Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-08-14 / 33. szám
új ifjúság 9 GYBRCSÖ ISTVÁN RÉT VERSE: Lány a Duna-parton Hirtelen, ki tudja, miért, könnye hull. Este van, lement a nap Is, alkonyul. Az a két szembogár előbb nevetett. Sugárzó délután volt, de este lett. Ki tudja, honnan van ez a borulás? Kinek szólt egy perce még a pirulás? Akire várt, az nem jött meg, este van. Ki látja most, hogy a szája jestve van? Könnyét sem látja senkt így, én csupán. Szívében beborult az a délután. Tavaszi emlék Ö, ti fák, virágzó cseresznyefákl piros gyümölcsre készülő hófehér anyák. Szűz kelyhetek porát méhek serény serege hordja szét, hogy bibétek ágát élettel oltsa be. Ö, ti fák, virágzó cseresznyefák! kormos egünk alatt változatlan tavaszi csodá.k! Hívjatok engem is sátratok alá, . védjetek meg: sűrűn hull a korom.'' TÖRÖK ELEMÉR KÉT VERSE: Hosszú az éj A szél ma csendesebb épp csak lengeti a nap vörös szakállát a Dargó felett Tárkánynál már a hold sarlója villan lila szőnyegén az égnek óriásra nő a jegenyék árnya az est roppant nyugalmában s én elnézem mily jámborul gyúlnak ki a csillagok a végtelenben hosszú az éj csendje mozdulatlan akár a halottak magánya Minden hallgat csak szívem kiáltoz mint eltévedt gyermek ködlepte lápon érted kiált kit látó szememmel folyton látlak csillaga az éjszakáknak ki volt előbb a látomásom vagy te ó hogy tűzném drága képed a végtelenre mely ölébe zárt mindörökre 1 Mindennél egyszerűbb Van még amiért érdemes vinni a keresztet amiért élni kell az idő mozdulatlan jelenében a feledés és pihenés majd azután a mindennél egyszerűbb koporsó csendjében ahol már nincs emlék se félelem csak időtlen hallgatás Ihatározták, nyári szabadságukon E korán kelnek, hogy már reggel lemehessenek a strandra, amikor még nincs ott senki, mégis sokáig aludtak, és későn reggeliztek. A gyerekek már előbb fölkeltek, kinn játszottak a kertben, hangjuk beszűrődött a szülök féláilmába. Kertjüket, ezt a falat- nyi erdóírtást, melyen bokrok is nőttek, drótkerítés vette körül. Reggeli után az asszony- a gyerekekkel — a négy- és az ötéves kislánnyal — kiment a strandra. A nő rövid kék ruhát és hajszínével egyező fakósárga vászoncipöt viselt. Karját és lábát lebarnította a nap. A Place Gambetta, ahol a bérelt házuk állt, nem volt igazi tér, csupán tágas, homokos terület, néhány fenyővel. Itt sétált az asszony meg a két gyerek a fövenypart felé. A fenyők halvány árnyékot borítottak rájuk. A gyerekek néha megfordultak, és visszakiabálitak valamit az apjuknak. Egyszer az asszony Is visszafordult, integetett. Nagy, sötét napszemüveget hordott, mely barna, kis arcát még kisebbé, még feszesebbé tette. A férfi bement a házba a könyvért. A házat vadonatúj, ízléstelen csőbútorokkal, és olcsó fényezett furnérbútorokkal rendezték be. Ezerötszáz frankot fizettek érte három hétre. Felesége drágállotta Is, de ő megmagyarázta, hogy ezt megengedhetik maguknak. Mélyépítő mérnök volt, a dort- mundl városi építővállalat alkalmazottja. Minden költséget beszámítva, ez az utazás az Atlanti-óceán párjára alig került többe egyhavi fizetésénél. Leült a ház előtt az egyik nyugágyba, úgy állította a napernyőt, hogy árnyékot vessen rá. Szívesebben töltötte volna másutt a szabadságát. Nagyon érzékeny bőre volt, nem bírta egész nap a strandon, meg untatta is a heverészés a fürdőlepedőn, a homokban. Sűrűn változtatta testhelyzetét, ha a homokszemcsék vagy a nap már túlságosan kínozták, talpra ugrott és fel-alá járkált. Csak a fürdés szerzett neki zavartalan örömet. A felesége azonban szerette a tengeri fürdőhelyeket, szerette a tengert, meg a két kislánynak Is ez volt a leghasznosabb. Mielőtt olvasni