Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-09-11 / 37. szám
3 u| tfiusag Az Iskolák szeptemberi rajtja esztendőről esztendőre ismétlődő, mondhatnám, örökzöld téma. De minden tanévnyitó és azt követő tíz hónap rejt magában valami sajátosat, újat. Az Idei szeptember elsejére különösképpen vonatkozik ez a megállapítás, hiszen a CSKP KB és az SZLKP KB plénuma határozatainak értelmében érdekes és mozgalmas, átgondolt könnyítést okos szigorral vegyítő tanévet kezdtek a diákok tízezrei. Bővebb tájékoztatást az új iskolaév újdonságairól és sajátosságairól MÖZSI FERENCtől, a pedagógiai tudományok kandidátusától, az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma nemzetiségi osztályának vezetőjétől kértünk. • Bevezetőben arra kérem, hogy körvonalazza az új tanév neveléspolitikai és tartalmi újdonságait a CSKP KB, valamint az SZLKP KB legutóbbi plénuma határozatainak tükrében! — Szeptember harmadikán a pártunk XIV. kongresszusát követő harmadik Iskolaévet kezdtük meg. Az első tanév a párt- politika számára a tanítók és a diákság megnyerésének az éve volt, a második az ideológiai munkában való aktív részvétel tíz hónapja volt, a most kezdődött, 1973/74-es Iskolaév pedig a neveléspoliti- kai és ideológiai munka egy olyan offenzív szakaszának kezdetét jelenti, melynek célja: iskolaügyünket hozzáigazítani a fejlett szocialista társadalom időszerű követelményeihez. Ezeket a törekvéseket és tennivalókat összegezte a CSKP KB és az SZLKP KB nyári plénuma, s egyben hosszú évekre megszabta tennivalóinkat is. Az életbe lépett módosulások homlokterében az iskolák tartalmi,, korszerűsítése áll, hogy nevelésügyünk maradéktalanul kielégíthesse mind a jelen, mind a jövő igényeit. • Gondolom, most szólhatnánk a diákság zömét leginkább nyomasztó oktatási ..segédeszközről“: az osztályzásról, illetve az osztályzásban történt váltnzásokrél is. — Említettem már, hogy egy általánosan új pedagógiai szemlélet kialakításán dolgozunk. Lényege: a tanítás eredménye nem a tanulókban összegyűlt nagy ismerethalmaz, nem az smlékezőképességet Igénybe vevő holt tudás, hanem az állandó tanulásra való ösztönzés. Tehát az, hogy a tanulók természetes igényévé, egy életre szóló szokásává váljék az új Ismeretek szerzése. Korunk egyre gyorsuló fejlődése ugyanis rendkívül gyorsan változtatja majd a szakemberekkel szemben támasztott követelményeket fs. Például egy orvos, aki 7—8 éve szerzett diplomát állandó továbbtanulás nélkül ma már talán nem ts ismerné a legújabb diagnosztikai eljárásokat. De így van ez a mezőgazdaságban, a vegyészeiben, az építészetben és az életnek szinte az összes területén. Pedagógusaink feladata a lezárt ismeretek nyújtása helyett az lesz, hogy folyamatos tanulási készséggel vértezzék föl a diákokat, s így a tananyag nem cél, hanem eszköz lesz. Nem titok, hiszen mindenki járt iskolába, hogy a tanulók a múltban többnyire a jó érdemjegyekért tanultak, ez volt az ösztönző, munkára serkentő erő. A korszerű pedagógia azonban már nem az osztályozást tartja a legfőbb erőnek, hanem a feladatmegoldás természetes örömét. Hadd említsek egy példát! Irodalomoktatásunk mindeddig jobbára olyan Ismereteket nyújtott, melyek megfosztották az irodalmat művészi varázsától. Az iskola így a-moiyaa kis lrodalomtudósocskákat akart nevelni, ahelyett, hogy a könyvet igénylő, müveit olvasók kerülték volna ki padjaiból. Márpedig ha a jövőben sikerül elérni azt a célt, hogy a tanulóink rajongó olvasókká válnak, akkor az osztályzás már valóban másodlagos jelentőségű lesz. Tömören: a módosításokkal az osztályzás riasztó mumusától szeretnénk megmenteni az Iskolát. Be kell ellenben vallanom, hogy nem a tanulókat, hanem az egyes tantárgyakat. Műszaki ismereteinket a minden természettudományok anyanyelve, a matematika alapozza meg; magyar tannyelvű Iskoláinkban pedig ismereteink társadalmi értékét a szlovák nyelvtudás szabja meg. A most életbe lépett módosítások értelmében kitüntetett lehet az a diák is, akinek egy hármasa Is van, feltéve, ha tanulmányi átlaga nem rosszabb az 1,5-mélt Az igazi műveltség ugyanis nem az egérszürke kettes tanulót jellemzi, hanem inkább azt a diákot, aki egyes tantárgycsoportokban egészen kiválót produkál, míg vannak bizonyos tantárgyak, ahol a jó osztályzat elérése is sok munkát jelentő eredményt bizonyít. Az osztályzási rend további újdonsága, hogy az a tanuló, akit erre a tantestület érdemesnek tart, két tantárgyból is tehet javítóvizsgát. • Szeptembertől új irányelvek szerint oktatják a polgári neveléstant, és újszerű tartalmat kaptak a testnevelésúrák is... — A társadalom igénye! megkövetelik, hogy a tanulókat napjaink ideológiájának széliemében oktassuk. Ezért a 6.-7. osztályokban és a középiskolákban emeltük a polgári neveléstan óráit, tartalmukban pedig érvényesítettük azokat a szempontokat, melyeket a szocialista és a kapitalista társadalmi rendszer közti ideológiai harc megkövetel. A tananyagban fgv nagy figyelmet fordítunk a szocialista társadalom gazdasági fejlődésének a kérdéseire, a szocialista integráció törvényszerűségének a bemutatására, a proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiság tárgykörébe. Bizonyára érdekelni fogja ifjú olvasóinkat, hogy ettől a tanévtől a testnevelésórák intenzitását is fokozni szeretnénk. Sajnos, a tornaórák számát nem növelhettük, de lényegesen több szakköri foglalkozást szeretnénk bevezetni, hogy minden tanuló dolgozzék valamilyen testnevelési vagy sportkörben. E törekvés valóra váltásában a sportoló szülők, főiskolások és egyetemisták segítségére is számítunk. • Osztályvezető elvtárs, az imént futólag említette a szakköröket. Az ő munkájukra is új irányelvek vonatkoznak? — Az Iskolán kívül tevékenységnek ebben az ágában lényegesebb tartalmi és szervezeti újdonságot nem vezettünk be. A szakköri foglalkozások fő célja a jövőben Is az lesz, hogy befolyásolják a diákok pályaválasztását. Véleményem szerint minden tanulónak be kellene kapcsolódnia a sportkörök valamelyikének a munkájába, és ezen túl egy olyan szakkört is választania kellene, amely közel áll továbbtanulási szándékaihoz. S ebben a kérdésben szintén jelentős szemléleti változásra van szükség, hiszen ha tudomásul vesz- szük, hogy a fejlett szocialista társadalomban tíz elhelyezkedési lehetőség közül hét- nvolc műszaki pálya, akkor az Iskolák szakköri foglalkozásainak Is ezt az aránvt kell tükrözniük. Sajnos, az iskolák túlnyomó többségében egyelőre még a humán irányzatú szakkörök dominálnak. Természetesen, nem akarjuk az ifjúság kulturális érdeklődését tompítani, de ezt a tevékenységet az iskolán kívüli körök keretében javasoljuk. • Vannak-e az új tanévnek olyan újdonságai, melyek kizárólagosan a középiskolákra vonatkoznak? — Az oktatás tartalmának szempontjából lényeges változásról nem szólhatunk, csupán a tanításnak az eddiginél kifejezőbben kell tükröznie, hogy a pályaválasztás tíz lehetősége közül hét-nyolcnál megkövetelik a műszaki ismereteket. A közéo- iskolákban ezért fokozottabb figvelm-°f kell fordítani a műszaki pályákra előkészítő tantárgyaknak. Különösen Időszerű követelmény ez a magyar tannyelvű Iskolákban, ahol a magyar mellett a szlovákot is tanítják, tehát a humán tantárgyak többletéről van szó, ami nyilván a tanulók érdeklődését is az utóbbi pályák felé terelte. A jövőben a társadalmi Igény jobb tudatosításával és a pályaválasztás