Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-09-11 / 37. szám

7 A berlini Csehszlovák Kultu­rális Központ a Friedrich- strassén egy kis csehszlovák oázis a hatalmas világváros­ban. Fekvése ugyan nem a leg­szerencsésebb, félreesik a bel­város forgatagától, ennek da cára naponta sokan felkeresik, hogy elmélyítsék ismereteiket hazánkról, megismerkedjenek a csehszlovák kultúrával, népünk életével, egy-egy szép cseh vagy szlovák könyvvel, lemez­zel, festménnyel vagy egyéb művészi tárggyal gazdagítsák gyűjteményüket. A X. Világifjúsági és Diákta­lálkozó alatt azonban a köz­pont minden korábbinál na­gyobb teherbíró próbán esett át. Szinte a nap minden szaká­ban találkozhatott itt az em­ber sportolóinkkal, kulturális küldöttségünk tagjaival, leg­többször azonban a Piameny és a Prúdv-egvilttesael, na és a Helena Vrtichová sztárok sztárjával, aki itt min­denkin túltett, Václav Hude- íek hegedűművésszel. A beat fénykorában szinte el sem hi­hető, mennyire népszerű lehet a fiatalok körében egy ko­moly zenei művész. Talán ő volt a csehszlovák küldöttség legfoglalkoztatottabb és leg­jobban körüludvarolt embere. Játszott miniszteri fogadáso­kon, sétahajózáson, nemzeti találkozókon, sőt még beat- koncert kellős közepén Is. Egy csendesebb pillanatban, a cseh­szlovák ifjúság rezidenciájá ban, a die Möve klubban kér­deztem tőle: — VaSek, mi a véleményed a beat- és egyáltalán a pop­zenéről? — Meg jogsz lepődni, de jó véleménnyel vagyok főleg a beat-zenéről. Szabad időmben szívesen hallgatom. A popzene az viszont más. Itt már több a sallang, a silány alkotás. A beat-zene, a tőről metszett beat-zene egyébként ts a ko­moly zene felé hajlik. Csak ve­gyük például a GATTCH e- gyüttest vagy akár a Collegi­um mustcumot, hogy a legjobb külföldi beat-zenészekről ne is beszéljek. Aztán ez a szerény és vég­telenül rokonszenves, huszon­egy éves prágai fiatalember, aki máris világhírű hegedűmű­vész, elmesélte csodálatos kar­rierje történetét. öt és fél éves korában szü­leitől karácsonyra hegedűt ka­pott ajándékba. Kezdettől fog­va szorgalmasan gyakorolga- tott, és alig két évvel később első díjat nyert a fiatal tehet­ségek országos seregszemléjén. Tizenöt esztendős korában már London ünnepelte, a Royal Philharmonic Orchestra kísér­letével adott hangversenyt. Londonhoz fűződik egyébként egy olyan esemény, amely gyö­keres fordulópont volt az éle­tében. A londoni Prince of Wales Hotel egyik lakosztályá­ban adott hangversenyén Jelen volt a két Ojsztrah, David és nek professzorhoz Brastislavába, aki elismert szaktekintély a szakmában. Rövidesen rájöttem azonban, hogy csak kényszer­ből, szüleim unszolására hege­dülök, és abbahagytam. És szólni kell a bratislavai Prúdy- együttesről, amely a kulturális központ további „törzsvendége“ volt. Már az e- leján említettem, hogy a szék­ház elhelyezése nem a legsze­rencsésebb. Az épület előtt fel­állított pődium előtt csak na­gyon kevés hely jutott a hall­gatóknak. Így aztán Hammelék egy-egy hangversenyen meg­töltötték még a forgalmas Friedrichstrasse túlsó oldalát is a Spree-folyő hldján túl e- gészen a Friedrichstadt-Pal>as- tlg. — Az utóbbi időben új, Igé­nyesebb zenei megoldásokkal kísérletezünk — mondta az e- gyüttes vezetője, Pavol Ham­mel. — Igyekeztünk az NDK- ban kedvezőbb fogadtatásra talált, mint otthon. Pavoi kijelentéséhez hadd tegyem hozzá, hogy a Prúdy az NDK-ban valóban népszerű. Tavaly az ország több városá­ban is felléptek. A Medulienka és néhány további szám — ter­mészetesen német változatban — Amiga-lemezen Is megjelent. PALÁGYI