Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-08-21 / 34. szám
2 9 • • f» 9 * u| ifjúság Irka-firka A kakas meg a horgász Gyermekkoromban udvarunkon annyi volt a baromfi, mini a rostán a lyuk. Édesanyám szenvedéllyel tenyésztette a tarkabarka tollú tyűkokat. Különösen a nemes olasz fogolyfajtát kedvelte a legjobban. Hazánk fővárosában évenként rendeztek akkor baromfikiállítást, s anyám neveltjei nagy érdeklődést keltettek a látogatók körében. Beppó, az olasz kakas és a négy jércé- ből álló háremje nyerte el az egyik kiállítás pálmáját, az aranyérmet. Beppó, a beképzelt és hosszá Ivü farktollal . kérkedő ficsúr, a szemétdombok rettegett pasája! Anyám féltve őrizte a fajok tisztaságát. Nem tűrte a félvért! Csak ennek tulajdonítható, hogy kakasaink között sose tört ki háború. Valamennyi tyúkfajta külön drótketrecben lakott, nem kapir- gálhatott Beppo „rezidenciájában“. Az internált kakasok persze irigy szemmel nézték Beppo szabad mozgását és tyúkcsábító Kiégését a szemétdombon. Karrieristának, pocsék elemnek minősítették őt, persze csak a védelmet nyújtó drótháló mögül... A kihívó kakasoknak szóval Beppo sem maradt adósa, de mert a drótfalat csőrrel vagdosni esztelenség, „az okosabb enged" bölcs elv alapján odébbállt, és büszkén megette magát .'.. Beppo kidüliesztett begyén és hosszú tarkóján csillogott a díszes tollazat. Jóképű olasz jércéi is biztosan első dijat nyertek volna a „tyókfehér- nép" szépségversenyén . .. E díszes baromfi tollazatára fente a fogát a szomszédunk. Szenvedélyes horgász létére keveset törődött a ponty- tyal, a csukával meg a harcsával; a pisztráng, a pénzes pér és a többi lazacféle ingerelte érdeklődését. Csakis ezekre horgászott. Műcsalira fogta a legizletesebb halfajtákat. A pergető horgászok körében az angol gyártmányú műlégy a legtökéletesebb és a legkeresettebb sportcikk. Ám ez nem olcsó importált áru, így sporthorgászaink nemigen juthatnak hozzá. Pénztelen zsebű szomszédunk saját kezűleg készített műcsalira szorítkozott . . . Mülegyet utthon készíteni azonban nem volt könnyű. Szomszédunk nap-nap után szabad idejében a Garam partján ücsörgött. Tanulmányozta a szabad természetet. Mohón leste, milyen légyre kap legjobban a sebes pisztráng. Szorgalmasan gyűjtötte a víztükörre csapódó legyeket, és kémlelte a pénzes pér étvágyát .. . Ez nem hétköznapi „ipari művészet“ nemcsak ügyes kezet és agyafúrtságot, hanem megfelelő nyersanyagot is igényelt. Tarka madárnak és tyúknak a tolla kellett hozzá. Erre vadászott szomszédunk némelykor reggeltől estig, kihullott vagy kitépett madár- tollra, és átkutatta a helyeket, ahol a baromfi fürdik. Ha nem talált semmit, kiment az utcára, és a kakasviadalok színhelyén kutatott a nélkülözhetetlen nyersanyag után. Ha mégsem járt eredménnyel, Beppót, a ficsúrt vette célba.,. Vágtatva üldözte a menekülő kakast. Ha kezébe került, erőszakkal fosztotta őt meg legdíszesebb tarkótollától. Ilyenkor Beppó irtón rikácsolt, mintha nyúzták volna, pedig nem is a bőréről, csupán néhány tollacs- kájáról volt szó . . . ! Az olasz jércék már messziről megismerték a tollrablót. Ha megjelent udvarunkon, szomorú tapasztalatból tudták, ismét rosszban töri az a fejét __ Beppó is riadót jelzett. Figyelmeztetett a veszedelemre. akár az éjjeliőr, ha kigyullad a falu valamelyik háza. Ilyenkor aztán megkezdődött a fülsiketítő baromfikoncert: a tyúkok jajongva kotkodácsoltak, a kacsák rekedten hápogtak, a libák mennydörgésszerűén gágog- tak, mint hajdan Camillus római hadvezér