Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-08-14 / 33. szám
IC ü| ifjúság------------MINTHA BENNEM KETYEGNE AZ ŐRÁ Laura három és fél éves, Danny hathónapos. Laura amolyan ördögfióka, az isten áldja. Tudja, mi a furcsa? Körülnézek, látom a televíziót, a lemezjátszót, a faliórát. És azt mondom magamnak, ezért dolgozom. Hogy megvegyem ezeket a holmikat. Ha a gyerekem széttörné bármelyiket, elnáspángolnám. De újakat vennék. Tehát valami más célom is volt velük. A folytonosság. Nem tudok rá jobb szót. Ha zöld almán él az ember, a gyerekének1 pirosat ad, ha megteheti. Amije yan, azon mind javítani igyekszik. Különben visszabúj- hatnánk a barlangba. Tudja, mit csinálok az első húsz percben, amikor hazaérek? Színészkedem. Vigyori pofát vágok, pedig nincs hozzá kedvem. Néha megkérdi: hol voltál, apuka? Azt mondom, dolgozni voltam. Akár azt is mondhatnám, hogy a Disneylandben jártam. Mit jelent az a szó, hogy munka egy hároméves kölyöknek? Ha rosz- szul érzem magam, hogy is tölthetném ki rajta a mérgemet? A gyerekek ártatlanok, egyetlen dolog terheli a lelkűket, hogy megszülettek. A feleségemen sem tölt- hetem ki. Hát ezért járok a csapszékbe. Inkább ott a- dom ki, mint otthon. Mint a színész, akinek nincs kedvére a szerepe, mert rossz filmben kell játszania. Én mindennap rossz filmben játszom. Dolgozott velünk egy diák. Mindig arról prédikált, hogy csak erőszakkal lehet megváltoztatni a rendszert. Elmentünk egy vadabb ívóba. Odajött egy fickó, nem ismertem, és azt mondta:, „Ej, de nagyra vagytok magatokkal." Megkérdeztem, hogy mit iszik. Azt mondja: „Inkább laposra rúgom a...“ Mondom neki, rajta. Erre megint mondott valamit. Azt mondtam: „Asszonyok- ■ kai, részegekkel és őrültekkel nem verekszem. Szállj le rólam." Odahívta a bátyját. Erre a diák, aki velem volt, elkezdte rárigatni a karomat: „Mike, lépjünk olajra.“ Már majdnem záróra volt, még mindig ott iszogattunk. Elmehettünk volna, de ha az ember bemegy valahová , sörözni,, és valaki kikezd vele, csak akkor mehet el arra a helyre máskor is, ha aznap este záróráig marad. Ott kell maradni, fel kell készülni mindenre. Ha verekedni kell, hát verekedni kell. A diák mindenáron el akart menni, de csak kitartottunk záróráig. Amikor kiléptem, az egyik rám ugrott, elkapta a nyakamat. Elkaptam a karját, és a falhoz kentem őt. Körülnézek, 'hol van az én ifjú gerillám, aki az erőszakról prédikált. Mint a kámfor. Eltűnt. Másnap, amikor megláttam a gyárban, valahogy nem tudtam rá haragudni: csecsemő. Egyszer meglátott egy könyvet a hátsó zsebemben, és a földbe gyökerezett a lába, annyira csodálkozott. Megkérdezte: „Maga olvas?" Azt mondtam: „Ezt, hogy érted?“ Azt mondja: „Itt mindenki csak a sportrovatot olvassa, maga valóban ezt a könyvet olvassa?“ Ránéztem, és azt mondtam: „Miről beszélsz?“ Azt mondja: „Szóval, csak megjátssza." Akkor nagyon megharagud- ' tam rá. „Hogyhogy megjátszom? Meg ne lássam, hogy még egyszer olyan embert ócsárolsz, aki másik egyete- - mét fizeti.“ Amolyan tizenkilenc éves könyvmoly volt. Azt akarom, hogy a gyerekem azt mondja: „Apa, rendes pasas vagy, de csak megjátszod a műveltségedet.“ Igen, a keservét. Hogy mondja el, esze ágában sincs olyannak lenni, mint én Ezért nem kereszteltem Az amerikai négerek lakásának berendezése többnyire csak néhány matrac. Bútorra, fűtésre nemigen telik. Télen kabátokban alszanak, vagy a konyhában szorong az egész család. „Studs Terkei amerikai publicista interjúja egy egyszerű amerikai munkással meggyőzően példázza, mit ér lényegében a nyugati életforma, s hogy a látszólagos jólét mögött számos megoldatlan társadalmi probléma húzódik meg. Ügy érezzük, hogy az interjú egyes, jellemzőbb részletei közreadásával egyértelmű képet nyújtunk az amerikai dolgozók életéről, mindennapos gondjaikról, a lelkűket felőrlö robotról... De adjuk át a szót Mike Fitzgeraldnak, akt emetetes házban él valahol Ciceróban, Chicago peremén. 