Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-09-11 / 37. szám
r» # Irka-firka Egy kis ünneprontás Valamelyik vasútállomáson knn olvastam a kedves Invitáld felhívást: „Csomagjait, fontos levelei) küldje gyors- áraként e Csehszlovák Állam vasatakkal — ölesé, pontos, gyors!" Bennünk fft talajra talált ez a felhívás, mert elhatároztok. hogy ezentúl a va sátra hízzuk kéziratainkat Pontosabban a kosiéul (kassai! szerkesztőnk vasárnap este vonatra adja a lapba szánt anyagait, hagy azok héttőn reggelre Bratfslavában legyenek. Nos ar elhatározást tett kővette, és 1973. szeptember 2-án Kassán a szerkesztőnk vonatra is adta kill deményét az Oj Ifjúság címére a 3-3527 számú szelvényen. Ml hétfőn reggel a megbeszélés értelmében kimentünk érte az állomásra. Az állomáson kedvesen fogadtak, és az alkalmazott azonnal nekilátott „csomagunk" előkérdésének. Amikor már ágy érája kereste. egy kissé ijedten kérdez tűk meg: — Csak nem veszott el? — Nálnnk?! Kérem, nálunk soha semmi nem vész all — mondta hangjában nem kis büszkeséggel. — Különben már volt Is a kezemben a „csomagjak" — tette még hozzá. Aztán tovább kereste a „csomagot* Mi pedig tovább várakoztunk. F.gy újabb úra elteltével már a vasúti alkalmazott is kételkedni kezdett. Otthagyta hát a csomagokat, és a telefont vette „hatalmába". Sorba telefonált minden helyet, hogy véletleoül nem ke riilt-8 a felhívottak postája közé a mi „csomagnak“. A válasz mindenlinnen nemleges volt. Így aztán kaptunk egy telefonszámot, hogy érdeklődjünk majd azon. hátha közben megkerül. Mondanom sem kell talán, hogy egész nap érdeklődtünk, a „csomag" azon ban nem került meg. Másnap reggel újra kimentünk az állomásra. Hátha közben . Am teljesen idegen arcok fogadtak, egészen új szöveggel. — En nem Indok semmiről, hagyjon nekem békát. Keresse azon a borítékját, aki tegnap volt szolgálatban. Mit tehettünk mást, visszajöttünk a szerkesztőségbe, (elhívtok telefonon e szerkesztőt, hogy küldjön új anyagot, mert az előző elveszett. A szerkesztő egész nap, egész éjjel dolgozott újra, aztán Iclrohant a kassal repülőtérre, (eladta újabb küldeményét, és néhány érán belül már mehettünk is érte a bra- tisiavai légitársaság illetékes osztályára. Megjött szépen, pontosan. De térjünk még vissza a vasúthoz! A Kassán feladott küldeményárt szerkesztőnk 18 korona 20 fillért fizetett, A küldemény persze a mai napig sem jött meg. De üsse kőt Sőt mondhatnánk még azt is, hogy több Is veszett Mohácsinál, ha a dolgoknak nem lenne egy másik, tokkal fontosabb oldala Is. A lapnak ugyanis meg kell jelennie. Az olva- súknak nem mondhatjuk azt, hogy kérem, a vasút hanyagsága miatt ezt az nidainnkat most üresen hagytuk. Nem mondhatjuk, mert az olvasót ez nem érdekli. Az olvasó |ó és szfnvonaias anyagokat szeretne olvasni a lapban. Nem érdekli az a háromnapos idegeskedés sem, amíg az újabb anyagokat előteremtettük, de a vasutakat érdekelhetné. Nem, nem a lup, hanem az, hogy a rábízott küldeményeket pontosan és Időben tóvá- bítsa a címzetthez. Különösen ekkor, ha elég busásan meg is fizetteti. Sajnálunk, hogy néhány nappal a vasutasok ünnepe előtt ezt el kellett mondanunk. Tudjak, hogy kicsiség az egész, de bizalom általában ilyen kicsiségeken mú- Itk. —tó— A SZISZ IFJŰSÁGJ UTAZÁSI IRODÁJA az érdeklődés középpontjában A fiatalok világ járásé nak gyorsuló üteme mindenütt é- rezíiető, így a mi köztársaságunkban is. Mind több fiatal turista fordul a SZISZ Ifjúsági Utazási Irodájához, amely a csehszlovák fiatalok — de nemcsak a SZISZ-tagok, hanem minden 15 és 30 esztendő közötti