Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-08-14 / 33. szám
8 új ifjúság vatt állandóan az óráját nézte. SmithE son néhány perc múlva találkozni fog a feleségével a bárban. Megisznak valamit, utána megvacsoráznak, majd egy szállodába mennek. Minden kedden ugyanez történt. Smithson először a garázsba tette a gépkocsit (oegyedórányi járásra volt a háztól), utána visz- szament Lornie-ért, és elsétáltak a közeli szállodába. Ma este azonban változik a műsor. Smithson sehová sem megy a garázsból, mert Evatt itt vár rá. Eltökélte, hogy megöli felesége szeretőjét. Sokan helyeselték Evatt szándékát. A dolog a- zonhan mégis furcsa volt, mivel Lornie-nak már ezelőtt voltak kapcsolatai férfiakkal, és Evatt egyet sem akart közülük megölni. Smithsonoal a- zonban más volt a helyzet. Gyűlölte fiatalsága, életkedve miatt. Hetek óta kísérte, és irigyelte ókét. Lornle és ő sohasem szerették egymást, mégis összeházasodtak, s együtt éltek. Hogy miért? Maga sem tudja. Terve egyébként egyszerű, könnyen kivihető volt. A rendőrség esetleg kihallgatja, de mit bizonyíthat rá? Azt, hogy féltékenységből ölt? Hiszen feleségének eddig is volt, nem is egy szeretője, és mégsem gyilkolt meg egyet sem közülük. S egyébként is gondoskodni fog alibiről, nem túlságosan megdönthetetlenről, mert az is gyanús, de mindenesetre elfogadhatóról. Becsöngetett szomszédjához, Jeskinshez. — Levelet írok, s hirtelen elfogyott a tintám. Van egy felesleges üveggel? Visszatért a tintával, bekapcsolta a rádiót, aztán visszafordult, lábujjhegyen kisettenkedett a házból, fekete szemüveget. biggyesztett az orrára, és a garázsba ment. Nyolc óra múlt öt perccel, és Smithson még mindig nem érkezett meg!., A sarki telefonfülkéből felhívta barátját, Perryt. — Halló, Perry? — Itt Evatt. Ide figyelj, levelet írok a bátyádnak, s egy világért sem jut e- szembe a házszáma. Tizennégyes vagy tizenhatos? Az utóbbi? Igen, köszönöm. Ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak. Hét perc múlva kilenc. A közelben egy gépkocsi bukkant fel. Smithson behajtott a garázsba. Evatt árnyékként utána lopózott. A fiatalember meghallotta a lépéseket, és ijedten hátrafordult. — Ki maga... mit akar? — A megcsalt férj! — Szóval ön tudja... — Igen. — S most azért jött, hogy megöljön. Evatt bólintott. — Én... én megértem magát. Tudom, hogy ott tökéletes alibi T kellett volna hagynom, de képtelen voltam rá. Ön talán nem is. tudja... Lornle... Tévedett. Evatt nagyon jól tudta, hogy Lor- nie-t egyszerűen nem lehetett elhagyni, amíg ő maga nem akarta. — Lornie vacsora közben megharagudott rám — folytatta a fiatalember. — Már nem emlékszem, mi miatt. Rettenetes, amikor megharagszik. Rákényszerített, hogy le-föl kocsikázzak, aztán meg rám förmedt, hogy azonnal hagyjam magára. Üvöltött rám, azt mondta, közöttünk mindennek vége... Szörnyű volt. És most nyugodtan megölhet, úgysincs többé értelme az egésznek. Evatt megnyomta a ravaszt... Mihelyt visszatért, fogta a kölcsönkapott tintásüveget és becsöngetett Jenkinsbez. Senki sem nyitott ajtót. Holeöko Viktor illusztrációja. Ez bizony nem illik bele a tervbe — gondolta magában mérgesen Evatt. A közeli bárba sietett. Ott biztosan megtalálja Jerakinst vagy legalább egy másik ismerőst. Tíz óra tájban indult hazafelé, virágos hangulatban, énekelve. A lakásajtót nyitva találta, noha