Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-08-07 / 32. szám

MÉG TALÁLKOZHATUNK, HA NEM ÖREGSZEL Egy hetilapnál az a rossz, hogy a rövid ideig tartó eseményről is későn tudósít, és rend­szerint egyszerre annak megnyitásáról és be­fejezéséről. Mi is itt, egy oldalon írunk a X. Világifjúsági Találkozó első napjairól, de az utolsóról is, a nem vártról, a legszívesebben elodázottról és talán az egyedüliről, amikor senki sem szégyenkezett a könnyekért. — Még találkozhatunk a XI. VIT-en, ha nem öregszel gyorsan — mondták egymásnak a küldöttek az autóbuszok ajtóinál, a vasútál­lomáson és a repülőtéren. Berlin kilenc napig látta vendégül a világ fiataljait. A fesztivál eseményeiről bővebben lapunk következő s2ámában tudósítunk kikül­dött munkatársunk, Palágyi Lajos tollából.-. • . • • t •. i» / A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK 1 XXII. évfolyam — 1978. Augusztus 7. ________Áfa 1.— K<» Minden fesztiválnak vannak vendégei. A berlininek ilyen csodá­latos, lenyűgöző ven­dége Angela Davis volt. Azt mondta, dolgozni jött Berlinbe és nem vendégjogot élvezni. Úgyszólván állandóan a fiatalok között moz­gott, és a berlini lá­nyokra hamar átragadt belőle valami: a frizu­rája, a jellegzetes An- gela-frizura. Sosem beszélt önma­gáról, mindig csak ba­rátairól, társairól, akik bíznak a világ demok­ratikus erőinek győző­mében. Nagyszerű voltál, An­gela! I Berlinben az Alexanderplatz volt a világ közepe. Nehezen tudtál álldogálni pár percet egy helyben. Valami mindig megkapott: itt egy spontán kirobbanó tömegtánc, amott valamelyik nemzet népi tánccsoportja, amint tagjai a körülállókat avatták be mű­vészetük titkaiba. Kicsit távolabb vagy nyolc fiatalember törökülésben ülve vitatkozott valamiről... Kézzel-lábbal. Nem volt nehéz a szóértés. Még akkor sem, ha színházban vagy a le­látón egy skót és egy lengyel, vagv egy magyar és egy cseh került egymás mellé. Így születtek a barátságok. A legszebbek, amelyekre egész életünkön át emlékezünk, és szívesen tesszük. 6. Dean Read — ez a név olvasóink előtt sem ismeretlen. Leg­szívesebben én is a tri­kómon tudnám az alá­írását, Berlinben a ba­rátságról, békéről é- nekelt, és az auto­gramvadászok egyik „Iegüldözöttebb" áldo­zatai közé tartozott... I ; ■■ hhh k

Next

/
Thumbnails
Contents