érdeklődő — utazását Intézi. Ennek igen egyszerű a magyarázata: az utazási iroda igen gazdag lehetőségeket nyújt. Európa minden szocialista országába, ezenkívül Mongóliába, a fejlődő országokba és a kapitalista államokba tér vez ifjúsági társasutazásokat. „Szárazföldi" ifjúságunk természetesen az idén is leginkább a tengerpartok Iránt érdeklődött. A bulgáriai, romániai, jugoszláviai és a színvonalas programokkal és ismeretterjesztéssel egybekötött szovjetuniőbeli utak álltak érdeklődésük középpontjában. Fiataljaink tehát olyan utat választhattak, amely leginkább megfelelt nekik. Mehetnek a napsütötte plázsokra, a baráti országokba a turl9ta szempontból érdekes helyekre, vagy a világ egzotikus tájaira. Az itthoni nyaralásokat is szeretettel és gondosan készítenék elő. A SZISZ Ifjúsági Utazási Irodája lehetőséget nyújt fiataljainknak, hogy megismerjék hazánkat. Az idén hazánk 64 — csupa érdekes — turisztikai központjába szervezett nyaralásokat és Ismeret- terjesztő üdüléseket az utazási iroda. Ebből 45 rekreációs út volt, 19 pedig tematikus tartalmú, (úszás, különböző tanfolyamok, turisztika, nyelvkurzusok). Az utazási iroda még honismereti, kultúrtörténelmi és sportüdüléseket Is szervezett. Fiataljaink előtt tehát a hazat üdüléseknek valóban gazdag választéka áll. Még tart az utazási idény, de a SZISZ Ifjúsági Utazási Irodája már a téli idény és az 1974-es esztendő nyári idényének az előkészítésével foglalkozik. Vladimír Priputen AUSZTRÁL ÉS JAPÁN LÁTOGATÓK AZ IFJÚSÁGI UTAZÁSI IRODA NEMZETKÖZI KÖZPONTJA BRATISLAVABAN A SZISZ Ifjúsági Utazási Irodája nemcsak a ml fiataljainknak nyújt lehetőséget utazásokra és nyaralásra — hanem külföldi fiatal turistákat is vendégül lát Csehszlovákiában. Bratfslavában — ahol a SZISZ Ifjúsági Utazási Irodájának nincsen saját szállodája — nyáron valamely főiskolai internátusbán szállásolja el vendégeit. júliusban az utazási iroda Szlovákia fővárosában 13 ország 2493 fiatalját látta vendégül. A szocialista államokból 2395-en, Nyugat-Európáből és 8 tengerentúlról 98-an voltak nálunk. A legtöbbjük — 1800-an — a Szovjetunióból érkeztek. A Komszomoi vonatja fiatal naftamunkásokat hozott hozzánk. Romániából 275, Lengyel- országból 220 fiatal turista látogatott hazánkba. A központban több mint 100 egyéni turistát szállásoltak el Magyarországról. Jugoszláviából, az NDK-ből és Bulgáriából. A nyugati országokból — Törökországból, Nyugat-Németországből, Franciaországból, az Egyesült Államokból, Kanadából és Ausztráliából 38 turista érkezett. Augusztusban az utazási iroda központja a Ber- nolák utcai főiskolai internátusbán volt. Egy hőnap alatt 57 külföldi csoport — románok, olaszok, szovjetek, franciák, magyarok, lengyelek és angolok váltották itt fel egymást. Augusztus közepén 40 fiatal Japánt látott vendégül az utazási iroda. A japán fiatalok szolidaritásának küldötteiként Jöttek Csehszlovákiába. Augusztusban a legtöbb vendég a Szovjetunióból érkezett — 1801-en —, Romáiéból pedig 304-en voltak vendégeink, 175 lengyel és 136 francia Is járt hazánkban. Ezek a csoportok átlag 2—4 napot töltöttek Brattslavában. Megnézték a várost, a várat, a Slavfnt, a Dévényt, az új építekéseket Hajóval kirándultak a Dunán, megtekintették a Városi és a Szlovák Nemzeti Múzeumot. A szovjet csoportok különböző üzemekben exkurziőkon vettek részt, és elbeszélgettek fiataljainkkal. A Komszo- mol csoportjainak különösen nagy figyelmet szenteltek a Slovnaft, a Technlcké sklo, a BEZ, a Palma és más üzemek, Intézmények SZISZ- tagjai. v. pMit tudsz a VIT-ről? Kiadóvállalatunk és szerkesztőségünk dolgozóinak jelenlétében kisorsoltuk a Mit tudsz a VIT-ről? elnevezésű versenyünk díjait. A szerencse a következő olvasóknak kedvezett: . 