Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-07-24 / 30. szám

4

!Ste nyolckor zárják, és L látván, ír^Tmiy i ntifc* TT

líkcsak paj: jjeroet is ki

És ali kimarad?

Megteddik és raes'jmyAJp'TCTS'5»- <*»Jfbad“. A szotnbatjyasipjtapot itt kell töltenie is mondtratnám, högy házi börtönre ítédát is érdemelnének. A lakóházak erkélyei tele vannak száradó hófehér „gyerekzászlők- kal“ és a padok délutánonként megtelnek kismamákkal. A gyár alkalmazottai közül jelenleg 700 nő van szülési szabadságon. Mindezt el kellett mondanom, hogy érthetővé váljék az a mozgalmas élet, amely a lányinternátu- sok -körül zajlik délutánonként, esténként és — éjszakánként.

— Az éjszakai „füttyösöket“ megdobáljuk. Legyen az bármelyikünk gavallérja.

Tapasztaltam. Egy éjszakát az internátusbán töltöttem, és hogy nem álmodtam az éjszakai

—< Lányok, hívjatok meg látogatóba...

Nem kellett kétszer kérnem.

A partizánskéi Augusztus 29. Cipőgyár Ifjúsági otthonában legalább olyan gyakori a magyar beszéd, mint a szlovák. A gyár személyzeti osztályának vezeetőjétől megtudtam, hogy a bentlakó munkáslányok zöme Komár- no, Nővé Zároky és Levice környéki. Nem .felejtette el hozzátenni, hogy munkájukkal meg vannak elégedve, csak néhéz őket meggyőzni arröl, hogy a gyárban szakmát is tanulhatnak — egészen kis erőfeszítéssel és akarattal, csak dönteni kell, melyiket a huszonkettő közül.

— Így van ez, lányok?

— Hát majdnem. Keveset izgat bennünket az iskola és a továbbtanulás. Jelenlegi keresetünk 1200 korona körül mozog. Nem kevés. Én például ebből még spórolok is. A szakmát tanulni kell, és ezt már nem merem magamra vállalni, mert érzem, hogy elfárasz- ta-na.

Srajer Ilonka Chlabáről (Helenbából) jött Partizánskéba dolgozni. Nem volt más lehetősége. A cipőgyár 18, sőt 16 éven aluliakat ts alkalmazhat, és Ilyen munkahely Szlovákiában kevés van.

2.

Mit dolgoznak, hogyan élnek? Erről beszélgetünk, miközben elhelyezkedünk a heverőkön. Pár mondat után — hozzáteszem, hogy igazán nem félszeg és suta mondat után — Ismerősként kezeljük egymást.

Mesélnek.

Arról, hogy mit mond a mama, amikor vasárnap esténként kiklséri őket a vasútállomásra, az itteni életükről, a fiúkról és a nyárról, szabadságukról.

— Te például mit dolgozol a gyárban? — kérdem Lakatos Terikétől, aki Ekeiről jött a gyárba dolgozni.

— A mi műhelyünk Ifjúsági műhely, két szocialista munkabrigád is dolgozik benne. Jelenleg félmeleg, rövid szárú gumicsizmákat gyártunk, az én dolgom a cipzárak átfestése.

— Nem egyhangú?

— Igen, hiszen gépies munka, nem igényes, de közben a gondolataim röpködnek. Nagyon sokat gondolkodom munka közben, tervezgetek, és mindig vidám vagyok.

Vidám, de nemcsak ő, a többi lány Is, a- klk hirtelenjében összegyűltek a 611/a szobában — Munzer Julíka Ekeiről és Esek Irén- ke Veiké Ludincéről. Kedélyesek. Nehéz komolyra fordítani a szót. Pláne amikor a fiúkról kezdünk beszélgetni.

— Hát az úgy van, hogy Partizá-nskéban bizony csak az ügyes és. rátermett lányok kapósak... A mi korunkban nehéz komoly szándékú ismeretségről beszélni, hiszen még csak 16-17 évesek vagyunk. Baráti jellegűnek vesz- szük a fiúk közeledését, mert a legtöbb lánynak otthon van az igazi szerelme...

— Nektek is?

Nagy nevetés, és egészen belepirulnak, a- mikor bevallják, hogy igen. Sőt, ketten a szabadságukat is a „nagy szerelemmel“ töltik.

3.

A városnak különben nemcsak a cipő a jellegzetessége, hanem a sok szép fiatal lány is, hiszen a cipőgyár dolgozóinak átlagélet- kora 27 év. Ez a gyárban lépten-nyomon tapasztalható. A munkaszalagok mellett néhány helyen úgyszólván még gyerekek dolgoznak, de amikor beszélni kezdenek, látni, hogy csak a tekintetük gyermeki.