kezdett, jól megnézte a téren áthaladó franciákat. Családostul vagy csoportosan bukkantak fel, egyikük sem különült el, magányos házaspárok Is alig akadtak. Fellépésük, hangjuk magabiztosabb, élesebb, mint a németeké. Egy nemzet tagjai, örömmel állapította meg, hogy ő még nemigen akart nemzethez tartozni. Francia gyerekek jöttek az erdei táborból, énekelve, párosával vágták át a Place Gambettán. A .könyv, amit olvasott, a katharokról szólt, vagyis a „tisztákról“. A tévében láI Alfred Andersch Délelőtt a Tengerparton tott nemrég egy Ismeretterjesztő filmet a katharok kultikus helyeiről Dél-Franclaor- szágban, és ez a téma felkeltette érdeklődését. A katharok magyarázatát adták minden rossz létének, hittek (ameddig ki nem irtották őket) abban, hogy a teremtés nem Isten, hanem az ördög műve. Azt gondolta: ha vallásos lennék, én Is kathar lennék. Azért hozta ide a könyvet, mert megtudta, hogy a tengeri fürdőhely, ahol a szabadságukat töltik, valamikor katharok vidéke volt. Sétáin azonban semmi sem emlékeztette erre a múltra. Talán ha egy helytörténészhez fordul..., de ahhoz ő Is, felesége Is keveset tudott franciául. Elolvasott néhány oldalt, de úgy érezte, képtelen figyelni; A fenyők felett az ég tűi é- lénk volt, túl tiszta. A fürdövendégek, a kerékpározó fiatalók, az autók sem Illettek a témához. Bement a házba, ivott egy pohár szódát, pedig nem Is kívánta. Leült az étkezőasztalhoz, felrakta útiírógépét az olcsó, fényezett furnér aszfallapra, és levelet írt bankjának. Elutazásuk előtt nem ért rá befizetni a csekkjeit. Akadt jó néhány: 231,50 márka villanyszámla az 1970- es év második negyedére, 4880 márka dort- mundl városszéli házának kölcsöntörleszté- sére és kamatjaira, 115,20 márka az autószervizre (Volkswagen 1500-as, 2500 km van benne), 72,80 márka a telefon és néhány kisebb részletfizetés. A házával kapcsolatos fizetési kötelezettségein gondolkodott a legtovább. Hogy a vételárat előteremtse, fel kellett vennie 80 000 márka kölcsönt 8 százalékra, úgyhogy félévenként 3200 márkát kell fizetnie, plusz a 2000 márkás törlesztés! fAz összeg csökken idővel, de nem jelentékenyen.) Felesége három évvel ezelőtt lebeszélte a ház megvételéről, de ő kiszámította, hogy ha a kamatokat bérnek tekinti — havi 533 márkát kell csak befizetniük. Két évi részlet- fizetés után már csupán 480 márkát. Igen, felelte az asszony, de összesen több kamatot fizetsz, mint a kölcsön összege. A ház ára tehát legalább a kétszerese annak, a- mennyiért felépítették. Felesége a házasságuk előtt titkárnő volt. Megírta a jegyzéket, megcímezte a borítékot, leragasztotta a levelet. Büszke volt rá, hogy megtakarított fizetéséből tudja fedezni a befizetéseket. Igazán büszke volt tökéletesen rendezett, tiszta viszonyaira. Bár csupán főiskolát végzett műegyetem helyett, nagyon jó állást sikerült szereznie a várost épitővállalatnál. Minden reménye megvolt rá, hogy gyorsan emelkedjék a ranglétrán. A vizsgák után néhány évig magáncégeknél dolgozott, de undorodott a profithajszától, és ösztönösen biztonságra törekeedett. Ügy tartotta, kívánatos lenne az egész építőipart — beleértve a jelzálog- bankokat Is — államosítani, mint ahogy a vasút és a posta az államé. Ezért lépett be a szociáldemokrata pártba. A párt tervei nem ígértek ugyan ilyesmit, őt azonban megnyugtatta tagságának tudata. Lehúzta nadrágját, felvette a fürdőruháját, majd újra a nadrágot. Szandálba bújt, bezárta a házat, és elindult a strandra. Felkapaszkodott a dünére, és — mint máskor — megállapította, a strand olyan nagy, hogy még a főszezonban Is kényelmesen elférnek itt a vendégek, akik ltt-ott csoportokat alakítanak, laza, szüntelen változó emberi