Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-08-07 / 32. szám

A; íróa korának magaslatán Napjaink írójának értékrend- szerében egyre fontosabb szere­pet kap a megírt irodalmi műért, kritikai vagy elméleti alkotásért érzett felelősség. Csehszlovákia Kommunista Pártjának szívós í- gyekezete a lenini kultúrpolitika megvalósítására új, a szocializmus eszméiért elkötelezett alkotásokat eredményez. A szocialista művé­szet alapelveit: a kommunista esz­meiséget, a pártosságot, népies­séget, a szocialista realizmus al­kotó módszerének érvényesítését a közelmúltban hazai és külföldi revizionista elméletekkel próbál­koztak ugyan megrendíteni, de e- zek az elvek egyre mélyebbre e- resztik gyökereiket alkotóink tu­datában. Irodalmunkból kivesző- félben vannak az eszmei irányza­tunknak idegen vonások. Szocialista Irodalmunk elveinek érvényesítésekor az elmúlt ne­gyedszázad pozitív és negatív ta­pasztalataira támaszkodunk, nem mellőzve a február utáni évek 1- rodalmának eddig mostohán ke­zelt eredményeit, és a két világ­háború közti marxista esztétika tételeit sem. Ekkor született az a felismerés Is, hogy a lényegnek és az irodalom küldetésének túl­ságosan leegyszerűsített értelme­zése, a helyes eszméknek türel­metlen megvalósítása sem mindig Jár a kívánt eredménnyel. Még ennél is fontosabb az az igazság, hogy a liberalizmus, a revizioniz- mus és a burzsoá esztétikai szem­lélet ellen folytatott következet­len harc irodalmunknak és tár­sadalmunknak is mérhetetlen ká­rára van. Pártunk vezető szere­pének megingása a válságos é- vek alatt a szocialistaellenes e- rőknek az irodalomba valő beszi­várgását eredményezte. A szocialista' realizmus élveinek' semmibevétele az irodalomnak ar­ra az ágazataira is károsan ha­tott. amelv egyébként nem volt a szoclallstaellenessée hirdetője. Kü­lönféle divatos irányzatok ütöt­ték fel itt is a felüket. Eaész sor olyan mű keletkezett, amelv torz, esvoldaiú kéDhen ábrázolia a va- lőságot. A művek hősei pedig a társadalomtól elszigetelt hősök, korcs lelkületű, kétes, kóros bio­lógiai lénvek. E tendenciák a 40-es évek vé­gén és az 50-es évek elején ural­kodó forradalmi lelkesedés légkö­rében született irodalmat hivatot­tak ellensúlyozni. Igaz, ez az Iro­dalom bizonyos szempontból nai­van szemlélte a valóságot, és mű­vészileg sem volt mindig kifor­rott. Az idő távlatából visszapil­lantva azonban el ketl monda­nunk, hogy etika! tisztasága, ő- szinte lelkesedése a szocializmus eszméiért, és ezeknek az eszmék­nek a megvalósításáért érzett el­kötelezettsége minden tekintetben magasan az esztétlzáló, szűk látó­körű irodalom fölé emelte. A szocialista társadalmi értékek és eszmék destrukciójának a ko­rában leginkább fiatal, induló al; kotók tévedtek rossz útra. Ez a nemzedék nehezen eszmél e kor káros hatásaiból. De nem köny- nyebb az Irodalomnak mint egész­nek sem a helyzete, beleértve a kritikát, az Irodalomelméletet is. A velük szemben támasztott Igé­nyek egyre nagyobbak lesznek. A szocialista építés, az új társadal­mi körülmények hatása az ember­re — ez a témakör még művészt megformálásra vár. A közelmúlt bonyolult eseményeinek művészi- pártos megvilágítása ugyancsak alkotóink előtt áll. Az