Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-09-18 / 38. szám

t* »f•*

«1

Van sajtónap <8. Furcsa? Nam. Ezen a napon az újságírók ugyanúgy dolgoznak, mint a vasutasok vasutasnapkor, a bányászok bányásznapkor. Munkánkat, az újságírók munkáját, azt, ami egy riport megjelenését megelőzi, kevesen ismerik. Pedig minden írás, riport az újságíró számára két sztorit jelent: magát a történetet és az utánjárás történetét. Az utóbbi majdnem mindig legalább olyan érdekes és izgató, mint a riporttéma. Az egyik kollégámmal például megtörtént, hogy riportozás helyett kivették az epéjét. Hogy miért punt akkor? Máskor arra nincs idő, és ezt az epe is jól tudja.

Különben már hat éve az Új Ifjúságban dolgozom, de nem emlékszem rá, hogy valaki panaszkodott volna influenzájára vagy egyéb „halálos“ betegségekre. Pedig a bacilusok bennünket sem kerülnek el. Csak annyira támadnak meg, hogy a munkánkat azért elvégezhessük.

Sokan csak szolgálati kocsiból kiszálló újságírót tudnak elképzelni. Utazunk néha szolgálati Volgával, igaz, de legtöbbször autóstoppal és faüléses vonattal, mert ott lehet csak hallani vérbeli történeteket. Ez már összefügg a hivatásunkkal. A múltkor azt kérdezték tőlem Gadócon, ugye, maga szeret írni? Most már tudom, hogy a zavart mosoly helyett mit kellett volna válaszolnom. Az újságírók többsége nem szeret írni. Az írás — kötelesség, azt, amit szeretnek, az maga az élet, annak eseményei és mindenekelőtt az emberek, lehetőleg úgy elveszve a problémák közt, mint mondjuk egy csehszlovákiai magyar Hongkongban. A problémákat szeretik bogozgatni még akkor is, ha legtöbbször saját bőrünk is tét. Már nemegyszer hálálkodtam a sorsnak, hogy megtermett kollégákkal hozott össze, mert a riportalanyok el-ellátogatnak szerkesztőségünkbe és hangulatos jókedv meg miegymás helyett az asztalt verik. Ez még a jobbik eset.

Szeretjük munkánkat ugyanúgy, mint a kőműves, aki pár nap alatt felhúzza a ház falát, a mezőgazdasági dolgozók, akiknek a föld csodákat terem. Szeretnénk, ha ezt olvasóink is éreznék. Hiszen minden betűnk nekik íródik, a tizenéveseknek és háziasszonyoknak, a traktorosoknak és tisztviselőknek. Igyekszünk teljesíteni ezt a nehéz feladatot, a hetedik nagyhatalom feladatait: informálni, tanítani, tanácsolni, nevelni — a feladatokból van még nagyon sok. Nem mindig sikerül teljesítenünk valamennyit. De erre a kérdésre már olvasóink válaszolnak.

A sajtónap alkalmából azonban mindenképp szeretnék örömet szerezni kollégáimnak. Ha olvasó lennék, akkor megtalálnám ennek a módját. Javasnlnám, hogy a sajtónapi számot az olvasók írják, szerkesszék, és az újságírók olvassák.

Uhlár Berta tanárnő:

Az Oj Ifjúság mindenekelőtt a fiataloké, ezért az 6 szempontjukat figyelembe véve szeretnék szólni pár szőt. Azt hiszem, hogy az Oj Ifjúság mint a, SZISZ SZKB lapja, teljes mértékben teljesíti a- zokat a feladatokat, amelyeket a fiatalok elvárnak szervezetük lapjától. Látom, hogy olvassák, érdekli őket az 'Oj Ifjúság.

— Mit szeretnek a diákok az ŰJ Ifjúságban?

— Egyénenként mást-mást. Az előbb oroszórám volt. Az osztályban feltettem a kérdést, tudják-e, ml újság a szovjet értelmiségi körökben. Általában tudták, de csak

általában. Körülbelül annyit, hogy két ember hazájuk, a Szovjetunió ellen tett kijelentéseket, és hogy ez elítélendő. Kérdeztem, tudna k- e pontosabbat az ügyről, mire felállt egy kislány, és őszintén megmondom, meglepett a talpraesett, önálló válasza, amely ült, frázisoktól mentes volt és egyéni. Ezzel csak azt akartam szemléltetni, hogy mennyire helytelen, ha egy-két fiatal felületes politikai érdeklődése a mértékadó egy nézet kialakításánál. A mértékadó mindig az az egy legyen, akit érdekel a politika, a mélyebb, komolyabb téma, ideológiai vagy akár közgazdasági is.

Hiányolják a diákok az ilyen jellegű anyagokat?

— A mondottakból nem szabad erre következtetni, viszont jó lenne, ha a szerkesztőség elgondolkozna a komoly politikai, gazdasági és kulturális kérdések „tálalási“ módja felett. Népszerűsíteni, fíatalosltanl kellene az Ilyen jellegű anyagok nyelvét — friss példákkal szolgálni, mert a diákok szeretnek az újságból tanulni. Az Oj Ifjúság nyugodtan használhatja a fiatalok kifejezéseit, a rájuk jellemző szokásokat stb., hiszen az ő lapjuk. Arról van szó, hogy az újságíróknak meg kellene találniuk azt a hangnemet, azt a tónust, amelyet a fiatalok elfogadnak, rájuk jellemző és amelyen keresztül komoly dolgokról Is lehet szólni. Például hazánk szocializmusáról. Ogy, hogy azon a fiatalok ne mosolyogjanak, hanem igazán megszeressék.

— Várom, hogy mondj még valami fontosat...

— Jő az ösztöne. Ogy háromnégy évvel ezelőtt elraktam az 0] Ifjúságból néhány cikket, olyanokat, melyeknek túlságosan „fel volt vágva a nyelve“, sértették a jó ízlést, tekintet nélkül az olvasók különböző korosztályára, nyíltan tárgyaltak „felnőtt“ kérdéseket. A „tálalás“ volt sértő, nem az, hogy a fiatalok beleavatkoztak a felnőttek dolgaiba. Nem tudom, mi az ő álláspontjuk ebben a kérdésben, de én őszintén örülök, hogy az utóbbi időben az Oj Ifjúság oldalain nem találkoztam ilyen a- nyaggal.

Sceglik Aranka, a bratislavai magyar könyvesbolt vezetője:

— Régi olvasója vagyok az Oj Ifjúságnak, és ezt nem kis büszkeséggel mondom. Megszerettem állandó rovatait, és ha csak valamelyiket is törülnék a lapból, hiányozna. Olyan az, mint amikor az ember megszeret egy bútorda rabot, tárgyat vagy tájat. Legszí vesebben a riportokat, novellákat és elbeszéléseket olvasom. Hogy miért? Az életízük miatt. Ami bennük történik, az akár velem is megtörténhet vagy már meg is történt.

Úgyszólván az egész Oj Ifjúságot átolvasom, de többet időzök a második résznél, tehát a lap szórakoztató részénél. Szeretem az irodalmat, és az Oj Ifjúságnak kitűnő művészeti érzékkel vezetett kultúrrovatát.

javaslatom? Van.

Kedvelem az illusztrációkat, a fényképeket, a rajzokat, és néha az az érzésem, hogy az Oj Ifjúság oldalain kevés van belőlük és az is meglehetősen rossz minőségű. Megtörténik, hogy zavar a cikkek technikai elrendezése, nem áttekinthető, és szokványos a cikkek elosztása. A technikai szerkesztés néha több ötletességet, fiatalos ötletességet és bátorságot is megkívánna.

Pölhös Árpád, diák:

— Nem minden magyarországi ifjúsági lap jut el hozzánk, és ha eljut, elolvasásukra sokszor nincs idő. ]6 lenne, ha az Oj Ifjúság gyakrabban közölne az Ifjúsági Magazinból, vagy a Magyar Ifjúságból átvett anyagot. Gondolok itt főleg az aktuális cikkekre.

— Helyes, ha az Oj Ifjúság foglalkozik a SZISZ alapszervezeteinek életével, de úgy érzem, hogy a többi szervezetnek nagyobb segítséget jelentene egy általános érvényű anyag közlése. Azt, hogy az ifjúsági szervezet dolgozik és nem tétlenkedik, felesleges hangsúlyozni, mindenki tudja. Arra vagyunk, hogy dolgozzunk szervezetünkért, és ez természetes. De érdekes lenne elbeszélgetni az újságban mondjuk a világ többi országának szervezeteiről, életüktől, munkájukról, szórakozásáról.

— Es van egy javaslatom: sok ember szereti az irodalmat, a képzőművészetet, de még nem min- denkl. A fiatalok meg épp azért nem, mert nem értik. Például a verseket. Helyes lenne, ha az Oj Ifjúság időnként elemezne egykét irodalmi alkotást, müvet, tehát ha az olvasót kicsit művészetre tanítaná. Azt hiszem, az t- lyesminek nagy visszhangja jenné, főleg a diákok között.

— Es még egy javaslat: jó, hogy van a Szerkesztő üzen című

rovat, de kevés. Az Idegen csak azt olvassa, hogy valakit eltanácsolnak. Azt hiszem, ez a rovat több helyet érdemelne, amelynek keretén belül bővebben lehetne foglalkozni az eltanácsolás okaival. Már csak azért is, hogy a következők ne kövessék el ugyanazt a hibát.

Húsvét Mária, 15 éves gabóiko- vói (hősi) olvasónk: Nekem tetszik az Oj Ifjúság. De még jobban tetszene, ha több cikk jelenne meg benne a fiatalokról, és kevesebb lenne a lapban a politika.

Harmati Mária, 19 éves, Medve- cíov (Medve): Én nem értek e- gyet az előbbi véleménnyel. Hiszen az ÚJ Ifjúságban főleg fiatalokról szóló cikkek jelennek meg, s ami politikum van benne, annyi igazán szükséges is, főleg ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az Oj Ifjúság a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságénak a lapja, az ifjúsági szövetség pedig elsősorban politikai szervezet. Szívesen olvasom ezt a lapot, mert mindig találok benne valamit, ami érdekel.

Fekete Mária, 16 éves, Gabőtko- vO: Rendszeres olvasója vagyok a lapnak, és az a véleményem róla, hogy nagyon szórakoztató. Nem tudom, mások miként vélekednek, de én meg vagyok vele elégedve.

Semetke Magdi, 21 éves, Ipet- ské Predmostie (Ipolyhídvégj: Nekem főleg az irodalmi rovat tetszik: a 9. oldal. A legutóbbi (30- os) számban főleg Tóth Elemér

novellája tetszett, a Hóra ruit el- mű. Szeretném, ha több hasonló Írást olvashatnék a lapban.

Kovács Klári, 21 éves, Zbrojní- ky (Fegyvernek): Nem olvasom rendszeresen az Oj Ifjúságot, u- gyanis szerintem ez főleg a tizenévesek, a gimnazisták és a dolgozó fiatalok lapja. Ami bennünket, egyetemistákat leginkább érdekel, az az Irodalmi rovat. Ezt a rovatot pedig elég színvonalasnak tartom. Ezzel kapcsolatban lenne egy konkrét javaslatom is: jó lenne, ha a kisebbségi irodalmak is „szóhoz jutnának“ a rovatban, gondolok Itt a romániai, jugoszláviai magyar Írókra és költőkre, akiket az itteni magyarság alig ismer.

Konrád Ingeborg, 20 éves, Ko- márno (Komárom): Szeretem az Új Ifjúságot, és őszintén mondom, nem bánnám, ha legalább kétszer olyan terjedelemben jelenne meg, mint most. Ha tőlem függne, én több teret adnék a csehszlovákiai magyar Irodalomnak, főleg a fiatal íróknak és költőknek.

Beck Judit, a bratislavai Duna utcai gimnázium negyedikes tanulója:

— lefogadom, hogy a nyáron nem olvastad az Oj Ifjúságot.

— Visszadobom a labdát. Vesztenék! Nem olvastam, sőt a múlt hetit sem.

— Nem szereted?

— Ellenkezőleg, csak ha nincs Iskola, akkor vele együtt kiesik az is, ami az iskolával kapcsolatos.

— Azért valamit csak olvastál a nyáron...

— Igen, könyveket.- — És mit szoktál olvasni az Ül Ifjúságban?

— Irodalmat, verseket, filmekről, színészekről szőlő beszámolókat. Tetszett, hogy az Üj Ifjúság olyan gyorsan reagált a Hosszú, forró nyár című tévésorozatra. És még a vetítés folyamán közölte Ben Qaíck portréfát.

— Általában hogy vagy megelégedve a lap tartalmával?

— Cseppet sem vagyok szakember, ezért röviden azt mondom, jól. Ami rossz, az az Oj Ifjúság nyelve. Öreges, a fiataloktól messze áll, Idegen. A tavasszal iskolánkban járt az egyik riporter, és amikor a beszélgetés megjelent, még a nyilatkozók sem ismertek magukra. De az idegen olvasó is bizonyára azonnal arra gondolt, hogy tizennyolc éves fiatalok kapásbői nem így beszélnek. Az ilyesmi aztán feldühftl az embert. Szívesen elolvasok komoly dolgokat is, csak megértsem, érez- zem, hogy, aki ott járt, aki cikkezik az eseményekről, az hozzám közel áll, az én szememmel nézte azt.

— lányok rendszerint mindig azt kérdik, ki az a Veronika, és általában a női oldal érdekli őket. Te nem olvasod?

— De igen. Sőt, már arra is gondoltam, hogy kipróbálom a fözünk- roval valamelyik receptjét. De komolyan. A divat egyszer sikkes, másszor praktikus, harmadszor túlságosan gyáva ahboz, hogy egy bakfis megengedhesse magának. A Veronikán rendszerint mosolygok... de azért mindig elolvasom.

— Próbáld átfésülni az Üj Ifjúság tartalmát. Mit olvasol a legszívesebben?

— Verseket, elbeszéléseket. Nem teszek köztük különbséget, megbízom e szerkesztők Ízlésében, jön, ami jön, elolvasom.

— Van valamilyen javaslatod?

— Az Oj Ifjúság terjedelmét illetőleg. Kevés. Heti tizenkét oldalon lehetetlen felölelni a mai fiatalság problémáit.

OLVASÓINK AZ