Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-08-07 / 32. szám

8 úi ifjúság AMBKEXSSl A fiatat lány saemmel látha­tóan kellemetlen helyzetben volt. Az eső szakadt, mintha dézsából öntötték volna, ő pe­dig nem tudta kinyitni a gép­kocsi ajtaját. De szerencsére ott termett mellette egy lovag: — Úgy látszik, segítségre van szükségei — A zár megmakacsolta ma­gát — tuvolázta a lány, s köz­ben tehetetlenül széttárta kar­ját. — Na. mindjárt megnézzük, ml a bibi! — mondta a fiatal­ember. A gépkocsi zárja valóban fel­mondta a szolgálatot. Megkí­sérelte a másik ajtót kinyitni, sikertelenül. Ekkor egy külö­nös kulcscsomót halászott elő a zsebéből. — Nem szívesen árulom el szakmám titkait — mosolyo­don el a fiatalember —, de hát nem marad más hátra. Az ajtó hamarosan k'nvílt. A lány gyorsan beült a ' '>-máov- kerék mellé. Tekintetről vég­telen hála sugárzott. — Tudom, hogy nem Illendő Ilyesmit egy fiatal lánynak fel­kínálnia — mondta —, de bő­rig fog ázni. Üljön be, elvi­szem. Megindultak. — Kicsoda ön? — kérdezte a lány. — Aufótolvaj? Természetesen tréfált. A lo­vag el is mosolvodott. — Rendőr vagyok. Nyomozó... így találkozott Lionel Penny Baekerley-vel. S utána még gyakran találkoztak. A lány szabad életet élt. Saját lakása volt, jövedelmi forrásait titok borította. Lionel mindent meg­tett, hogy megkedveltesse ma­gát a lánnyal. Minden egyes alkalommal vacsoráznt hívta. A legnevesebb éttermek nevét emlegette, de Penny hallani sem akart róluk. Ajándékot szeretett volna neki vásárol­ni, de a lány vtszautasította. Lionel zavarban volt. nem szokta meg ezt a fajta visel­kedést. Aztán végre eljött a nap, a- mikor alkalma nyílóit elkáp­ráztatnia a szeretett lányt. El­érkezett Penny születésnapja. Ügv döntöttek, hogy együtt ün­nepük meg. Lionel bejárta az üzleteket, ajándék után kutat­va. Születésnapi ajándékot csak nem utasít vissza! Egészen kü­lönleges dolgot vesz, olyasmit, amilyent egy rendőrségi alkal­mazott nem engedhet meg ma­gának! Hosszas gondolkodás il­lán egy gyönyörű gyémánt mellett döntött. Egy drágakő­nek egyetlen lány sem állhat ellentt Amikor találkoztak, azt aján­lotta Pennynek, hogy Miminél vacsorázzanak. A lány nem tett ellenvetést, noha tudta, hogy méregdrága étterem. Ta­lán a születésnap miatt egye­zett bele, talán végre puhulni kezdett. Az Ital éppen olyan erős volt, mint amilyen gyenge a hangulatvilágítás. Pennv elér- zékenvült. Két órakor ő maga ajánlotta Lionelnak. hogv az éjszaka több! részét töltsék nála. Taxival mentek a lány laká­sára. Penny odasimult a fiú­hoz, hagyta, hogy Lionel átö­lelje és megcsókolja. Mihelyt megérkeztek, a lány bekapcsolta a magnetofont. — Ez változtat a helyzeten Halk, érzelmes zene töltötte be a lakást. Csak egy rózsaszín égő világított. Penny a heverö- re dőlt. Lionel a lábához tele­pedett. Penny sohasem viszo­nozta Ilyen hevesen csókjait. Lionel arra gondolt: ütött az óra, most végre megmutathat­ja a születésnap! ajándékot, a gyémántot. Kíhalászta a zsebé­ből, s az ékkő felszikrázott a gyenge fényben. Ettől a perctől kezdve min­den visszájára fordult. Amikor az ékkövet meglátta, Penny fel­ugrott a heverőről, és korhol­ni kezdte Llonelt. Egy rendőr­ségi nyomozó nem engedhet meg magának ilyen drága a- jándékot. kiabálta. Nem, ő nem fogadhatja el, Lionel másnap vigye vissza, és mondja meg az ékszerésznek, hogy tévedés volt a dologban. Csak akkor bocsát meg hihetetlen könnyel­műsége miatt. Lionel elnémult. Bambán bá­mult a lányra, s csak nagy Holefiko Viktor illusztrációja nehezen győzte le magában a vágyat, hogy durván elhallgat­tassa. Aztán hirtelen ő Is kia­bálni kezdett. — Penny, tévesen ítélsz meg engem. Persze, én vagyok az oka. Meg fogom mondani, ki vagyok tulajdonképpen. És