Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-01-23 / 4. szám
I 8 új ifjúság — Sue, Itt vagyokl — kiabált Danny, és pezsgősüveggel a kezében, beszaladt a konyhába. . — Pénzre tettél szert? — kérdezte a fiatal nő, leplezetlen gyanakvással. — Nem loptam. Gyere, koccintsunk, emlékezzünk a régi szép időkre. — Nem akarok a múltra emlékezni. Most J61 érzem magam, Akartál valamit mondani? — Sue... ezer font sterlinget kínáltak föl egy nevetséges kis munkáért. Tudom, hogy ostobán hangzik, de így van. — Senkinek sem ajándékoznak e- zer fontot a szép szeméért... — Emlékszel Millerre? Ö mondta, hogy ismer egy gazdag családot, a- zotknak van szükségük segítségre. Minden törvényes. Megkérdezheted Millert. Estére el kell mennem hozzájuk... — És fel kell törnöd a páncélszekrényt — fejezte be e mondatot csüggedtein Sue. — Ez az egyetlen dolog, amihez értesz. — Ezeknek — folytatta Danny zavartan — meghalt a bácsikájuik, és az egész vagyonát a páncélszekrényben hagyta. Sajnos azonban, a zár rejtjelét senki sem tudja, mert az öreg halála előtt megváltoztatta. Beismerem, mindez valóban gyanúsan hangzik, de Miller érdeklődött, és biztosan tiszta az ügy. Ne aggődj, Sue, soha többé nem teszek törvénybe ütköző dolgot, nem kerülök börtönbe. Az a négy év a rácsok mögött kiokosított. x — ön Moore? — kérdezte a magas, fekete hajú lány. — Jöjjön be! A ház fényűzően volt berendezve. Danny körülnézett, és arra gondolt, ilyen környezetben szeretné Sue-t látni. — Itt vannak a fivéreim: Nigel, Terence, Charles. Nigel finomkodva intett, a másik kettő meg sem mozdult. Hanyagul a kan daliénak vetették hátukat, és rábámultak. — Szóval, te vagy az a börtöntöltelék, a páncélszekrény-szakértő? mordult rá Charles mogorván. — Jó lesz ügyelnünk az ezüstökre, még a kezedhez ragadhat valami. Valamennyien átmentek a dolgozószobába. A sarokban óriási páncél- szekrény állt. — Az öreg megváltoztatta a rejtjelet. Egvébként Is egész életében rossz tréfákon törte a fejét. Na, kezd] hozzá! — Mintha a pasas nem hlnne nekünk — szólt Terence, — Börtön- töltelék, és még bizalmatlan is. — Fogd be a szád — nivallt rá a lány. — Kezdem megérteni, hogy miért utált úgy bennünket a bácsikám. — Ez a nagybátyjuk képe? — kérdezte Denny a falon függő fest* ményr° mutatva. — Ki más volna? — morogta Charles. — S ha már Itt tartunk, a festmény háta mögött is van egy páncélszekrény. Régi típus, a falba van beépítve. — Azt akarják, hogy azt Is nyissam ki? — Elég egvet Is kinyitni. — Melyiket? — Válaszd ki magad. — Hát ez meg miféle játék? — Nincs itt semmiféle játék, fiam. Halálosan komolyan beszélünk. A- karsz keresni ezer fontot, vagy nem? Ha kinyitod a páncélszekrényt, gazdag leszel. Miért kérdezősködsz hát feleslegesen? — Ezt könnyebb kinyitni — mondta Danny, a kép mögötti páncélszekrényre mutatva. — Rendicsek, a tiéd! Most magadra hagyunk, ha elkészültél, szőlj. x A páncélszekrényben több mint hatvanezer font sterling volt. A lány szeme Is felvillant a pénzéhségtöl. Charles mindjárt kiválasztott néhány bankjegyet, kétszer is átszámolta, majd odaadta Dannynek. — ötven font sterling? — ráncolta a homlokát Danny. — Mit jelentsen ez? ' — Azt, hogy gyorsan tűnj el, mert máskülönben hívjuk a rendőrséget. Mit gondolsz, mi lesz veled, ha üt találnak, és elmondjuk, hogy betörtél nálunk? Fél óra múlva már hűvösön vagy. Danny ökölbe szorította a kezét. Terence kezében azonban fegyver villant, és Danny elsápadt. Hallottad, mit mondott a bátyám? — Mindnyájan söpredékek vagytok — mormolta Danny —, hazug csalók. 3lőre tudhattam volna... — Nem tudsz te semmit — vígyo- rodott el Charles. — Ha tudtad volna, semmi pénzért nem jöttél volna el. — Miért? — Azért — vette át a szót a lány —, mert bácsikám a halála előtt gyáva, pénzéhes kukacoknak nevezett bennünket, és kijelentette, rávesz bennünket árrá, hogy életünkben egyszer merész lépésre szánjuk el magunkat... — Sokat fecsegsz — szakította félbe Terence. — Hagyd csak — szólt rá Charles —, most lesz csak szórakoztató. — A bácsikám kijelentette, ha gazdagok akarunk lenni, ki kell választanunk, melyik a kettő közül az Igazi páncélszekrény. Ha a rosszat választjuk: bumm! a levegőbe repülünk. Miért sápadtál el, fiam? Terence, vezesd ki a fiút. Danny tántorgott, térde kétszer is megroggyant. Csak most értette meg, milyen veszélyben forgott. — Várjanak, várjanak — kiáltotta, és visszafordult. Az ajtót azonban gorombám becsapták előtte. Kopogtatott, csengetett, aztán futni kezdett, ahogy csak a lába vitte. Szörnyű robbanás hallatszott, , á ház egyik szárnya a levegőbe repült. Tégla, fa, repült mindenfelé. A házban levők közül senki sem élhette túl... Danny egyre azt hajtogatta magában, hogy nem ő a hibás Meg akarta nekik mondani ott az ajtóban, hogy kíváncsiságból kinyitotta a másik páncélszekrényt is, de ott nem talált semmit, ezért vissza becsukta. Szerencsére a pokolgép időzítve volt. Megtapogatta az ötven fontot a zsebében. Végeredményben szerencséje volt. Mégis elviheti Sue-t egy kis kirándulásra. A z a megtiszteltetés ért, bogy a „Képes Hét“ című újság felszólított, írjak színi bírálatot Balzsam Géza „Langyos víz“ című színművéről. A darabot a bemutatón tekintettem meg, mert a lap ragaszkodott hozzá, hogy a kritika már a következő napon megjelenjen. Előadás után rögtön hazamentem, főztem egy nagy Ibrik feketét, aztán elolvastam néhány régi színházi kritikát, hogy mégis fogalmam legyen a műfajról. Jegyzeteim áttanulmányozása után, gondos munkával, a következő bírálatot kanyarítot- tam ki: „Elöljáróban feltesszük a kérdést, vajon helyesen tette-e a Pó- sa Lajos színház, hogy műsorára tűzte Balzsam Gézának, a népszerű görkorcsolyázónak, „Langyos víz“ című színjátékát. E kérdésre, ha jóhiszeműen akarunk válaszolni — és miért ne tennők ezt —, nem felelhetünk sem határozott nemmel, még kevésbé határozott igennel. Ügy véljük, leghelyesebb, ha nemigennel válaszolunk, a harcos talányosság nevében. A darab, mely látszat szerint a szokványos ötszög-história, egy vidéki patlkusné és a hozzá tartozó négy férfi vergődését mutatja be a ferencjózseft idők erkölcsi posványában, ahonnan csak osztálykorlátaikba kapaszkodva tudnak Időnként kiemelkedni. Ez az erkölcs- és korrajz, mely jószerivel minden külsöséges modernkedést elvet, sajna, nem tud túlemelkedni a kispolgári entel- lektüel morallzálásra hajlamos szemszögén, ami különösen az Indokolatlanul szentimentális harmadik felvonás huszonkettedik jeGÄBOR BÉLA: lenetének negyedik mondatában jelentkezik szembeszökően. Ez a magyarázata annak, hogy a darab szerkezeti egységét megbontó dinamizmus, a második felvonás zárójelenetében darabokra törik, és a feszültség áttevődik a jolán- Béla tengely Irányába, miáltal teljességgel érthetetlenné válik, hogy Cslszlikné miért szajházza le lányát, amikor a bordélyházban találkozik vele. Egyébiránt a színmű legsikerültebb része kétségtelenül Panni és Trüntyőke jelenete a gőzfürdőben: különösen emlékezetes az a pillanat, amidöD a két elvált assz szony kilép a melegvízből: jellemük akkor domborodik ki a legplasztikusabban. Igaz viszont, hogy a hidegvíz-melegvíz szimbóluma Itt vélik leginkább kafkal szürrealizmussá, megbontván azt az objektiven szubjektív képet, a- mely a belülről-klvülről ábrázolást mit erkölcsi kategóriát szug- gerálja. Sokkal szerencsésebb kézzel nyúlt az Író Jolánhoz, amelynek