élet mérföldes léptekkel ro­han előre, és a szocialista társa­dalmi rendszer betetőzésekor, a tudományos-műszaki forradalom korában úlabbná! űiabb problé­mák. konfliktusok adódnak. Nem elegendő, hogy az irodalom mind­ezt csak leszögezze; a magas sa­játos eszközeivel, az emberekre gyakorolt eszmei-érzelmi hatásá­val részt Is kell vennie megoldá­sukban. A kritika és az irodalom­elmélet feladata, hogy általánosít­sa az Irodalom eredtnénvélt és megtalálja társadalmi-esztétikai küldetésének teljesítéséhez a leg­kedvezőbb megoldásokat. Az íróval szemben támasztott követelmény, hogy korának ma­gaslatán álljon, legkifejezőbben az élet íelenségeinek intellektuá­lis megközelítésekor mutatkozik meg, amikor a művész^ e jelensé­gek mélyére hatol, lénvegllkre ta­pint. Az embernek az irodalomban ábrázolt képe szintetikus, ezért az író dolga sok tekintetben ne­hezebb, mint a társadalomtudomá­nyok területén bárkié. Ha vérbeli, hű képet akar rajzolni a társada­lomról, többé-kevésbé az ábrázolt életjelenségek filozófiai, erkölcsi, politikai és egyéb összefüggései­re is rá kell mutatnia. Az egyént az emberek közti bonyolult kap­csolatok rendszerében éló lény­ként kell bemutatnia, belső vilá­gát Is ábrázolnia kell. Ez pedig az alkotó művésztói jó meglátást, nagy műveltséget követel. De kikerülnénk az író és kriti­kus megismerő-alkotó apparátusá­nak magvát, ha nem beszélnénk világnézetükről, filozófiai beállt tottságukról. A feladatok nagysá­ga, bonyolultsága, az Irodalomnak a szocialista társadalomban betöl­tött szerepe és helye megköveteli, hogy az író megingathatatlanul a marxista-leninista elveket vallja. Az író világnézete az a tár­sadalmi szempont, ahonnan a valóságot szemléli, ahonnan az é- let jelenségeiből merít, általáno­sítja őket, értelmet ad nekik. Az frő dialektikus materialista szem­lélete vitathatatlan követelmény, mert minden egyébnek az iroda­lomban ez a nyitja. E szemlélet szerves velejárója a pártosság, az eszmeiség, a művészi alkotás mód ja, a mű specifikus esztétikat- megtsmertető és esztétikai-nevelő szerepének az érvényesítése. A szilárd, sokoldalú marxista-leni­nista megalapozottságot nem pó­tolhatják csak az alapismeterek és az Időszerű jelszavak. Csehszlovákia Kommunista Párt­jának elvhű és következetes kul­túrpolitikája részét képez! egész politikájának; ez a politika pe­dig felelősséget érezve a szocia­lizmus és népünk sorsáért, a sok­éves tapasztalatokra, a párt és társadalmunk fejlődésének válsá­gos időszakában szerzett tanulsá­gaira épül. De tág teret biztosít minden olyan művészi Igyekezet­nek, amely a társadalmi haladást szolgálja. A CSKP XIV., az SZKP XXIV. kongresszusának dokumen­tumaiból, pártunk és államunk vezető személyiségeinek számtalan beszédéből tudjuk, hogy íróinkat semmi sem gátolja a téma, a stí­lus, a műfaj, a művészi forma megválasztásában. Szocialista irodalmunk eszmei és művészi aiapelvei kellően meg vannak. világítva. -Hogy mint ér­vényesülnek a műben,- az már az íróktól függ, mert a szocializ­musért elkötelezétf irodalom fel­virágoztatásához az anvagl, esz­mei, társadalmi feltételek nem hiányoznak. Karol Tomii (es) Az Európát megrengető forradalmak évében — 1848- ban — született, és megláthatta az emberiség éj kor­szakát felszlkráztatő Nagy Oktöber! Szocialista Forra­dalom győzelmes fényeit is, de két forradalom viharos sodrása között a polgárt életforma békés szigetén élt, alkotott, vált a cseh szobrászat legkiemelkedőbb alak­jává - Josef Václav MYSLBEK. A szegány szobafestő fia 17 éves korában mint kőfa- ragőinas kereste meg a kenyerét Seidan klasszicista szobrászmübelyábén. Nyilván ott szerezte meg a kőfára- gás titkait és az anyag törvényeit. Seidan után Václav Lev? volt a mestere. Levy hatására, annak műtermében alkotta első domborművét. a Háború és Béke c. allegó­riát, amelyet aztán a bécsi Kunstverelnban kiállítottak. Szerencsés alkotó volt. nemcsak azért, mert céltudato­san. rendszeresen dolgozott és tört a csúcsra, hanem azért is. mert kezdettől nagy pártfogók támogatták, e- gész népe elismerése, dicsérete, biztatása kísérte. A pályakezdő első programot még áthatotta Mánes festészetének romantikus szelleme, csak később, az é vektől bölcsebbé érlelve Jutott el az összegezésig és az értékelésig, és gazdagodtak műve! realista és neorene- szánsz forma legyekkel. Amikor egyik első jelentősebb alkotását a grflfenbergi Csehforrás HOgiela szobrát meg­mintázta, tulajdonképpen átértékelte az antik szobrászat örökségéi és ez heves vitát váltott ki, azonban a szob­rot a cseh szellemi élet legnagyobba!, Neruda, a köl­tő és Zttek. a prágai Nemzeti Színház építőié minden támadás ellen megvédték. A mánesl romantikáim szinte egyenes úton (ütött el a nemzeti leliegű monumentalitáshoz. A 19. század, mint hamis ékszerektől csillogó, pipe-. rézett vén kurtizán haladt a sírja felé. amikor a prá­gai Spálená utcában — a cseh Montmartre-on — Mvslbek műtermében megszületett a minden hlstorizáló keretet KŐBE VÉSETÍ ÉlET szétrobbanó Opera és Dráma, a prágai Nemzeti Színház máig is legértékesebb plasztikája, majd a szerény ösz­töndíj eredményezte 18 napos párizsi út után, a Svag- rovskf-szarkofág, amelynek hatására Viktor Tilgner, a híres bécsi szobrász Mvslbeket nemcsak Csehország, ha­nem „valamennyi művészeteket ápoló állam legnagyobb modern művészei közé sorolta“. Portrétanuimányl közül kiemelkedik a J. E. Purkyné- medailon, Palack? mellszobra és végül a csúcs: Schwar­zenberg Frigyes érsek monumentális emlékműve. Azonban az életmű legértékesebb alkotása, a mester legnagyobb műve: a Szent Vencel-szobor. Közel negy­ven esztendős vergődő, töprengő, útkereső munkájának az eredménye ez a világszerte Ismert plasztika. V. Ttl- kovsky megállapította róla, hogy: „Bár keletkezése és szelleme egyaránt a XIX. századhoz köti s mintegy le­zárja e század cseh szobrászaténak történetét, példát mutat arra, hogyan ötvöződhet a -hagyomány és egy ú- jabb korszak törekvése művészi szintézissé.“ Nem teremtett Iskolát, az avantgarde háttérbe szorí­totta, igazi értékét szinte csak a Jelen kezdi felismer­ni. A társadalom történelmi jelentőségű küzdelmeit a partról nézte, neve egy Ideig lobogót Jelentett, de élete utolsó éveiben már magányosan élt szobrai és könyvel között. Felesége meghalt, hat gyermekét eltemette, ba­rátai elhaltak mellőle. Nem volt nemzedékének iskolapéldája, nem volt har­cos — de őszinte, tiszta művész volt, aki „úgy emel­kedik ki a cseh szobrászművészet történetéből magányo­san és hatalmasan, mint egy katedráils.“ Pétert! Gyula A Madách Könyv- és Lapkiadó n. v. az utóbbi években nagy figyelmet fordít a fiatal nemzedékek számá­ra Irt művek megjelentetésére. így van ez rendjén, hiszen az irodalom megszerettetését már a legfiatalabb korban kell- kezdeni. A közelmúltban adta ki a Madách Tóth Elemér CsiHagrózsa című, gyer­mekverseket tartalmazó kötetét. A kötet tiszta hangvételű, ízes magyar­sággal megírt gyermekverscsokor, a- melyet átitat a nemes költői szán­dék: szórakoztatni, és mosolyt vará­zsolni a gyermekek arcára. Gálv Iván így jellemzi a kötetet a tömör előszóban: „A szerző nem, vagy alig törekszik arra, hogy köz­vetlenül neveljen, tanítson...“ Majd lejjebb így folytatja: „Versei pallé­rozzák a szépérzéket, sejtetik a kör­nyező világ mindennapos s ezért gyakran elsikkadó mozzanatait, a lá- tő szem előtt feltárulkozó tarkasá­gát.“ Gály Ivánnak ezek a meglátá­sai helyénvalóak, mert a kötet min­den verse arányos a gyermeki világ­hoz; ötletességükkel, dinamizmusuk­kal. kép! fordulataikkal, játékos egy­szerűségükkel közvetlenül, minden morallzálás nélkül !s hatnak a gyer­mek érzelmi és értelmi világára. Tóth Elemér Ismeri a gyermeki lélek törvényszerűségeit, ezért tudja tuda­tosan új tartalommal megtölteni, . a gyermek számára már ismert vilá­got. Versötlete! eredetiek, nagy ré­szükben ott munkálnak a népkölté­szet! elemgyökenek. amelyek közel állnak a fiatal olvasóhoz. Melyik gyermek képzelete nem In­dul meg, amikor azt hallja, hogy a cseresznye piros fülbevaló? Vagy, hogy a cseresznyefának „szeme, szája, füle, orra, / van...?“ A kötet verseinek Jelentős része a gyermek­hez közel álló természet képelemel- bő! épül fel. Nagy szerepe van a ver­sekben a perszonlfikációnak, amely- Ível Tóth Elemér az ember és a ter­mészet fejlődésének, alakulásának a kapcsolatát is érzékelteti. A versek­ben előforduló szép költői jelzők és hasonlatok színessé, szinte megfog- hatóvá varázsolják a mondanivalót. E tekintetben a költő gyermekversei rokonságot mutatnak Csoórl Sándor gyermekverseivel, amelyekben szin­tén a gyermekekhez közel álló világ dolgai, tárgyai elevenednek meg az újrateremtés leleményességével. Tóth Elemér a versek tartalmát a- dekvát formában valósítja meg. Ezt bizonyítja a Paripám című vers is. Bizonvításkéonen ide kívánkozna az egész, de idézzünk belőle csak egv részletet: „Van nekem parlnám / csillagos f, nem eszik az szénét, lse zabot /. / Hánvia natké'a / a havat. f csillagréten keres / társakat...!“ A kötet verscsokra nincs ciklusokra osztva, vagy valamilyen kiagyalt gon­dolat köré láncolva, szerkezete a- zonban így sem laza: a verseket egy­máshoz kapcsolják szigorú törvénye­ik {a versbeliek és a versköziek 1, valamint a gyermek világához Igazo­dó játszi könnyedség. Olyan ez a kötet, mint egy ötvenhat szirmú csll- lagrőzsa, amely bár egyetlen szár végén hlmbálédzlk, mégis minden szirma más színű. A kötet nehézségének mércéje az egyszerűség. A szerző nem törekszik a gyermeki élmény- és képzeletvilá­got meghaladó költői attrakciókra: hétköznapi dolgokat tölt meg szívet melengető és értelmet csiszoló