Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-09-18 / 38. szám

Sidó Károly a régi kerékpárral. Azéta már az újjal „gu­rul“. VIT - VETÉLKEDŐNK ELSŐ DÍJAS NYERTESE A napokban sorsolták ki az Űj Ifjúság MIT TUDSZ A VIT-ről? elnevezésű verse­nyének díjait. Az öt fordulóba több mint ezer helyes megfejtés érkezett. Mindez an­nak a tanúbizonysága, hogy a csehszlovákiai magyar fiatalok igazi érdeklődéssel és lel­kesedéssel figyelték a világ ifjúságának ta­lálkozóját, s ha testben csak kevesen is, de lélekben sok-sok ezren ott voltak Berlin­ben. Az Üj Ifjúság vetélkedőjének első díját SIDÓ KÁROLY bakai olvasónk nyerte. Meg­látogattuk őt, röviden elbeszélgettünk ve­le. Karcsi tizenkilenc éves, a közelmúltban szabadult sokezer ipari tanuló egyike. Fog­lalkozása festő-mázoló. Öt éve olvasója az Üj Ifjúságnak, és kezdettől hallgatja a Kontaktus adásait. Arra, hogyan tudott a kérdésekre válaszolni, honnét merítette is­mereteit, minek alapján hitelesítette fele­leteit — így válaszolt: „Nincs olyan hét, hogy elmulasztanám elolvasni az Üj Ifjúsá­got, a Magyar Ifjúságot, vagy ne hallgat­nám meg a KONTAKTUS minden adását. Mindez elég volt ahhoz, hogy indulni mer­jek a VIT-vetélkedőn, ez persze nem jelen­ti azt, hogy mást nem olvasok. Szabad i- dőm nagy részét épp az olvasásba, zenehall­gatás tölti ki. Mindenekelőtt Bergendiéket és Václav Neckárt szeretem. Persze moziba is sokat járok. Szüléimhez, Bakára csak hétvégeken megyek, hét közben Bratisla- vában, munkásszálláson lakom, így-délutá­nonként bőven van időm a szórakozásra. A kerékpár, amelyet az Üj Ifjúság vetélkedő­jén, szerencsés első díjasként megnyertem — bizony jól jön, hiszen a régi már jócs­I kán kiszolgált kamaszkorom alatt. Sidó Karcsinak és a többi nyertesnek egyaránt gratulálunk. i ________________Zl A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIA! KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LÁPJA ' -m, XXII. évfolyam — 1873. Szeptember fl. Ara 1.— Ki* A sajtónapon köszönetét mondunk az újságírók legközelebbi munkatársainak, a nyomdák dolgozóinak is. 53 évvel ezelőtt 1920. szeptember 21- én jelent meg a CSKP KB központi lap­jának, a Rudé právonak az első száma. Ezért szeptember 21. immár hagyomá­nyosan a sajtó napja hazánkban. A szo­cialista sajtó legtöbb ismérve az, hogy az újságokat a közönségnek, a dolgozó tömegeknek írja; a tömegek, az olvasók pedig maguk is részt vesznek az újsá­gok szerkesztésében és írásában. Ha va­lamely lapnak nincsen népes levelező- gárdája, ha az olvasók ligyes-bajos dől gaikkal nem fordulnak a szerkesztősé­gekhez, nem számolnak he életükről, munkájukról, gondjaikról, akkor az a lap nem szocialista újság, nem tarthat igényt arra. hogy az olvasók támogas­sák. Mi nemcsak azért tartjuk igen fon­tosnak levelezőink munkáját, hogy tudó­sítanak bennünket a falvak, a városok, az üzemek életéről, az ifjúság tevékeny­ségéről, hanem azért is, mert levelező­ink felhívják figyelmünket sok olyan dologra, amelyekről másképp aligha sze­reznénk tudomást. Szerkesztőségünk a lap fennállása óta egyik legfontosabb feladatának tartotta a levelezők széles hálózatának kiépíté­sét. Ez természetesen nem könnyű. Nem könnyű különösen a fiatalok soraiból jó és rendszeres levelezőket szerezni. Ko­runk ifjúságát nem viszi rá a kényszer problémáik feltárására. Ha ma a kom­munista sajtó hagyományaira emléke­zünk, nem tudunk meghatottság nélkül gundolni a kapitalista idők munká&leve- lezóire, akik elsősorban azért fordultak a kommunista lapok szerkesztőségeihez, hogy segítségei kérjenek ügyes-bajos dolgaikban, hogy feltárják életük nehéz­ségeit, gondjait. Korunk újságolvasójá­nak problémáit természetesen össze sem lehet hasonlítani a régmúlt idők embe­reinek problémáival. Ma a levelezők, tu­dósítók elsősorban azért fordulnak a szerkesztőségekhez — és így hozzánk is. az Dj Ifjúság szerkesztőségéhez —, hogy beszámoljanak munkájuk eredmé­nyéről, hogy átadják tapasztalataikat másoknak. Ahhoz, hugy mindenről be­számoljanak már magas fokú öntudatra van szükség, áldozatkészségre, felelős­ségérzetre az egész társadalom iránt. Hiszen levelezőink azzal, hogy beszámol­nak munkájuk eredményeiről, az ifjúság sikereiről, tulajdonképpen azt akarják elérni, hogy az ő nyomdokaikban halad­va. máshol is hasonló eredményeket, si­kereket érjenek el. Őrülünk minden levélnek, minden .tu­dósításnak, minden hangnak, amely be­fut a szerkesztőségbe. Tudjuk, hogy ol­vasóink nagy része ott van mindenütt, ahol áldozatos munka folyik, az ipar­ban és a mezőgazdaságban, vagy az is­kolák padjaiban készül jövő hivatására. Mindannyian beletartoznak hazánk né­pének családjába, ifjúsági szövetségünk emherformálö közösségébe. Büszkén vallhatják tehát, hogy hazánk minden eredménye az ő eredményük is, hogy so­ha és sehol nem álltak félre, ha dol­gozni kellett országunk felvirágoztatá­sáért, boldog életünk megteremtéséért. Ma, mikor a sajtó napján jövőnket tervezgetve a múltba is visszatekintünk, szeretnénk, ha a fiatalok újabb százai számolnának be a lap hasábjain terve­ikről, örömeikről, sikereikről és termé­szetesen gondjaikról is. Forduljanak bát­ran kérdéseikkel is szerkesztőségünk­höz. Kétségtelen, hogy idáig is sok o- lyan kérdéssel, problémával fordultak hozzánk, amit csak valóban nagyon kö­zelálló embernek mertek elmondani. Mi szívesen adunk tanácsot, sietünk min­den olvasónk, minden fiatal segítségé­re. életkérdés megoldására. Tndjuk, hogy ezzel egyúttal neveljük is az ifjú nemzedéket, olvasóinkat. Természetesen az újságot terjeszteni is kell. Ha ma, a sajtónapon elsősorban a Rudé právo tapasztalataiból merftünk, azokra a lelkes terjesztőkre gondolunk, akik a legnehezebb időkben — a bur- zsoá köztársaság éveiben, a fasiszta megszállás időszakában — tulajdon biz­tonságuk kockáztatásával is terjesztet­ték a kommunista sajtót. Tanuljunk az ő példájukból! Tekintse korunk ifjúsága a magáénak a SZISZ által kiadott saj­tótermékeket. váljék még bensőségeseb­bé a kapcsolat a szerkesztőség és az olvasók között, hogy mindannyiunk ö- römére az eddiginél színvonalasabb la­pot tehessünk az olvasók asztalára. STRASSER György •s SZERKESSZÜNK EGYÜTT AZ OLVASÓVAL

Next

/
Thumbnails
Contents