A gyár dolgozóinak 67 százaléka nő, Par- tizánske pedig Szlovákiának azok közé a városai közé tartozik, ahol a népszaporulat a- ránya magasan felülmúlja az országos átlagot. Annyi itt a gyerekkocsi, hogy akár külön járSok munkarészlegben láttam a faliújságon: „ Késünk a tervvel, ezért ne haragudjatok, ha néha túlóráznotok kell. Tudjátok, hogy pár nap múlva leállnak a gépek, és mindnyájan pihenni megyünk. A szabadságok mulasztását be kell hoznunk.“ Tetszett a hangnem és az, ami a szöveg alatt volt, csupa nagy betűkkel: „Ma már nincs túlóra, kész a terv! Kösz.“

üvegcsörö-mpölést, azt reggel a takarítónő szitkozódása bizonyította. Az ínternátus előtti járdáról egy vödörbe söpörte az éjszaka üvegcserepeit. De volt ott paradicsom és tojáshulladék Is. Ogy látszik, a lányok nem kíváncsiak a gavallérok ízlésére.

azon a katonás renden és fe- gvelnjfi^ípplgjpalv az Internátusbán uralkodik. A

kar- !e- Es- k

Ságot .

úgy is mond lik.

— Tudjátok-e, hogy "a gyárnak nagy gondot okoz a fluktuáció, meg a munkaerők állandósítása, az, hogy például ti is huzamosabb 1- deig a gyár munkásat legyetek?

— Ez érthető, de a gyár is értsen meg bennünket. Csakhamar férjhez megyünk, és kizárt dolog, hogy továbbra Is ittmaradjunk.

Ha betöltjük 18. életévünket, a lakóhelyünkhöz közelebb is találunk munkát. Mi is inkább a könnyebb munkát választjuk, még akkor is, ha ezért a gyár megharagszik ránk.

Elmennek, és jönnek mások. Néhány munkahelyen szinte félévenként cserélődnek az emberek. Az újakat tanítani kell, és csak a betanításuk legalább 20-25 ember munkaidejét veszi igénybe. Ez van.

De a gyár vezetősége ezt nem belenyugvással mondja. I

4.

Három évvel ezelőtt kezdték rebesgetni azt a divatos szót, hogy racionalizáció, ésszerűsítés. Sokan azt hitték, hogy újítómozgalmat jelent, Idegen szóval ■ kifejezve. Azt is.

Béhunek mérnök, a cipőgyár igazgatóhelyettese elvezetett bennünket néhány munkahelyre, ahol a gépeken még úgyszólván egészen friss volt a festék. A gépek tervezőit nem kellett sokáig keresnünk, rendszerint műhelyvezetők, vagy munkások. Egy ilyen ötletes gépet láttam abban a műhelyben, ahol a gumicsizmákat lakkozták. Tizenkét ember munkáját végzi el a gép.

Más: jött az új nyersanyag, a barex. Hazánkban Is -gyártják ezt a porometrikus, szintetikus borfajtát. Ahol eddig csak a drága bőrt használhatták, most már a barex is számításba jön. Az új alapanyaggal viszont nem dolgozhattak azokon a gépeken, amelyeken addig csak a bőrt dolgozták fel. Oj gépre volt szükség, méghozzá gyorsan.

Itt jegyzem meg, hogy a partizánskéi cipőgyár sok más gyártői eltérően kiváltságos helyzetben van. Gépeik ott helyben, a gyár területén készülnek, a tervezők szeme láttára. Ez még Bata bácsi ötlete volt... Sőt, a náluk gyártott gépek 50 százalékát exportálják.

Itt készült a barex-gép Is. Ottjártunkkor már működött. A műhely vezetője, aki a gépet tervezte, Polakoviő Michal büszkén mondta, hogy a gyár kereskedelmi partnerei nagy érdeklődéssel fogadták az új alapanyagbői készült cipőket. Lényegesebben olcsóbbak a bőr- cipöknél és kezelésük hasonló mint a hagyományos anyagból készülteké, és ugyanolyan kényelmesek.

5.

A gyárban naponta 126 ezer pár cipő készül. Ha utánaszámolunk, akkor ez óránként 8720 pár cipőt, percenként 145, másodpercenként pedig több mint 2 pár cipőt jelent. Tehát hazánk minden lakosa LEGALÁBB egy pár „ZDA“-cipöt elnyű.

És ez csak egy cipőgyár termelése.

Tizenöt évvel ezelőtt csak feleannyi cipőt koptattunk. Ugye, maguknak is az a benyomásuk, hogy „esszük” és nem koptatjuk a cipőket?