terén végzett többletmunkával kell ezt helyrehozni. • Minden tanév elején fölmerül a kérdés: Van-e, lesz-e elegendő tankönyv? — A tankönyvellátásban nincsenek különösebb hiányosságok, a Szlovák Pedagógiai Tankönyvkiadó minden magyar nyelvű tankönyv kiadását biztosította. Ezenkívül több tudományos Igényű vagy módszertani művet is megjelentet magyar neyelven. Ebben a tanévben körülbelül 72 titulus jelenik meg magyarul, ebből 22 első kiadásban, zömmel az iparitanuló-iskolák számára, mivel az általános műveltséget nyújtó iskolák tankönyvellátása eddig is kielégítő volt. • A szeptemberi kapunyitás hozott-e valami újat a magyar tannyelvű iskolák diákjai száméra? — Véleményem szerint Iskolaügyünk tartalmi korszerűsítésének kell átformálnia a csehszlovákiai magyar tanulóifjúság tudatát. Ilyen értelemben nem a külső, formális szempontok tekintetében, hanem a hazai magyar tannyelvű iskolák diákjainak megbensőbb énjét meghatározó jegyek szemszögébői van sok és Jelentős újítás a most kezdődött tanévben. Elsősorban meg kell változtatni azt a szemléletet, mintha a „szlovákiai, és magyar“ kevesebb lenne a csak egy nyelvet s az erre épülő kultúrát Ismerő egyénnél. Tudatosítani kell azt, hogy a két nyelv Ismerete és a két kultúra szeretete többletet jelent! Vallom, hogy az anyanyelvét Is szebben beszéli az az ember, aki emellett, tudatosan, még egy nyelvet tanul vagy ismer; erkölcsi ítéletében és problémaérzékenységében is gazdagabb az az ember, aki két nép gazdasági és kulturális fejlődésének útját ismeri. Értelmében, logikus gondolkozásában is fejlettebb az, aki két nyelv szerkezetének megismerésével csiszolta gondolkodásmódját! Persze, a kétnyelvűségnek van egy hatalmas buktatója is! Mégpedig: a két teljes nyelvet és a két teljes kultúrát kel! elsajátítanunk. Jól keil Ismernünk anyanyelvűnket és az egyetemes magyar kultúrát, de kötelességünk Ismerni és becsülni a szlovák kultúrát is! Az említett buktató abban áll, ha csupán félig sajátítjuk e! mindkét nyelvet és ismerjük meg a kultúrájukat, úgy a fél és a fél nem egy kerek egészet, hanem félmflveltséget ad és csak negyed lehetőségeket teremt az életben. De a két teljes kultúra és a két nyelv tökéletes ismerete — akár többletmunka árán — az életben hatalmas pluszként kísérheti el a csehszlovákiai magyar fiatalokat. • Mit mondana el beszélgetésünk befejezéseképp? — Az iskolát nem az épület alkotja, sőt, még csak a tantestület sem, hanem a tanulóifjúság. Ott van jó iskola, ahol a diákság tudatosította az ő társadalmi elhivatottságát, azt, hogy minden tanulónak már az életre való felkészülés során is képességeinek a maximumát, tehetségének a javát kell nyújtania. Ehhez kívánok eredményes, jó tanulást! BORSAI M. PÉTER OTTHON A FALUMBAN Augusztus végén hazautaztam Nooá Vleskára jKlsúj- falura), öcsém fogadott: — írhatnál valami hazai témát. — Ugyan miről? — Adok egy jó tippet: men) ki az utcára, állíts meg néhány fiatalt, és kérdezd meg tőlük, hová járnak szórakozni. Sőt, megkérdezheted most rögtön is': tőlem. Volna kedved például moziba menni? Egészen mindegy, mit válaszolsz, mert úgysem mehetsz. Itt ugyanis nincs mozi. — De elmehetnénk az ifjúsági klubba. Tudom, hogy az van. — fa, Igen. Van ifjúsági klubunk. Csakhogy az nincs nyitva. Egy hónapban esetleg egyszer nyitják ki, általában akkor, ha gyűlést tartanak. De hát a klub nem minden. Vasárnaponként kedvel kaphatsz arra is, hogy megnézz egy focimeccset. Nem valami jó a csapatunk, de ha máshová nem tudsz menni, az is megtenné. Nem? Aztán ha kiderül, hogy a csapat most éppen vidéken játszik, egyszerűen nincs hová menned. Indul ugyan autóbusz, a- mely a focistákat meg a szurkolókat viszi, de az e- gész falu fiatalsága mégsem férhet föl egyetlen buszra! Mondjuk, te fölférsz. De mit csináljanak a- zok, akik itthon maradnak? Vasárnaponként fagylaltot árulnak az önkiszolgálóbolt elölt — ez az egyetlen esemény, amely a faluban történik. Menjek tehát oda, és nyaljak egész nap fagyit? Vagy ülfek be a kocsmába, és igyam le magam? Szerintem a kocsma nem fiataloknak való hely. Az arra van, hogy ha az ember meg- szomfázik, betérjen egy pohár sörre, aztán továbbmenten. Szóval nem kiálthatjuk ki szórakozóhelynek a legjobb akarattal sem. Nincs Igazam? Ez az én tippem: kérdezd meg a falu fiataljait, mit akarnak csinálni ma este, hová mennek szórakozni. pülö sült galambra. Íme, az eredmény: Sárai Eszti: „Hogy kérdezhetsz ilyen szamárságot? Hová mehetnék? Sehová! Otthon fogok to-t nézni. Gyere, meghívlak téged is.“ Mészáros Erzsi: „Ezt mért kérdezed? Nem tudom, hová megyek. Talán Ölvedre... Itthon nincs semmi. A kocsmába lányok nem szoktak járni. Régebben még el-el- mentünk a csárdába, de hát már azt Is bezárták.. — Mért nem mész az ifjúsági klubba? — Komolyan mondod, hogy nyitva a klub?“ Sárai Lajos és Fodor Béla: „Elmegyünk a Gézáék- hoz. Meg ketl látogatni a haverokat... Nem? — S aztán? — Aztán? Majd meglátjuk..? Egy Ideig nem jön senki. Egyedül állok az utcán, mint felkiáltójel a mondat végén. Ebben az esetben hiányos mondatról van szó. Kihalt a falu hosszú főutcája, amely fut, szalad, de a szórakozni vágyó fiatalt nem vezeti el sehová. Szeretem a falumat, és nem ts személyes bosszú vezet, hogy a szórakozóhelyek hiányáról írjak. Hiszen ha valaki csak pihenni jön ide, néhány napig ki lehet bírni. De mi lesz azokkal a fiatalokkal, akik itt dolgoznak, itt élnek? Emlékszem, néhány évvel ezelőtt még működött itt mozi. Mért kellett megszűntetni? Vagy mért kellett bezárni a csárdát, amelynek az egész járásban INővé Zámky-i járás) jó hírneve volt és rengetegen látogatták? Tavaly elkészült az ifjúsági klub új épülete ts. Miért? Azért, hogy mindig zárva legyen? Azt hiszem, ebben a fiatalok ts hibásak. Nevetni szoktunk az olyan embereken, akik ölbe tett kézzel csodákra várnak, vagy a repülő sült galambra. így elmélkedtem az elárvult utcán, mikor hirtelen nevetés törte meg a csendet. Három fiatal lány közeledett: Farkas Éva, Farkas Erzsi és Fodor Gizi. Reménykedve szólítottam meg őket, hiszen a vidámság mindig jó jel: talán ök mondanak majd néhány megnyugtató szót arról, hogy mégsem annyira sivár a Nová Vieska-l fiatalság élete. —- Hová mentek? — Szétnézünk egy kicsit a faluban. Nem tudsz valami új viccet? — Inkább ti mondjatok nekem valamit. Hová jártok esténként szórakozni? Hallottam, hogy a klub általában zárva van. — Hát, ez nincs egészen így, ugyanis nemrég szerveztünk tánccsoportot. Tegnap este ts a klubhelyiségben próbáltunk. Októberben bált akarunk rendezni, amelyet majd a palotással nyitunk meg. Különben most azon gondolkozunk, hogy falumúzeumot nyitónk a klubban. Az összes házaJc- ból összehordanánk a szükséges dolgokat, aztán berendeznénk két régi falusi szobát. Persze, ezek még csak tervek, de nagyon szeretnénk megvalósítani őket. Szórakozni azonban mi is a környező falvakba járunk. Tehát mégsem olyan re- mélytelenül passzív a szülőfalum fiatalsága. S ha nem adják jól a harcot, nem tö rődnek bele abba, hogy a- páik, nagyapáik módján éljék le életüket, a kis faluban ts nagy dolgokat vihetnek véghez. Ezt üzenem hát haza, minden fiatalnak: ha akartok valamit, harcoljatok érte, és eléritek! S ezt nemcsak a Nová Vies- ka-t fiataloknak tanácsolom, hanem mindazoknak, akiknek a falujában hasonló a helyzet. Varga Erzsébet-----------■--------------------------— I ...ES ISMÉT i AZ ■ ISKOLAPADBAN!