LAJOS a szerző felvételei A Prúdy-együttes a berlini Prágai Kulturális Közpunt előtti pódiumon 1972 nem volt Izgalmas pop­zenei év — írja Chris Welch a New Musical Expressben. Ugyan­ezt elmondhatjuk Magyarország­ról Is. Különböző irányzatok foly­tak egybe, nem keletkezett új stí­lus vagy zenei felfogás. A leg­több zenész, szövegíró és előadó — néhány kivételével — a rég ismert dilemma előtt állt:' meg­nyerni a közönséget, ugyanakkor érvényre juttatni művészi adott­ságait ts. Kilenc magyarországi fiatal pró­bálkozott egyidejűleg kielégíteni mindkét igényt. Nem volt ez egy­szerű, főleg ha hozzá vesszük azt, milyen nehéz egy új együt­tesnek a már befutott zenekarok mellett „betörni“. Sikerült nekik. Néhány hónappal „berobbasnásuk" után a kilenctagú együttes az él­re került nemcsak Magyarorszá­gon, hanem a tv révén a többi szocialista országban is. Ki kicsoda Generáléknál? Révész Sándor gyermeki hang­ja és Bődi Magdi sötét, izgalmas hangja sokszor lázba hozzák a kö­zönséget. A szólógitáros, Kará­csony János is kitűnő énekes. Magdi és még két kislány, Her- czku Mari és Várszegi Éva alkot­ják a Mikrolied-énekegyüttest. A lányok már gyermekkoruk óta é- nekelnek. Mint a Magyar Rádió Gyermekkórusának tagjai szere­peltek a Carnagie Hallban, az Al­bert Hallban, Tokióban és még sok más helyen a világon. A Mikroliednek semmiképpen sem az a feladata, hogy a „hát­térben“ lalalázzon, hanem nagyon aktívan és hatásosan segítse a ze­nekart. Sokan azt hiszik, hogy a zenekarokat kísérő énekeslányok amolyan bábuk, akik előre kidol­gozott koreográfia alapján mo­zognak a színpadon. A Mikrolied az ellenkezőjéről győzi meg a né­zőit. A zeneszerzők — Novai Ga­bi /basszusgitár) és Várkonyi Má­tyás (fuvola és orgona) — kivá­ló, fantáziadús hangszerelést ír­nak a zenekar részére. Az ütő­hangszerek mestere Reck Lajos, aki hatéves kora óta nem engedte ki kezéből a dobverőket. És a Ge­nerálók „genercdlsszimőja" Ákos István ritmusgitáros, akit egyéb­ként elefántnak becéznek. Bár ez a zenekar tipikus vo- kálcsoport, kemény rockot is ját­szik. Sokoldalú műsorában meg­található a country bluestól a rock and rollig minden pop-ze­nei műfaj. Generálék lemezei 1972-ben két kislemezük jelent meg. Az egyiken az 1972-es tánc­dalfesztivál győztes száma van. Az első díj mellett a csoport el­nyerte a legjobb előadásért járó díjat is. Az együttes első „szüle­tésnapján“ jelent meg a harma­dik kislemezük. 1973 februárjá­ban fejezték be az első nagyle­mezfelvételüket. A lemez címe „Staféta“. A közelmúltban jelent meg. Az első külföldi lemezüket a Supraphon adja ki az idén. A Generál együttes minden bi­zonnyal egy fiatal pop-hullám „vezércsoportja". Szurkolóinak nagy része meglepőm fiatal. Májusban voltak első külföldi turnéjukon, Ausztriában szerepel­tek, közösen .a Jackson Heights- együttessel. Nagy sikerrel! fiír) Ljubisa Szamardzstcs, az Amerre a vaddisznók jár­nak cimű jugoszláv tévéso­rozat népszerű főszereplője a Gránátosok című filmben rendkívül ügyesen robbant­ja jel kézigránáttal a bun­kerokat. Megkérdezték tőle, hogy hol tanulta meg ilyen jól a gránátdobást. — A háború után Niska Bánjában rengeteg lőszer I maradt, s ml gyerekek fog­tuk a gránátokat, és velük ütöttük agyon a halakat, hogy legyen mit ennünk. Akkor tanultam meg. Hiába, az élet a legjobb Iskola. ooo — Noha az Angyal tett népszerűvé, nem szeretem ezt a szerepet — mondta an nak idején Roger Moore. E- zért vállalta el fames Bond szerepét az El), s hagyj má sokat meghalni című film ben. Most, hogy ezt a fil­met meglehetősen ledoron­golta a kritika, Moore kije­lentette: — Ogy gondolom, hogy gz Angyal mégiscsak jobban megfelelt. j Yves Montand neues fran- ; cia színész és sanzonénekes ; mondta-. j — A nők általában elhi- hetik magukkal, hogy szerel- mesek valamelyik férfiba, | holott valójában csak annak Ja feleségét utálják... 