Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-08-07 / 32. szám

új ifjúság 7 Mária KiSonová-Hubová nemzeti művésznő zt mondják, hogy a művész különleges A ember, más, mint a többiek, már csak azért Is, mert hivatása megkívánja, hogy minden este más és más alakot öltsön magára, a más bőrébe bújjék. Ez a tel­jesítmény lehet rossz, átlagos vagy ki­tűnő. A színésznek tehát akarva nem akarva, e- gészen más az életritmusa, mint egyéb foglaiko- zásúaknak. A színész magánélete: a családja. Itt tölti napjai egy részét, Itt frissül fel. De a szí­nész is csak ember — a családi élet számára Is sok kötelességgel jár, különösen ha már apa vagy anya. Felkerestük a közismert művészcsa­ládot, amely ugyan Tháliának szentelte életét, mégis érezni rajta az együvé tartozás szoros kap­csát, a meleg otthon légkörét. XXX Mária Kiáonová-Hubová nemzeti művészt és Mi­kulás Huba érdemes művészt nem kell bemutat­nunk, hiszen már nagyon sok szép órát szerez­tek hallgatóiknak és nézőiknek. Azt is mindenki tudja, mi mindent tettek a szlovák kultúráért. De nem könnyű őket együtt megtalálni. Ren­geteg kötelesség rabolja el drága szabad per­ceiket. És ha sikerül Mária Hubovát otthon ta­lálnunk — amikor éppen kisebbik unokájának készíti az ebédet, miközben a nagyobbikat, And­reát az iskolából várja haza —, a családfő még nincs otthon, a színházban van még dolga. Leg­idősebb leánya, Dagrnac az egyedüli, aki nem a színháznak kötelezte el^magát,' de' művésszel kap­csolta össze életét. A férje, Juraj Hrubant a Szlo­vák Nemzeti Színház operájának szólistája, még szintén nincsen otthon. A legfiatalabb leány, Ve­ronika a színházi balettkarban gyakorol éppen. A fiú, Martin, szintén színész, de már apa is egyben. Öt otthon találjuk, két óra szabad ide­gekorában elsajátított. Éppen azért oly fontos a fejlődő emberke számára mindkét szülő. Szerin­tem éppen ebben a zsengekorban foglalkozunk keveset gyermekeinkkel. A szülő társa legyen gyermekének, ne képviselje csak a hatalmat, hogy csak tilt vagy megenged. Ideális, ha a'gyer- mek olyan családban nő fel, ahol ezt az elvet vallja mindkét szülő. Nincs szebb annál, mint mikor a gyermek szép, harmonikus családi kör­nyezetben cseperedik fel... — A házasság — mondja még Martin Huba — számomra a legszebb kaland. Nősnek lenni na­gyon kellemes dolo'g. Önszántamból vállaltam ezt a ■ köteléket, és szívesen élek benne. Bizonyára azért, mert feleségemmel együtt a türelmet tart­juk az együttélés alfájának és ómegájának. XXX A mama — ahogyan Kisoiíová művésznőt az u- nokája szólítja — már vár bennünket, és kér, hogy lehetőleg csendesen legyünk, mert Marek éppen elaludt. Szeretettel fordul a kis Martina leié, és mintha lélekben visszaszállna azokba az időkbe, amikor még az ő három gyermeke volt Mikulás Huba érdemes művész ilyen kicsi. Kérdésünkre, hogy vajon hogyan győzte a sok munkát, megvonja a válltá: — Hát talán úgy, mint más dologző asszony. A házasság kötelezettség, de ha nem létezne (bár néha nehéznek találjuk), az egész társa­dalmi struktúra megbomlana. Megszoktuk a fér­jemmel, hogy mindig őszinték és türelmesek va­gyunk egymáshoz, talán éppen ezért tart még ilyen hosszú Idő után Is közöttünk az érzelmi kapocs. Nagyon becsülöm a férjemet, és most ő- szintén beszélek, amikor azt mondom, hogy nem