Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-08-07 / 32. szám

\ 2 i)i ifjúság Irka - firka KICSODÁNK NEKÜNK? Amikor én kicsi voltam, nekem még volt nagyma­mám. Anyai is, apai is! Rá­adásul én voltam az uno­kájuk. Mindezzel azért hen­cegek, mert határtalan meg­lepetéssel tapasztalom, hogy a mai gyerekek zöme egyáltalán nem bír nagy­szülővel, s a mai nagyszü­lők zömének egyáltalán nincsen unokája. Például mi történi tegnap is? Átvágok tegnap egy ját­szótéren, s a hintánál meg­pillantom rég nem látott barátnőmet, gyermekekkel. Lódultam lelkesen feléjük, ám le is fékeztem mindjárt, hisz nem tudtam: korai u- nokával, vagy kései babá­val van-e dolgom. S még csak az hiányozna, hogy Mancit esetleg a saját cse­csemője öreganyjának néz­zem! — De gyönyörű a gyere­ked! — rikkantottam végül is diplomatikusan. Hisz egy nagyanya csak nem bánja, ha anyukának nézik! — Hugenotta nem az én kislányom — árulta el Man­ci a kölcsönös üdvözlések után, s megigazította svéd- szőkére festett haját —, hanem a menyemé. Vagyis a fiamnak a gyereke. — Tehát neked kicsodád? — kérdeztem ka jánul, s a-' gycmpingált szemébe néz­tem. — Nekem a srácomnak a lánya — magyarázta, s eny­hén elveresedett, de azért állta a bámulásomat, csu­dára, még a műszempillája se rebbent. — Szóval te kicsodáid vagy Hugenottácskának? — tudakoltam nem csüggedve. S elégedetten konstatáltam, hogy Manci sem lett véko­nyabb az elröppent évtize­dek során, mert igencsak szétrepedni készül pocakján a miniszoknyája. — A mamija — válaszol­ta, s tükrébe pislogva fel­újította orcáján a sortata­rozást. — Hugenotta anyu­ja most dolgozik, úgy, hogy Cicabogár ezúttal a mami­jával jött hintázni. Mik vannak, ültem tűnőd­ve melléjük, Manci javasol­ta, mert nagyon elfáradott a lába a gyárkéménytalpú tini-szandáljában. S kissé körülnéztem. — Gyere ide a papához! — kiáltotta éppen a szem­közti pádon egy úr, megsi­mította jobbról balra ra­gasztott három szál haját, s igyekezett behúzni a hasá­nak egy elenyésző részét. Szőke, pöttöm kisfiú büszkén nézett miránk, s el­mesélte: — ő, az én kis Nimród- kám, apja, anyja dolgozik, lejött kicsit játszani a pa­pával. Nagy zslvány ám! — Kicsodája tehát Nim- rődka Önnek? — kérdez­tem, de már egyáltalán nem lepődtem meg a válaszon. — A lágyamnak a fia, il­letve a vejemnek a gyere­ke. —• Csudaszép a gyereke gyereke! — lelkesedtem, mert így volt, igaz. Majd én is nyilatkoztam: — Sajnos, az én kisebbik leányomnak még nincsen leszármazott fa, s a nagyob­bik utódomnál sincs még trónörökös... Örültem igazán, hogy egy­ből ilyen pompásan megy nekem is a dolog! Hisz e- lőbb-utóbb hoz majd mihoz- zánk is a gólya egy kis be­levaló gyerekem gyerekét, s addigra az 0 mamijának se helyes kilógni a sorból! G. Szabó Judit ilyen ember Tolt Július M Fuőík? Július Fuőík szerény, és szép ember volt. Ha beszélt volna vele, biztos megked­velte volna. Ügy tudott mindenkivel beszélni, hogy barátjá­nak érezte; mindenkinek tudott adni egy darabka örömöt. Sohasem fölé­nyeskedett; nem dicsekedett a tudá­sával vagy tehetségével az elvtársai előtt. Tudott nevetni és szépen, le- bilincselően mesélni. De tudott hall­gatni is. Különösen, ha munkások között volt. Meghallgatta a beszél­getéseiket, odafigyelt a tapasztala­taikra, és állandóan tanult tólük. Mert tudta, hogy ők vannak legközelebb a valódi élethez. Hallgatott, figyelt, aztán néhány jegyzetből, egészen je­lentéktelennek tűnő észrevételből megszületett a cikke vagy a riport­ja. Es mert a valóságból születtek, mert igazak voltak, azért olyan ért­hetőek és meggyőzőek. Mondana nekünk valamit Július Fuőík fiatalságáról? Július Fuőík ahhoz a nemzedékhez tartozott, amelyet megjelölt az első világháború. Ifjúkorában, amikor a