1 íííi* IfATpUnái* SIDÖ KAROLY, Baka., 109., okres Streda Dunajská 2. díj: Menuet tranzisztoros rádió PELLE ERZSÉBET, ul. SNP 4., Rimavská So- bota 3. díj: távcső KOVÁCS BÉLA, Moca 53., okres Komámo 4-5. díj: röplabda TÓTH ERZSÉBET, Neded 44., okres Galanta POKOVAI EDIT, Radzovce 563., okres Lucenec 6-8. díj: könyvek 100 korona értékben GÖRÖZDY LAJOS, Cicov 301., okres Komárno SZABÓ ANNA, Senec, Stefániková 1., okres Bratislava-vidiek MAJERNÍK RÓBERT, Váhovce 496., okres Galanta 9-11. díj: tollaslabda-felszerelés TAMASEK MÄRT A, Rúbáfí 272., okres Nővé Zámky ERDÉLYI ÉVA, Kameniőná, Hlavná ul. 95., okres Komárno PERHÄCS VALÉRIA, Biel' ő. 16., okres Trebi- sov 12-15. dfj: könyvek 50 korona értékben MOLNÁR IMRE, Ipeíské Ol'any 64., okres Le- vice A SZISZ KLESlANYI ALAPSZERVEZETE, okres Veíky Krtís JAKAB GÉZA, Ptruksa 25., okres Trebisov SZÄRAZ BÉLA, Vojnice 1029., okres Komárno A nyerteseknek szívből gratulálunk! tsztelet az ember szórT galmának, az alkot- níakarásnak és alkot- nltudásnak. Tisztelet, még akkor ts, habár magánérdekeket szolgál, de magában hordozza oagy kíséri a közérdek szempontjait Is. őszinte tisztelet és segítő fó szándék illeti mindezt, ha a két érdek — mármint a közé és az egyéné — békésen megfér egymás mellett, valahol azonosul egymással, kiegészíti egymást. Ez a segítő szándék vezeti a társadalmat Is, amikor térítésmentes és térítéssel fáró tetemes kölcsönökkel, emberek tízezreit segíti el addig az elhatározásig, hogy házat építsenek. Manapság sokan építenek házat. A „ház“ helyett most szándékkal nem írok „otthont", s hogy miért, azt az alábbiakban megmagyarázom. m m Vidéki ismerősöm konyhaasztalánál közepes minőségű bort iszunk, a vendéglátó saját termésű borát. A gazda nem dicséri, inkább ócsárolja Italát és Őszintén megmondja, hogy Ö valójában csak a Szürkebarátot szereti, a hétdecis palackozása magyar tmportitalt. De ritkán Iszik belőle, pedig az üzletben vehetne, a kocsmában mérik. Nem a pénzt sajnálja érte, nem azt a pénzt, amelyből nagyon sok Szürkebarátra Is telne neki... Ö- sztntén beismert: ~ A magamét kell innom, mert hát dögire terem — évente öt-hat hektónyt. A fóliasátrak alatti , palántát vagy az utcát meg pazarlás CSAK AZÉRT IS!-HA ÜGY DUKÁL? lenne öntözni vele. jobbat termeszteni meg nem és nem tudok, nem szőlőnek való föld ez mifelénk.“ — Hát akkor meg minek termelt — kérdem meg kihívóan, és már témánál is vagyunk. — Mert mindenki termeli, és..." Nehéz lenni pontosan t- déznl, hogy vendéglátóm milyen kínosan magyarázta meg, hogy ma már csak e- meletes házat „illik“ építeni, az alá pedig borospince dukál, persze a pincébe hordó, a hordába meg bor — természetesen saját termés. A párbeszédre azután került sor, hogy vendéglátóim sorra megmutogatták a ház hat szobáját, elmondták a bútorok, a szőnyegek árát, láttam a garázst, a kocsit, a borospincét, ahol nem lehetett leülni, mert az az átkozott talajvíz akkor öntötte el negyedszer. Hozzá kell termi, hogy a konyhában beszélgettünk a kopott hokedlin tlcsörgélve. Nem, nem a csempézett tiszta konyhában, hanem a házhoz toldott nyárikonyha asztalánáll. A gazda negyvennégy é- ves. Húsz esztendeje nős, s ez alatt az idő alatt háromszor építkezett. Először ötvennyolcban, amikor az anyós hosszú parasztházából keresztházat épített, e- löl két hármasablakkal. Öt év múlva a második építkezést több körülmény tette indokolttá. Megtetszett