ismerek nála figyelmesebb, műveltebb férfit. Azt hiszem, minden fiatal nőnek fontos, hogy meg­értse az életet és céljaival alkalmazkodjék hoz­zá. Mai életünk nagyon igényes. Kevés az Időnk, mégis azt hiszem, bármennyire elfoglalt legyen is egy fiatal anya, mégis mindennap legalább egy félórát a gyermekeinek kellene szentelnie. Irányí­tania kell a fantáziájukat, sarkallni kell őkét hogy elgondolkodjanak saját maguk fölött, meg kell tanítani a gyermekeket, hogy meg tudják különböztetni az élet értékeit a selejttől, segíteni kell őket céljaik megvalósításában. Ez a szülök feladata. XXX Martin a kislányával már régen eltávozott. Andrea, a- kis unoka már megjött az iskolából kíváncsian kérdi, hogy mit is írunk olyan szor­galmasan, és csalt nem akar elmenni megmosni a kezét, pedig már Itt az ebéd ideje. A kis Ma­rek is felébred, így ha nehezen Is, mégis szede- lőzködünk. A kapuban találkozunk Mikulás Hu­bával, Kedvesen, mosolyogva vált velünk néhány szót, amelyekkel egyben búcsút is veszünk. Az­tán már csak távoíabból figyeljük egyenletes, nyugodt lépteit. Tudjuk, érezzük, hogy szívesen ,és örömmel tér haza... Fordította: —si—• A fiú. Martin Huba szintén ismert színművész je van, és azt nekünk szentelt kislányával, Mar­tinával együtt. Pátosz nélkül, szívesen beszél ve­lünk olyan dolgokról, amilyenekről nem esik sző minden nap. Elmondja nézeteit a családi életről, a házasságról... a gyerekekről... — Bölcs könyvek azt állítják, hogy az ember fejlődése már a negyedik életévében beíejeztflik. Az utána következő évek már tulajdonképpen csak azt csiszolják, amit az ember egészen zsen­A művészcsalád A moszkvai filmfesztivál eredménye A szovjet, az amerikai, a bolgár film aranydíjas lett Szergei Bundarcsuk Hétfőn, július 23-án este az ünne­pélyes eredményhirdetéssel és a dí­jak .kiosztásával véget ért a Vili. moszkvai nemzetközi fllmfeáztivál,«- melyen július 10. és 22. között har­minc ország 31 játékfilmjét, vala­mint csaknem száz gyermekfifmet és dokumentumfilmet mutattak be. E fesztivál összes rendezvényében mint­egy kilencven országból 1200 külföl­di vendég vett részt. Egy speciális döntő bizottság már vasárnap osztott díjakat: a gyermek- filmfesztivál külön iskolás zsűrije — amely 15 éven aluli gyerekekből állt, és a Szergej Mihalkov vezette fel­nőtt zsűritől függetlenül működött — a különdíjat a Tom Sawyer ka­landjai című kétrészes ameri­kai filmnek ítélte. A legvidá­mabb film díját a gyermekzsüritől A hat mackó és Cibulka bohóc című csehszlovák alkotás kapta. Hétfő délután a Rosszija-szállő zsú­folásig megtelt koncerttermében ki­hirdették a nemzetközi filmfesztivál eredményeit, . ' ~ A játékfilmek versenyében három arany- és három ezüstdíjat osztottak a hivatalos kiírásnak megfelelően. Az aranydíjat a Szabadság — de é- des ez a szól című kétrészes szovjet film (Vitautasz Zsalakjavlcsusz litván rendező munkája), a bolgár Szeletet és az amerikai rendező, Stanley Kramer Kegyetlen Oklahoma című filmje kapta; Kramer ezúttal a fesz­tiválon bemutatott film mellett a sze­mélyre szóló díjat főként egész élet­művének elismeréseként, „a világ filmművészetének fejlődéséhez való humanista hozzájárulásért“ kapta. A Fábrt Zoltán rendezte Húsz óra emlékezetes 19,64-es moszkvai sike­re után a magyar filmművészet most Zolnay