jól emlékezett rá, hogy kulcsra zárta. —. Kik önök? — fordult meglepetten a karos- székben üldögélő férfiak egyikéhez —, és hogy kerültek ide? — A rendőrségtől vagyunk — válaszolta. — Gyilkosság történt. Miért jöttek egyenesen hozzám, gondolkodott Evatt. Kis híján elvesztette lélekjelenlétét. — ön Evatt? Idegesnek látszik. Megtudhatom, hol volt eddig? — A közeli bárban. — Mikor ment el hazulról? — Kilenc óra után tíz perccel. — Szóval mi néhány perccel eltávozása után érkeztünk meg a házba. Éppen akkor ment el a szomszédja, Jenkins. Nekünk azt mondta, valószínűleg otthon találjuk, mert levelet ír. Kitűnő, örvendezett Evatt. A szomszéd megerősítette alibijét. — Ezek azok a levelek, amelyeket Irt? Időközben, amíg itt voltunk, egy Perry nevű ember telefonált, azt mondta, tévedésből rossz címet adott, a bátyja nemrégen új lakásba költözött. Megkérdeztük tőle, hogy mikor beszélt önnel telefonon, s azt válaszolta, hogy nyolc óra huszonöt perckor. Evatt a lelke mélyén ujjongott. Az alibi rendben van. — Ezek szerint — folytatta a nyomozó — több bizonyíték is amellett szól, hogy az estét itthon töltötte. A szomszédok azt mondták, hogy este fél nyolckor szörnyű veszekedést hallottak a lakásból. A legjobb lesz, ha velünk jön. — Miért? — hökkent meg Evatt. — Mert megölte a feleségét. — Lornie-t? Hol van? — A hálószobában... megfojtva... Evatt megszédült. Eszébe jutottak Smithson szavai: „Rákényszerített, hogy le-föl kocsikázzak... Szörnyű volt.“ Nem hallgatta végig a fiatalembert, pedig talán mindent megtudott volna. — Egy asszony látta meg, hogy veszekednek, felpillantott az ablakba, mert segélykérő sikoltást; hallott. Azonnal jelentette a rendőrségnek, izgalíhá’ban azonban elfelejtette a címet, s alig találtunk ide. — Nem én tetteml — kiáltott fel a rémülettől elcsukló hangon Evatt. — Találkozóm volt egy férfival... Nem, nem én voltam! Evatt hallgatott. — Kivel találkozott? Hol? ANATOL POTEMKOVSZKY: Útijegyzetek Megkezdődik az idegenforgalmi évad ... Ezzel együtt a turistagondok... És szokások. Zakopane (kedd]. A határ már egészen közel van. Tankolunk. Idegességemben kinyitok egy konzervet. Marhagulyás. Nem ízlik. Bratislava /csütörtök). Útépítés. Két napja ugyanaz a teherautó megy előttem. Előzni nem merem. Három vasúti kocsi nyúlik ki az utánfutóból. A vendéglőben étlapot tesznek elém. Nem értem, két éve is egy futball-labda nagyságú kuglófot rendeltünk ebédre itt. Csak a gulyás szó ismerős. Nem jó. Wien (szombatj. Valamikor, a háború alatt, a Karlsplatzon, a feketepiacon egészen jói vásároltam. Most a vásárlás nehezebb, állandóan át keV számítani a valuta- árfolyamot. Az eredmény általában az, hogy tovább megyünk, más kirakatokat nézni, hátha ott olcsóbb holmit találunk. A vendéglőben — gulyásleves. Szörnyű. Chur (hétfő) Rögtön észrevehető, hogy a svájciak svájci németséggel beszélnek, s ez nem gyerekjáték. Így azután a szálló helyett tévedésből egy püspöki rezidenciába jutunk. Mellette régi apátság és egy ósdi borozó. A már megfeketedett falon egy festmény, furg Jenátsch ezredes a vel- trini háborúban (1569—1639J. Az étlapon egyetlen fogás. Gulyásleves. Róma (szombat/. Rómában vagyunk, és nem látjuk a pápát, meglehetősen bálszerencsés dolog. Kárpótlásul felkeressük a Colosseumot. Senki sem tudta megmondani, hogy ez antik építkezés-e, vagy csupán felelőtlenül