37 éves, acélgyárban, dolgozik Felesége, Carol ’ alkalmanként a közeli étteremben pincéreskedik; máskülönben otthon van, kislányukra és kisfiúkra ügyel. a magam nevére. Nem Mike a neve, hanem Dán. Semmi közünk egymáshoz... Mikor tizenkét éves voltam, megkérdeztem a felügyelőt az árvaházban, hogy kik a szüleim. Azt mondta, hogy ezzel ne törődjek. Azóta nem kérdeztem senkitől. Nekem nincsenek válságaim, mert nincs egyéniségem. Ha át kéne mennem a túloldalra, hogy megtudjam, ki volt az anyám meg az apám, nem mennék át. De egy mérföldet is gyalogolnék, hogy megtudjam, hagytak-e rám valami pénzt. _- Tizenhét éves koromban beléptem a flottába, és a vegyes dandárba kerültem. Az első adandó alkalommal. Aztán bokszolni kezdtem, és azt terveztem, hogyha letelik az időm, elmegyek profinak. Az árvaházban természetes dolog, hogy mindennap verekszik az ember, ötszáz gyerek összezárva, ez természetes. Mikor a flottához kerültem, automatikusan szájba vertem mindenkit, aki odajött hozzám és mondott valamit. A szakaszban az emberek hetven százalékával összeverekedtem. Élveztem a bokszolást, az egész bulit. Fiatalkoromban erős voltam, mint egy vadállat. Tudja, miért tettem le a profi bokszolásról? Láttam, hogy a fiatal srácok lehúzták a rolót az idősebb bok- szolók előtt. Láttam, ahogy az Idősebb bokszoló a levegőt csapkodta. Nagy volt az önbizalmam, de nem hittem, hogy annyira az átlag felett lennék. Márpedig vagy bajnok lesz az emberből, vagy büfésként végzi. AZ EMBER Élni akar Bejártam az egész országot. De tudja, ml borított ki mindig? Az ember besétál egy Irodába, az irodista végigmér, látja, hogy egészséges vagyok, el tudom végezni a melót, akkor mi a fenének érdekli, hogy ültem-e, mi a politikai nézetem, hány helyen dolgoztam azelőtt?! Mire jó ez a sok felvételi kérdőív? Ha én alkalmaznék másokat, legfőbb gondom az lenne, hogy jól megfizessem őket Megtanulnám a keresztnevüket, a vezetéknevüket, és olyan kis bandával dolgoznék, amilyennel csak lőhet, hogy minél barátibb legyen a dolog. Semmi mást nem mondanék nekik, mint kezet ráznánk, és viszlát holnap reggel. Senki sem ellenőrzi az öszvérek családját. Az embereket annál inkább. El tudja képzelni, hogy odamegy egy. öszvérhez és megkérdezi tőle, ki volt a nagypapája? Ha tizenhét évet tölt az ember különböző árvaházak- ban, négyet a hadseregben, és ebből a négyből legalább kettőt zárkában — és Korea sem volt valami vidám kirándulás —, és amikor vége a katonaságnak, még egy év egy városi börtönben az annyi, mint huszonkét év szigorú fennhatóság. Árvaház, bört-öe, zárka és így tovább. Mi a logikus? Az ember egv kicsit élni akar. Olvasta UUman Rimbaud életrajzát? Rimbaud-hoz érzem a legközelebb magam. Persze, neki más volt a múltja, bejárta az egész világot. Szívesen versenyeznék vele futásban New Yorktól, Dél-Amerikán, Mexikón keresztül. Az volt a vágyam, hogy valahogy elvesszek a világban. Ha már nem kap be a föld, körbejárok és megkeresem, hol a szája. Van egy régi munkásszövetségi jelszó: nemcsak kenyeret, rózsákat is! jártam a munkásszövetség központjában. Nagy boldogság volt látni azokat a régi embereket, és ők biztos nagyon örülnek, hogy a mai .fiatalság radikális. Négy vagy öt régi munkásvezető ült a szűk irodában. Pompás dolog volt leülni velük beszélgetni, az egyik a spanyol polgárháborúról mesélt. Most legalább megvan az az örömük, hogy beszélgethetnek a fiatalokkal, meghallgatja őket valaki. Ez jó érzés. Szívesen lennék könyvárus meg kocsmáros is. Nem nézném, ki hogy van felöltözve. Csak semmi nagyképűség. Volna egy kis zug, ahová beférhetnének a diákok meg a vasmunkásak, és beszélgetnének. Ott nem kéne szégyenkezni a melósnak, hogy Walt Whitmant idézi, és a professzor se szégyenné, hogy a saját kezével festette ki a házát. Van ebben az országban egy réteg, amelyik szégyel- 11, ■ ha keresztbe tett egy szalmaszálat. Csinos cikkeket írnak a Timesba meg a New York Review of Booksbn, de ha olajos lesz a kezük, akkor mát hanyatt-homlok rohannak mosakodni. Tudja, a harmincas években, ha jól tudom, az akkori pápa gyárakba küldte a papjait. Mindből kommunista lett, pedig azért küldték őket, hogy megtérítsék a munkásokat. Minden tiszteletem az olyan püspöké vagy papé, aki ledobja a pompát, és úgy él, mint a munkások. De nem tudom becsülni az olyan papot, aki beül a luxuskocsijába, és közben sajnálkozik a szegényeken, a rabszolgákon. A radikális fiatal, aki sportkocsiban száguldoz, ugyanaz, mint a luxuskocsiban uta-' zó püspök. Ugyanaz. f Folyta1’' Ez a fiatalember még csak nem is néger, de úgy lat szik. torkig van a rendszerrel. i A bankrablók ideje lassan lejár. A nyugati pénzintézményekben egyre gyakrabban használnak rejtett tévékameráErőműóriást építenek a Bolgár Nép- köztársaságban, a festői Rodope-hegy- ségben, ahol még ilyenkor sem tekinthetők ritkaságnak a hófoltok. A nagyi- szabású épitkev* 1974-re ér véget, * a hatalmas vizierő mű már a jövő évben energiát szolgáltat a testvéri szocialista országnak. Atomerőmüvek az óceánban kát a zajló élet megfigyelésére. A képen látható Grundig tévéberendezés „figyelme“ a bankban zajló minden apró mozzanatra kiterjed. A bank detektívjei monitoron figyelik a kliensek viselkedését. Szükség esetén a kép magnóra rögzíti a gyanús eseményeket a szereplőkkel együtt, és riasztják a rendőrséget. így — ha a tettesek el is menekülnek — a képfelvétel alapján könnyen kinyomozhatják őket. (p) Szakemberek előtanulmányokat végeznek az Atlanti-óceánban a New Jersey partjai közelében létesítendő két atomerőmű létrehozásával kapcsolatban. Az erőmű tengerben való elhelyezése ugyanis biztonságosabbnak Iái szik a környezetvédelem szempontjából, s előnye az is, hogy korlátlan mennyiségben áll rendelkezésére hűtővíz. A nem mindennapos létesítmény természetesen sok problémát vet fel, s ha sikerül ezeket megoldani, 1980- ra megépül a két, egyenként 1150 megawatt teljesítményű erőmű. Először azonban egy hatalmas hullámtörő gátat emelnének, amely a viharos erejű, szelek és az óriási hullámok romboló hatásától védené az erőmüveket. Az áramot a víz alatt vezetett kábelek vezetik majd a szárazföldre. Világos, hogy a két erőmű megépítésekor számos műszaki problémára kell majd feleletet találni, de az új megoldás előnyei feltétlenül megérik az erőfeszítéseket. A bábi Düh,íny ipari Kutatóintézet évek óta kapcsolatot tart fent a Szovjetunió hasonló intézetei vei. Kutatóink szakfolyóiratokat cserélnek, dohányfajtákat küldenek egymásnak és a dohányáé mesttésben szerzőit tapasztalatai kát is kicserélik. Duhányterniesztoinknek nagy gundot okoz a peronuszpóra és a dohánymoly A Szovjetunióval hatásos dohány védószerekel cseré lünk, s a perunoszpúra nagy mé reteket öltő elterjedésekor a szovjet kutatok ellátogattak intéze tünkbe. Szakembereinkkel arról tanácskoztak, miképp védekezze nek ez ellen a veszedelmes nü vénybelegség ellen. • 1 —cs — TUBUSBA ZÁRT FÉNY Amerikában tubusba zárt fényt hoztak forgalomba. A mintegy tizenöt centiméter hosszú tubusban ugyanis olyan vegyi anyag van. amely a levegővel érintkezve fényt áraszt. Közben nem ke, letkezik hő. úgyhogy a tubus csupasz kézzel fogható. Az új találmány máris tért hódított. rövid' idő alatt több millió kelt el belőle. Ara mindössze egy dollár. , 0
