Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-09-11 / 37. szám

6 új ifjúság-----­...ÉS HA A BÍRÓ ELŐHÚZ MÉG EGY SÁRGA LAPOCSKÁT? (VILLAMINTERJÜ TERNÉNYVEL) Még alig kezdődött meg a liga új idénye, és máris olyan helyzetbe ke­rült, hogy ha a bíró előhúz még egy sárga lapocskát... — Tudom, tudom. Aztán ki kellene hagynom egy mérkőzést. De ez nem történik meg! Csak nyugalom! Először arra len­nénk kíváncsiak, mivei „érdemelte ki“ ezt a két sárga lapot? Miért kapta éppen ön, akit tisztességes és korrekt embernek és labdarúgónak ismerünk? — Az elsőt a Sparta elleni mérkő­zésen kaptam. Bouskával csaptam össze, miközben a labda kigurult az oldalvonalon túlra. Vitatkozni kezd­tünk, ki dobja a taccsot. BouSka ar­cul ütött — ezt Cejka játékvezető­nek is látnia kellett! — én meg le­guggoltam. A bíró közelebb jött, és mindkettőnknek felmutatta a sár­gát... Ennyire ártatlan volna? Azt vi­szont elismeri, hogy nincs mit vi­táznia az ellenfelével! Arról, hogy ki dobja a taccsot, a bíró dönt. A má­sik eset? — Nem fogok magyarázkodni. A Bohemians elleni találkozónkon úgy vettem észre, hogy Princz partjel­ző túl sűrűn lengeti zászlaját táma­dásainkkor: jó párszor lest jelzett. Ez aztán feldühftett, és a labdát — tiltakozásképpen — kissé mesz- szebbre pöcköltem. Sirovátka, a bí­ró, már jött is a sárgával. Ezt iga­zán elkerülhettem volna! Legalább most az egyszer férfia­sa« viselkedett, mert beismerte bű­nét. Vigyázzon, nehogy meggyengít­se csapatát a kiállítást, Illetve eltil­tást jelentő harmadik „pitypanggal“! Ez a félelem tartózkodóvá, színte­lenné teheti a játékát, elveheti az oly sokszor megcsodált játékkedvét, agreszivitását...! — Azt már nem! Ez nem hathat a játékomra. Ezután is olyan erőbedo­bással játszom majd, mint eddig. Har­cosan. gyorsan, keményen. De hát az a harmadik sárga la­pocska mégiscsak ott lebeg majd a feje felett... — Ebben igaza van, rossz érzés az ilyen. De mit tegyek? Számtalan­szor töprengtem már magamon. El­határoztam, hogy legyőzöm az indu­lataimat, nem fortyanok fel, a lab­dát a füttyszó után ott hagyom a tett helyén, nem szálok a pályán egy kukkot sem, csak játszom. Az lesz a kellemetlen, ha a harc hevé­ben párviadalt vívok majd valaki­vel... de nem, erre gondolni is rossz! t INTERSPORT 73 Bratislavában véget ért az Inter- sport '73 elnevezésű sportszerkiállí­tás. Ezúttal mutatkozott be először valamennyi KGST-ország együttesen a közönségnek. A vendégek között találtuk Anto­nin Himl elvtársat is, a Csehszlovák Testnevelési és Sportszövetség elnö­két. „Érthető, hogy a kiállított felsze­relések és tárgyak iránt elsősorban a fiatalok érdeklődnek, hiszen ők az aktív sportolók, ők használják majd a szereket. De úgy vélem, hasznos és szép élményekkel távoztak az idő­sebbek is — mondta Himl elvtárs. Az Intersport '73 kiállításon 8t cég mutatta be termékeit. Láthattuk a Szovjetunió, Csehszlovákia, az NDK, Lengyelország. Magyarország, Bul­gária, Románia (ugnszlávia, az NSZK és Ausztria sportszereit. Együtt alapozott a csehszlovák és a magyar asztalitenisz -válogatott kerete! A közelmúltban szerződést írt alá a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság és a Magyar Népköztár­saság sporttanácsa. Az együttmű­ködési szerződés első gyümölcse be is érett már: Tatán, a magyar- országi híres edzőtáborban együtt alapozott az európai élme­zőnybe tartozó csehszlovákiai és magyarországi asztalitenisz-válo ­gatott kerete. Arról, hogyan sikerült ez a kö­zös edzéssorozat, S. Horváthot, a csehszlovák csapat szakvezetőjét faggattuk. — Már elöljáróban le kell