test- és napernyőalakzatokban; mindig marad közöttük egy-egy szabad fehér vagy sárga sáv, délen és északon pedig beleolvad a szabad sáv a világosszür ke víz horizontjába. A tengert ma hosszú, egymást lassan követő hullámok vonala szegélyezte. A habzó fehér tarajok erejét innét föntről nem tudta megítélni, de nem lehettek túl veszélyesek, hiszen a strandszemélyzet a zöld jelzászlót húzta fel a házacskájuk melletti árbócra — szabad a fürdés! Egy pillanatra homlokára tolta napszemüvegét, hogy megállapítsa az óceán valódi színét. Egyetlen acélos, színtelen víztömeg a tejüvegfehér ég alatt, mely ii- res és tartalmatlan volt, akárcsak a strandról fel-felszálló gyerekstkoltás. Feleségét és gyerekeit a szokott helyen találta, a bérelt napernyő alatt. A két kislány boldogan ugrott fel. Elmentek egy félórára sétálni, segített nekik kagylót ke resnl. Amikor visszatért, felesége napozni kezdett, ő pedig levetkőzött, és beült a napernyő árnyékába. Félhangosan társalogtak a gyerekekről és a közelben üldögélő, heverésző nyaralókról. Harmtncötéves volt. Í935-ben született, hét éve, 1903 óta ismerte a feleségét, öt éve házasodtak, az asszony most töltötte be a harmincat. Alakja karcsú maradt, hajszíne sem változott. Fakúszóké lőfarokfrl- zura hullott barna hátára. A férfi azt olvasta valahol, hogy az ilyen hajú asszonyokat a francia „füle aux cheveux de lin“- nek nevezi. Kicsit később pedig hallott a rádióban egy Debussy-zongoradarabot, az is ezt a címet viselte. Megszerette a lemezfelvételt, és egy időben gyakran hallgatták együtt. Elhatározta, hogy ha hazamennek, újra lejátssza neki. Az asszony már fürdött, így hát nélküle ment a vízbe, csak a két kislány szaladt utána. Elhaladtak két strandőr előtt: toulouse-1 rendőrök voltak, mentötanfolya- mot végeztek. Most Is, mint máskor, mozdulatlanul álltak, keresztbe font karral bámulták a tengert. Agy nélküli bálványok. Egyikük odaszólt neki: — Attention, Mon9ieurl Megfordult, észrevette, hogy Időközben felhúzták a sárga zászlót, mely óvatosságra inti a fürdőzöket. Bólint. A két kislány lemaradt az első habgtrlandnál. Látta, hogy az. első — vagy az utolsó — hullám a messzeségben óriásra nőtt. Elszántan ment felé... ma mindenképpen úszni akart. Pedig a sárga zászló megtiltotta. Voltak már tapasztalatai az ilyen hullámokkal. és tudta, le kell merülnie, hogy legyőzhesse őket. Egy pillanatig figyelte, hogyan tornyosul fölébe a hullám, aztán — mikor a víz belső tömege újból föl- emelkedett — ő szfzszlntesen belevetette magát a hullám zöld tövébe, érezte a nehéz sodrást — és már ki is szabadult. Nekikészült a második hullámnak, azon is keresztültört, és az óceán tetején találta magát. Itt már nem fenyegette újabb veszély. Óvatosan úszott hullámvölgyből hullámhegyre — egyszerre csak meglepte a félelem. Tudta, ha visszafordul a strand felé, veszélybe kerül. Egy másodpercig tétovázott, majd tovább úszott nyugatnak. Igyekezett elképzelni, hogy ha visszatérne, miképpen birkóznék meg a strand felől á- ramló víztömeg ellensodrásával. Itt már valóságos hullámverés volt. A csúcsról keskeny sávnak látta a strandot, a vékony, vibráló ernyő- és árnyékhatárt, messze, nagyon messze... Eltökélte, hogy visszafordul. Csodálkozott, amikor a nyílt tengeren, jóval a hullámtörés sávja előtt egy bukóhullám hátba találta és zuhatagába sodorta. Vizet nyelt. Kiszabadult, de csak annyit látott, hogy közeleg az újabb hullámfal. Belevetette magát a tövébe, és ekkor iszonyattal tapasztalta, hogy forogni kezd a teste. Elveszítette az Irányt, a tengerfenék homokját érezte hirtelen, azután már csak a vizet, a vizet, a robajló örvénylést, és szeme e- lött minden, de minden zöld lett.
