Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-09-11 / 37. szám
. Mt .rir,. VT ■*» ' *• > . .f* - >>. -■ A KÖZÖSSÉGI EMBERÉRT Hosszú évszázadokon keresztül olyan volt a tudományok fejlődése, hogy az a tudás, amelyet az iskola, főiskola, egyetem adott és bizonyítvánnyal, diplomával szentesített, a munkakörök túlnyomó többségében elegendő volt az egész aktív életre. Ehhez a tudáshoz párosultak az egyes munkaterületek, munkakörök sajátosságainak megfelelő gyakorlati tapasztalatok, elméleti ismeretek, melyeket a munka során vagy ahhoz kapcsolva könnyen meg lehetett szerezni. Az elmúlt évtizedekben viszont a tudományok fejlődése úgy meggyorsult, hogy az oktatási intézmények semmilyen szinten nem tudnak olyan szakembereket kibocsátani, akiknek tudása hosszabb ideig megfelelne az élet támasztotta gyorsan változó követelményeknek. Sok ismeret gvorsan elavul, a hagyományos szakmákat újak váltják fel. gyors és állandó mozgásban, fejlődésben van a tudomány, a technika, a gazdasági élet, az ember egész élete. Hogyan tartson lépést az iskola ezzel a gyorsulással? Változtassa folyton oktatási anyagát, óraterveit, tanterveit? Bizonyos, hogy a jövőben több és gyakoribb ilyen változtatásra lesz szükség, mint a múltban volt. De mindazok, akik ismerik az oktató-nevelő munka természetét, egyöntetűen vallják, hogy nem ez a megoldás helyes útja. A folytonos változtatások megfosztják az oktató-nevelő munkát attól a stabilitástól, a- mely sikerének az egyik előfeltétele; és magukban hordják a gyors, elhamarkodott intézkedések veszélyét, amelyek a műveltségi anyag egyes részeit korszerűbbé tehetik ugyan, de az egész anyag szerves, logikus felépítését megbontják. Ez pedig többet árt, mint használ. Hasonlóképpen fenyeget az a veszély is, hogy az iskola lépést tartva a tudományok fejlődésével, a tantervben foglalt régi ismeretekhez folyton újabb é; ú- jabh ismereteket ad hozzá, ezzel pedig úgy megnöveli a tananyagot, hogy a tanulók többsége képtelen el- sajátítani. A CSKP és az SZLKP KB júliusi plénuma igen beha- 5 tóan foglalkozott iskoláink és iskolarendszerünk prob- I lémáival. Mindkét plénum arra a megállapításra ju- I tott, hogy nem azonnali reformmal, hanem az iskolai t nevelő munka állandó javításával és majd későbbi alaposan megfontolt elvekkel lehet változtatni. Ma már a pedagógusok között is egyre általánosabb lesz az a vélemény, hogy az iskolának a jövőben nem a növendékek minél nagyobb lexikális tudására kell törekednie. Az iskola fő feladata egyre inkább a gondolkodó és problémamegoldó képesség fejlesztése, a folytonos továbbtanulás igényének a felkeltése és a tudás gazdag világában való tájékozódás eszközeinek a megismertetése. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a tárgyi tudás, az általános és a szakműveltség elvesztette értelmét vagy jelentőségét. A gondolkodó képesség, a tudásvágy csak meghatározott ismeretek és készségek elsajátításával fejleszthető. Az iskola előkészít a felnőtt életre. Hogy ezt jól | vagy rosszul végzi, az nemcsak azon múlik, milyen ismereteket nyújt, hanem azon is, hogy demokratikus vagy antidemokratikus szervezetben és szellemben ne- J vel e. A mi szocialista iskolánk kétségtelenül alapjai- | ban demokratikus, mert a legszélesebb dolgozó rétegek számára teszi lehetővé a művelődést. Azok a fiatalok, akik a szocialista közösségi élet elveit és szó- I kásáit elsajátítják, az iskola serkenti és felkészíti őket, hngy felnőttkorukban ne zárkózzanak be munkájuk és családjuk szűk körébe, hanem aktív társadalmi tevékenységet folytassanak, aktív részesei legyenek hazájuk közéletének, és kísérjék figyelemmel a népek életének alakulását országuk határain túl is. / 73 37 A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXII. évfolyam — 1973. Sze^mber 11. An 1.— Ke» Elég, ha csak néhányat idézünk fel eredményeikből. A Dunajská Streda-i (duna szerdahelyi) járás mező gazdászai az idén 21 OOü hektáron értek el 50 má zsán felüli átlagos termés hozamot, a komáméi járás szövetkezeteiben 45 mázsa volt az átlagos termésho zam, a nyugat-szlovákiai ke rületben 11 mezőgazdasági üzem érte el a 60 mázsás hektáronkénti hozamot, jó tudni ezekről az eredmé nyékről még akkor is, ha már közismertek. Mezőgazdászaink bátran megbirkóztak a természeti és más nehézségekkel, miért ne idéznénk hát most fel munkájuk kellemesebb oldalát, azt, aminek mindnyájan ö- szintén örülünk. ürülünk és értékeljük. Nitrán legmagasabb pártós kormányképviselőink kezéből Stefan Ferenczei, az SZLKP dunaszerdahelyi járási bizottságának első titkára vette át a járás nevében a Köztársaság Érdemrendjét. A magas elismeréshez mi is gratulálunk és... köszönjük. Csak így, egyszerűen. Mi, akik a dunaszerdahelyi gabonából készült kenyeret esszük. A járás mezőgazdászainak munkájáról nemegyszer tudósítottunk az Cj Ifjúság oldalain is. Most az üres gabonatáblák láttán is kellemes érzés tölt el bennünket. Z. Még a legszebb bokréta is egyszer elhervad. Az a- ratókoszorú is idővel veszít a varázsából, egy viszont maradandó: azok munkájának az eredménye, akik a koszorút fonták, me zőgazdasági dolgozóinké. Okét ünnepelte az ország Nitrán, őket és becsületes munkájukat, az új kenyeret és az idei mezőgazdasági év eredményeit. Fáradt estéiket, hajnali munkakezdésüket. és azt az igyekezetüket, hogy mindnyájunk asztalára bőségesen jusson kenyér és kalács. , Gazdag volt az idei év, bátran állíthatjuk. AZ Ül KENYÉR ÜNNEPE