tarta­lommal. „Valahol / messze, messze, f kinyílt / egy ablakocska. / hej, ab­lak / ablakocska. / / Beugrott / raj­ta csendben, / egy pici csillagocska: / hej, csillag, / csillagocska. /“ A szóismétlések, a hangutánzó és han­gulatfestő szavak alkalmazása sem öncélú: színesre festik a stílust, és bővítik a versek hangulati bázisát. A kötet szerzője Jól gazdálkodik a nvelv! elemekkel. Éppen ennek kö­szönhető. hogy a versek Intenzíven hatnak az olvasóra. Például a Fut az út című 29 teljes értékű szóból ál­ló versében tizenöt az Ige. Ez az ol­vasóban egy bizonyos dinamikus képzetet vált ki: az állandóan irtóz gó-kanyargó-tekergö-csavargó út kép zetét. Rövid Ismertetésemben szólnom kell még a versekben rejlő gazdag „humortartalékról“ Is, amely növeli a gyermekversek értékét. Példák: „Átszaladtam a szomszédba, utánam futott a létra...“ (Lődttő vers) „Én vagyok a Vastag Borka, orrom akár egy uborka. Fülem |6 lesz lapátnak...“ (Körbe, körbei Reggel kimegyek a rétre, három bukfencet vetek ebédre. (Reggeltől estigj A kötet színvonalát emelik Túr csan László egyéni látásmódot bizo nyitó Illusztrációi, amelyek szerve sen kapcsolódnak a kötet tartalmá hoz, hangulatához: konkrétabbá te szik a verseket, de külön-külön Is esztétikai élményt nyújtanak. összegezésképpen elmondhatjuk, hogy Tóth Elemér Cslllagrőzsa című gvermekverskötete előrelépés haza: magyar gyermekirodalmunk fejlődé­sében. Ogv lenne jó, ha ez a gazdag tar­talmú, igénves kivitelezésű köny­vecske néhány néldányszámban el latna minden kilencéves alapiskola tanulói könyvtárába is. SZITÁS! FERENC 13. Enciklopédiák, lexikonok I. A mai knltúrember élete szinte elképzelhetetlen a különbö­ző kézikönyvek, lexikonok, enciklopédiák nélkül. Gyakran elő fordul, hogy egy sző vagy fogatom jelentését a kéznél lévő lexikon segítségével tudjuk csak megérteni. KI bírná ugyanis fejben tartani azt a információt, ismeretanyagot, amely évszá­zadok alatt az emberiség tudatában összegyűlt. A mai kor még csak egyre nagyobb sebességgel gyarapítja az ismeretek szá­mát. Valóságos információáradat zúdul az emberekre a rádión, televízión, sajtón s más kiadványokon keresztül. Ezek rend­szerezését egy ember képtelen elvégezni. Ezért alakulnak a különböző szakterületeken tüdősekből és szakértőkből átló mun­kacsoportok dk rendszerezik és könnyen áttekinthető texikn nokba, enciklopédiákba foglalják az emberiség eddigi isme­reteit vagy legalább annak egy részét. De nemcsak az egyes szakterületekről készülnek lexikonok, hanem minden tudomány ágat átfogó általános ismerettárak is készülnek. Ezzel el )s érkeztünk tulajdonképpeni témánkhoz. Mi ts valójában a lexi kon és ml az enciklopédia? Mi a különbség a kettő között? íme a válasz a kérdésekre: Az enciklopédia olyan, rendsze rint nagy terjedelmű mű, amely kora összes lényegesnek, köz­érdekűnek és időszerűnek tartott ismereteit igyekszik közért­hetően, áttekinthető rendszerben összefoglalni. - Az enciklopé­diák nagyobb része betűrendben, kisebb része valamilyen lo­gikai rendszerezésben, ill. szakrendben közit anyagát. Az álta­lános enciklopédiák az ismeretek egészét, a szakenciklopédiák pedig csak egy szakterület ismeretanyagát tartalmazzák. A be­tűrendes szótárszerű enciklopédiákra az enciklopédia elnevezés helyett (főként a németekl gyakran a lexikon megjelölést hasz­nálják. A két kifejezés között általában azt a megkülönbözte­tést teszik, hogy az enciklopédia átfogóbb jellegű, nagyobb terjedelmű, az egyes kérdéseket rendszeresebben felölelő cik­keket tartalmaz; a lexikon pedfg rövid cikkeivel elsősorban az egyes kérdésekről valő gyors tájékoztatást tekinti felada­tának. A két műfaj közti halár azonban gyakran elmicyődik. Az enciklopédia-műfaj egyik első modern, kiemelkedő képvi­selője Diderot és d'Alamhert nagy enclk!opédlá|a. a francia felvilágosodás legjelesebb képviselőinek Enrópa-szerte nagyha­tású alkotása az „Encyclopédle on Dictlonnalre ratsnné des Sciences, des Arts et des Métiers“ volt. Ez a mo 1751 -tói 1780 ig jelent meg Tulajdonképpen tanulmánygyűjtemény ez, amely az emberi ismeretek egész akkori területét felmérte. Őrlési jelentősége volt a felvilágosodás eszmélnek széles körben va­ló elterjesztésében, s így közvetve a nagy francia forradalom . eszméi előkészítésében is. Munkatársai, az án. enciklopédisták, > egyenesen e mű kiadására tömörült filozófusok, tudósok, pub­licisták. gyakorlati szakemberek a 18. század végi francia pnl gári forradalom ideológiai előkészítői voltak. Élükön D. Dide­rot állt. Filozófiát szempontból nem alkottak egységes cso­portot, nézeteikben különböző irányzatok keveredtek. A mate­rializmus és ateizmus legkövetkezetesebb képviselője Diderot mellett Holbach és Helváthis volt. Bizonyos értelemben mellé­jük sorolható Rousseau és Voltaira ts. Az Encyclopédle mun­katársa volt a természettudós d' Alambert, Button, és Lerny. Az enciklopédisták célja a korabeli tudomány színvonalán ál­ló enciklopédia kiadásával az volt, hogy leküzdjék a vallás és az egyház által terjesztett babonákat, elősegítsék a terme­lőerők fejlesztését, bírálják a feudális gazdasági államrend­szert. Az egyház és a feudális reakcié kíméletlenül üldözte őket. Így az Encyclopédle későbbi köteteit külföldön kellett kiadniuk. A jelenlegi legismertebb enciklopédiák közül elsősorban a Bolsaja Szovjetszkaja Enciklopegyija című hatalmas müvet kell megemlítenünk, amely az első szocialista szemléletű nagy álta­lános enciklopédia Az emberi művelődés egész Ismeretanyagát a marxizmus-leninlzmus egységes világnézete szerint fogtállá össze és értékeli. Első kiadása 1926-47 között jelent meg 85 kötetben. A második kiadására 1949-58 között került sor 51 kötetben. Nagy múltra tekint vissza az Encyclopaedia Britannica. Ez az angol nyelvű általános enciklopédia az anyagát viszonylag ke­vés. nagy terjedelmű tanulmányszerü cikkben dolgozza fel. El­ső kiadása 1768-71 között jelent meg Londonban. A legutolsó, 16. kiadását 1957-ben Chicagóban szerkesztették 4400 munka­társ közreműködésével. Terjedelme 23 kötet és 43 500 cikket tartalmaz. A nagy általános enciklopédiák közül meg kell még emlfte- nünk a francia Larousse du XX« siécle, az olasz Enciciopedla Italians, az amerikai Encyclopaedia Americana és a német Der Grösse Brockhaus című kiadványokat. Legközelebb a magyar lexikonokról írunk. —ar— CSILLAGRÖZSA (Tóth Elemér gyermekversei)

Next

/
Thumbnails
Contents