legfogékonyabb és a legérzékenyebb az ember, Plzefibe is behallatszott a háború dörgése. Itt élt. Apja a plzeüi Skoda-gyárban dolgozott, a fiatal Ju­lek pedig órákon át álldogált sorban más gyerekekkel és asszonyokkal, kenyérre várva. A sorokban álldogál­va ismerte meg a háború kétségbeej­tő arcát, itt tanulta meg gyűlölni a háborút, ezért vésődött örökre emlé­kezetébe a vérontás. Megismerte az éhséget, 1918 júniusában átélte a bo- levici lőportorony felrobbanását, és látta a plzeni utca éhes gyerekeibe való lövöldözést is. Mindez gyűlö­lettel töltötte el a háború iránt. Ke­reste a gyökereit, és rájött, hogy a világ igazságtalan elrendezésében, a kapitalista társadalmi rendben talál­hatóak. Ebijén a keresésben sokat se­gített neki az olvasás; fennmarad­tak a jegyzetei azokról a könyvek­ről, amelyeket diákkorában olvasott. Több tucat könyvről van szó; de mindenekelőtt Romain Rolland, Jean Christophe művei és az első csehre fordított Lenin-mű, Az állam és a forradalom az, amely megmutatta neki az igazságos, a szocialista élet távlatát. A szocializmus gondolatának a megismerése, azonban az ö becsüle­tessége mellett, nem volt-, számára e- legendő. Tizenhat éves korában ki­lépett az egyházból, amely mindig is a reakció és a ' visszahúzó erők tá­masza volt. Tizenhét éves korában csatlakozott a Pravda folyóirat kö­ré csoportosuló fiatalokhoz. Ez a cso­port később Plzen vidékén a kommu­nista párt magja lett. Már 1921-ben belépett a CSKP-ba. Július Futók gyakran utazott Szlu- venszkóra, és figyelte a kiélezett osztályhareot. Van valamilyen konk­rét élménye ezzel kapcsolatban? Szlovenszkó nem volt számunkra távoli föld. Biztosan tudja, hogy a szlovák elvtársak gyakran jártak Prágába, együttműködtek a pártlapok­ban, a Tvorbában és a Rudé právó- ban, a mi elvtársaink viszont gyak­ran néhány évet is éltek és dolgoz­tak Szlovenszkón; Szlovenszkó a ha­zájuk volt. így Gottwald elvtárs 1921-26-ban szlovák újságok szer­kesztője volt; Peter Jitemnioky pedig szlovák íróvá vált. Julek először a majdnem kalandos katonai szolgála­ta alatt ismerte meg Szlovenszkót. Miért kalandos? 1930 októberében e- lőször Trenőínbe rukkolt. Innen mint főiskolást elküldték Ko§icére a tisz­tiiskolára, de Kosicén a katona urak megijedtek. Kommunista szerkesztő és a burzsoá hadsereg tisztje? Er­re még gondolni sem lehetettl Gyor­san visszaküldték Trenőínbe, ám az orvosi vizsgálatok után kisütötték, hogy alkalmatlan a katonai szolgá­latra, hát' „tartós szabadságra“ küld­fiataloknak ilyen szikrát kellene magukban meggyújtaniuk (BESZÉLGETÉS GÜSTA FUClKOVAVAL) Gusta Fubíková, a Csehszlovák Nötanács elnöke, a CSKP KB .tagja. ték. Egy év múlva gondoltak csak ismét rá. De hol volt máT ekkor Ju­lek!? Ebben az időben többnyire rendőri bejelentés nélkül élt, hiszen gyakran keresték a bíróságok a Szovjetunióról szóló előadásai miatt, 1932 októberében érték csak ismét utói, és ekkor megint Trenőínbe ruk­kolt. Ott azonban a katona uraknak nem telt benne .nagy örömük. A ka­tonaság alatt minden tilalom elle­nére is érintkezett a szlovák élvtár­sakkal, és egy csodálatosan szép elbeszélést is irt a szlovák nép sze­génységéről. Az elbeszélés címe Ré­zinkáról és a jószívű végrehajtóról, fRiportok a burzsoá köztársaságból!. Julek mint katona sem szűnt meg kommunistának lenni. A cseh, szlo­vák, német és magyar nemzetiségű katonák közt élt; meg tudta őket győzni a maga igazáról. Ezért aztán két hónap múlva Trenőínbőí áthe­lyezték Hlohovecre, hat hét múlva pedig Levicéne. Kalandos katonai szolgálatáról állandóan írt nékem a leveleiben. Ezek a levelek szeren­csére meg is maradtak (megjelen­tek a Július Fuőík művei 12. köteté­ben, „levelezése“). bevicén a kato­nák többsége magyar nemzetiségű volt. Hogy közelebb kerüljön hozzá­juk. eltökélte, megtanul magyarul. A következőket irta nekem akkor: •„Tetszik nekem a magyar nyelv, és van is rá alkalmam, hogy megtanul­jak belőle valamit...