Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-08-21 / 34. szám
új ifjúság 3 lávában tombol a nyár, minden ideális, a napsugár, a víz, de még a csillagok állása is. Hogyan nyaralnak a fiatalok? Utánanéztünk: júliusban több fiatal dolgos kezét ráztuk meg, mint más hónapokban. Szövetkezetek földjein arról lehetett őket felismerni, hogy fürdőruhában hajlongtak, kendős anyáik mellett, városokban gyümölcsöt, fagylaltot árultak, vagy szépítették a virágágyásokat, parkokat. Úgyszólván mindnyájan azért dolgoztak, hogy au- « gusztusban pihenhessenek — a saját maguk kereste pénzen. A munka azonban mindannyiuknak ennél többet jelentett. Tanultak. Fegyelmet, becsületességet, és élvezettel játszották a felnőttek szerepét. Majdnem mindenütt rájuk bízták ezt a szerepet, és elégedettek voltak velük. — Mi a jó a vakációban? — kérdeztem egy losonci diáklánytól a dunaszerdahelyi gyógyfürdőben. — Az, hogy van. Amit az ember a vakáció alatt átél, az mindig maradandó, mindig szívesen emlékszik rá. Kalandok? Ez a szünidő célja, kívánni sem kell okét, úgyszólván minden napra jut belőlük. Imádom a vakációt, de ha csak az lenne, talán ki sem bírnám, így jó, hogy egy évben csak két hónap van belőle. A fiatalok legolcsóbb közlekedési eszköze az autóstop. Ezt már a felnőttek is kitudták, és utánoznak bennünket. A leggyorsabb is persze, elfelejtettem hozzátenni. Nekem például máig sem akarja senki elhinni, hogy a Bratislava—Tr- nava közötti utat huszonöt perc alatt tettem meg. Ez az idő még arra sem volt elég, hogy az idegen sofőrtől megtudjam, milyen márkájú a „repülőkocsi“. Tudom, hogy piros volt, bent pedig remek sztereorádió szólt. tett volna Prágába eljutni, dé mondták, nem baj, ha nem érkeznek meg, útközben esetleg megállnak valahol, van sátruk, hálózsákjuk, és ez elég. Különben Erfurtba mennek, haza. — És honnan? — Jugoszláviából, Nisből. Július elején kezdtük a stopolást, az idén remekül ment, egy kis ideig Budapesten is voltunk. — Bratislavában merre jártatok? — Vannak barátaink, náluk laktunk a Hegyi parki internátusbán. SzeptemberNemsokára indul a vonat, hogy Ágit, Lászlót és társaikat a lengyel tengerpartra vigye. Még a 150 kilométeres óránként sebességnél sem szóltam egy szót se, pedig akkor már a fejem is szédült. Nem mintha a nyelvem otthon felejtettem volna, de egyszerre a szavak bennem ragadtak. Most is az út szélén állok és szitkozódom, hogy miért is nem utazom, hisz egész szépen mennek a kocsik, az előbb egy meg is állt anélkül, hogy a kezem feltartottam volna. A sofőrnek megmagyaráztam, hogy most autőstoposokat „stopo- lok“. Nevetett. Találtam is kettőt, de öt percen belül már legalább tízen álltak a Prága felé vezető országúton. A két német diák még aznap szereben ők jönnek hozzánk. — Látom, lemezt is vásároltatok. — Ajándék, de a stopos- nak csak teher. A Collégium musicum felvételei vannak rajta. Remélem, épségben kerül majd Erfurtba. A két fiú megigazította frizuráját, stopoláshoz a hosszú haj nem a legjobb csalogató. Talán egy perc sem telik bele, és megáll mellettük egy kék Skoda. Malackyíg viszi őket. Gute Reisel Aznap azért még én is „stopoltam“. Méghozzá egy városi autóbuszt. Kényszerből. Nem volt aprópénzem, az autóbuszban meg önkiszolgáló jegyárusítás volt. A sárga sátor alatt tombol a házi csata. — Vagy eszel, vagy nem mégy sehová. kézláb kimászik egy öt év körüli fiúcska, utána még egy, azt hiszem egyidősek. Benn a sárga ég alatt tovább tart a szócsata. Türelmesen várok, mert egy sátorlapon azért mégsem lehet kopogtatni. Megjelenik az apa, arcán látom, hogy minden rendben. — Honnan jöttek? — 2ilináról. A múlt évben is itt voltunk Szencen. Szívesen jövünk ide, mert nem drága hely. A víz is jó, és úgyszólván egész idő alatt süt a nap. — Mennyi ideig spóroltak a szabadságuk költségeire? — Ne vicceljen, a múlt havi fizetésemmel jöttünk. Annyit fogyasztunk, mint otthon. A feleségem irányítja a konyhát, mi meg besegítünk. Közben kijön a felesége is — egészen fiatal —, és megtudom, hogy az aznapi étlapon krumplileves és rántott felvágott szerepel. Vacsorára lecsót főznek, a szomszédoknak is, mert előző nap ők voltak náluk vendégségben. Főtt kukoricán ... A kocsin látom, hogy ko- komárnói, KN a jelzése, megpróbálom, a tulajdonosok talán tudnak magyarul. — Én csak őrzőm a kocsit, a szomszédéké. fik László és Ági. Akkor ismerkedtek össze, amikor lefényképeztem tikét. Kisült, hogy valami közük mégiscsak