szö­geznem, hogy a tatai edzőtáboro­zással mindkét fél meg volt elé­gedve. Jó lenne, ha a jövőben folytatódnának — más sportága­kon belül is! — az ilyen közös edzések. Nyolc napot töltöttünk Tatán. Az edzéseket Bérezik Zol­tán, a magyarok edzője vezette. Kár, hogy a harmadik napon visz- sza kellett utaznia Bratislavába Grófuvának térdsérülése miatt. Mi nyolctagú kerettel vettünk részt az edzéseken, legjobbjaink között ott találtunk Orlowskit is. Hallhatnánk részleteket a napi műsorról? — Három fázisban edzettünk! Délelőtt és délután is játszottunk, egy kicsit pihentünk, majd este is kezünkbe vettük az ütőket. A fel­készülés tulajdonképpen azt a célt szolgálta, hogy a játékosok meg­felelő erőnlétbe kerüljenek, u gyanakkor a technikájukat is csi­szolják. Este még egy-egy órát mérkőztek egymással a játékosok — függetlenül az eredménytől. Naponta öt érán át álltak az asz­taloknál, ami szép teljesítmény. Tata után a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyí) nemzetközi tor­na következett, és ezen eléggé változóan szerepeltek a csehszlo­vákok... — Érdekes, hogy Magyarorszá­gon nekünk ment jobban a játék, Csepelen például — ezt a tornát az edzések között tartották — Or- Inwski kétszer is legyőzte Jónyert és Klampárt. méghozzá mindkét­szer simán, 3:0 arányban. Dunaj­ská Stredán aztán felébredtek a magyarok és győztek. A férfiak­nál bizonyos fokig meglepetés volt a sikerük, a nőknél azon­ban várható. Grófová kiválásával nem volt a mi lányaink között o- lyan tapasztalt, érett versenyző, aki meg tudta volna szorítani Ma­gost és Kisházit. A fiatalok még nem nőttek fel az ilyen felada­tokhoz. Lám, egy szép példája az együttműködésnek! Reméljük, az asztaliteniszezők példáját mások is követik, és akkor róluk Is azt írjuk majd: tetszettl A dél-szlovákiai szurkolók számára talán a VSS KoSice és a Budapesti Honvéd össze­csapása lesz az új kupaidénv legnagyobb csemegéje. A két ismert és jó képességű csapat kellő formában van. A VSS is, a Honvéd is tetszetős futballt játszik, valószínű, hogy a to­vábbjutás, és ezzel a sikeres UEFA-szereplés hajszálon mú­lik majd. A sárga-kékek táma­sza lesz Svajlen és Strausz. A veterán kapuvédő meggátolhat­ja Kocsis és Kozma eredmé­nyességét, a tapasztalt csatár pedig esetleg elősegítheti a to­vábbjutást. Felvételeinken: Anton Svaj­len és Strausz jános. Sárközi Ferenc fotói BALCZÓ ÉS TOSTAO BÚCSÚJA Mindenki tudja, akit csak egy picit Is érdekel a sport, hogy az 1973-as esztendő végérvényesen végét jelenti két nagyszerű pá­lyafutásnak. Visszavonult Balczó András, magyar öttusázó, olimpiai és világbajnok, sportágában min den Idők legnagyobb egyénisége, és Tostao, brazil futballcsatár. A két sportoló nevét furcsa módon a visszavonulás dátuma köti össze; egyébként óriási kü­lönbség van pá-lyabefejezésük kö­zött. Balczó harmincöt esztendős múlt Idén augusztusban; mindent elért, amit el lehetett érni, volt egyéniben és csapatban olimpiai és világbajnok, számtalanszor nyerte meg hazája bajnokságát, és győzött rangos versenyeken. Tostao huszonhat évesen kény­szerült arra, hogy búcsút mond­jon a pályának; a jövő évi labda­rúgó-világbajnokságon sem indul­hat már, mert szemsérülése olyan súlyosnak bizonyult, hogy a má­sodik műtét után betiltották orvo­sai a f útba Hozást. Balczó Andrással olyan embert vesztett a sporttársadalom, aki­ben már szinte a harmadik év­ezred sportoló egyéniségének az őstípusát láthattuk. Sportágának valóságos professzora volt, szinte mindent tudott, ami az öttusával kapcsolatos, minden érdekelte, a- minek köze lehet a