Pál Fotográfia című játék­filmje révén öregbítette hírnevét. A hivatalos értékelés szerint „Zolnay Pál rendező ebben a filmben sike­resen egyesítette a játékfilmjelenete- ket a magyar falvakban készített do- kumentumfelvételekkel“. A magyar versenyfilm mellett a másik két e- züstdíjat a francia Emberrablás — Yves Boisset filmje, - valamint a len­gyel versenyfilm, a Kopernikusz kap- . ta. A zsűri három különdíjat Is kia­dott: a legjobb antifasiszta film dí­ját a jugoszláv Szutyeszka nyerte. A film a Tito marsall vezette jugo­szláv partizánháborúról szól. A leg­jobb politikai film díját olasz film, a Matteotti meggyilkolása kapta, a legjobb antiimperlalista film címet e- zen a fesztiválon a mexikói Azokban az években versenyfilm nyerte el. A legjobb alakítások díját a nők közül a vietnami Csa Zsang (A 17. szélességi fok: nappalok és éjsza­kák) és a norvég Ingrid Vardund (Lina házassága) kapta, a férfiak közül pedig a kubai Sergio Corrleri- nak (Egy ember Maisinicuból) és a szovjet Ramaz Cshikvadzenak (Fa­csemeték) ítélték. A díjakat Szergej Bondarcsuk szov­jet rendező, a játé.kfiltnzsüri elnöke adta át. -------------1---------­Ha a gondok elharapják már a torkodat, pihentesd a sebeket, és ringasd e) magad — énekli a színpa­don és a nemrég megje­lent LGT nagylemezen Manuel, amikor már úgy érzi, kibirhatatlanná sűrű­södött körülötte minden. Déry Tibor tragikus sorsú hősének lelkiállapotát tö­kéletesen érzékelteti mind a zene« — Presser Gábor szerzeménye —, mind a szöveg. Az utóbbi szerzője Adamis Anna, Ö írta a rnmeikról és gondjaikról, bizonyosságaikról és két­ségeikről szóljon. Inkább nyersen, mintsem finom­kodva. Mindezt, persze, már akkor Is sejtettük, a- raikor a Déry-darab meg­zenésítése még szűba sem került. Példa rá a Balla­da a fegyverkovács fiáról című dalunk, amely az If­júságot fenyegető háború­ról szél. Vagy a gyorsan illanó gyerekkort idéző Régi csibészek, amelynek szövegét talán sohasem lnltabb gondolatokat, te­hát másféle szavakat — mondjam így: másféle szö­veget? — ébresztenek ben nem. Ma már tudom, hog; a szövegiráshoz nemcsak fantázia, ötletesség, ügyes ség kell. Nemcsak meg kell tanulni a szakmai is­mereteket, hanem azt is: miként hasznosítsa az em bér saját élményvilágát, a maga gondolatait. Ezek htján ugyanis sohasem les? eredeti, sohasem lesz e- gyéni. Aligha tudnék pél­ADAMIS ANNA A DALSZÖVEGEKRŐL Képzelt riport egy ameri­kai pop-fesztivalrél című regény Vígszínházban be­mutatott színdarabváltoza­tának dalszövegeit. RÉGI CSIBÉSZEK — Régi igazság, hogy zene és szöveg elválaszt­hatatlan egymástól — mondja Adamis Anna. — Mihelyt az egyik a másik rovására érvényesül, vala­mi nincs rendjén. A ket­tő csakis együtt fejezhet ki valamit. — Ezúttal egész másra vállalkoztak, mim amit egy rock zenekar háziszer- zóitöl várnak. — Hogy nem a Locomo- tív GT-től megszokott szá­mokat komponáltnnk? Ne­tán nem slágereket? E- sznnk ágában sem volt i- lyesmi. Slágereket egyéb­ként sem trunk. Nem az­ért, mert az „rangon alu­li“. Csak eljárt fölötte az idő. A beat és a rock nem­csak a zenét tette mar­kánsabbá, keményebbé, ha­nem a szöveget is. Nincs ebben semmi csoda: a fia­talok nyíltabbak, termé­szetesebbek, szókimondób­bak lettek. Idegen tőlük a slágerromantika. Nem azt várják a zenétől, hogy