neki egy ház, és 6 ts olyat a- kart. Apró cserepesei, fürdőszobával, vízvezetékkel, pincével, manzárddal. A régit el akarta adni, de nem volt rá vevő, így hát nekilódult, ledöntötte, és felépítette a helyén az apró cserepes, fürdőszobás, manzár- dosat. Tavalyelőtt emberem berúgott a búcsúi mulatságon, közben összeákadt egy korabeli társával, aki Ócsárolta a házát, és dicsérte a magáét, mert az emeletes. Majdnem verekedés lett a szópárbajból. Emberem dobra verte a házat, szerencsésen eladta, és azon nyomban ismét építkezni kezdett. A zárszámadáson lói fizettek, a vevő sem garasoskodott, a takarékban is volt valami, és persze kölcsönt ts szépen adott a bank, az udvaron ott állt a régi kocsi, a gazdában pedig még mindig forrott a méreg. Dühös volt, büszke és erős, így hát kora tavasszal a faluszélt szölöskertben lerakta az emeletes, hétszoba-kony- ha-fürdöszobás, borosptncés, nyári konyhás házat, ösz- szei beköltöztek. Ugyanekkor meghalt az anyós, berukkolt a fiú, és szeptember egytől gimnazista lett a lányából ts. Már a harmadik liter bort isszuk. A gazda mindenáron a pincében akarja folytatni a társalgást, mégpedig úgy, hogy téglákra rakott deszkából szigetet ácsol a borospince házitengerén. Mert hát azért van az a pince — mondja, de szerencsére sikerül lebeszélnem, mondván, fáj a bal vesém, félő, hogy megfázunk, vagy ler'észegedve belefulladunk a talajvízbe. Megsértődik, de aztán megbocsát, hiszen értékes pára nála a vendégfia: belülről ts láthatja, mi mindent szerzett 6 a két kezével. ö mondta így, nem én akarom sértegetni, tudom hogy a két kezével dolgozik, nem nagyon van rá panasz. Legfeljebb azok mondanának rá rosszat, akik t- rigyltk öt, és az övénél csak azért is nagyobb, cifrább házat építenek majd. XXX Es lámI En nem irigylem őt, mégsem a legjobb oldaláról mutatom be, mert hát... Megbántani sem akarom, ezért Is jogadom el a meghívását. Megígérem, hogy szüretre elmegyek majd hozzá. Azt mondja, akkor már kész lesz az új kerítés ts. Nem vaskapu lesz, mint ahogy azt manapság még csinálják. Díszes, cifra betonkerítést tervez. Néhány faluval odébb van egy ü- gyes sírkőfaragó, aki otthagyta a gyásztpart, és ráállt erre az újfajta kerítés- készítésre, mert ez minden sírkőnél jobban fizet. Akad már néhány Ilyen kerítés a környéken... En meg hallgatok, Iszom a savanyú bort, és furdall a lelkiismeret — hogy mtdezt meg ts írom, a vendéglátás normái szerint pedig csúnyán visszaélek a vendégjoggal... De hát nehéz mindezt szó nélkül hagyni, annál Is inkább nehéz, mert nem e- gyedt példa, mondhatnánk, jellemző már. Mert ugye nem nehéz ráakadni en i- lyen lakatlan, rideg emeletes házakra, fülledi nyári konyhákra? Amikor látom, sokadszor ts elszomorít, hogy az emeletes kispala- ták mellett meghúzódó nagykunyhók tulajdonosa egy és ugyanaz a személy. Nagyon nagy dolog, hogy ma már kunyhóban senki sem lakik. S még nagyobb az, hogy az emberek családi háznak mondott palotákat építenek, mert dolgoznak, s amiért megdolgoznak, az az övék. Igen ám, de hát valóban magáénak mondhatja-e például az én emberem a maga harmadik házát, ha egyszer a nyárt konyha asztalánál, a hokedlin ülve beszél, s a kényelmes szobai fotelekről szólva mindenekelőtt az á- rukaí említi? Búcsúzom. Szám íze nem az irigységtől, a bortól savanyú. Bosszankodom. Szerettem volna valamit megmagyarázni ennek az embernek, de... Megpróbálok azzal vigasztalódni, hogy vendéglátóm gimnazista lánya, katonafia bizonyára megértik, hogy amiről most szóltam, még akkor sem hántás, ha az apa úgy érzi ts. KESZELI FERENC
