Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-09-11 / 37. szám
6 új ifjúság-----...ÉS HA A BÍRÓ ELŐHÚZ MÉG EGY SÁRGA LAPOCSKÁT? (VILLAMINTERJÜ TERNÉNYVEL) Még alig kezdődött meg a liga új idénye, és máris olyan helyzetbe került, hogy ha a bíró előhúz még egy sárga lapocskát... — Tudom, tudom. Aztán ki kellene hagynom egy mérkőzést. De ez nem történik meg! Csak nyugalom! Először arra lennénk kíváncsiak, mivei „érdemelte ki“ ezt a két sárga lapot? Miért kapta éppen ön, akit tisztességes és korrekt embernek és labdarúgónak ismerünk? — Az elsőt a Sparta elleni mérkőzésen kaptam. Bouskával csaptam össze, miközben a labda kigurult az oldalvonalon túlra. Vitatkozni kezdtünk, ki dobja a taccsot. BouSka arcul ütött — ezt Cejka játékvezetőnek is látnia kellett! — én meg leguggoltam. A bíró közelebb jött, és mindkettőnknek felmutatta a sárgát... Ennyire ártatlan volna? Azt viszont elismeri, hogy nincs mit vitáznia az ellenfelével! Arról, hogy ki dobja a taccsot, a bíró dönt. A másik eset? — Nem fogok magyarázkodni. A Bohemians elleni találkozónkon úgy vettem észre, hogy Princz partjelző túl sűrűn lengeti zászlaját támadásainkkor: jó párszor lest jelzett. Ez aztán feldühftett, és a labdát — tiltakozásképpen — kissé mesz- szebbre pöcköltem. Sirovátka, a bíró, már jött is a sárgával. Ezt igazán elkerülhettem volna! Legalább most az egyszer férfiasa« viselkedett, mert beismerte bűnét. Vigyázzon, nehogy meggyengítse csapatát a kiállítást, Illetve eltiltást jelentő harmadik „pitypanggal“! Ez a félelem tartózkodóvá, színtelenné teheti a játékát, elveheti az oly sokszor megcsodált játékkedvét, agreszivitását...! — Azt már nem! Ez nem hathat a játékomra. Ezután is olyan erőbedobással játszom majd, mint eddig. Harcosan. gyorsan, keményen. De hát az a harmadik sárga lapocska mégiscsak ott lebeg majd a feje felett... — Ebben igaza van, rossz érzés az ilyen. De mit tegyek? Számtalanszor töprengtem már magamon. Elhatároztam, hogy legyőzöm az indulataimat, nem fortyanok fel, a labdát a füttyszó után ott hagyom a tett helyén, nem szálok a pályán egy kukkot sem, csak játszom. Az lesz a kellemetlen, ha a harc hevében párviadalt vívok majd valakivel... de nem, erre gondolni is rossz! t INTERSPORT 73 Bratislavában véget ért az Inter- sport '73 elnevezésű sportszerkiállítás. Ezúttal mutatkozott be először valamennyi KGST-ország együttesen a közönségnek. A vendégek között találtuk Antonin Himl elvtársat is, a Csehszlovák Testnevelési és Sportszövetség elnökét. „Érthető, hogy a kiállított felszerelések és tárgyak iránt elsősorban a fiatalok érdeklődnek, hiszen ők az aktív sportolók, ők használják majd a szereket. De úgy vélem, hasznos és szép élményekkel távoztak az idősebbek is — mondta Himl elvtárs. Az Intersport '73 kiállításon 8t cég mutatta be termékeit. Láthattuk a Szovjetunió, Csehszlovákia, az NDK, Lengyelország. Magyarország, Bulgária, Románia (ugnszlávia, az NSZK és Ausztria sportszereit. Együtt alapozott a csehszlovák és a magyar asztalitenisz -válogatott kerete! A közelmúltban szerződést írt alá a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság sporttanácsa. Az együttműködési szerződés első gyümölcse be is érett már: Tatán, a magyar- országi híres edzőtáborban együtt alapozott az európai élmezőnybe tartozó csehszlovákiai és magyarországi asztalitenisz-válo gatott kerete. Arról, hogyan sikerült ez a közös edzéssorozat, S. Horváthot, a csehszlovák csapat szakvezetőjét faggattuk. — Már elöljáróban le kell szögeznem, hogy