Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-08-14 / 33. szám

új ifjúság Küldöttségünk tagjai indiai fiatalokkal barátkoznak. Középen Nada Macháckuvá és Broüa Budilová. BERLINI MORZSÁK Ilyen egy hetilap munkatársának a sorsa; Mire a lap megjelenik, a feszti­válnak már rég vége. Azaz, hogy még­sem, mert a fesztivál az nem csupán az a kilenc vagy hány nap, a fesztivál szelleme örökkön él tovább. A napilappk, a televízió és a* rádió azonban mindenképpen előnyös helyzet­ben van. Vagy a helyszínről vagy köz­vetlenül at esemény után tudósíthatják Bármely ég néz le rája... Tanzániai szépség a Friedrichstrassen. nézőiket, hallgatóikat, olvasóikat. így a magamfajta riporternek már csak a morzsák jutnak. Morzsák jutnak azért is, mert ha százfelé szakadt volna az ember, akkor sem lehetett volna ott a X. V1T más­fél ezer akciójának még csak a töredé­kén sem. Nyilván nem én voltam az egyetlen újságíró, akinek komoly lelki vívódásai voltak emiatt. Mindannyiszor hosszan töprengtem, hogy a sok ese­mény közül melyiket válasszam, pedig itt Berlinben töprengésre nemigen volt idő. Újságírókörökben az a szóbeszéd jár­ta,' hogy aki sokat akar látni a feszti­válból, legjobban teszi, ha beül a sajtó- központba, és megnézi a televíziót. A német televízió ugyanis reggel nyolctól a késő esti, . sőt éjszakai órákig meg­szakítás nélkül színes műsort sugárzott a fesztivál- eseményeiről. A találéko­nyért elhelyezett közel száz tévékamera mégiscsak többet látott a nagy ese­ményből mint egy emberi szempár. Persze a fesztivál meleg hangulatát, légkörét, közvetlen varázsát a rideg képernyő mégsem tudta híven vissza­adni. Ezért mégiscsak jobb volt, ha az ember nyakába szedte a lábát — mert a lezárt belvárosban a jó láb volt a leg­megbízhatóbb közlekedési eszköz — és sorra járta azokat a helyeket és ese­ményeket, amelyeket időben és térben elérhetett. És ezeknek az eseményeknek a varázsát nemhogy a rideg képernyő­vel, de még szóval sem igen lehet ér­zékeltetni. S kezdődött mindjárt a fogadtatásnál. A schönefeldi repülőtér díszbe öltö­zött. Kékinges német fiúk és lányok, az FDJ tagjai vadásznak a küldöttekre, akik — főleg a gyarmati sorban síny­lődő országokból — rendszerint úttalan utakon, többnyire Illegálisan jutottak el ; a fesztivál színhelyére. Az útlevél ellen­őrzést is mellőzik, de ez nem is fontos, mert némelyiknek még útlevele sincs. Ahonnan jöttek, az őserdők mélyén, a felszabadító mozgalmak haditáboraiban, még nem állítanak ki hivatalos útleve­leket. Talán majd a legközelebbi VIT al­kalmából. ,SüJepj-neiij vár senki. A rendőr kész­séges 'hibaigazítása után az esetleges kóborlás helyett inkább taxiba ülök, el­végre a taxisofőrök a város legjobb is­merői, én viszont először vagyok Ber­linben. jó háromnegyedórás út a repülő­térről a belvárosba, de csöppet sem u- nalmas. Némi ízelítő, a fesztivál hangu­latából. Körös körül zászlók, transzpa­rensek, az út két oldalán kékinges fiúk és lányok, az FDJ tagjai, úttörők, alkal­mi járókelők, bámészkodók, kíváncsis­kodók. Ahogy közeledünk a belvárosba, úgy sűrűsödik a tömeg. A treptowi park környékén kise-bb-nagyobb csoportok kü­lönböző színű egyforma viseletben, a- lighanem külföldi küldöttek. Nézelődésem a taxisofőr szakítja meg, aki az iránt érdeklődik, honnan jövök. Amint megtudja, hogy Csehszlovákiából, csehül szólal meg, tűrhetően, némi fur­csa akcentussal. Luzsicai szerb. Elmond­ja, hogy nekik, luzsicai szerbeknek itt színházuk, kulturális intézményeik, isko­láik vannak, újságot adnak ki számuk­ra. Aztán sebtében tájékoztat arról, hogy már