megmondta. Igyekezett ugyan szépíteni a dolgon, de a végén csak kiderült, hogy autólopásból él. Penny tágra nyílt szemmel hallgatta. — Ez változtat a helyzeten — mondta végül. — Kis bo­londom, hát miért nem mond­tad meg már régebben? — Attól féltem, hogy akkor... — Kedves kis butuskám — fogta meg állát a lánv. és Lio­nel elolvadt boldogságában. Ekkor Penny felállt, és át­ment a másik szobába, hogy megfelelőbb öltözéket keressen magának. Lionel türelmetlenül várt rá. Még akkor Is várakozott, ami­kor a három rendőr berobo­gott a lakásba. A rémülettől megdermedt, de néhány másodperc alatt ösz- szeszedte magát. Nem most ke­rült életében először kellemet­len helyzetbe. Nyugodtan és gúnyosan mosolygott, biztos volt benne, hogy a rendőrök kezében nincs terhelő bizonyí­ték. Ezúttal azonban tévedett. Az egyik nyomozó egyenesen a magnetofonhoz lépett, és be­kapcsolta. A magnetofonból fel­hangzott Lionel vallomása, szép tisztán, ahogy Penny — a csodálatosan szép rendőr­lány — hangszalagra vette. armadszorra már elvesztettem a türel­memet. — Rosszul tárcsázott, hölgyem, ért­se megi... — Hát nem a hat-négy-nyolc-hét-nul- lát hívtam? — Nem, ttt a hat-négy-háram-nyolc-héí-kilenc. — De hiszen ért a Mézédes-fodrászszal ormai ta­kartam beszélni, ön nem Mézédes úr? — Nem, sőt még a Télapó sem vagyok! Dühöngve lecsaptam a kagylót. — Nem mondhatnám, hogy kultúráltan visel­kedtél — vádolt meg Lént. — Mindenkivel elő­fordulhat, hogy rossz számot tárcsáz. Mit szólnál hozzá, ha veled ordítozna így valaki?! — Torkig vagyok veié, hogy nehézfelfogású némbereknek magyarázzam, hogy nálam nem csi­náltathatnak frizurát — mondtam zordan. — Nem vagyok Mézédes úr. — Mézédes úr roppant udvarias férfi — mond­ta lénl szemrehányóan. — ö sosem viselkedne így. ö egészen más a nőkhöz, mint te. — Hiszen az 6 vendégel, s nem az enyémek — feleltem. — Akkor Is — ellenkezett Lénl — udvariasabb­nak kell lenned az emberekhez. Veled is elő­fordulhat egyszer, hogy tévesen tárcsázol... A telefon újra csengett. A negyedik hölgy a- kart nálam tartós hullámra bejelentkezni. Léni szemrehányó pillantást küldött felém, de én fi­gyelembe sem véve, maró gúnnyal válaszoltam. — Sajnos, ön tévesen tárcsázott, hölgyem. Itt GÜNTER SPRÁNGER: Téves kapcsolás a „Nyugodj békében" temetkezést vállalat. Talán ’•ezerválhatnék önnek egy szép koporsót? Egészen új modelljeink vannak. Esetleg műanyagból óhajt­ja? Megtudhatom a méretét, hölgyem? Hallottam, amint a drót másik végén valaki csuklóit egyet. Diadalittasan letettem a kagy­lót. — Undok vagy — mondta Léni szigorúan. — Ha meg nem változol, elválunk. Most mennem kell a fodrászhoz. En már bejelentkeztem Mézé­des úrnál. — Szívélyes üdvözletem, és mondd meg neki, hogy szóljon a hölgyeknek, tanuljanak meg ren­desen tárcsázni. Lénl alig ment ki a házból, amikor megszó­lalt a telefon, Mézédes úr újabb vendége volt. Eszembe jutottak Lénl szavai, hogy meg kell vál­toznom. El Is határoztam, hogy mindjárt meg te­szem az első lépést: a legjobb oldalamról mu­tatkozom be. — Asszonyom, azonnal jönni óhajt? — fuvaláz­tam a telefonkagylóba. De kérem, természetesen. Festés? Az ts meglesz. Barnára vagy tlztánra 6- hajtja? Bízza magát nyugodtan rám. Gyengéd ke­zem van, asszonyom. Lehajolok majd az apró, é- des kis füléhez, és ujfaim simogatják majd azt a szép, dús haját. Gyengédségben specialista va­gyok... Még több ilyen diszkrét célzást tettem, mielőtt a kagylót a helyére raktam volna. Udvarias vol­tam? Ennél udvariasabb maga Mézédes úr sem lehet. Két Óra múlva Léni visszaérkezett, és a tükör­ben szemlélte magát. — Na, hogy tetszem neked? Mézédes úr azt mondta, hogy a megtestesült tavasz vagyok, és megkérdezte, elégedett vagyok-e. Mellesleg való­ban