“ De hát Lévicé volt az utolsó állomása. Tizenhat nap múlva áthelyezték Prágába: így ért véget az ö kalandos katonai út­ja. Julek később is meglátogatta Szlo­venszkót, hogy a Szovjetunióról tart­son előadásokat; 1932-ben és 1937- ben kétszer magam Is vele tartottam. Először a Tátrában voltunk, másod­szor pedig Kárpát-Ukrajnában, a kár­pát-ukrajnai havasokban. A Magas­latra csúcsainak a látványa lenyű­gözött, de nekünk, akik végigjártuk és szerettük Sumava erdős és Krko- noőe lankás tájait, kedvesebbek vol­tak az Alacsony-Tátra dombjai és a kárpát-ukrajnai havasqk. Milyen szovjetunióbeli emlékei fű­ződnek még Fuőíkhoz? 1930-ban a csehszlovák mezőgaz­dasági kommuna, az Interhelpo meg­hívására utazott Julek először a Szovjetunióba. Útja Közép-Ázsia o- lyan helységeibe vezetett, ahol addig egyetlen csehszlovák küldöttség sem járt. Szerette a Szovjetuniót, mert meggyőződött ott a szocialista gon­dolat igazságáról, mert látta, hogy az ország gyorsan változik és a holnap már tegnapot jelent. A munkáskül­döttséggel akkor három hónapot tar­tózkodott a Szovjetunióban. Később, 1934-ben két évre újra visszatért. Mintegy újkori Kolumbusz, úgy fe­dezte fel számunkra a riportjaiban az ú] világot, s mint ahogyan abban akkor biztosak is voltunk, a jövőnket is. A szovjet Közép-Ázsia szinte a szívéhez nőtt. Olyan föld volt ez, a- mely a középkori múltból a szovjet­hatalom alatt egyenest a szocializ­musba nőtt bele. Nem érdektelen, hogy ezzel a sötét múlttal nemcsak az üzbégek, kirgizek, tádzsikok elbe­széléseiben, hanem annak a magyar utazónak, aki a múlt század felében mint vándor dervis bejárta a Közép- Ázsiát, könyvében is találkozott. Ez nem volt más, mint Vámbéry Ármin, aki utazásairól 1865-ben jelentést tett a londoni földrajzi társaságnak. Julek ott, közép-ázsiai útja folyamán olvasta ezt a könyvet, és a Vámbéry Ármin dervis barangolásai című ri­portjában így ír róla: „Vámbéry Ár­min már nem ismerné meg Közép- Ázsíát... A muzulmán kalendárium szerint Ramadam hónap van, és 1312 őt írnak; az üzbég kolhozisták vi­szont a forradalom 17 éve alatt be hozták á világnaptár hat évszázadi’. megszerette Július Fuőíkot. Erről ta­núskodik a számtalan emlékmű, a- melyek Szovjetunió-szerte ma is em­lékeztetnek rá, és az a rengeteg ut­ca is, amelyek a nevét viselik, meg a Szovjetunióból százszámra érkező levelek és azok a forró ölelések, a- mellyel fogadnak a szovjet emberek. On szerint hogyan közelíthetné meg legjobban- a mai fiatal Július Fuőíkot, miben lehet Július Fuőík még ma is példaképe a fiataloknak? Julek a fiatalokhoz már azzal is közel van — gondolom —, hogy ő maga sem szűnt meg fiatalnak len­ni. Ez nemcsak az ő mosolygó arcá­ban rejlik, hanem mindenekelőtt szüntelen nyugtalanságában. Mentes volt a polgári kényelemtől, állandó­A X. VIT-en találkozott A. P. Meresjevvel és ma 1934. december 23-at írnak.“ A Szovjetunióba Július Fuőík kény­telen volt titokban utazni. Útlevelet nem kapott, és az előadásaiért foko­zatosan már kilenc hónap börtönbün­tetést kapott. Ezért Prágában is hosszú éveken keresztül illegálisan élt; változtatta lakásait, néha még az arcait is, mint ahogy főleg ké­sőbb, a fasiszta megszállás ideje a- latt Is tette. Riportjaival és előadá­saival olyan köze! hozta hozzánk a Szovjetuniót, hogy az szeretett or­szággá vált. Ezért' a szovjet nép is an kutatott, felfedezett valamit. Üj emberekkel, új gondolatokkal Ismer­kedett. Minden fiatalnak Ilyen szik­rát kellene magában meggyúitania. Július Fuőík becsületes, hősies élete .