lúdjal, amelyek éktelen gágogásukkal meghiúsították a római kapitő- lium ellen intézett galltáma- dást. SELMEC ADOLF GERULATA „Róma történelmet Irt“ — ezt a címet adta egyik könyvének az ókori történelem legolvasottabb népszerűsítője, Vojtech Zamarovsky. Róma történelmet írt: több mint ezer évig írta saját és a világ sok-sok népének történelmét. Az impérium hatalma egyre nőtt, időszámításunk első századában a római állam birtokába vette Pannóniát is. Akkor hallott először latin szót a Duna mente: római katonaság lépett a mai Szlovákia területére, s a folyó jobb partján, Rusovce mellett felépítette Gerulata nevű táborát. A történészek szerint valószínűleg már időszámításunk 6. évében — a- mikor Tiberius hadjáratot indított a markoman birodalom ellen — jártak rómaiak hazánk területén. 179-ben mélyen benyomultak az akkori germán területre, s a trenőíni vár alatti sziklán látható felirat — VICTOR1AE AUGUSTORUM — máig is az ókori Róma dicsőségéről beszél, egy letűnt birodalom katonáinak hires győzelmét hirdeti. Róma dallamos latin szavakkal bejegyezte nevét Szlovákia területének történelmébe is. Gerulata rendszeres archeológiái kutatása 1964-ben kezdődött a Szlovák Nemzeti Múzeum és a Szlovák Tudományos Akadémia Archeológiái Intézetének közös vállalkozásaként. Az ún. „Bergl“ területén egy római település figyelemre méltó építészeti emlékei láttak hamarosan napvilágot. Ettől délre, az új iskola és a temető mellett, valamint a Rusovcei Efsz parcelláin három temetkezési helyet kutattak át az Akadémia és a Múzeum munkatársai. Dísztárgyak és agyagedények, római légiók pecsétjeivel ellátott téglák, vasból készült fegyverek és szerszámok, a katonai raktárban azóta már megsze- nesedett gabona és sok-sok használati tárgy került elő a föld mélyéből. Több mint másfél évezred után újra emberek állnak a már régen nem tisztelt, csak az antik eposzokból ismert istenek oltárai előtt. Nem Jupiternek és Junónak, nem is az Istenek Anyjának áldoznak, hanem egy halott birodalom emlékének adóznak tisztelettel és csodálattal. A gazdag régészeti anyag nemcsak egy provinciális városka anyagi kultúráját teszi áttekinthetővé a mai ember számára, hanem jelentősen hozzájárul hazánk területe történelmének alaposabb megismeréséhez is, s része szocialista társadalmunk kulturális gazdagságának. 1973 májusban a bratislavai Szlovák Nemzeti Múzeumban megnyílt a Gerulata nevű kiállítás, mely augusztus végéig még megtekinthető. A kiállítás anyagát a Rusovce mellett feltárt római település anyagi kultúrája képezi. A világ egykori urai, az erős hadvezérek és katonák már nem támadnak fel Duna menti sírjaikból. Alkotásaik viszont halhatatlanok, méltóak a XX. századi ember csodálatára is. varga erzsebet egy könyv űrügyén A TERMESZEI KEPE A CSAILÖKOZIEKNEK A közelmúltban a bratislavai Pedagógiai Könyvkiadó gondozásában egy olyan könyv jelent meg, amely méltán számíthat valamenyi csallóközi — de nem csupán a csallóköziek — érdeklődésére. Egy közel másfél évtizedes gondos tudományos kutató munkaeredményét tartalmazza „A Csallóköz természeti képe“ című könyv. A cím nem éppen hangzatos, de a szerző, a Csallóköz szülötte és alapos ismerője, Szabadi János docens, a természettudományok doktora mégis ez mellett döntött. A több mint 310 oldalas könyvben a jói összeválogatott 25 kép szinte újra elénk idézi az 1965. július 17-i borzalmas természeti katasztrófát. Bizonyára sokan ráismernek egykori otthonuk romjaira vagy a szeretett tájakra. Aztán végignézhetnek az új házsorokon. Történelmi szempontból o- lyan különlegességek is vannak a műben, amelyek egészen a régmúltba visznek visz- sza bennünket: megtaláljuk benne a Pannon-tenger térképét, képekkel és térképekkel illusztrálja a szerző a Csallóköz földtani kialakulását. A könyv ebből a szempontból többszéz forrásmunkára támaszkodik, de már a mából is merít. A műben benne van az 1528-ban készült felbecsülhetetlen értékű Lazarus készítette térkép másolata is, és nem kevésbé érdekes az 1550-es é- vekben készült rajz a komáromi várról. A Csallóköz és a Szigetköz együttes térképén a mat Kis-Dunát még lényegesen nagyobb folyónak ábrázolták, mint a Nagy-Dunát. Ez talán furcsának tűnik, de a mellékelt térképrajz erre is feleletet ad. A könyv oldalain is sok a térkép, de még nyolc nagyobb térképmelléklet is kiegészíti ő- ket. A térképek egyike a legfontosabb helyrajzi elemeket mutatja be. A csallóközi ember fő foglalkozása a halászat és a vadászat volt. Vadban és halban nem Is volt hiány. A könyv oldalain megragadtak azok a sorok, amelyek egy különleges halászeszközről, a rácz vejszé- ről szólnak. Hogy nézett kt ez a vejsze? Volt két szárnya, a közepén meg egy kör alakú úgynevezett fej. A fejen levő két bejáraton a hal bemebe- tett, de kiúszni már nem tudott. Ez a halászszerszám éjjel-nappal fogta a halat, a „tulajdonos“ akkor emelhette ki belőle a zsákmányt, amikor a- karta. A mű, vagy ahogyan a szerző nevezi, értekezés, többé-ke- vésbé a szakembereknek készült, elsősorban a mezőgazdaságban dolgozóknak. Az adatok érvelnek, bizonyítanak, ösztönöznek. Aki a statisztikai kimutatásokban és görbék világában csak egy kicsit is jártas, nagy hasznát veheti az ízléses kivitelű, tartalmas könyvnek. A szerző nemcsak a Csallóköz földtani alakulásáról, múltjáról, közelmúltjáról és jelenéről közöl sokatmondó, érdekes adatokat, hanem már a jövő lehetőségeit is teszegeti. A bőséges ismeretanyag évtizedekre előre mutat. A mű kincses- bánya a mai csallóközi fiatalság számára, hiszen a CsallóA rácz vejsze Egy év eredményeiről A fiatal nemzedék szocialista gondolkodásának formálásában, kialakításában rendkívül fontos szerepet játszik a politikai nevelő munka. Ezt tartotta szem e- lőtt a SZISZ Veik? Krtís-i (nagykürtösi) járási bizottsága is tavaly, az 1972/73- as politikai oktatás anyagának összeállításánál. Az iskolaév befejeztével Jura j Mikus, a SZISZ járási bizottságának elnöke értékelte az elmúlt év munkáját. Az oktatás tananyagát a következő pontok alapján válogatták össze: — a CSKP jelenlegi politikája, a XIV. páríkongresz- szusán elfogadott dokumentumokkal Illusztrálva, — a világnézeti nevelés, és a marxizmus-leninizmus elveinek részletezése, — az imperializmus lényegének és a szocializmus ellen irányuló harcának az ismertetése, — a SZISZ-szervezetek munkájának részletezése, a SZISZ I. kongresszusa határozatainak megvitatása. Az első témát „A SZISZ a CSKP segítője és zászlóvivője“ címmel 1886 tag és 206 nem tag részvételével beszéltük meg. A második témát, „A SZISZ az én szervezetem“ 1801 tag és 221 nem SZISZ- tag hallgatta végig. Az előadások, beszélgetések látogatottsága 80-90 százalékos volt. A 10-20 százalékos távolmaradás — eléggé kedvezőtlen arány — azzal magyarázható, hogy sok fiatal a járás területén kívül végzi iskolai tanulmányait. Pozitívumként kell a- zonban megemlíteni, hogy az év folyamán mintegy 700 vitafelszőlalást könyvelhettünk el, s e kérdések sokrétűsége a fiatalok széles körű érdeklődését Igazolta. Legszínvonalasabb volt az oktatás a Dolná