teljesítmény­hez. Ugyanakkor azonban nem maradt meg csak az öttusá­nál; képezte magát mindenben, a teljes ember eszménye vonzotta. Egyetlen olyan riportalannyal sem találkoztam eddig, mint ő: olyan mélyre senki sem ereszkedett sportága vizeibe, mint ez az öt­tusázó. Az, amit olimpiai győzel me után, tavaly ősszel Budapesten mikrofonba mondott, mindig iz­galmas hallgatnivalő lesz szá momra. Balczőról valóban elmondható, hogy igaz és mély ember. Szemé­lyében az első olyan bajnokot ismerhettem meg, aki teljesebbé egyénibbé, eredetibé tette a spor tot. Hallgassuk meg, mit mond Bal­czó András az öttusa ürügyén a szabadságról! „Aki nem fél, az szabad; nem félni azt Is jelentheti, hogy nem félünk a haláltól. Amikor az em­ber azt mondja, most már nem érdekel, lesz ami lesz, nem félek, akkor kezd Igazán jól menni min­den. Ahogy visszagondolok rá, pá­lyafutásom legszebb élményfüzé­re az volt, amikor meg tudtam szabadulni saját félelmeimtől. A félelmek jöttek, fokozódtak, s a tőlük való megszabadulás volt az igazi nagy érzés. Boldog lehet az ügyetlen, a csúnya, a feledékeny ember, de sohasem lehet boldog a gyáva. Ha nem félek, tulajdonképpen boldog is vagyak. Egész pályafutásom a gyávasá­gommal való küzdelem volt. Az öttusában remekül kimutatható, másodpercekkel, lőtt körökkel, tu­sokkal, ml történik akkor, ha az ember fél. Szerencsés vagyok, hogy öttusázhattam, és mindezt felismerhettem Erre bizonyára mások is rájöttek, de a jelentő­ségét talán nem érzik olyan fon­tosnak mint én, aki életem ti­zenhat esztendejét töltöttem az­zal, hogy saját gyávaságommal birkóztam, akár valami hétfejű sárkánnyal.“ Éppen Balczó ürügyén mondom el azt is, hogy még az ilyen fe­nomenális sportoló esetében is milyen nagy szerepet játszhat a véletlen, a szerencse! Képzeljük el, ml lett volna, ha Balczó történetesen megsérül az olimpia előtt, ha futás közben egy kis gödörbe lép valahol a bu­dai hegyekben, és kibicsaklik a lábal Oda lett volna a legfonto­sabb győzelme, a legfényesebb a- ranya, amely azt a mindent fe­lejthetetlenné tévő ragyogást köl­csönözte pályafutásának! És most, Balczőról Tostaóhoz térve Is a szerencsével folytatnám. Ügy látszik, az apró brazil lab­darúgót nem tartotta érdemesnek Fortuna istenasszony arra, hogy felvegye rozoga szekerére. Hiába volt Tostao nem mindennapi te­hetsége, szorgalma, hiába volt a legkiválóbb specialisták fárado­zása; a megsérült szemet nem tudták úgy rendbehozni, hogy a további játék ne veszélyeztesse látását. Tostao búcsúja is rendkívül fáj datmas. Egyrészt éppen azért mert kényszertávozás, mert egy eieje teljében lévő sportember kénytelen szögre akasztani az 1- mádott csukákat, másrészt azért, mert napjainkban igazán nem va­gyunk bőviben a hozzá hasonló e- gyéniségeknek. Tostao egyetlen pillantással belátta az egész pá­lyát, mondhatnánk, a gyepek ap rő tábornoka volt. Sajnos, Tostaóva! nem találkoz­tam személyesen, így nem írha­tom le milyen ember, de azt tu­dom, hogy labdarúgónak nagysze­rű volt. Visszavonulása elgondolkoztat­hatja minden társát a világ pá lyáin. Lám, mit okozhat néha egy ártatlannak tűnő sérülési A cseh­szlovák labdarúgóligában hány szór láttam már én is kimé letten, szándékos durvaságokat, fejbe rúgásokat. Vajon tudatosít ja-e a tettes, mit okozhat ezzel? Hogy a futballcipő a koponya mi­lyen fontos részeit sértheti meg? Két búcsú: ezt jegyezhetjük fel az 1973-as esztendőről. Két fáj­dalmas búcsú tanúi voltunk. Bal- cző és Tostao nélkül sivárabbak tesznek a világ pályái! BATTA GYÖRGY « . ­i ARCOK A LIGÁBÓL

Next

/
Thumbnails
Contents