napok óta fesztiváli hangulat­ban él Berlin. A város különböző pont­jain kulturális fellépések, bemutatók vannak, a tegnapi főpróbát elmosta az eső, de a hangulatot ez sem rontotta el. Közben beérünk a város közepére, az Alexanderplatzra. ooo Néhány nappal később ellenkező i- rányban hajtunk. A 3121-es számú taxi vezetőjét, Kurt Meiert faggatom, idő- I sebb, ősz halántékú bácsi; hogy tetszett a fesztivál? — Tudja, mi németek meglehetősen kimért, az idegenek számára talán egy kissé hűvös, rideg emberek vagyunk. De Indiai lány jelvényt tűz a morvaurszági, kyjoví fúvószenekar tagjának mellére. ez a hangulat engem és nyilván minden berlinit is magával ragadott. Ezt a né­hány napot nem felejtjük el sohasem. A repülőtér bejáratánál a két rendőr hajthatatlan, tovább nem mehetünk, nagy a forgalom. Ez az utasítás, hogy itt állítsanak. le minden jármüvet. Ci­pelhetném a poggyászomat még vagy jő fél kilométeren. Előkerülnek a SZISZ- és a csehszlovák fesztiváli jelvények. Egy-egy jelvényt átnyújtok nekik, és máris szabad az út. Itt Berlinben egyébként a jelvény volt a legjobb fizetőeszköz. Másfél órával később a bratislavai repülőtéren a vámőr szokásos „valami elvámolni valója van?“ kérdése helyett megkérdezi: — jelvénye van? Szerencsére van, mert a schönefeldi repülőtéren kaptam cseréim a készséges rendőröktől. Előkerül a tenyérnyi jel­vény, kész a vámvizsgálat. Itthon va­gyok. Ami közben történt, arról az Oj Ifjú­ság legközelebbi számaiban Igyekszem majd beszámolni. Palágyi Lajos a szerző felvételei Michal Zozufák, a SZISZ SZKB elnöke a csehszlovák delegáció tagjai körében a Humboldt Egyetem előtt. HARCOLTAK AZ IFJÚSÁG A FASISZTáÍELLENES HARCOKBAN A történelmi események sodrása minden korszakban ma­gával ragadja a fiatalokat is, az ifjúsági mozgalom szere­pe Szlovákiában különösképpen nagy volt a fasisztaellenes harcok éveiben, 1925-1945 között. Természetesen az ifjúság mint olyan, nem alkotott egy­öntetű tömeget. Nézeteik, céljaik, elveik szerint kisebb cso­portokba tömörültek a fiatalok, közöttük nemegyszer el­szánt harc folyt. Egy részük csatlakozott a Hlinka-néppárt- hoz, s törekvéseik merőben eltértek a baloldali erőkhöz tartozó fiatalok törekvéseitől. A balos fiatalok kőiül so­kan nemcsak az első köztársaság és az űn. szlovák állam alatt szálltak elsőkként harcba a fasizmus ellen, hanem ott voltak a Szlovák Nemzeti Felkelésben, bekapcsolódtak a szocialista építésbe, sőt ma is ott találjuk őket a politi­kai, kulturális és tudományos élet felelősségteljes posztjain. A KIBONTAKOZÁS ÉVEI Az ellenállás éveiben a haladó erők illegális tevékenysé­güket szigorúan konspirációs alapon végezték. A dokumen­tumokat rejtegetni kellett, olykor meg is semmisítették, így sajnos eredeti dokumentumaink jóformán nem Is léteznek a haladó ifjúsági ellenállási mozgalomról. E tevékenység irányítói közül sokan a fasizmus áldozataivá váltak. Az if­júságnak ez a mozgalma természetesen része volt annak a nemzeti ellenállási mozgalomnak, amely aztán * Szlovák Nemzeti Felkelésben csúcsosodott ki. A KOMMUNISTA PÁRT VEZETÉSÉVEL Mint már említettük, az ifjúsági mozgalom nem volt ön­álló irányzat, hanem valamely politikai párthoz tartozott. A faslsztaellenes harcok fiatal erőit a kommunista pórt ve­zérelte, céljaikat megtöltötte új, nemes tartalommal; he­lyéi? politikái irányt szabott nékik. Már a húszas évek végén a ,,Proletár védelem“ kereté­ben az Ifjú nemzedék haladó szellemű képviselői aktívan felléptek a fasizmus ellen a felnőtt kommunisták oldalán. A „Proletár védelem“ a kommunista párt sejtje