van egymáshoz. László a Dlhá nad Vá- hom-t (hosszúfalui) Efsz- ben dolgozik a kertészetben, Ági meg egy hónapot brigádozott a hurbanovói (Ógyallai) szövetkezet kertészetében. László egész életét majd a kertben tölti — zöldség, gyümölcs és virágok között —, Ági viszont brigádozott, hogy valamicske pénzt keressen vakációiára. Eljött a vakáció. Augusztus tizedikén indultak a lengyel tengerpartra, huszonhét társukkal együtt. — Örültök? — Hát persze. Először megyek a tengerhez, de már most tudom, hogy tetszeni fog. — Ági, bírtad a nehéz munkát? — Eleinte el-elmaradoz- tam az asszonyok mögött, később megszoktam. — Mutasd a kezed? — Most már nem olyan szörnyű, de bizony egészen meg volt repedezve a paprikaszedéstől. — Jövőre is elmégy? — Ez az utolsó vakációm. jövőre érettségizem, és szeretnék mielőbb munkába állni. — Es te, László, milyen érzésekkel indulsz Lengyel- országba? — Nem is tudom pontosan kifejeznt. júniusban é- rettségtztem a komárnói mezőgazdasági szakiskolában. Az első fizetésemből fedeztem a vakáció költségeit. ]6 érzés, ha az ember a maga kereste pénzből költekezhet. Ez persze már nem stopolás, hanem potyautazás. Míg a szerkesztőség épülete elé értem, rettentően megizzadtam. Szerencsére nem jött ellenőr. Biztosan ők is szabadságolnak. Hát jó utat és sok hosszú forró nyári napot! Nem tudom, ki az a Leo, de az egész vízparton valóban én vagyok a fehér holló. A hőség rekkenö, ahová tűz a nap, még negyven fok is lehet. Katótól megtudom, hogy augusztus végén komlóbrigádra készül és így egy héttel meghosszabbodik a vakációja is. A fővárosi sátorozás csak amolyan kényszermegoldás. Szeretett volna szüleivel Jugoszláviába utazni, de aztán úgy jött, neki már nem maradt hely az autóban. Egyáltalán nem sajnálja. Ot napja van itt, kitűnő az idő. Összesen hetven koronát költött, a hátralévő napokon azonban csak tíztizenöt koronát költhet. Nincs több pénze, mindent pontosan kiszámított. Közben megjön Leo, akiről kisül, hogy több mint osztálytárs. Az előző nap látott filmről beszélnek. Egy kicsit színészek, egy kicsit merészek, hiszen szüleik po- fontávján kívül vannak. Dunaszerdahely mellett nemrég nyílt meg a gyógyfürdő. Már reggel óta telt a „ház“, pedig a belépődíj nem is alacsony, hat korona. A víz forró, csak percekig lehet benne tartózkodni. Ezt mindenki tökéletesen kihasználja. Az egész fiatalok hancú- roznak. A medence szélén lehetetlen száraz bőrrel megmaradni. — így ismerkedtem meg én is a férjemmel egy évvel ezelőtt. Csúnyán lefröcskölt, A szülői pofontávon kívül álló fia.alok, Kató és Leó. A hancúrozás azonban semmit sem csitul, pedig már nemcsak én figyelem a dörgést. Leülök, van időm. — Sanyiké, könyörgöm, gyere szépen „papizní“. — Hogy beszélsz a gyerekkel, hiszen nem érti, mit akarsz tőle ... — Ne avatkozz bele, a- helyett, hogy ráparancsolnál, hogy egyen, még vé- ded. Már fél órája könyör- gök, hogy egyen valamit, de ügy látszik, nem fértek a bőrötökbe. Közben a sátorból négynem tudnak magyarul, de én igen, galántai vagyok. Kató gimnazista, stoppal jött a szlovák fővárosba, úgy is utazik majd haza. Nincs egyedül, itt az Aranyhomokon találkozott két diáktársával és unokanővérével. Ők most lubickolnak, Kató a soros a „cuccvigyá- zásban“. Kérdi, miért nem vetkőzöm le, rossz rám nézni ebben a hőségben. Ha kell, kölcsönöz valamilyen napozót, aztán mehetünk keresni Leóékat. csak látta volna a frizurámat ... — mondja egy nagyon fiatal asszony, amikor látja, hogy fényképezem. Rendes krapekok persze ilyet sose tesznek. Ha ketten vannak, udvariasan közreveszik a hölgyet, és két oldalán elhelyezkedve egymást locsolják. Kevés csaj képes az ilyesmit szó nélkül tűrni. A lényeg, hogy a fiúk célt érnek. Megindulhat az áhított csevegés. De tanúja voltam egy másik bámulatos érdeklődést keltésnek Is. Deltás ifjak a medencébe szállva, fogvacogva kiáltozták a kint állóknak: Lehetetlen kibírni, olyan hideg a víz. És érdekes! Az öregebbje összehúzta magát, láblkóját a medencébe mártva próbálgatta a legalább 35 fokos vizet De vízbe nem szállt senki. A medence szabad volt A strandon különben sok mindent lehet művelni. Lehet lakmározni, kártyázni, horgolni, kosarat fonni és tanulni. Leggyakrabban „anatómiát“, külön neműek közt és páros felállításban. Meg láttam egy komplet lemezjátszót is, két hangszóróval. Nem tudom, a „tulaj“ mi célból hozta a víz mellé. Zácsek Erzsébet A zilinai házaspár a házi csata után ... T