félbemaradt tatarozás. Ezen vitatkozunk, miközben a Pizzeriában a pincér egy ételt ajánl'nekünk. Később kiderül, ez gulyás volt, a la ungherese. Velence (szerda]. A szűk utcákban minden kirakat tele cipővel és bizsuval. Csak úgy árad a turisták tömege. Sajnos, a legszebb utcákat elárasztotta a víz, jelenleg. De ez, látszólag, senkit sem izgat, semmit sem tesznek ellene, elég érdekes. Gondolataimban elmélyedve tévedésből gulyást rendelek. Kezdek hozzászokni, Budapest (szerda, de a következő). Nagyon szép város, kies környezetben levő motelokkal, kempinghelyekkel, úgy, hogy teljes nyugalomban tudjuk fogyasztani még meglévő gulyáskonzewjeinket. Varsó (péntek). Ünnepélyesen zárjuk utazásunkat a varsói magyar étteremben. Rendelek egy adag gulyást. Sajnálattal közük, hogy nincs, már kihúzták az étlapról. Mindenhol jó, de otthon a legjobb! ■ „Vág“: Sokszor megírt témát választott, és sajnos semmi újat nem tudott benne mondani. Zavaros, elnagyolt. Adés marad benne az ábrázolással, s lát- tatással. Hiányzik az emberben munkáló erők rajza, amely hihetővé, élővé lenné írását. Tanulnia kell. Elsősorban szakmailag képezze magát, hogy mondanivalóját megfelelő formába önthesse. „A művészet is csak egyfajta élet, s a- nélkül hogy tudnánk róla, bárhogy élünk is, felkészülhetünk rá ...“ Né2zen magába, s mérje fel, hogy rendelkezik-e olyan erőtartalékokkal, amelyek végigsegítik ezen a nem könnyű úton, a kezdés útján. Mérje fel azt is, hogy mondanivalója olyan jellegü-e, a- melyre mások is Igényt tarthatnak, amelyre másoknak is szükségük van... ■ „Egy olvasó“: Lehet, hogy önnek van igaza. Egy pillanatig sem tetszelgőnk a tévedhetetlen szerepében. Egyet azonban, jól tudunk: az igazi tehetséget a rossz vélemény nem öli meg, sőt, inkább még jobb munkára sarkallja. A véleményünket különben más lapoknál is ellenőrizheti, s legfeljebb jót nevet majd rajtunk, ha ott a tehetségét azonnal felismerik! Egy megjegyzést még: Az elkövetkezőkben ne dühös leveleket írjon, hanem jó verseket vagy novellákat! Az igazi tehetségre ugyanis az utóbbi a jellemző! ■ R. G. Trnovec nad Vá- hom (Tornóc): Végtelenül sajnáljuk, de az írás alap- feltétele a nyelvismeret. E- nélkül nem boldogulhat se most, sem a jövőben. Így tehát ha valamit tanácsolhatunk, úgy arra kérjük, fogadja meg Arany János szavait: „Először nyelvtant / azután verstant...“ ■ „Szomorú“: Ha egy Petőfi-verset helyesírási hibákkal másolnánk le, mi is szomorúak lennénk, sőt így Is szomorúak vagyunk, mert ez, amit ön tett, emberi tartás, becsület kérdése ... Válasz A HÄZASELET NEM KOLOSTORI ÉLET című levélre Véleményem szerint, ha valaki szignózza a levelét, fölösleges külön felhívni az olvasó figyelmét arra, hogy melyik nemhez tartozik. S ha már erre nem gondolt az illető, legalább a közlés formáján változtathatott volna, mert ez a kijelentés: „Magam is a szépnemhez tartozom“ egy kicsit komikusán hat. De hagyjuk a kérdést! Legalább ahhoz nem fér kétség hogy férfi vagy nő-e az, aki a „szépnemhez“ tartozik Köszönjük a kioktatást, jóllehet erre szükség is van, ha vitatémát akarunk teremteni. S ha még azt is tekintetbe vesszük, hogy a nők pantallót, a férfiak pedig hosszú hajat viselnek, akkor nagyon is szükség van a figyelmeztetésre, mert könnyen összetéveszthető a két nem, legalább is hátulról... Ezt a bevezetést csak azért írtam, mert vitáról van szó. Nos, ha vitázunk, akkor vitázzunk! Mivel most már meggyőződtünk rőla. hogy a vitatéma beküldője nő, ilyen értelemben nincs is helye a vitának. Azaz, meg kell kockáztatnunk egy kérdést. Vajon a szépnemhez hozzákapcsolhatjuk azt a jelzőt is, hogy bölcs? Azt hiszem, hogy ebben az esetben nem! Miért? Már csak azért sem, mert a nők 90-95 százaléka boldog lenne, ha olyan férjre tehetne szert, amilyen a tisztelt levélíró bátyja, aki még az édestestvére szerint is „papucshős“. Hogy miért fáj ez az embereknek, azt nehéz megérteni... Ami a kolostori hasonlatot illeti, talán egy kicsit túlzás. Rágalom nélkül állíthatom, hogy a kolostorokban nincs kolostori élet! Sőt, még azt is hozzá merem fűzni, hogy számtalan inni óhajtó férj a kolostorban többet ihatna, mint a felesége mellett. S talán nyugodtabb élete is lenne mindkettőnek.. Ha a tisz telt levélíró bátyja úgy élne, mint ott élnek, akkor meg az lenne a baj! Ha a bátyja lázadozna a sorsa ellen, ám gyávaságból nem merne változtatni a helyzetén, rá lehetne sütni a „papucshős jelzőt. De ha ő meg van elégedve a sorsával, akkor a jelző csak ráfogás, nem egyéb. Miért akarják letéríteni arról az útról, amelyen jószántából elin dúlt? Hát már az is hiba, ha a férj hallgat a feleségére? |obh volna, ha örökösen maradoknának? Vagy talán a só gorasszony egyedül, illetve másokkal jár szórakozni, a férjének viszont nem engedi meg a kikapcsolódást? Mert ha így van, akkor jogos a bírálat. A levélből arra követkéz tethetünk, hogy a feleség azért gátolja a rokonokkal va ló érintkezést, mert kiismerte a férje természetét és attól tart, hogy meginog, ha ellen fogják lovalni őt. Ilyen érte lemben nagyon is igaza van. Minden jel arra mutat, hogy ezt akarják elérni. Ahelyett, hogy tisztelnék, ócsárolják Ez egy cseppet sem dicséretes. Még vitatémának is el lenszenves. A munkatársak pedig törődhetnének a saját dolgukkal. Számtalan hasonló példával bizonyíthatnám, hogy az emberek akkor boldogok igazán, ha sikerrel végződik az intrikájuk. Ezt szándékszik elérni a levélíró is? Ha nem így volna, akkor jeligézte volna a levelét. Vagy talán hiúságból írta alá rágalmait? Levelének bevezetőjéből ítélve, föltételezhető ez is. Annak ellenére, hogy nem akar elfogultnak látszani, én nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy részrehajló. S talán még abban is igazam van, hogy egy kicsit rosszmájú. Levelét. — ha ugyan kétség nem fér a tartalmához — nem a bátyját féltő szeretet sugaita. hanem az új rokon iránti ellenszenve. Máskülönben nem törődne azzal, hogy mehet-e a bátyja söröz- nyagokat, fóliában csomagolva magunkkal vihetjük, csak ményem. Tévedés esetén nyilvánosan kérek bocsánatot. Nevelős Vince, KoSíce BOLDOG LESZ A SZEPLŐS LÁNY? Az olvasók talán még emlékeznek rá, az Üj Ifjúság ez alatt a cím alatt közölte néhány hónapja a levelem. Mindazoknak köszönetét mondok, akik levelemre válaszoltak, akik megértettek. Sajnos, a lányom, minden könyörgésem ellenére sem volt hajlandó várni az esküvővel. Július közepén összeházasodtak. Nem tartottak lakodalmat, és az esküvő is nélkü lem zajlott le. Nagyon szeretném, ha a lányom boldog lenne, ha önfejűségével nem rontaná el a házasságát. Re mélem, hogy egyszer ő is megkomolyodik. Most nincs lelkievöm többet írni. Ismételten köszönöm a jóindulatukat. A szeplős lány édesanyja