volt, fel­adatán! pedig azt kapta, hogy biztosítsa a párt nyilvános összejöveteleit és illegális gyűléseit. Vele kellett volna együttműködnie az Antifasiszta Ifjú- Gárdának (röviden Antifa), de ennek ténykedéséről hamar értesült a rendőrség. Az Antifa egy-egy részlegét nyolc személynek kellett vol na alkotnia, néhány ilyen részlegből tervezték az üzemi csoportot. Több üzemi és helyi csoportból szervezték volna meg az Antifa helyi kartelljét. Munkatervében szerepelt a honvédelmi gyakorlat és sport, tanfolyamok gyakorlati és politikai kérdésekről, valamint a marxizmus-leninizmus el­veiből kiinduló nevelő munka. EGYSÉGESEN A FASIZMUS ELLEN Az ifjúságnak tetszett az Antifa vonzó terve, mégsem si­került egységes szervezetet létrehozni a bázisán. Szlovákiá­ban és a cseh országrészekben csak némely városban ala­kultak helyi részlegek, de ezek ténykedése sem jutott túl a ..Proletár védelem“ feladatainak teljesítésén. Ennek oka a fasiszta veszély lebecsülése, egyes ifjúsági csoportokban az öntudatosság hiánya, és nem utolsósorban húzódozásuk a kommunista fiatalokkal való együttműködéstől. Ebben az Időben a Komszomol tagságának 6,8 százalékát képezték a magyar fiatalok. Ha azt vesszük alapul, hogy a szlovák fiatalság csak 5,5 százalékban képviseltette ma­gát a Komszomolban, a magyarok aránya nagyon szép szám. A magyar fiataloknak ez a többsége szorosan összefügg a magyar forradalom gazdagabb hagyományaival és tapaszta­lataival. A hivatalos szervek a kommunista fiatalokban a bur- zsuá társadalmi rend ellenségeit látták, ezért a rendőrség éberen szemmel tartotta okét. Ilyen körülmények között jött össze 1931. augusztus 22-23-án a Csehszlovák Kommunista Ifjúsági Szövetség VII. kongresszusa. A SZLOVÁKIAI IFJÚSÁGI MOZGALOM A 30-AS ÉVEKBEN A haladó fiatalság hamar felismerte az imperialista há­ború veszélyét, és annak szükségességét, hogy mozgósítsa az összes fiatalokat a háborús előkészületek ellen. Az 1931. szeptember 28-án Trnaván tartott szlovákiai konferencián szervezetek közti versenyt hirdettek új tagok megnyerésére, funkcionáriusok képzésére és ifjúsági szervezetek és pio­nírcsoportok megalakítására. Az antiiniperialista mozgalom­hoz úgy járult hozzá az ifjúság, hogy regrútaköroket léte­sített, röpiratokat terjesztett. Sajnos, a szocialista szerve­zetek vezetősége nem tanúsított különösebb érdeklődést a kommunista röpiratot, leleplezte a fiatalok illegális szerve- 1akozzanak az egységes arcvnnalhoz, így ez az igyekezet is jobbára meddő kísérlet maradt. AZ ÜLDÖZÉS DACÁRA IS A fiataloknak minden szervezkedését, megmozdulását ter­ror intézkedésekkel próbálta a rendőrség meggátolni. Tgy például Levicán a kommunisták háza mellett rendezett va sárnapi magyar iskola, a „Pionírcsoport“ szervezői ellen bűnüldözést indított; Brnóból kommunista ténykedésükért ki­utasította a magyar diákokat, betiltotta az „Ifjú előre“ kommunista röpiratot leleplezte a fiatalok illegális szerve­zetét, Fifaknvón, Nővé Zámkyban és Szlovákia más városá­ban. A fiatalokat azonban nem lehetett elnémítani. A harmincas évek elején a kommunista diákság is szer­veződött. A mozgalom központja Bratislava volt. Itt műkő* dött a magyar főiskolások és értelmiségiek haladó szelle­mű egyesülete, a Sarló. A progresszív erőket a kultúrában pedig a DAV egyesítette. A DAV előadásain, vitaestjein részt vettek az egyes egyesületek tagjai, tekintet nélkül nemzetiségükre. Természetesen ezek az egyesületek sem ke­rülték el a rendőrség „gondoskodását“. (Folytatjuk) JARQSLAV STRAKA 24

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents