Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-09-11 / 37. szám
A »• * emelek őri elhatározásom volt, hogy egyszer Afrikában fogok vadászni. Maga az elhatározás nem volt elítélendő dolog. Ha reális. Ha kivitelezését nem gátolja ezernyi akadály, leküzdhetetlennek tűnő távolság, emberi meg nem értés, fantasztának kijáró gunyoros mosolygás. Mint az én elhatározásomat. Aki nagyon akapja, annak sikerül. Némi szerencsével. De az mindenhez szükséges. Sn nagyon akartam, és sikerült] Egy magamfajta ember másik világrészbe történő utazásához meghívás szükséges. Nem akármilyen meghívás, hanem gazdag bácsikáé, esetleg még jobb módú nénikéé, vagy egy nagyszerű, önzetlen, de amellett tehetős baráté, mecénásé, aki hajlandó elviselni egy vadászutazás minden gondját, báját, nem csekély anyagi terhét. Bácsika, nénike híján ilyen embert találni nem egyszerű feladat. De nekem találnom kellett, mert ez volt az egész terv, elhatározás megvalósításának a kulcskérdése. És találtam ilyen embert — dr. Nagy Endre személyében. Az ő neve vadászkörökben közismert, nem szorul külön bemutatásra. Aki netán eddig nem ismerte volna, most majd módjában áll. Gyakran fog vele találkozni e könyv lapjain. Nem én voltam a legelső vendége, és hiszem, hogy az utolsó sem. Segítökészsége, amellyel a vadászni vágyók mohó szomját oltani igyekszik, bámulatos. Az pedig egyenesen fehér holló számba menő dolog, hogy egyszerű levélváltás után, rögtön az első személyes találkozáskor meghívott két hétre tanzániai vadászterületre vadászni. Személyes ismeretségünk első napján egy, másnapján már két kafferbivaly lelövésl engedélyének örvendhettem. Lám, így válnak az álmok valósággá! így pottyant az ölembe a nagy szerencse, minden vadászcsemege legízesebbje, legkívánato- sabbja. Persze a meghívás csak az első lépés a cé! felé, de a legfontosabb. Következett a kiutazási engedély megszerzése. Azt manapság nagyon is szűkmarkúan osztogatják. Attól tartottam, hogy nekem aligha jut éhből a marokból. Aggodalmaim azonban teljesen fölöslegesek voltak. Hivatalos szerveink rekordidőn belül hozzájárultak utam megvalósításához. A rekordidőre nagyon is szükség volt! A meghívólevelet szeptember elején kaptam kézbe, és a meghívás november végére szólt, így alig maradt időm a rengeteg „lépés“ megtételére. A legtöbb gondot a beutazási engedély megszerzése jelentette. Olyan állam hatóságától kellett tartózkodás! jogot szereznem, amely ugyan diplomáciai kapcsolatot tart fenn hazánkkal, de külképviselete területünkön nincsen. Idegen ország fővárosába voltam kénytelen a vízumért folyamodni, és hajlandó elhinni, hogy Idejében meg sem kapom. Ismerőseim, akiknek korábban már meggyűlt a bajuk az afrikai külképviseletek valamelyikével, nem sok jóval biztattak. Rendre azt állították, hogy hónapok teltek el, mire a beutazásra jogosító pecsétet beütötték útlevelükbe. Tehát nem ért volna meglepetés, ha a folyó évben a meghívással nem élhettem volna. Annál is inkább, mert meghívóm is számolt azzal, hogy aligha tudok mindent idejében elintézni, azért szíves meghívását megtoldotta egy, a következő szezonra érvényesítő mondattal. Utamat azonban nem kellett elhalasztanom. Október végére megjött a vízum, birtokában köny- nyüszerrel biztosítottam repülőjegyet Zürichbe. {Onnan Nairobiig Nagy Endre fizette az útiköltséget.) Másvalakit megoldhatatlan feladat elé állított volna a szükséges védőoltások megszerzése. Az idő rövidsége miatt. Két hónap alatt nem lehet teljes védettséget szerezni a kolera, a fekete himlő és a sárgaláz ellen. Nekem a „sárga könyvecske“, a nemzetközi oltási