el- andalítsa őket, hanem azt, hogy érzéseiket és gondo- laialkat WíeittM. Hogy ö­NEM ÍRUNK SLÁGEREKET tudtam volna megírni a tökmagot rágcsáló szent­endrei kis srácokkal töl­tött évek nélkül. FANTÁZIA ÉS ÉLMÉNYVI­LÁG — Ha megtehetné, átír­ná eddig megjelent hat nagylemezük és tizenöt kislemezük dalainak szö­vegét? — Nem. Bár akad raj­tuk, amin javítani lehet­ne, de nem ez a lényeg. Vannak dolgok, amiket másképpen látok. Össze­tettebb érzéseket, bongó­déul kommersz értelemhez rendelésre dolgozni: vala­ki hoz egy dallamot, s fabrikáljak hozzá néhány sort. Ez számomra képte­lenség. A zenének és a szövegnek hatnia kell egymásra, kölcsönösen a- lakitania kell egyiknek a másikat amíg végleges formál kapnak. Rendkívül sok függ attól, bogy a ze­neszerző és a szövegíró képes-e tartósan együtt dolgozni. ÜJ HULLÁM? — Egyik-másik szövegen ez egyelőre nemigen ve­hető észre. — De ez talán egyre szembetűnőbb, hogy a ba­za! beat-zene felszínre hozott néhány ígéretes fia­talt. Dalaik olyasmiről szóinak, amiről ezelőtt le­hetetlennek tetszett éne­kelni: az ifjúság egészsé­ges és egyéni törekvései­ről. Természetesen a sze­relemről, a boldogságról és más örökzöld témákról is, da kétségkívül új mó­don. Érdemes figyelemmel kísérni, okos szóval segí­teni, bírálni őket. Veszprémi Miklós Azt állítják a beavatod tok, hogy Frank Sinatra, a neves amerikai éne kés-szí­nész, hamarosan Ismét meg nősül. Egyik ool! feleségét, Nancy Barbcetót veszi el ál­ra. — Gyakran meglátogatja, kopogtatás nélkül lép be, Nancyhez — árulkodott Si natra egyik barátja —, le­ül a heverőre, fa -%kja a lá­bát a támlájára, és elal­szik! Ezek után kétség sem fér a fenti állításhoz. Máris ügy viselkedik, mint égy í- gazi férj. Woody Allen amerikai filmrendező így indokoltaI meg válását: — Hossza an. tanácskoz­tam a fele gémmel arról, hogy elmer, nk-e két hétre üdülni a Bermudák-a Vagy pedig elváljunk. Végűt Is a válás mellett döntöttünk, mert az mégiscsaJc tovább tart két hétnél. ooo Alfred Hitchcock, a vi­lághírű filmrendező soha­sem jár mozib- Ha véletle­nül megnéz is egy filmet, előbb megérúcklődi, miről szól, van-e benne hátbor­zongató jelenet, meri & a borzalomkeltő filmek minden Időkben legnagyobb alkotója — egyszerűen nem tudja elviselni az ezzel já­ró Izgalmakat. — Számomra elviselhetet-, len a szorongás és a féle­lem — vallotta be nemré­giben. — Ezért sohasem hajtok gépkocsit, noha 1949 óta van hajtási jogosítod nyom. Ha arra gondolok, hogy ülök a kormánykerék mellett, valami hibát vétek és odajön egy rendőr... Brrl Nem tudnám elviselni azt a félelmet, amit abban a pil­lanatban éreznék... Hiába no, vannak még l- jedős emberek... ooo Hans-Jürgen Bäumler, a most 30 éves, egykori mű­korcsolyázó- és jégtáncbaj­nok — Marika Kitius olda­lán tündökölt annak idején — gondoskodik a jövőjéről. Hanglemezeivel, a nyugat­német jégszínház sztárja­ként és televíziós szereplő­seivel sokat keres. Mi a nagy sikerű Salto mortale Vigájaként láthattuk őt töb­bek között. Legújabban ügy döntött, hogy megtakarított pénzét a gasztronómiai iparágba fekteti. Éttermet nyitott München elegáns negyedé­ben, a Brienner Strassen. Ogy véli, az étterem sem lesz rossz üzlet, egykori hó­dolói gyakran rendelnek majd nála asztalt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents