Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-08-07 / 32. szám
/ új ifjúság 3 > A mikor Belucz János címére, á nyárasdi szövetkezetbe elindultam, csak annyit tudtam róla, hogy nagyon jónevű kertészszel találkozók majd... Szerencsém volt. Belucz János ott ült a he- oenészett Irodahelyiség íróasztalánál, és telefonált. A két-három perces beszélgetés lényegét könnyű voltéi lesnem. Csak úgy a dróton keresztül, ez alatt a két-há rom perc alatt eladott három teherautó zöldpaprikát, no meg ugyanannyi uborkát is.' Később megmagyarázta, hogy mindez bravúr is, meg nem Is, mert eiadnl nem mindig könnyű feladat, illetve jó árut Időben eladni nem Is olyan olyan nehéz. Mindegy. Belucz János érdemel akkor is vitathatatlanok. Jó hírneve hozott Ide. Belucz János nem zavartatja magát. Egyelőre végzi a dolgát, telefonálgat, mert ez most a legfontosabb, hiszen odakint szedik a zöldpaprikát, s annak mielőbb piacra, a fogyasztóhoz kell kerülnie. Még három telefon, S most már beszélgethetünk. Belucz János eredetileg közgazdász! diplomával került ki a Nltrai Mezőgazdasági Főiskoláról. Ide, ebbe a faluba udvarolgetott, ahol a szövetkezetét mér akkor is az ország legjobbjai között tartották számon. A szövetkezet elnöke, Dömény János pedig tudott a fiatal mérnökről, s azt is tudta róla, hogy a kertészkedés szenvedélye. — Eredetileg kertészeti főiskolára készültem. A kedvet a nagybátyámtól kaptam, aki mestere e szép szakmának, s nem kevés szakmai bravúrt, sikert írhat magáénak. Mellette kezdtem kertészkedni. Szóval a főiskola után, hatvanötben idejöttem, de ezt megelőzően, három évig már a szövetkezet ösztöndíjasa voltam. Akkor még itt gyümölcsös nem létezett, telepítése másodéves ösztöndíjas koromban kezdődött. Azt Is mondhatnám, én meg a gyümölcs egyszerre jöttünk Ide. A főiskolát befejezvén így Is közgazdászként léptem be a szövetkezetbe, s ebben a beosztásban Is dolgoztam hosszab 1- deig — míg csak nem lett belőlem agronómus, majd zöldség- és gyümölcskei- tész, végül pedig specialista. A hatvannyolcas esztendő lett az, amikor Belucz János aztán végérvényesen átállhatolt a gyümölcs- és zöldségfrontra. Ennek első eredménye az lett, hogy a következő évben már kilencvennyolc vagon almát termesztettek. Minderről a legtermészetesebb hangon számol be, s tárgyilagosan hozzáteszi, milyen nagy szerepe volt ebben az emlékezetesen kedvező Időjárásnak Is. így hát a gyümölcs- termesztés első három esztendejében mindig elérték a négy és fél milliós jövedelmet. Tavaly a rossz időjárás miatt hiányzott a tervből kétmillió, bár másutt sem volt ez különben, és bizony valamicskével az Idén is csonkábbnak ígérkezik a tervteljesltés. De hát a gyümölcs kényes jószág. Javukra és Belucz János javára legyen viszont írva, hogy még így Is járási elsőnek számítanak. —' Tavaly nagyon kedvezőtlen volt az időjárás. Az állandó esőzések miatt nem tudtuk megadni a fáknak a legfontosabbat, a kellő védelmet, ami az idei termésre Is kihat, és ez nekünk, termelőknek sem mindegy, de hát mit lehet tenni? A gyümölcsösben most leg|obb munkatársam, egy kitűnő szakember, a brigádvezető dolgozik, én meg átálltam ide, mert itt *• ■ j ÖRÖMMEL VÉGZEM A MUNKÁMAT... a zöldségtermesztésben nagyobb szükség van rám, sok újdonságot vezetünk be, s nagyon jól Is mennek Itt a dolgok. Októberben kezdtük e nem kis szociális épület és kazánház építését, március harmadlkán már be Is fűtöttünk benne. Magunk, saját erőből építettük. U- gyancsak ezzel egyidőben épült fel az üvegház kilenc hajója, amelyhez még tízet tervezünk. No és persze a másfél hektár fóliasátor, a- hol most szüreteljük a paprikát. Az elővetemények Is remekül fizettek, a paprika, uborka még náluk Is Jobban. Amikor Belucz János elvégezte a főiskolát, s kertész lett belőle, sokan megkérdezték tőle, hol dolgozik. „Csak kertészetben? — kérdezték. — Azt hittük, legalább minisztériumba kerülsz.“ — Ma Is megkérdezhetik Feleségem gyakran megkérdezi: Hogy van az, hogy minden áldott nap, hajnali négykor olyan nagy lelkesedéssel mész abba a munkába? Én ezt a napi tíz- tlzenkét órát valóban szívesen töltöm el Itt, mert örömmel végzem munkámat, ezért az eredmények sem váratnak magukra. Munkatársai szeretik az embert, adnak a szavára, ugyancsak hozzájárul az ember Jó közérzetéhez, alkotókedvéhez. Családom egyetlen tagjával sem töltök el naponta any- nyi Időt, mint Varga Béla csoportvezetővel meg az Itt dolgozó asszonyokkal. És ügy kell együtt dolgozni, hogy ez mindenki számára kellemes legyen. Szeretem ezt az állandó lekötöttséget. Nagyon sok mást elhanyagolok miatta, de sebaj. A harminchárom éves Belucz János viszont nem csak a zöldség- és gyümölcsfronton van lekötve, nem csak ott tevékenykedik. Kezdettől elnökségi tagja volt a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának. Ma a SZISZ nyugat-szlovákiai kerületi bizottság plénumának, meg a járási választmánynak a tagja, s a helyi szervezetet sem hanyagolja el, ahol sokáig elnökként tevékenykedett. Mindezt csak véletlenül, szó szót követve tudom meg róla, s csak kérőbb azonosítom azzal a remek mezőgazdasági szakemberrel, aki tagja a kerületi plénumnak, akiről már ebben a vonatkozásban is sokat hallottam. — Természetesen az ifjúsági mozgalomban is szeretne minél többet tenni az ember, ami a téli hónapokban nekem sem olyan nehéz. De most nyáron, a szezonban bizony sokszor varázslónak kell lennie az embernek, ha Itt is állandóan itt akar lenni, meg a gyűlésekre, tanácskozásokra Is el akar menni. Valahogy persze mindig megoldódik, de sohase k'önnyen, hiszen ha már egszer funkcióm van az ifjúsági mozgalomban, akkor ott is ott akarok lenni, ott Is jól a- karom végezni a dolgomat, legalább olyan jól, mint Itt a kertészetben. Aztán a kis házi gyümölcsöséről esik szó. Tavaly költözött új házba, ahol harmincé ras szőlőt meg gyümölcsöst telepített. Sajnos, a gyümölcsöst jócskán meg kellett csonkítani, mert úgy kívánta a községrendezési terv. De nyolc ár megmaradt. — Hogy milyen a saját kertem? Hát kérem, a cipésznek rossz a cipője. Nem újság. Kevés rá az ídpm. A szőlőt én gondozom, a zöldséget az asszony. Remélhetőleg majd lesz még több 1- dőm Is. Ha igen, akkor szeretnék egy kis „magánü- vegháaat“ építeni. Nem, nem a jövedelmezés végett. Tudja, a hobby és a játékos kísérletezés... Ott még villanyfénynél Is lehet majd dolgozni.., ) RESZELI FERENC sokan — folytatja —, begy kell-e Ide, az én posztomra mérnök. Nem tudná-e mindezt egy jó kertész Is • elvégezni? Hadd ne adjam meg én a választ, s hadd mondjak csak annyit, hogy ez már lassan egy nagyüzem, s ha túlzók is, de azzá nő ki. És hogy megtalálom- e örömömet a mindennapi munkában? Hát igen. Tökéletesen. Ezt szeretni kell. .4*1 ■■■■■■■■■«■ .«■■•■■■■■■»«■»■■■»■■■■■■■■■■■■"•■•■■■■■•■■■■■■MM* A fóliasátrak alatt a nagy hőség idejében is szorgalmasan folyik a munka. Caetano Oradourja A miniszterelnök már legszívesebben hazaszökött volna, ha tehette volna. Marcelo Caetano londoni útjáról az egyszerű portugál újságolvasó mégis ügy képzelhette a lisszaboni sajtó alapján, hogy diadalmenet, de legalábbis „show“ volt. A jobboldali O. Século számára a kormányfő óljából az egyik legfontosabb mozzanat ez volt (főcímben): „Ana Maria Caetano, a miniszterelnök lánya meghódította a londoniakat. Habár pillanatnyilag nem a legkedvezőbb a légkör Portugália szempontjából bizonyos londoni körökben — kezdődik a cikk — Marcelo Caetano leánya rendkívül csinos és módfelett elegáns Ana Maria bájával meghódította a londoniakat...“ A csábos mosolynak — nem portugál hírügynökségek s egy tisztességes ellenzéki lap, a Republica szerint — a londoniak döntő többsége ellenállt. Aktívabb része pedig tüntetésekkel fejezte ki tiltakozását a lisz- szaboni miniszterelnök jelenléte és a mozambiki vérengzés miatt. „Ne keverjük össze Nagy-Britanniát a- zokkal. akik arra használják az ott meglevő szabadság- jogokat. hogy bennünket támadhassanak“ — mondotta a portugál kormányfő hazaérkezése után, a tiszteletére rendezett „spontán“ tömeggyűlésen. A Caetano londoni útjával egybeeső leleplezés a mozambiki — wiriyamui — vérengzésről az angol Hastings atya nevéhez fűződik. A birminghami papnak a londoni Times-ban közzétett cikke — Wiriyamu előzményeként — megemlíti az 1971 májusa és novembere közötti gyilkos hadjáratot Mucumbra körzetének lakosai ellen. S mi történt Wiriyamuban? Adrian Hastings így foglalja össze: 1972. december 16-án délután Wiriyamu falut megtámadták a portugál fegyveres erők. A bombázást helikopteren érkezett egységek követték. Ezek először is lerombolták a lakóbázakat. A falusiakat két csoportra — nőkre és férfiakra — osztották, majd elkezdődött az esztelen mészárlás; 86 embert gyilkoltak ie. A legmegdöbbentőbb annak a Vaina nevű asszonynak az esete, akit karon ülő, kilenchónapos kisfiával lőttek agyon. A túlélők utáni hajsza még másnap is folytatódott... A huszadik századi afrikai gyarmatosítás történetében egyetlen hasonló eseményt sem lehet föllelni — írja a birminghami pap —, hasonlatként talán csak a gyászos emlékezetű My Lai kínálkozik. Hastings atya információi Mozanibikban missziót teljesített spanyol szerzetesektől származtak, akik a térséget jól ismerik. A portugál ellanpropaganda — élén Moreira Baptista tájékoztatósügyi miniszterrel — azonban még a falu létét is cáfolta. A szerecsenmosdatás- ban segédkezni igyekezett Rui Patricio külügyminiszter, aki kémeknek (!) nevezte a spanyol papokat, s Kaulza de Arriaga mozambiki főparancsnok, aki viszont cinikusan elismerte: lehet, hogy a „szokásos“ bombatámadások áldozatait „keverték“ össze az „állítólagos“ tömeggyilkossággal. Cáfolatok ide vagy oda, nem lehet véletlen, hogy Kaulza de Arriagának ebben a minőségben ez volt az utolsó nyilatkozata. A legnagyobb csendben pakolt össze s tért vissza Lisszabonba, ahol állítólag valamilyen új beosztás várja. Caetano londoni látogatása így hát éppen ellenkezőleg sült el, mint remélte. A portugál várakozások nagyok voltak; elvégre a portugál kormányfő és államfő Európa és a világ legtöbb országában nem szalonképes vendég (Anglián. Spanyolországon, Brazílián kívül csupán Dél-Afrikában és Rhodésiában fogadják őket). Cae- tanónak nemcsak az volt a fő gondja, hogy Portugáliában erősítse a presztízsét, hanem, hogy külföldön is megváltoztassa a Portugáliáról kialakult képet. No meg az, hogy az angol-portugál szövetség 600. évfordulóján megpróbálja kicsikarni a londoni konzervatívoktól a gazdasági kapcsolatok privilegizált jellegének felújítását. Portugália a brit szigetek egyik legnagyobb zöldség-, gyümölcs- és borszállítója volt. Afrika gyarmatai viszont trópusi termékekkel, nyersanyaggal látták cl Angliát, s cserében tökét kaptak. Angliának a Közös Piacba való belépésével azonban mindez veszélybe került. A portugál kormányfő keserűen emlegette azokat az időket, amikor még Angliával együtt ez azóta haladó ETA alapító tagja volt. A gazdasági csere fontosságára minden alkalommal — mind a Peter Walker kereskedelmi miniszterrel, való találkozón, mind a londoni főpolgármester ebédjén — fölhívta a figyelmet. A jelenlegi angliai légkör azonban nem túl kedvező a portugál elképzeléseknek. Az alsóházi vita során még a Caetanót meghívó Edward Heath is kénytelen volt kijelenteni: gyakran tájékoztatta Lisszabont arról, hogy nem ért egyet Afrika-politikájával... M. L.