igazolvány idejében való megszerzése semmi gondot nem okozott; e tekintetben is már utazásomat megelőzően felkarolt a kegyes Fortuna. Amikor mint orvost — tekintettel az Európában helyenként fellépő kisebb járványokra — kolera és fekete himlő ellen beoltottak, nem is sejtettem, hogy ennek hasznát majd Afrikában fogom látni. Esetemben Is igazolódott; nincs az a rossz, aminek valaki hasznát ne látná. A sárgaláztól védő, lapocka alá történő egyetlen döfést könnyű volt elviselni, még könnyebb Idejében megszerezni. Poggyászom összeállításával nem sokat törődtem, csomagolásával sem bíbelődtem. Egyszerűen az utolsó napra halasztottam. így a kezdeti időHOGYAN KERÜLTEM AFRIKÁBA? szűkém az indulás előtti héten túltengő bőséggé változott. Ki is használtam alaposan — vadászatra. Öt olasz barátom hatodik társaként utaztam Magyarországra egyhetes kacsázásra, fácánozásra. A kacsázás madár hiányában szárcsázássá ve- temült, de a Fertő tavat récék nélkül is életem végéig emlegetni fogom. Nemcsak a végtelen zizegő nádrengetegek között csíllámló víztükreit, ide-oda kanyargó vízi útjait, enyhén fodros, pisz- kossárga tisztásait, alig leküzdhető hínárosaít, hozzáértő vadászait, a „rocso“ — amely nemcsak rohatncsónakot jelent, mivel egyszerre ropog, rotyog és csobogtatja a vizet, működési elvét is kifejezi — minden vízi labirintust ismerő pilótáját, hanem — és elsősorban — a hajnali, surranó rohamcsőnakázásokat a ködös, fagyos, szeles víztükrön, a lelket is megfagyasztó nyirkos hideget, dermedt ujjaimat, szederjes ajkamat, vörösre csípett, remegő térdemet. Kevésszer fáztam életemben annyira, mint a Fertő tavi didergő hajnalokon, pedig már volt alkalmam hidegebb helyeken is járni éppen eleget. Csak napok múlva tudtam teljesen kiengedni, vadászatunk második állomásán, Villányban. Magam sem tudom, mitől: a temérdek fácán okozta vérpezsdítő izgalomtól, vagy talán — és Inkább — a rubin tüzét is elhomályosító oportő- től? Akár ettől, akár attól, tény; hogy jól éreztem magam Villányban. Ha nem Afrikába sürgetett volna a múló idő, sokkal jobban sajnáltam volna a félbehagyott fácánozást. Mert félbe kellett szakítanom. El kellett búcsúznom a kedves vendéglátóktól, appenntni-félszigeti barátaimtól. Aztán estétől reggelig, Pécstől 0[helyig döcögött a vonat, míg végre azt mondhattam: Itthon vagyok. Ha arra számítottam, hogy kényelmes karos- székemben elheveredve, bőbeszédűen elmesélhetem családomnak a legújabb élményeimet, nagyon tévedtem. Feleségem éles nyelvű perlekedése szóhoz sem engedett jutni. — Azt hiszed, minden rendben van? Azt hiszed, fegyverkiviteli engedélyedet külön küldöttség hozza majd utánad Kiráilyhelmecre? Nagyon tévedsz! Az illetékes rendőrtiszt beteg. Míndösz- sze annyit sikerült telefonon elintéznem, hogy orvosától jövet tíz órakor betér hivatalába, ott találkozhatsz vele. Most kilenc óra van.. Tízre Kassára nem jutsz ell Utazhatsz, ha akarsz, de a puskád nélkül. Tyű, a ragyogóját, ez nagy baj! Kedvenc fegyverem nélkül afrikai vadászatra indulni annyi, mint vőlegénynek menyasszony nélkül oltár elé járulni. Induljunk tüstént Kassára, hátha megvár a rend derék őre! Dehogy várt, dehogy várt! Még üzenetet sem hagyott, A címét sem. De itt segített a lakosságnyiívántartó. Percek alatt. Hogy aztán órák hosszat keresgéljük a város gombamód szaporodó névtelen utcáinak egyikét.' Autóval és gyalogszerrel. De megtaláltuk. Az utcát, a házat és keresett lakóját Is. Gatyára vetkőzve, izzadságban fürdőzve. Hongkongi náthalázát kezelte verítékezve. Kérésünkre felöltözött. Még csak nem is morgott, pedig jogában állt