és müve ebben bizonyára sokat se­gít. Segít nekünk, ha nemcsak róla olvasunk, hanem elolvassuk a cik­keit és riportjait, ha odafigyelünk a tegnapról szóló szavaira, hiszen ben­nük rejlik napjaink távlata is. Ilyen az ő példája és üzenete is. Beszélgetett Magyarics Vince KEDVES LÁNYOK ÉS FJÜK! Műit heti adásnnkban a szokásostól eltérően több le­vélből idéztünk, hogy eleget tegyünk hallgatóink kérései­nek, tanácsot adjunk ügyes- bajns dolgaik megoldásához. „Annak ellenére, hegy ilyen­kor nyáron, az aratás alatt sok a munkánk, mégsem ba- lasztottuk el a műsor meg­hallgatását — trják levelük­ben a Komáméi Felvásárló Üzem nemesócsii részlegében működő laboratórium alkalma­zottjai. — Ügy érezzük, hogy munkánkkal mi is hozzájárul­tunk ahhoz, hogy a komár- női járás a kerületben első­ként teljesítette a gabona fel­vásárlási tervét.“ Mi a ne mesócsai laboratórium Italai csoportjának derekas és be­csületes munkáját dallal kö­szöntük meg műsorunkban. Kívánunk nekik további kelle­mes szórakozást műsoraink hallgatásakor, és kitartást a további jó munkaeredményak- bez. „Munkájukkal szép eredmé nyakét érnek el a SZISZ Ipef- ské Űrany-i fipolyfödémesi) helyi alapszervezetének fia­taljai — frja levelében Csé- ky László tudósítónk. — Je­lenleg negyven tagja ven en­nek a szervezetnek. Részt vál­lalnak a társadalmi munká­ból. bekapcsolódnak a község kulturális életébe. Főleg a fa­Inszépftéshen segftknznek. A kultúrában leginkább a szín­játszást kedvelik. Farsangkor ..Baj van a humorral“ címen esztrádmusort, a közelmúltban pedig egy háromfelvonáscs színművet mutattak be a köz­ség lakosságának. Ezért első­sorban Sánta Margitot, e he­lyi óvoda igazgatóját illeti a dicséret, aki elvállalta a szín­mű betanítását. Ürömmel fo gadták az Ipolytödémesi SZISZ-tagok az új kultúrköz- pont átadását is, mert itt ott­honra találtak ifjúsági klub­juk tagjai is." Példás munká­jukat szintén dallal jutalmaz­tuk. Tartalmas levelet kaptunk Kovács Erika gömörszöllosi hallgatónktól is: „Mint sok­sok magyarországi fiatal, én is rendszeres hallgatója va gyök a Kontaktusnak. Egy Borsod megyei kis faluban, GömörszöllBsön lakom. Gazda­ságvezetö vagyok a KtSZ-alap- szervezetben, egyébként az Úzdi Közgazdasági Szakközép- iskola tanulója vagyok. Gyors- gépíró ügyviteli tagozatra já­rok, most leszek harmadikos. Nagyon szeretem ezt az isko­lát. Szabad időmben olvasni szoktam. Kedvelem a táncze­nét és a komoly zenét egy­aránt. Önöktől is egy dalt kér­nék; mégpedig Kovács Kati Te kékszemü című felvételét, mert ez az egyik kedvenc da­lom.“ Kérését teljesítettük, és mint sok magyarországi fia­tal, Kovács Erika is hallhat­ta nevét a műsorunkban. „Tisztelt Szerkesztőség! Elő­ször is elnézést kérek. Kissé zavarban vagyok. Igaz. hüsé ges rádióhallgató vagyok, de még kívánsággal egyszer sem fordultam a rádió szerkesztő­ségéhez. Várnai Gyöngyi va­gyok. Most érettségiztem. Je­lenleg még a vakációmat töl­töm. amely elég unalmas fa­lun. Kedvelt szórakozásom a rádiózás. Minden lánczenei a- dást meghallgatok. Magam ts szívesen énekelek, olyankor mindenről megfeledkezem. Mondhatom, hogy a zene szá momra létszükséglet. Ezért hallgatom szívesen a Kontak­tus adásait is. A szombat dél­utánt el sem tudnám képzel ni nélküle. Nálam ezzel a mii sorral kezdődik a szombati hangulat. A műsor szerkesztő ségétőt két számot kérnék; az egyik az Egymáshoz bújt egy fiú s egy lány, a másik dal címe: Álmodj velem. Gyöngyi kérését is elolvas tűk és teljesftettiik. S ml e- gyebet mondhatnánk még mint azt, hogy írjatok tovább ra is! Címünk: A Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége. 897 11 Bratislava, Zochova 3 Kontaktus. Havast Péter a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents