Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-09-04 / 36. szám
/ TALÁLKOZÓ (Augusztus közepén a délnácskoztak a szocialista tábor országaiban működő SZISZ szorvezetek vezetői) ■ tatokat, és sok személyes kap- i csolat "Is kialakult közöttünk, j Az előadások után sokszor haj- i nalig elbeszélgettünk egymással. ■ Az előadások? Kik voltak az előadók? — RoZmberkben pontosan e- lőkészltett műsor várt ránk. j Délelőtt és kora délután a | SZISZ képviselői tartottak elö- I adásokat és beszámolókat, dél- | után és este a kikapcsolódás volt „műsoron“, Ilyenkor röp- labdáztunk, sakkoztunk vagy I éppen a társalgóban ísmerked- ! tünk. Előadást hallottunk pél- j dául a SZISZ főiskolai bizott- | ságának vezetőjétől. Minden j bennünket érdeklő kérdésről U beszámolt, ismertette a tagság szociológiai összetételét, be- szélt az új Idény feladatairól, I SZISZ-nek. A legjobban a te- ningrádiak működnek, műsoros esteket adnak. Tánccsoportjuk, szava lóik, zenészeik Is vannak. Ősszel tartják Moszkvában a Szovjetunióban tanuló csehszlovák fiatalok, SZISZ-tagok kulturális seregszemléjét. Érdekes kezdeményezés született a két legnagyobb szovjetunió- beli SZISZ-szervezetben. A diákok elhatározták, hogy könyvtárat alapítanak, mindenki hoz egy-két könyvet, ebből lesz aztán a könyvtár. Az NDK-belí két Ifjúsági szervezetünk munkája hasonlít a szovjetunióbeli társak tevékenységéhez. Ez mondható el a lengyelországiakról is, akiknek munkáját nagyban elősegíti a Varsóban működő Csehszlovák Kultúra Háza. A magyarországi SZISZ-szervezet ténykedéséről már beszámoltam Az Gj Ifjúság egyik idei számában beszámolt egy jól működő SZISZ-szervezetről, amely Magyarország fővárosában, Budapesten tömöríti egybe azott tanuló csehszlovákiai diákokat. Az elnök Kolár Péter. Amikor ezt a cikket közöltük, még nem Is sejtettük, hogy nemcsak Magyarországon működik SZISZ-szervezet; a Szovjetunióban, az NDK-ban, Lengyelországban és Bulgáriában Is szervezetbe tömörültek az ott tanuló csehszlovák diákok. A SZISZ KB elnökségének kezdeményezésére Idén augusztusban a dél-csehországi Ro2m- berkben találkoztak először az említett országok SZISZ-szerve- zeteinek vezetői. A roämberki napokról Ismét Kolár Péter tájékoztatott bennünket, a budapesti szervezet elnökeként ő Is részt vett a tanácskozáson. x Roímberkbe kb. harminc fiatal érkezett. Kik alkották ezt a a társaságot? — kérdeztük ha- I zatérte után Kolár Pétert. — A Szovjetunióban tizen- I négy alapszervezete van a I SZISZ-nek, ezenkívül három I városi bizottsága és egy moszk- | vai főbizottsága. Képviselőilset I RoZmberkben találtuk. Moszk- I ván, a fővároson kívül Lenln- I grádban, Volgográdban, 0- I gyesszában, Harkovban és Kl- I jevben Is működik SZISZ-alap- I szervezet. Eljöttek a Lengyel- I országban tanuló diáktársaink ■ is; ők Gdáftskban és Varsóban I működnek. Az NDK-ban Lipcse I és Karl-Marx-Stadt az otthona I Ifjúsági szervezeteinknek, Ma- I gyarországon Budapest, Bulgá- I riában Szófia. Csupán a szófiai I képviselő nem futott be, bizo■ nyára valami nagyon nyomós ■ okból. Mi volt tulajdonképpen a I rozmberki tanácskozás célja? — Mindenekelőtt az, hogy a I SZISZ Illetékesei tájékoztassa8 nalc a CSKP Jelenlegi kül- és I belpolitikájáról, vázolják az if- I júsági szervezet törekvéseit. | Átadtuk egymásnak tapasztalaLibusa Pálová, a leningrádi SZISZ-szervezet egyik vezetője Peter Choulik, a moszkvai főbizottság tagja, a Szovjetunió ban működő SZISZ-szervezet főideológusa. felkészített az évzáró gyűlésekre. Hallottunk előadást arról is, hqgy az egyes külföldi egyetemeken és főiskolákon milyen lehetőségek rejtenek az önképzőkört és tudományos munkában. Az egyik este érdekes élménybeszámolót hallhattunk, a berlini VIT-en részt vevő fiatalok beszéltek élményeikről Műsorunk élénk volt, érdekes és tanulságos, az előadásokat pedig számos hozzászólás követte. Elmondom azt is, hogy a három nap alatt több mint ötven hozzászólás hangzott el a rozmberki összejövetelen! Hogyan működnek az egyes külföldi SZISZ-szervezetek? Hogyan élnek az ott diákoskodó csehszlovák fiatalok? — Fiataljaink általában elégedettek az Intemátusokkal és a feltételekkel. Mint említettem, csak a Szovjetunióban tizennégy alapszervezete van a az Oj Ifjúság olvasóinak. Most csak azt Ismételném meg, hogy nagyon jő a kapcsolatunk a csehszlovák nagykövetséggel. Mit kaptál te a roüímherki összejöveteltől? — Mindenekelőtt sok hasznos észrevételt, és sok-sok címet. Remélem, a közeljövőben a tanácskozás résztvevői között még szorosabb kapcsolat alakul ki, s ezáltal érdekesebb, színesebb lesz a tevékenységünk. A szocialista országokban az elmúlt két-három esztendőben alakultak a SZISZ- szervezetek. Lehetőségeink küszöbén állunk még csupán. Bízom benne, bogy a roämberki tanácskozást továbbiak követik majd a jövőben. Riportalanyunk Roímberkbe is elvitte fényképezőgépét. Ott készültek az alábbi felvételei: Kolár Péter felvételei (bt) Mennyit lehetne írni arról, hogy Misikét elütötte egy autó, és Misiké meghalt! A téma igazán drámai, nagy riportot lehetne kerekíteni belőle, sorra nyilatkoztatni a szülőket, a gázoló gépkocsivezetőt, az ügyeletes rorvost, aki már csupán az azonnal beállt halált állapíthatta meg, elővehetnénk a statisztikát, és görMISIKÉ bekkel igazolhatnánk, hogy egyre több gyermeket ütnek el századunk sárkányai, az autók. Csakhogy Misikéről nem lehet így írni, mert Misiké túl közel van a szívemhez, Misikét naponta láttam ugyanabban az óvodában, ahová a lányomat hordtam. Misiké bájos és vidám fiú volt, és módfelett e- szes — de hát egy hatéves kisfiú akkor is szeretetreméltó, ha kevésbé vidám vagy kevésbé fogékony. Misikéről nem tu dók riportot írni, mert kábult vagyok, akár az a szerencsés halandó, akit nem csapott u- gyan agyon a villám, de aki megérezte tüzes ostorának csapását, mert a közelben lévőket szemelte ki áldozatul. Igen, most túl közel csapott le a villám. Most olyan emberkét ragadott el közülünk, a- kit ismertünk és szerettünk, nem T. Z.-t vagy N. M.-et, mint ahogyan azt a lapokban naponta olvassuk, hanem Misikét, akit mindennap láttunk. Mit lehet erről az esetről egyáltalán írni? Mit lehet papírra vetni róla éppen most, amikor az életben maradott többi társ elindult az iskolába, hogy megtanuljon írni, olvasni, számolni? Egy elsőssel kevesebb ül az iskolák padjaiban. Miért? Miért? Miért? Azért is, mert a kormánykerekek mögött egyre több a gáncstalan lovag, a „hős“, a „szépfiú“, a „menő fej“. Azért is, mert egyes városokban még mindig megszerezhető egy üveg konyakkal a hajtási igazolvány. Azért is... Sorolhatnám tovább az okokat, de Misikén ez már nem segít, Misiké nem volt ott a tanévnyitón, Misiké nincs többé. Ha a gépkocsivezetők többsége képes lenne megérezni a- kárcsak egy századát is annak a fájdalomnak, amely a kisfiú szüleit mardossa, a gépkocsi- vezetők többsége talán volánhoz sem merne ülni többé. (bt) I ...Túúúú... ! Túúú — túúú — túúú — túúú — túúú — túúú — túúú — túúú — túúú... képzelje el a nyájas olvasó, aki jó írást szeretne olvasni, milyen dühroham fogná el, és jogos lenne a felháborodása, ha én most arcátlanul oldala- kon-lapokon keresztül mást se tennék, csak túúú-túúznék, s ezzel próbálnám kielégíteni igényét. Előre látom az arcokai, hallom az átkokat, szidalmakat, s egy pillanatig sem tiltakozom, hiszen becsapom, félrevezetem az olvasót, ha írás gyanánt csakis túzgatok, s ezért még van bőr a képemen a honoráriumot is elfogadni. Mindez csupán bevezetője egy témának ... Az alcím: A telefon. Tárcsázok, hívom a telefonközpontot, és megkezdődik a túúúúúzás. Es tart... úgy tűnik, a végtelenségig, mert a szolgálatos telefonoskisasszony bátorkodik munkaterületén ugyanazt elkövetni, amihez nekem évek óta nincs merszem: hagyja, hogy túúúúzgassak. A türelemnek is van határa. Az én türelmemé változó, ám előfordul, hogy száznál több túúúúúzgatást is elvisel. Amikor aztán véget ér, felhívom a telefonszolgálat ügyeletes müszakvezetőjét, s hol dühös, hol kesergő hangon panaszkodom. A drót másik végén rendszerint bizalmatlanul hallgatnak, de előfordult már, hogy bebizonyították: én vagyok a vétkes, mert beteg a készülékem, pontosabban nem az én készülékem, hanem a központé, mert állítólag nem gyullad meg a hívásomat jelző lámpa. Jó, mondom én, majd szólok a bácsikámnak, akinek nagyon jó műszaki érzéke vari. A bácsikám majd bemegy a központba, és megjavítja a lámpákat. En pedig rokoni alapon honorálom a fáradságát. Egy másik eset telefonügyben. Az alcím: Ébresztőszolgálat. 1973. július 18-án reggel öt órára kértem ébresztést. A jármű ugyanis halkor indult — messze külföldre. S furcsamód — épp ekkor nem ébresztett fel a telefon. Köszönet a nyolcvan úti- társamnak, hogy másfél órát vártak rám, így mégsem maradtam le. Reklamálni nem volt időm. Mire pedig külföldről hazatértem, oda lett a hűhóm. Egye a postát a fene, nem reklamálok... De... Pár nappal később ismét pontosan kellett ébrednem, s én naiv, megbízva a postában, ismét telefonébresztőt kértem. Persze miért ne bíznék meg, hiszen tőbbszázszor felébresztettek, eddig csak egyszer mulasztották el, Emberek vagyunk, megtörténik. De hát most másodszor sem ébresztettek fel. Később, miután magamtól is felébredtem, dühösen hívtam a postát, és ezt hazudtam: „Kérem, tegnap este ébresztőt jegyeztettem önöknél, de nem ébresztettek fel, s most lemaradtam egy 9000 korona értékű társasutazásról! Közlöm önökkel, bírósági úton kérem majd a tetemes kár megtérítését. A viszont hallásra!“ A délelőtt folyamán kétszer visszahívtak, próbálták „megmagyarázni a bizonyítványukat", de azért azt sem felejtették el közölni velem, hogy igényem a kártérítésre nevetséges, ne számítsak rá, hogy megkapom a pénzem. No, de hogy majd még hívnak, és tárgyalunk az ügyről. Azóta is hívnak. De nem is folytatom telefonos keserveimet. Rengeteg van belőlük. Kezdve a számlázástól a készülékem feleslegességéig, de beszélhetnék egyes telefonoskisasszonyok nyelvéről, szolgálati modoráról meg sok egyébről ...de inkább abbahagyom. Abbahagyom, és elmegyek a telefon- központba, hogy riporterként beszéljek az illetékesekkel, s meggyőzzem őket, hogy a telefon nemcsak jó, nemcsak csodálatos találmány, hanem átok is, és az is marad, míg néhány alapvetően fontos problémát meg nem oldanak. Tudom, kevés a telefonoskisasszony, de azt is tudom, ez nem ok arra, hogy a kelleténél többet engedjenek meg maguknak. Persze tisztelet a kivételnek. Mert azért ilyen is van! —U— ' ' \ % 41 4 ....