elégedett vagyok. Különben megmondtam ne- ki. — Mit mondtál még neki? — Hogy állandóan elcserélik a telefonszámo­tokat. Majd figyelmezteti a vendégeit... — Valóban kedves tőle — mondtam elérzéke- nyülten. — Ezt mondták a jelenlévő hölgyek is. Az e- gyik, aki később érkezett, még a címedet ts el­kérte. Ekkor megszólalt künn az előszobacsenqö. Ki­mentem és ajtót nyitottam. Egy férfi állt oda- kisnn, majdnem két méter magas, széles váll fi, akár egy ruhásszekrény. — Ön az a gyengéd kezű specialista? — kér­dezte. XXX — A jóból is megárt a sok — mondta Lénl, a- mikor később a kórházban meglátogatott. Fordította: — si— • ,.F E. M. A. K“: Ver­sei egyelőre nehézkesek. Hiányzik belőlük a mélyebb gondolatiság, a megrázóbb költői élmény. Logikai felé­pítésük Is eléggé zilált. A legsikerültebb talán a Dal ctmfl: / Dalt Játszani lett kész egy hegedű / Rumos fájdalmakat szült / Az elso­dort hangnak szíve tört / Dal nincs több / Tokján ki- virágzott / A körbezárt fér­fikor /. Biztatjuk! Tanuljon, dolgozzon, és Idővel jelent­kezzék újra. A költő számá­ra végtelenül fontos a ki­fejezés egyedisége — ezt ne feledje! Végül tanácsként engedje meg, hogy Ibsent idézzük: * Aki él, csak harc­ban éghet — / csalják a ti­tok-cselek; / Akt költ, bí­rói széket / ül önnön maga (elett. / • „1970. május“: írásaival kapcsolatban mindjárt Be- linszkljt Idéznénk: „...Két­ségtelen, hogy a művészet elsősorban — művészet, s csak azután lehet a korabe­li társadalom törekvéseinek és szellemének kifejezése. Bármilyen remek gondola­tokkal van tele egy költe­mény, bármilyen élénken reagál kora problémáira — ha nincs benne poézis, re­mek gondolat sem lehet benne és semmiféle problé­ma. Ami figyelemre méltó benne, az a nagyon szép szándék, amelynek azonban rossz a kivitele. Mikor egy regényben vagy elbeszélés­ben nincsenek egyéni ar­cok. jellemek, nincs semmi tipikus — akármilyen hű és pontos másolata a ter­mészetnek mindaz, ami ben­ne megjelenik, mégsem ta­lál itt az olvasá semmi ter­mészetességet, nem lát hí­ven megfigyelt, Ügyesen megragadott dolgot. A sze­replők összekeverednek e- lőtte, az elbeszélésben csak értelmetlen események zűr­zavarát látja. Nem lehet büntetlenül megsérteni a ‘ művészet törvényeit.“ Ezek a szavak az ön írására tö­kéletesen illenek. A hadi­rokkantak címűt ugyanis annyira összekeverte, hogy az olvasó képtelen benne kiigazodni. Nagyobb logikai fegyelmet ajánlanánk. Az I- rás szerkeaeti felépítését nem lehet önkényesen fel­forgatni, mert ezáltal zava­rossá válik, az és az olva­sót elriasztja. Tanuljon —■ önfegyelmet Isi Érdemesl Válasz a SZEGYEN-E A TÖBB GYERMEK című levélre Társadalmunknak egy furcsa jelenségére tapintott rá a le­vélíró. Bár a szocialista társadalom mindent megtesz, hogy segítse a többgyermekes családokat, a házaspárok zöme mégis viszolyúg a több gyermek nevelésétől. Ahhoz, hogy ezt a kérdést alaposabban megvizsgálhassuk, néhány tényezőt figyelembe kell vennünk. Ma általában a fe­leség is munkaviszonyban van. Szülés esetén az éllam sok e- lőnyt biztosit az anyának, biztosítja, hogy kimaradhasson a munkából és gyermekét nevelje, ennek ellenére kellemetlen a nő számára a megszokott munkakörből valö kiszakadás, a folytonos otthoniét, a társaság hiánya és az, hagy anyagilag függő helyzetbe kerül a férjétől. Azt hiszem, folytathatnánk tovább Is a felsorolást, de a dolgok megértéséhez talán ez is elég. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy bárkit Is kinevetnek, ha több gyermeket nevel. Más kérdés persze, hogy a sok gyer- meg nem megy-e túlságosan a család anyagi jólétének a rová­sára. Szerintem ez sem mellékes. Manapság agyra növekszik a fiatalok Igénye, t a társadalom Is egyre többet követel tő­lünk, fiataloktól Bárminek az eléréséhez közvetve vagy köz­vetlenül pénz kell. Mindezt figyelembe véve. szerintem legideálisabb, ha egy há­zaspárnak 3-4 gyermeke születik. Egyáltalán nem tartom jónak, ha csak egy gyermeket, vállalnak, ha több gyermekük Is szü­lethetne. Ismerek Ilyen családokat. Folytonos szorongásban és rettegésben élnek. Túlságosan féltik egyetlen gyermeküket. Rá alapozták jövőjüket, benne látják életük érteiméi, s ha gyer­mekükkel baj történik, összedől a vár, amely szeretetUknek e- gyetlen pillérjére épült. jelige: Sfpolő macskakő-klsfiő Válasz az ELVÁLUNK, DE MI LESZ AZDTAV clmü levélre. Elhiszem, hogy el vagy keseredve, fin ts hasonló helyzetben vagyok. Ennek ellenére sok dologban nem értek veled egyet. Valóban léteznek olyan fiatal bázgsok. akik gyerekes és na vefséges viták atán rögtön azt vágják egymás szemébe, hogy elválnak, és kész, de léteznek válságosabb problémák ts. Édes­anyáink korában, 30-40 évvel ezelőtt egy asszonynak mindent el kellelt tűrnie, mert anyagilag ki volt szolgáltatva a fér­jének. Ma azonban hol van az előfrva, hogy ha a férj iszákos veri a feleségét, csavarog és nem törődik a családjával, a fe­leség akkor Is csak tűrjön? A rossz családi körülmények a gyerekre Is rossz hatással vannak. Ismerek egy ehhez hason­ló házasságot. Egy gyermekük volt. de a kisfiú semmi másra nem emlékszik, csak arra, hogy az apja részegen járt haza. verte a feleségét, csúnya szavakkal Illette a családját. A gye­rek minden veszekedésnél tdegrohamot kapott. A szülők elvál­tak. Az asszony állásba ment, a csakhamar anyagilag Is rend­bejött. Helyzete Is rendeződött. Később az asszony Isméi férj­hez ment. és a kisfiú az új apukát jobban szeret), mint a ré­git, mert arről csak roes* emléka! maradtak. Én lS70-ben váltam el a férjemtől. Nem veszekedtünk és nem verekedtünk soha. Azért váltónk et. mert jobban érde­kelték férjemet e barátét, e mások társasága, mint a családja. Később megismerkedett a jelenlegi feleségével, és nem tért vissza hozzánk. Az természeles. hogy válásnál senki sem Ismert el a saját hibáját. A másikat ócsárolja, pedig más módja fs lehetne a válásnak, ha a válófelek belátással lennének egymás Iránt. De amit az ember elgondol, nem valésnl meg azonnal. Tér és idő kell mindenhez. Ha két ember nem szereti egymást, jobb, ha azonnal elválnak hogy külön lehessenek boldogok. De előbb magyarázkodnak, csúnyán veszekednek, aztán hírúság elé ke­rülnek. Milyen nevetséges, ha valakit vádolunk, s aztán kide­rül, hogy a vádló sokkal bűnösebb. Es ahol gyerek van, ott mindez kibírhatatlan. Az én kisfiam kétéves sem volt, amikor az apja elmenl. Egy hétig minden nap várta az ablakban, és amikor látta, hogy a* apja nem veszi észre, nem jön be, leborult és úgy sírt. Az apa válás után néhányszor meglátogatta a kisfiát, később azon­ban már nem jült, mert a felesége nagyon féltékeny rám és a kisfiúra. így a gyerek annyira elidegenedett az apiáfúí, hogy ma már meg sem ismerné. De lalán így a jobb. En annyival jobb helyzetben vagyok, mint te, kBdves Ilona, hogy a szüleimnél lakom, és kétszobás lakásom van. A kisfiam lassan ötéves lesz, mellettem és a nagyszillel mellett nem hiá­nyolja a szeretetet Bízom benne, hogy 6 Is kap majd egy jé apukát, de ez egyelőre még nem hiányzik. Szerelek sétálni, szórakozni, kirándulni, és a pletykákra oda se figyelek Tudom, hogy aki ráér pletykázni, annak szintén lonne mit takargatnia. Egyszer a te gyermeked is megnő, és akkor te is gondtalanabb leszel, járjatok emberek közé. de jó barátok ás megértő pmherek közé. .mert ilyenek Is vannak. Müglésd észre se veszed a pletykákat Egvszer te is megtalá­lod azt, aki szereli a gyermeked és téged is. Fel a fejjel! Z. M. Losonc

Next

/
Thumbnails
Contents