volna. Nemcsak a morgás, hanem kérelmünk kerek elutasítása is. Azt sem tette, hanem velünk jött, és várásra kiállította az áhított okmányt. Ekként fegyverem is utazási jogosítványt nyert. Immár bizonyos, hogy puskástul, töltényestül vágok neki a nagy kalandnak. Nekivágok-e? Te jó Isten, most jut eszembe, hogy még svájci vízumom sincs! Nairobiba repítendő gépem Zürichből Indul, s oda sem megy csak úgy, uk- mukfukk, kopogtatás nélkül benyitni. Ma csütörtök van, holnap péntek. Szombatra érvényes a Prága — Zürich járatra megváltott jegyem. Vagyis ha svájci vízumot akarok szerezni, azonnal indulnom kell, hogy pénteken, a hét utolsó munkanapján kérésemmel felkereshessem a követséget. Azonnal meg hogyan induljak, amikor még össze sem csomagoltam?! Uzsgyi, ugorjunk kocsiba, száguldjunk vissza KIrályheímecre, szedjük össze a kezünk ügyébe kerülő sok, majd Afrikában hasznát veendő cuccot, dobáljuk kofferbe, rohanjunk esernyőbe, csípjük el a Moszkva — Prága gyorsot! Szerencsére elcsíptük. Az persze már más lapra tartozik, hogy a hevenyészett csomagolás következtében sok minden szükségeset otthon felejtettem. Ennek aztán a későbbiek folyamán temérdek kárát láttam, és érzésem szerint henne volt a sok lelőtt villányi kakas bosszújának is az ujja-karma. Ha csak egyetlen nappal szabtam volna kurtábbra apasztásukat, kényelmesen, fütyörészve, zsebre dugott kézzel lett volna időm minden teendő elintézésére. Erre gondolok, ezen morfondírozok, miközben vonatom — az éjszakába fúrva magát — csendes álomba ringat. A pénteki hajnal későbben villantja ránk nappalt hozó kacsintását, mint a többi hétköznapi hajnal. Bár ez is hétköznapi, mégis ünnepi ősén lustálkodó. Már világos reggelnek kéne lennie, de helyette csak őlmos gomolygást szűr át a vonatablak négyszöge. Mögötte fütyül a szél, vadul táncoltatja a sűrűn hulló hópelyheket. E- miatt késik a virradat, és késik > a vonatunk. Majd teljesen szertefoszlik. A zimankóval küszködő, döcögő vonat háromórás késését a rohanó taxi sem tudja behozni. Délután fél kettőkor kanyarodunk a svájci nagykövetség helyét kereszttel ékesített kovácsoltvas kapuja elé, oda, ahová délelőtt tizenegykor szerettem volna megérkezni. Délután fél kettő. — Hivatalos órák fé! egyig. Szombaton nem fogadunk feleket —- hirdeti három nyelven a fényesre szidolozott réztábla. Mi lesz veled, svájci vízum? Csak nem nélkülem indul el az African Safari Club turistagépe? A keskeny előszobából három ajtó és egy lépcsősor nyílik. Dehogy nyílik! Minden zárva van. A lépcsőház ugyan nem, de azt is a sértést nem tűrő „magánlakás“ felirat védi a hívatlan betolakodó elő!. Több híján várakozó álláspontra helyezkedem. Széknek híre sincs, így hát szó szerint állok egy ponton. Vég nélküli, jó szerencsét remélő ácsorgásra rendezkedem be. Félóra múlva az egyik csukott ajtó mögül hazafelé i- gyekvő férfi bukkan elő. Reményt ébreszt és rögtön-lohaszt is bennem. — Vízumot most, pénteken délután már aligha kap. Majd hétfőn. Sajnálom, nem tehetek semmit. Ezzel elindul. De még van valami mondanivalója, és visszafordul. — Nemsokára vissza kell jönnie egy hölgynek, próbálja meg őt megkérni! No, erre a hölgyre mindenesetre rétesek — ha már be nem cserkészhetem! Tíz perc múlva, egy másik helyiségből előtűnik a hölgy. Öltözéke, megjelenése nem valami pro- tokollszerű. Lábán papucs, nyaka körül frottír- törülköző. Csak a pongyola és a hajcsavar hiányzik. hogy el se képzelhessem: magas rangú külképviselet magas rangú hivatalnokával állok szemben. Udvarlásán szólítom meg a háztartásiasodott diplomatát, de nem hagv udvariaskodni. — Nerozumím po Cesky — sziszegi fölényesen, pedig érthetné, mert szlovákul szóltam hozzá. Németre már át sem válthatok, mert ringó, szoknyás alakját elnyeli a lépcsőház homálya. Azt hiszem, hogy fölényeskedése csak zavarát takarta. Utővégre mégsem illik felek előtt ilyen pongyolásan megjelenni. Ám az is lehet, hogy mint valaha Bűnbánó Magdolna, megbánta a tettét, kőszíve megesett szerencsétlenül savanyúra nyúló ábrázatomon, félszeg megbatódottságomon, mert perceken belül visszatért. Immár kendő nélkül, megfésülködve, divatos cipőben, ünnepélyes, szigorú ábrá-zattal. Csehül most sem tudott, de hiányos német magyarázkodásomat megértette, és némi formalitásoknak eleget (éve teljesítette is kérésemet. Miután örömmel zsebre vágtam a svájci nagykövetség tenyérnyi pecsétjével ékesített útlevelemet, olyan áhítattal leheltem csókot a pecsételést végző kacsóra, mint megboldogult Ifjúkorom óta sohasem. De megérdemelte! {Folytatjuk) • „L. Tibor; Fülek“: Versein még erősen érződik a kezdés nyersesége, nyelvi darabossága, gondolati szegénysége. Néhány példa talán: / Harmatban mosdott meg az éjszaka, / S a hajnal kiköpte a szájából a napot. { stb. Egy másik: / Lágy szívébe, /Illatozó / Zöld hajába. / stb. A nagyot mondás még nem költészet. Ezt sohasem szabad elfelejtenie. Ugyanígy nem költészet a sok semmitmondó sorocska sem. Tanulnia kell! Heltai Jenővel szeretnénk tanácsolni: / Költő, ne légy szemérmes! ! Az első sorba állj. I Ne várj, mtg valaki kérdez, / Ordítsd ki, hogy mi fáj. II A szíved tedd tenyeredre / S akárhogy bánt a fagy, / Pőrére meztelenkedj le, / Mutasd meg, hogy ki vagy. / stb. Idővel jelentkezzen újra! • „Szanyn“: Úgy érezzük, nem ártana, ha egy kicsit mélyebben foglalkozna az 1- rodalomelmélettel. A három vers közül egyedül a Dal című az, amely költészet {bár valahonnan ez Is Ismerős!) s a továbbfejlődés lehetőségét mutatja. Tanuljon, művelje magát, s idővel jelentkezzen újral • „Légszomj“: Verseiben, sajnos, még nagyon sok a logikai bukfenc. Egy példa: / Ülök a kertben. / Körülöttem aranytényben hullámzik a napsugár, t citromsárgán izzik a nap az égen. / stb. Nézzük csak. Aranyfényben hullámzik a napsugár és citromsárgán izzik a nap? A citromsárga napnak aranyfényű sugarai vannak? Ugyanígy i- dézhetnénk a többi verséből is. Nehézkes, költőietlen sorok. A forma {bármilyen modern is), ha nem párosul megfelelő gondolati töltette], csak üres „játék“ marad. Tanulnia kell! Fegyelmet, ■ költészetet egyaránt! • „Kakukk“: Verseiben a legnagyobb igyekezettel sem tudtuk felfedezni a tehetség jeleit. A szerelemről már annyi szépet írtak, az ön Írása csak gusztustalan csámcsogás. Sajnáljuk! ERKÖLCSTEELENNEK NEVEZNEK. Kérem, közöljék a történetemet és adjanak tanácsot. Tizenhat éves vagyok, középiskolába járok. A szüleim már idősek, és erkölcstelennek neveznek még akkor is, ha az utcán meglátnak egy fiúval beszélgetni. Hát igazság ez? Édesanyám nyaranként az egységes földművesszövetkezetben dolgozgat, édesapám kőműves, de pár hónap múlva már nyugdíjba megy. Az utóbbi időben mindketten nagyon rosszak lettek hozzám, isznak, aminek elsősorban én látom a kárát. Édesapám elvárja, hogy tavasztól őszig az édesanyám keresetéből éljünk. Csak néha segít, meg télen. Nekem ruhára és más szükséges dolgokra egyetlen fillért som ad. Nem gondol arra, hogy a lánya már tizenhat éves. Ruházat dolgában nagyon rosszul állok, mert csak abból vehetek valamit, amit a kél hónap szünidő alatt keresek. (Akkor én is a szövetkezetben dolgozom.) Ha néha-néha kértem az apámtól pénzt, azt felelte, hogy talán abból a kilencven koronából