érdekes és sokrétű figuráját Flaubert „Bovaryné“ című regényéből lopta. Különösen tetszett az a jelenet, amidőn Jolán, húgát és Ivánkát egyazon ládába csomagolva gyorsáruként feladja Zalaegerszegre. Erőltetettnek tartjuk azonban az esküvői képet; különösen bántó volt az anyakönyvvezető derekát átövező nemzetiszín szalag naturalizmusba hajló szélessége. Ezen a későbbi előa dások során úgy lehetne segíteni hogy lenyírnak belőle néhány centit. Persze, sok mindent számon kérhetnénk még az írótól, aki a tehetség jeleit, egészen az első felvonás harmadik jelenetéig, magán viseli. Így például teljességgel érhetetlen és megmagyarázhatatlan, miért nem találkoznak Muckó és Csabacsutl a híd alatt, holott e találka megbeszélése e- lőttünk történt a gázmérgezéssel egyidejűleg. Azt sem értjük, mtért „kell“ Lacinak lemosnia -magáról a meggyilkolt kucséber vérét, holott a vitában ő maradt alul, amikor a gallérokkal megszökött. Szerintünk, ha az író az öt nászéjszaka azonos momentumaira építette volna e mű eszmei épületét Iluska boldogságának nem lett volna akadálya az a hármas Iker, amelyet Gusztinak szült tévedésből. A színműt Fűz Andor rendezte szemérmesen szenvedélyes tónusban. Az előadás meglepetése Murok Ilona, aki eredményesen küszködött a nem neki való, testére szabott szerepben. Méltó partnere volt — bizonyos lókig — Ramaty Ödön. A népes szereplő gárdából, hely hiányában még csak a következőket emeljük ki: Antal, Bakos, Batta, Csendes, Csengery, Cicsák, Debrődi, Erdős, Fodor és Fuchs. Czilléi ülrik díszletei kitűnően alkalmazkodnak a korhű hangulat hiányához, a kifejező jelmezeket özv. Pőkainé készítette." Reggel nijölcRor fejeztem be a kritikát, “tniver ífSs Hözben többször Is elaludtam. Miután még egyszer átolvastam művemet, kételyeim támadtak. Ezt a kritikát csak azok értik meg, akik látták a darabot, ez ötszáz ember: ebből megveszi az újságot ötven, elolvassa a kritikát tíz. Akik később nézik meg a darabot, nem fogják a kritikámat utólag elolvasni. Vajon érdemes tíz ember kedvéért egy kritikát százezer példányban kinyomtatni? Nem hiszem. A színház Ismeri a véleményemet az e- lőadásról, mert a rendezővel személyesen beszéltem. És a szerző? Miatta aztán igazán nem érdemes ekkora felhajtást csinálni. Egyszerűen elküldöm neki a krl tlkát levélben. így Is tettem. A kritikát elküldtem expressz-ajánlva a szerzőnek. így ugyan elestem a cikkért járó honoráriumtól, de legalább megvan az a jó érzésem, hogy nem népgazdaságunk költségére szereztem magamnak egy haragost. • „FIATAL PRÖBÄLKO ZÖ“: Versel nagyon kezdetlegesek, s nem látjuk bennük a fejlődés lehetőségét sem. Egy példa talán: /Te vagy az kedvesem, ki boldoggá tesz eogem,/ Kinek gyöngéd szava, szerelmet kelt bennem,/ A nap minden percében, csak Terád gondolok,/ S kifejezni szavak kai, én ezt nem is tudom./ — Sajnos, az utolsó sorával egyet kell értenünk. Valóban képtelen a szavakon u- ralkodni — ízzel, fénnyel, költészettel megtölteni őket, és nem utolsó sorban gondolattal. Az Írásról lebeszéljük, a tanulásról, az önművelésről azonban nem. • „Azurit“: „Baratailm, barátnőim közül sokan jó véleménnyel vannak verseimről, másoktól pedig ^negatív értékeléseket kapok.“ — írja levelében. Nos, verseit elolvasva, úgy érezzük, hogy nem a barátainak van igaza. Vegyünk talán néhány sornyi példát eredeti helyesírásban: Félelem című verséből: /Rámlapadt éjszaka/ szorít/ folytogat/ lázadó gondolat/ felmetszi/ torkomat/ ragacsos sötétség megbénít,/ elszívja értelmem,/ Én véremmel/ megváltom életem./ stb. Nagyon kevésre jogosító sorok e- zek. Hiányzik belőlük a költészet, a gondolat eredetisége, mélysége, a költői kifejezőerő. Ügy gondoljuk, hogy először azt kellene tisztáznia, hogy miért is a- kar versét írni, ml az, amit hozzátehet a „világhoz“. Mert a költészetben nem kevesebbről van sző, mint a „világ“ újrateremtéséről... • „BEST“: „Szeretném tudni, érdemes-e tovább foglalkoznom versírással, vagy csak a vers szereteténél maradjak meg.“ Írja levelében. Mindjárt elöljáróban leszögezhetjük, hogy csupán a vers szeretetét ájánljuk. A tehetség ugyanis ilyen sorokat nem írhat le — /A Nap a horizontba bukik/ Kecsesen át is lépi azt/ Mosolyog utolsó sugaraiban/ S boldog ki felfoghatja azt.// Beragyogja a féltekét/ Utoljára aznap/ Felkel másnap fekhelyén/ A Keleti azúrban./ — Lebeszéljükl Uveszterl számunkban, felkértük olvasóinkat, írják meg véleményüket, bízhatunk-e abban, ha az iszákos udvarló azt ígéri, hogy a házasság után megváltozik és megjavul. Azóta egyre több levelet kapunk, egyre többen fejtik ki a véleményüket, és ez azt bizonyítja, hogy rovatunk első vitatémája valóban élő probléma, sok fiatalt izgató kérdés. Mai számunkban további leveleket ismertetünk. Édesapámat még nem láttam részegen Diáklány vagyok. Édesapámat még soha nem láttam részegen, és ennek szívből örülök. Sajnos, én is láttam sok kétségbeesett asszonyt, sfró gyereket, amint a kocsma előtt azon tanakodtak, hogy miként csalhatnák haza a részeg apát. Láttam szégyenkező asszonyokat, akik mint valami rakoncátlan állatot, úgy vezették haza az alkoholtól eszét és erejét vesztett férjüket. Szörnyű jelenség ez! Sajnos, a mértéktelen alkoholfogyasztás nagyon elterjedt az ifjúságunk körében. Sok falast kocsmában csak formálisan hirdeti a felfüggesztett tábla, hagy 18 éven aluliakat alkohollal nem szolgálják ki. Megrovásban kellene részesíteni a kocsmárosokat, szigorúan meg kellene büntetni őket, ha hasznot hajszolva még az alapiskolás vagy a 15 16 éves gyerekeket is kiszolgálják féldecivel és sörrel. Arről, hogy az udvarlú a házasság után le tud-e szokni az ivásról, az a véleményem, hogy ha a házasság előtt erre nem képes, utána duplán nem lesz hozzá kellő ereje. Sánta Margit Sajnos nem hihetünk Eddigi tapasztalataim meggyőztek arról, bogy az alkoholfogyasztás óriási méreteket öltött hazánkban. Sajnos a ma! fiatalok egyre több alkoholt fogyasztanak. Mér gyerekkorukban elkezdik az ivást, és annyira rászoknak az italra, hogy később képtelenek arról leszokni. Erről tanúskodnak a rendezetlen családi viszonyok és a válások is. Sok lányban felmerül a kérdés, hogy iszákos udvarlója megjavul-e a házasság után vagy sem. Szerintem a 30 százaléka igen, 70 százaléka nem javul meg. Azt, bogy ki javul meg, nagyban befolyásolja a családi légkör, a házastársak egymás közti viszonya, megértése és nem utolsó sorban a nemi élet kiegyensúlyozottsága. Aki komolyan alkoholista, annak már nem hihetünk az ígéreteiben, mert az iszákos ember csak erős akarat árán tud leszokni káros szenvedélyéről, viszont az alkoholisták között kevés az erős akaratú egyén. Éppen ezért az tszákosságot nagyon nagy emberi hibának tartom, hiszen ezek az emberek odáig jutottak, hogy már képtelenek saját magukon segfteni. Aki alkoholista, nemcsak a szeretet terén rövidíti meg a családját, hanem az a- nyagiakkal is megcsalja. Az iszákos férjek íizetését postán kellene eljuttatni a családjukhoz, falvakon pedig a helyi nemzeti bizottságnak számon kellene tartania azokat a családokat, ahol az apa alkoholista, időnként meg kéne látogatniok ezeket a családokat, hogy betekinthessenek az életkörülményeikbe. Szükség szerint, ha a család is úgy kívánja, az üzemek vezetőinek, a helyi nemzeti bizottságoknak kellő segítséget kellene nyújtaniuk abban, hogy az apát elvonókúrára, orvosi kezelésre vigyék. Bartalos Szilveszter, Trstlce Az alkohol méreg A tudósok véleménye szerint az alkohol méreg. Helytelen az a felfogás, hogy a kis mértékben fogyasztott szeszes ital teljesen ártalmatlan. A valóságban a kisebb mennyiségű szesz is romboló munkát végez a szervezetben. Csaknem minden alkoholista mérsékelt ivással kezdte az italozást, amíg az ital élvezete teljesen a hatalmába nem kerítette. Azt is tudjuk, hogy a bűncselekmények nagy részének az elkövetésében Is közrejátszik az alkohol. A részeg ember nem tudja megfontolni a cselekedeteit, nincs tekintettel az embertársaira. Ezért nem csoda, hogy a feleség és a gyermekek remegve várják a részeges apa hazatértét. Az ilyen ember mellett csöppet sem nyugalmas az élet, hiszen aki részeg teljesen kivetkőzik emberi mivoltából. Az sem változtat a helyzeten, hogy amikor a részeges ember kijózanodik, megbánja helytelen viselkedését, káros cselekedeteit. Ilyenkor az Iszá kos fogadkozik, hogy megjavnl és minden megváltozik. Az ígéret azonban a legtöbb esetben csak ígéret marad. Az iszákos embernek nincs annyi akaratereje, hogy ie tudjon szokni káros szenvedélyéről. Legjobb, ha az ember teljesen elzárkózik az alkoholfogyasztástól. Ezt már fiatalkorban tudatosítanunk kell magunkban. Ha fgy cselekszünk nemcsak az alkobolfo- gyasztás káros szenvedélyének nem válnak a rabjává, hanem sok betegségtől is megmenekülünk. Ezért az egészségünk érdekében is ajánlatos, ha kerüljük a szeszes italokat és csupán üdítő gyümölcslét, limonádét és kofolát iszunk. Czap Mária, Matovce Van-e egyáltalán megoldás? Hosszú gondolkodás után én is tollat fogtam, hogy megírjam véleményemet a hazánkban egyre jobban terjedő alkoholizmusról. Lehet, hogy naivul hangzik, de véleményem szerint az is e lősegiti az alkoholizmus vészes terjedését, hogy sok üzem közelében kocsmát létesítenek, büfét nyitnak, sőt egyes üzemekben a munkaidő szüneteiben is árulnak szeszes italokat. Elsősorban ezekef az intézményeket kellene beszüntetni. Ezt a véleményemet az élettapasztalat diktálja. 18 éves diáklány vagyok és gyűlölök minden szeszes italt. Nem uk nélküli Kimondani is nehéz ezt a keserves mondatot: Édesanyám megrögzött alkoholista! Elsősorban a kisebb testvéreimet sajnálom, hiszen én már a legtöbb megpróbáltatáson túlestem. Elméletben tudom, hogy az ember mivel tartozik a . szüleinek. De sajnos az életkörülményeim olyanok, hogy aligha lehetek hálás. A szüleimnek csak azért tartozók hálával, hogy a világra hoztak. Bármily szemtelenül is hangzik, de ha akkur tiltakozhattam volna a világra sem jöttem volna. Személyes élettapasztalataimról nagyon sokat tudnék beszélni. Nem akarok panaszkodni, mert utálom, ha valaki sajnál. Életem semmiben sem különbözik azoknak az ezreknek az életétől, akiknek a szülei isznak. Ahhoz, hogy valaki alkoholistává váljék sok minden hozzájá ml. Sokan csalódnak az életben, az emberekben, és bánatukban az alkoholhoz menekülnek, mert nem találnak más megoldást. kiutat. Szerintem ezzel semmit sem változtatnak a helyzetükön, esetleg ideig-őráig megfeledkeznek a kínzó gondokról Házasságon belől sok múlik a kölcsönös megértésen, az alkalmazkodáson. A megértés meggátolhatja, hogy egyik vagy másik házastárs elzUlljék. Szomorú, ha valaki már fia talon alkoholista. Szerintem a házasság után Is megváltozhat, de nem gyökeresen. Egy olyan élettárs mellett esetleg megjavulhat, akit nagyon szeret, és aki hatással van rá. Én személyesen az ilyesmiben nem nagyon bízok. Természetesen lehetnek kivételek, de azok csak kivételek. Elfogult vagyok? Elismerem, de Ilyenek az élettapasztalataim. Van-e egyáltalán megoldás? Nem tudom. Jelige: Az alkohol öl, butit és nyomorba dönt T