000 Agatha Christie, a világ­hírű angol krimtregényíró, régi holmik között keres­gélve, egy harminchat évvel ezelőtti kéziratra bukkant, amelyről már szinte meg is feledkezett. Ez az Echna- ton című krimidrámája, a- melyben egy háromezer év­vel ezelőtt elkövetett gyil­kosságra derít fényt, éspe­dig Echnato fáraó meggyil­kolására. A történészek még nem fejtették meg a fáraó rejtélyes halálát. Agatha Christie azt állítja, hogy a fáraó féltékeny sógornője a gyilkos. — Nem is csoda, hogy tudja, ki a gyilkos — je­gyezték meg a rosszmájú­nk. — Emlékszik rál Az írónő nyolcvanhárom éves...­Marlene Dietrichnek sike«• rült rávenni a francia ható­ságokat, hogy foglaljanak le neki egy sírhelyet egy kis normandiai temetőben. Mint kijelentette, azért vá­lasztotta azt a helyet, hogy a sírját látogató barátai jói érezzék magukat: — A temetőtől ötven mé­terre van ugyanis egy kis étterem, amelyben jól lehet mnt. Remélem, egy jó fala- ozás kedvéért a barátaim is vesznek magunknak any- nyi fáradságot, hogy időn-, ként ellátogatnak a sírom­hoz. VA§EK, a SZTÁR, A PRÜDY ÉS A TÖBBIEK Meg is kérdeztem Helenka ritka óráiban csak úgy, célta­lanul bolyongtunk a Friedrich- strassén, a híres Friedrich- stadt-Palast környékén, hogy érzi magát. — Ö, nagyszerűen. Ha nem sértek meg senkit, akkor még azt is hozzátenném, hogy job­ban, mint Orechová Fotóéiban (Dióspatonyban). Mindketten jót nevetünk a ■kijelentésén, egy korábbi ta­lálkozást juttatva eszünkbe. A Piameny volt ugyanis a Kon­taktus szilveszteri dióspatonyi nyilvános feljátszásának a ven­dége. Az együttes tagjai vég­telenül jól érezték magukat a Csallóközben. De hát Berlin az mégiscsak Berlin. Később valahogy Václav Hu- deöek sikereire terelődött a szó. — Talán meglepődsz, de kis híján belőlem is hegedűművész lett — taglőzott le újabb ki­jelentésével. Lám, mit nem hoz a sors! Pop-énekesnő hegedűvel. — Minden úgy kezdődött, mint Vasek Hudeőeknél. Kisis­kolás koromban a szüleim vet­tek nekem egy hegedűt. Szor­galmasan gyakoroltam, a szom­szédok nem kis bosszúságára. Lassan olyan jól ment a he­gedűlés, hogy eljutottam Koiű­. Václav Hudeöek Igor is. David Qjsztrahot a-ny- nyira elragadta a fiatal fiú tel­jesítménye, hogy felajánlotta, legyen a növendéke. Ráadásul az oktatásért egy fillért nem volt hajlandó elfogadni. Csak­hamar megkezdődtek a moszk­vai hegedüőrák, amelyek — Vaäek szerint — negyven-ötven évnyi tanulással is felértek. így lett Vaáekből — termé­szetesen Jő adag önszorgalom­mal és kitartással — világhírű hegedűművész, a világ lagna-' gyobb hangversenytermeinek szívesen látott vendége. A Csehszlovák Kulturális Központ három pódiumának va­lamelyikén azonban leggyak­rabban a SZISZ Központi Bi­zottságának Piámén y-együtte- se lépett fel. Már csak hivata­los státuszból is joguk volt er­re. Hazafelé tartva az Unter den Lindenen levő lakosztá lyomba — mellesleg szorult helyzetemben éppen a Cseh­szlovák Kulturális Központ bo­csátotta rendelkezésemre —, számtalanszor megálltam a kül- 9dkul­kulturális központunkban, ha másért nem, egy üveg jől hű­tött pilzeni kedvéért. Sokszor megcsodáltam ezeket a lányo­kat, fiúkat. Naponta legalább két hangversenyt adtak, de a jelek szerint fáradhatatlanok. Vrtinhovát. amikor a Dihenés

Next

/
Thumbnails
Contents