adjon, amit rám kap? Persze, ebből se ad. Azt szeretném tudni, hogy valóban csak kilencven korona járna nekem az apám fizetéséből? Mit tegyek? Folytassam a tanulást vagy menjek dolgozni, hogy függetleníthessem magam a szüleimtől? Kérem, hogy segítsenek tanácsaikkal. JELIGE: MONDJATOK, MEG, HOGY MIT TEGYEK VÄLASZ A NŐS EMBERBE VAGYOK SZERELMES CÍMŰ LEVÉLRE Minden héten figyelemmel olvasón a rovatban közölt leveleket. Elolvastam a te leveledet is. Az esetedet nagyon szomorúnak tartom. Azt mondják, hogy mindenki ott keresi a boldogságát, ahol megtalálja. De! Ne keresd olyan helyen, ahol más boldogságát romba döntőd. Sajnos, to ezt leszed. Azzal mentegetőzöl, hogy nem le vagy az egyetlen lány, akivel ez megesett. Ez igaz. De nem érzed, hogy mások ezért lenéznek? Pröbáld beleélni magad annak a kétgyermekes családanyának a helyzetébe, akinek a boldogságát veszélyezte ted. Bocsáss meg, de azt hiszem, hogy egy tizenkilenc éves lányt más férfi is boldoggá lehet. Fiatal vagy. és az egész élet előtted áll. Miért alázod le magad, miért kell már fiatalon úgy élned, hogy a szerelemben is csak a inásodrangú személy szerepét játszod? Azt tudhatod, hogy minden nős embernek a felesége az első. Ha mégis téged választana, eljön az idő, hogy a felesége sorsára jntsz, és kívüled másra is szüksége lesz. Ha a szeretetedet most se viszonozza úgy, ahogy azt elvárnád, akkor mi lesz később? Próbálj valahová elutazni, végezd rendesen a munkádat, és feledd el őt. Ha rendesen dolgozol más társaságot választasz magadnak, sokkal jobban megbecsülnek majd az emberek, senki se fog gyűlölni. Még nem késő! Visszatérhetsz a rendes útra. Találsz magadnak olyan partnert, aki szívből fog szeretni, aki csak a tiéd lesz. Nem kell majd rettegned, hogy valaki megvet és gyűlöl a tetteidért. Kívánom, hogy minél előbb találd meg az igazit. JELIGE: EGY BARNA FIÜ VÄLASZ A NEM LEHET MINDENKI BOLDOG JELIGÉRE Fiatal, vagy, és hogy lelkileg is megfiatalodj, nem állsz tőle messze, jellemezted önmagadat. Ilyen őszinte önkritikát még nem olvastam ebben a rovatban. Aki ilyen őszinte, az nem lehet „vénséges vén lelkileg“, hogy a te szavaiddal éljek. Elveszítetted az édesapádat, beteges az édesanyád — ez elegendő ahhoz, hogy erős légy. Az édesanyádnak szüksége van rád! És jő tudni, hogy valakinek fontosak vagyunk. Mivel édesanyád gyakran fekszik kórházban, egyedül, maradsz, egyedül blrkőzol a problémáiddal. Ez nem helyes. Próbálj szerezni egy jő barátot. Helytelen, hogy állandóan otthon ülsz. Járj moziba, könyvtárba. A mértékletes szórakozás nem jelent szabados étotet. Az egyedüllét elszomorít, ezért nem tudsz örülni semminek. Akaratom ellenére, kis híján én is hasonló helyzetbe kerültem. Iskolába járok, az idén érettségizem. Egy évet vesztettem, mert nem vettek fel abba az iskolába, ahová jelentkeztem. Csak a következő évben sikerült. Tanulmányaim során nem jártam szórakozni, csak olvastam,. Azt hittem, hogy ez elég. Tévedtem. Amikor a barátnőimmel elmentem egy teaestre, nem tudtam feloldódni. Elvesztettem az önbizalmam, és Irigyeltem a boldog fiatn lokál. Tudtam, hogy ez így nem mehet tovább. Barátnőim segítségével mind jobban feltaláltam magam az emberek közt. Pedig sokszor keserűek voltak a tapasztalataim. Kérdezd meg magadtól: Boldog akarok lenni? Ha úgy érzed, lingy igen. akkor bizalommal indulj neki az életnek. Azt írod, hogy gyűlölöd a boldog embereket. Meggyőződésem, hogy ez nem szerez neked örömöt. Boldog akersz lenni, de ezért tenned is kell valamit. Ne töltsd hát fölösleges bánkédással az időt, cselekedj, s boldog leszel! Szöllősl Ilona o’ V