Strehova- 1 (alsósztregovai), a vrbov- kad fvarbói) és a pötori (pótorlj alapszervezetben. Az alapszervezetek hibájául írható az, hogy nem tartották be a terminusokat, az előadásokról nem mindig küldtek kifogástalan jelentést a járási szervekhez. Meg kell említeni, hogy nem mindig biztosíiot- ták a magyar nyelvű tananyagot sem. Az oktatás keretében a Velky Krtís-i (nagykürtösi) gimnáziumban hét szakkör alakult, ebből egy a Leninkor. Az első témakör sikerében nagy érdeme van Cer- ník, Kruäüiak és Kvietik elvtársaknak, akik előadásaikkal, önzetlen segítségükkel rendkívül hatottak a szervezetekre. Az előadások szervezői nagy figyelmet szenteltek az ateista nevelés kérdéseinek is. A nevezetes állami ünnepek méltó megünneplése is a témakörhöz tartozott, A februárt győzelem 25. évfordulójának tiszteletére az alapszervezetek 68 előadást tartottak, idős pártvezetőket, régi pártharcosokat hívtak maguk közé, s elbeszélgettek a harcos és nehéz múltról. Zolczer László A FIATALOK MEGÉRTÉSÉRE LESZ SZÜKSÉG A SZISZ kajali alapszervezete a galántai járás legjobb szervezetei közé tartozik. Fenállása óta sok szép eredményt ért el, s ezekre méltóan büszkék lehetnek a tagok. A szervezet klubhelyiségében jél szórakoznak a fiatalok. Itt beszélgettem el Madarász Pállal, a SZISZ-alapszervezel alelnökével is. — Mikor alakult a szervezet és jelenleg hány tagja van? — Szervezetünk közel hároméves. Dicséretére váljék községünk fiataljainak, hogy bár tavaly csak 25 tagja és 12 klubtagja volt a szervezetnek, ma már 65 taggal és 33 klubtaggal dicsekedhet. — Szólj az elért sikereitekről és további terveitekről! — Megalakulásunk évében tánckört szerveztünk, de ma már sajnos nem működik. Szeretnénk újjáalakítani, reméljük, ez sikerül is. Tagjainknak politikai tanfolyamot tartottunk, a tagok 80 százaléka vett rajta részt. Nagy sikerrel mutattuk be Téth Miklós Kutyaszorító című háromfelvo- násos bohózatát. Most tervezzük a helyi CSEMADOK- kal Jókai Szeretve mind a vérpadig című művének bemutatását. — Mit tettetek a VIT-ért? — Vetélkedőt rendeztünk a X. VIT tiszteletére. Májusban pedig a fesztiváljelvényért folyó versenybe a tagok 75 százaléka kapcsolódott be, és olyanok is versenyeztek, akik nem tagjai szervezetünknek. Fiataljaink közül sokan részt vettek a Trnovec nad Váhoni- ban (Vágtornócon) tartott járási ifjúsági találkozón, s az ott látottakról részletesen beszámoltak tagjainknak. — Említetted, hogy e- gyüttműködtök a helyi CSE- MADOK-kal. Egyéb szervezetekkel is kapcsolatban álltok? — Természetesen. Főleg a sportolókkal és a tűzoltókkal, hiszen tagjaink közül is nagyon sokan ezekben a szervezetekben is dolgoznak. Nemrég két magyarországi KISZ-szervezettel is barátságot kötöttünk. — Egy személyes kérdés: Mi nyomja az alelnök szívét? — Elsősorban azt szeretném, ha még több tagja lenne szervezetünknek, s még jobban bekapcsolódnának a munkába. Azntán még valami aggaszt. Szend- rődi Zoltán, a jelenlegi elnökünk novembertől, sajnos, távozik körünkből. Félek, hogy távozásával rosszabbul megy majd a munka, felborul a fegyelem nemcsak a vezetőségben, hanem az egész szervezetben is. Ennek nem szabad megtörténnie! A leendő új elnöknek, Madarász Pálnak egybe kell tartania a fiatalságot! Hogy ez sikerüljön, elsősorban a fiatalok megértésére és támogatására lesz nagyon nagy szükség. Csizmadia János köz mezőgazdasága ma már nem csupán országos hírű, hanem a legfe|lettebb nyugat-európai államokkal is csaknem minden termelési ágazatban felveheti a versenyt. M. Gy.
