalmi jólét növelésének a feltétele. A feladatok pedig nemcsak megengedik, hanem elkerülhetetlenül szükségessé is teszik a dolgozók ér telmének, alkotótevékenységének az érvénvesülé- sét. Az értelem, a szocialista tudat azonban nemcsak az alkotőlelkesedésben, a munkafegyelem ben, hanem a termelés minőségi változásában is forradalmi szerepet tölt be. A marxista tudat adja azt a felismerést, hogy a szocializmus felépítéséért a kapitalizmussal folyó gazdasági versenyben gyarapítani kell a műszaki tudást, és a legkorszerűbb technikát kell alkalmazni. Az emberi alkotóképesség kibontakoztatása a termelést feladatok teljesítésére a jő vezetésnek nélkülözhetetlen része. Nem hiányozhat a szocialista tudatra való építés az üzemi párt-, SZISZ-alapszervezet, szakszervezet és a többi tömegszervezet, valamint a gazdasági vezetés irányító munkájából. A vezetőknek ez a módszere hatásosan segíti azt, hogy a fizikai és szellemi munkások körében mind jobban érvényesüljön a, szocialista népgazdasági szemlélet. A marxizmus nagy gondolkodója, Lenin a gazdaságépítés tudatáról azt mondta, hogy a kommunizmus igazából ott kezdődik, amikor a dolgozók felismerik, hogy egyéni jólétük csak a társadalom közös munkájában valósulhat meg. A dolgozók öntudatuk fejlődésével felismerik, hogy akkor Is érdemes fokozni a gazdaságot, ha ennek eredményét közvetlenül máról holnapra e- gyénileg nem élvezik. ,E magasabb fokú tudat — az említett példákból is világosan kitűnik — pedig felbecsülhetetlen alkotóerő. Palégyi Lajos EGY CSALLÓKÖZI GYÁRBAN 2 új ifjúság Irka - f irka POTYEMKOVSZKIJ: Sértés Csengett a telefonom. — lró úr? — Igen, az vagyak. — Ön írta a „Valameny- nyien sógorok vagyunk" című darabot? — Bn. — GratulálokI Nagyszerű írás. — Honnan ismeri a darabomat? — csodálkoztam. — Ez valami félreértés lehet. A darab még csak kéziratban vm meg. Egy példányban. — Ez a jó benne — nevetett a telefonáló. — Az az egyetlen példány nálam van. Egy szemétládában találtam meg a Kókusz nevű presszó teraszán. Valamilyen faragatlan alak dobhatta el, olvasatlanul. Kivert a veríték, hó- és hideghullámok futkostak raftam keresztül-kasul. — Hol találkozhatnánk? — kérdeztem. — El sem mondhatom, mennyire hálás vagyok... Egy pillanatra elnémult a telefon, de aztán ismét hallottam a hangot: — Bárhol találkozhatunk. Ötezerért. — Milyen ötezerért? — Egészen közönséges ötezerért. Ennyiért adom vissza a darabját. Egy percre elgondolkoztam. — Ötezret ezért a gyenge darabért? Uram. ön vicceli — .4 színdarab nagyszerű — szögezte le határozottan. — Az első felvonás még hagyján — magyaráztam. — A második már semmire sem jó, a harmadik — e- gyeneesen katasztrofális. Kétezer! — Uram, ön téved. A második felvonás sziporkázóan szellemes. A pályaudvari jelenet egyenesen remeklés. Négyezerötszáz. — Kétezer — jelentettem ki. — Kétezer, és semmivel se több. Az egész pályaudvari jelenet elhibázott. Hol látott maga, uram, ilyen embereket? — Mindenütt — hangzott a válasz. — Kitűnő jellem- rajzok. Élettől duzzad az e- gész. — Ezt maga csak hiszt. — Elhiheti egy átlagnézőnek — próbált győzködni. — A harmadik felvonásban van néhány olyan feszült pillanat, hogy alig álltam meg sírás nélkül. Négyezer. Ez az utolsó szavam. — Csak nem akarja azt mondani, hogy ennyire meghatotta az öreg takarítónő jelenete? — kérdeztem. — Hiszen az egész, safnos, olyan lapos... — Nekem tetszik! — Kétezerötszáz! — Háromezérötszázl A pénztáros szerepe egyedül többet ér! — Sematikus. Minden darabban szerepét egy ily,en figura — tiltakoztam.. — Háromezer. — Na jó, legyen háromezer — hangzott a beleegyező válasz a vonal túlsó végén. Aztán tisztáztuk az átadás helyér, majd letétiem a kagylót, sebzetten, sértetten. Ügy látszik, mégsem tetszik neki eléggé a darabom. Dilettánst allőköz —■ ha ezt a nevet halljuk, legtöbbünknek az „arany kalásszal ékes rónaság“ jut eszébe, s a róna- ságun a csallóközi ember: a földműves, akinek „mindennapi kenyerünket“ köszönhetjük. A csallóközi embert általában idős bácsinak képzeljük, kaszával, kapával vagy vasvillával a kezében, amint megáll a végtelen nagy síkon, a végtelen kék ég alatt, amely „városok és falvak tornyait tükrözi“. De a Csallóközben nemcsak földművesek, nemcsak jellegzetes, idős bácsikák laknak, s mióta megkezdődött Szlovákia i- parosítása, hazánknak ezt a részét sem nevezhetjük csak „Szlovákia éléskamrájának“. Itt is épülnek ipari üzemek, amelyek sok-sok fiatalnak nyújtanak munka- lehetőséget. Zemianska OlCán (Nemes- ócsán) van a partizánskei Augusztus 29. Cipőgyár e- gyik fióküzeme. 1971-ben kezdték meg az üzemben a munkát, s ma már 440 ember dolgozik itt: nagy részük fiatal. Marhufová mes- ternö főleg Vendégh Izabellát. a gyár SZISZ-szerveze- tének kultúrfelelősét ajánlotta figyelmünkbe: — Egyike a legügyesebb munkásoknak — mondta róla. Nem is csoda, hiszen — mint később megtudtuk — a 23 éves lány az üzem legrégibb munkásai közé tartózik. 1971 áprilisától dolgozik a vállalatnál. Elmondta, hogy nagyon szereti a munkáját, s bármilyen feladatot bíznak is rá, szívesen teljesíti, mikor azonban az ifjúsági szervezet munkájáról kérdezősködtünk tőle, kissé zavarba jött. Hogy miért? Erre a kérdésre Laky Erzsi bérelszámolótól, a SZISZ üzemi szervezetének titkárától kaptunk választ: — A szervezet munkájával kapcsolatban inkább problémákról beszélhetünk, mint eredményekről: az a legnagyobb haj, hogy nincsenek aktív fiataljaink. Például akartunk menni kirándulásra. A vezetőség már mindent elintézett, hogy mehessünk Lengyelországba, s mikor már az indulásra került volna a sor. kiderült, hogy hiábavaló volt minden előkészület, ngyanls nem voltak a kirándulásra jelentkezők. Szégyen ide, szégyen oda, de bizony akadnak a szervezetben olyan fiatalok Is, akik még a tagsági díjat, a bélyegeket sem akarják fizetni. Az ünnepélyes évzáré gyűlésen is csak tízen voltunk. Különben megfelelő helyiségünk sincs, ahol rendszeresen összejöhetnénk. Ennek' elleneve is sikerült rendeznünk néhány teaestet, s amikor a helyi nemzeti bizottság épületét építették, brigádot szerveztünk, amelyen körülbelül huszonötén vettek részt; még a mesternő is velük volt. Az üzem környékének a szépítésében is részt vettek a SZISZ-tagok, az itt látható virágokat ők ültették. Hogy milyen terveink vannak? Szeretnénk végre megkezdeni a tagok politikai nevelését, beszélgetéseket szervezni a kommunista párt vezetőivel, hogy minél jobban felkészíthessük a fiatalokat a kommunista pártba való belépésre. jó lenne egy kicsit fellendíteni a tagok knltnrális tevékenységét is, szakköröket akarunk alakitani, s létrehozni egy könyvtárat is. Az idei tervünkben szerepel a komáromi Magyar Területi Színház előadásainak közös látogatása, továbbá esztrádmüsort is akarunk rendezni. Üzemünk nemsokára egy új épülettel gyarapszik. Elhatároztuk, hogy ennek az épületnek a takarításánál legalább kétszáz brigádórát dolgozunk majd le. Persze hiába tervez a vezetőség, ha a fiatalok passzivitása mindent elront. A járási bizottságon is ígérték, hogy támogatni fognak bennünket, de ez mindmáig csak ígéret maradt. Még a megbízott — aki pedig itt lakik a faluban — se volt nálunk egyszer sem. Az n- tébbi időben már gyűlést sem tartottunk, még arra sem volt alkalmunk, hogy az új tagokat felavassuk. Reméljük, a SZISZ új tagjainak sikerül majd fellendíteniük az üzemi alapszervezet munkáját. Legalábbis erre következtethetünk Nyitrai Adolf szavaiból, akt szintén most lépett be a fiatalok szervezetébe: — Minél előbb el kell Intéznünk, hogy kapjunk egy helyiséget, hiszen üres terem van még itt, az üzem területén is. Volt is már szó arról, hogy megkapjuk, de eddig még nincs semmi eredmény. Azt hiszem, először is ezt kell elintéznünTc. hogy legyen egy saját termünk, ahol rendszeresen összejöhetünk és megbeszélhetjük problémáinkat. A SZISZ-tagok egy része tagja az üzemi sportszervezetnek is, s a két szervezet együtt akar felépíteni egy új sportpályát. Reméljük, a terveket hamarosan tettek követik. Va- lóraváltásukhoz sok sikert kívánunk a Zemianska 01- öa-i cipőgyár fiataljainak! Varga Erzsébet