a tatai edzőtáborozással mindkét fél meg volt elégedve. Jó lenne, ha a jövőben folytatódnának — más sportágakon belül is! — az ilyen közös edzések. Nyolc napot töltöttünk Tatán. Az edzéseket Bérezik Zoltán, a magyarok edzője vezette. Kár, hogy a harmadik napon visz- sza kellett utaznia Bratislavába Grófuvának térdsérülése miatt. Mi nyolctagú kerettel vettünk részt az edzéseken, legjobbjaink között ott találtunk Orlowskit is. Hallhatnánk részleteket a napi műsorról? — Három fázisban edzettünk! Délelőtt és délután is játszottunk, egy kicsit pihentünk, majd este is kezünkbe vettük az ütőket. A felkészülés tulajdonképpen azt a célt szolgálta, hogy a játékosok megfelelő erőnlétbe kerüljenek, u gyanakkor a technikájukat is csiszolják. Este még egy-egy órát mérkőztek egymással a játékosok — függetlenül az eredménytől. Naponta öt érán át álltak az asztaloknál, ami szép teljesítmény. Tata után a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyí) nemzetközi torna következett, és ezen eléggé változóan szerepeltek a csehszlovákok... — Érdekes, hogy Magyarországon nekünk ment jobban a játék, Csepelen például — ezt a tornát az edzések között tartották — Or- Inwski kétszer is legyőzte Jónyert és Klampárt. méghozzá mindkétszer simán, 3:0 arányban. Dunajská Stredán aztán felébredtek a magyarok és győztek. A férfiaknál bizonyos fokig meglepetés volt a sikerük, a nőknél azonban várható. Grófová kiválásával nem volt a mi lányaink között o- lyan tapasztalt, érett versenyző, aki meg tudta volna szorítani Magost és Kisházit. A fiatalok még nem nőttek fel az ilyen feladatokhoz. Lám, egy szép példája az együttműködésnek! Reméljük, az asztaliteniszezők példáját mások is követik, és akkor róluk Is azt írjuk majd: tetszettl A dél-szlovákiai szurkolók számára talán a VSS KoSice és a Budapesti Honvéd összecsapása lesz az új kupaidénv legnagyobb csemegéje. A két ismert és jó képességű csapat kellő formában van. A VSS is, a Honvéd is tetszetős futballt játszik, valószínű, hogy a továbbjutás, és ezzel a sikeres UEFA-szereplés hajszálon múlik majd. A sárga-kékek támasza lesz Svajlen és Strausz. A veterán kapuvédő meggátolhatja Kocsis és Kozma eredményességét, a tapasztalt csatár pedig esetleg elősegítheti a továbbjutást. Felvételeinken: Anton Svajlen és Strausz jános. Sárközi Ferenc fotói BALCZÓ ÉS TOSTAO BÚCSÚJA Mindenki tudja, akit csak egy picit Is érdekel a sport, hogy az 1973-as esztendő végérvényesen végét jelenti két nagyszerű pályafutásnak. Visszavonult Balczó András, magyar öttusázó, olimpiai és világbajnok, sportágában min den Idők legnagyobb egyénisége, és Tostao, brazil futballcsatár. A két sportoló nevét furcsa módon a visszavonulás dátuma köti össze; egyébként óriási különbség van pá-lyabefejezésük között. Balczó harmincöt esztendős múlt Idén augusztusban; mindent elért, amit el lehetett érni, volt egyéniben és csapatban olimpiai és világbajnok, számtalanszor nyerte meg hazája bajnokságát, és győzött rangos versenyeken. Tostao huszonhat évesen kényszerült arra, hogy búcsút mondjon a pályának; a jövő évi labdarúgó-világbajnokságon sem indulhat már, mert szemsérülése olyan súlyosnak bizonyult, hogy a második műtét után betiltották orvosai a f útba Hozást. Balczó Andrással olyan embert vesztett a sporttársadalom, akiben már szinte a harmadik évezred sportoló egyéniségének az őstípusát láthattuk. Sportágának valóságos professzora volt, szinte mindent tudott, ami az öttusával kapcsolatos, minden érdekelte, a- minek köze lehet a teljesítményhez. Ugyanakkor azonban nem maradt meg csak az öttusánál; képezte magát mindenben, a teljes ember eszménye vonzotta. Egyetlen olyan riportalannyal sem találkoztam eddig, mint ő: olyan mélyre senki sem ereszkedett sportága vizeibe, mint ez az öttusázó. Az, amit olimpiai győzel me után, tavaly ősszel Budapesten mikrofonba mondott, mindig izgalmas hallgatnivalő lesz szá momra. Balczőról valóban elmondható, hogy igaz és mély ember. Személyében az első olyan bajnokot ismerhettem meg, aki teljesebbé egyénibbé, eredetibé tette a spor tot. Hallgassuk meg, mit mond Balczó András az öttusa ürügyén a szabadságról! „Aki nem fél, az szabad; nem félni azt Is jelentheti, hogy nem félünk a haláltól. Amikor az ember azt mondja, most már nem érdekel, lesz ami lesz, nem félek, akkor kezd Igazán jól menni minden. Ahogy visszagondolok rá, pályafutásom legszebb élményfüzére az volt, amikor meg tudtam szabadulni saját félelmeimtől. A félelmek jöttek, fokozódtak, s a tőlük való megszabadulás volt az igazi nagy érzés. Boldog lehet az ügyetlen, a csúnya, a feledékeny ember, de sohasem lehet boldog a gyáva. Ha nem félek, tulajdonképpen boldog is vagyak. Egész pályafutásom a gyávaságommal való küzdelem volt. Az öttusában remekül kimutatható, másodpercekkel, lőtt körökkel, tusokkal, ml történik akkor, ha az ember fél. Szerencsés vagyok, hogy öttusázhattam, és mindezt felismerhettem Erre bizonyára mások is rájöttek, de a jelentőségét talán nem érzik olyan fontosnak mint én, aki életem tizenhat esztendejét töltöttem azzal, hogy saját gyávaságommal birkóztam, akár valami hétfejű sárkánnyal.“ Éppen Balczó ürügyén mondom el azt is, hogy még az ilyen fenomenális sportoló esetében is milyen nagy szerepet játszhat a véletlen, a szerencse! Képzeljük el, ml lett volna, ha Balczó történetesen megsérül az olimpia előtt, ha futás közben egy kis gödörbe lép valahol a budai hegyekben, és kibicsaklik a lábal Oda lett volna a legfontosabb győzelme, a legfényesebb a- ranya, amely azt a mindent felejthetetlenné tévő ragyogást kölcsönözte pályafutásának! És most, Balczőról Tostaóhoz térve Is a szerencsével folytatnám. Ügy látszik, az apró brazil labdarúgót nem tartotta érdemesnek Fortuna istenasszony arra, hogy felvegye rozoga szekerére. Hiába volt Tostao nem mindennapi tehetsége, szorgalma, hiába volt a legkiválóbb specialisták fáradozása; a megsérült szemet nem tudták úgy rendbehozni, hogy a további játék ne veszélyeztesse látását. Tostao búcsúja is rendkívül fáj datmas. Egyrészt éppen azért mert kényszertávozás, mert egy eieje teljében lévő sportember kénytelen szögre akasztani az 1- mádott csukákat, másrészt azért, mert napjainkban igazán nem vagyunk bőviben a hozzá hasonló e- gyéniségeknek. Tostao egyetlen pillantással belátta az egész pályát, mondhatnánk, a gyepek ap rő tábornoka volt. Sajnos, Tostaóva! nem találkoztam személyesen, így nem írhatom le milyen ember, de azt tudom, hogy labdarúgónak nagyszerű volt. Visszavonulása elgondolkoztathatja minden társát a világ pá lyáin. Lám, mit okozhat néha egy ártatlannak tűnő sérülési A csehszlovák labdarúgóligában hány szór láttam már én is kimé letten, szándékos durvaságokat, fejbe rúgásokat. Vajon tudatosít ja-e a tettes, mit okozhat ezzel? Hogy a futballcipő a koponya milyen fontos részeit sértheti meg? Két búcsú: ezt jegyezhetjük fel az 1973-as esztendőről. Két fájdalmas búcsú tanúi voltunk. Bal- cző és Tostao nélkül sivárabbak tesznek a világ pályái! BATTA GYÖRGY « . i ARCOK A LIGÁBÓL