Zácsek Erzsébet

Cipogyári lányok

LU0NG ÉS THUC

Két vietnami diáklányt mutatok most be olvasóinknak: Huynh Thu Luongot és Truong Thi Thucot. Olyan fiatalokat, akiket nagyon sokáig nem láttunk nevetni. Ma már boldogan mosolyognak:

— Nem szabad szomorkodnt. Vietnamban béke van.

Mindketten a bratislavai Komensky figyelem Természettudományi Karán tanulnak, Thuc biológiát, Luong növény fiziológiát. Mindketten negyedikesek, öt éve élnek hazánkban.

— Voltatok már otthon azóta?

Thuc: fin voltam, 1971-ben. Akkor még

háború volt, de nálunk, fiszak-Vietnamban szüneteltek a bombázások. Luong, a barátnőm még nem volt otthon. Ö dél-vietnami. Persze, ez nekünk nem számít. Mi így is jó barátnők vagyunk.

Azalatt mondja ezt Truong Thl Thuc, míg barátnője teát főz a diákotthon konyhájában. Luong meglehetősen sokáig főz, tréfásan meg is jegyzem:

— Azt hiszem, valaki már ellopta a barátnődet. Thuc csodálkozva rám néz, egy pillanatra elgondolkodik, aztán megkérde| zi:

— Mit jelent az: „lopni“?

Most rajtam a sor, hogy elcsodálkozzam;

I sokszor tapasztaltam már, mennyire szegények és becsületesek a hazánkban tanú- I ló vietnami diákok, de ha valaki mástól \ hallottam volna, hogy nem ismerik a lopás fogalmát, nem hittem volna el. Nem tud- I ják, mit jelent lopni, tudnak viszont iigye- Isen . kézimunkázni, énekelni, táncolni. IGyakran lépnek föl különböző rendezné- \nyeken, fesztiválokon a vietnami folklór \népszerüsítőiként.

— Mikor léptetek föl utoljára, és hol?

— Legutóbb májusban szerepeltünk Bra- Itislavában, a Kultúra és Pihenés Parkfáiban, a külföldi diákok találkozóján. Na- \gyon érdekes találkozó volt, nemcsak a I Bratislavában tanuló fiatalok vettek rajta I részt, hanem a Csehszlovákia többi váro- I saiban élő külföldi diákok is, s minden I csoport adott elő valami jellegzetesei salját népének táncaiból, dalaiból.

— Mivel foglalkoztok most, nyáron? Luong: Néha elmegyünk moziba, különlóen itthon vagyunk mindig az internátu- |scm, kézimunkázunk, tanulunk, olvasunk.- Most például milyen könyvet olva- I sol?

— Gorkij novelláit... Nagyon szépek. Aztán előkerülnek a fényképek. A két

I lány elábrándozik a szülök, testvérek, ro• Ikonok, barátok, ismerősök képet fölött. I Emlékek villannak föl: csillogó vizű falvak, pagodák, az utolsó Hanoiban töltött \nap emléke, s Luong fölsóhaft:

— Igaz, néha unatkozunk, de jól érezzük litt magunkat. Szeretjük a tanárainkat, év- Ifolyamtársainkat, mégis jó lenne már ha- 1 zamenni.

— Egy év múlva befejezitek az egyetemi Itanulmányokat, hazamentek. Mit fogtok \csinálni otthon?

Thuc: Természetesen dolgozni. Hogy mt- IZi/e?! munkát végzünk majd, még egyikünk lsem tudja, fin legszívesebben tanítanék. Az lis lehet, hogy tudományos munkát bíznak Imajd ránk. Ez még a jövő titka. De bár- [míf kell is csinálnunk, szeretnénk jól, lel- ykiismeretesen dolgozni.

Nözben Luong egy Zalatnay-számat tesz Iföl a lemezjátszóra. Aztán Csajkovszkijt Ihallgatunk. _Később marxista filozófiáról és Itudományos kommunizmusról beszélgetünk: lazákról a tantárgyakról, amelyekből a legnehezebben készülnek föl vizsgára a külföldi diákok.

— Bevallom — mondja Luong —, hogy ilozöf iából még most, vizsga után sem értek mindent. Elvont fogalmakról idegen nyelven tanulni nagyon nehéz. Ha az a- nyanyelvemen tanultam volna, bizonyára jobban érteném.

Mialatt a bratislavai mozik műsorát is megtárgyaljuk, besötétedik. A lassan leszálló éjszaka csillagtalan, sötét, mint a vietnami lányok haja. Elbúcsúzunk. Azok. akiket sokáig nem láttunk nevetni, vidáman kívánnak jó éjszakát. Szemükben különös, játékos fények égnek, s én nem is csodálkozom ezen: hiszen onnan jöttek és oda vágynak vissza, ahonnan reggelenként fölkel a nap.

Varga Erzsébet

ülünk égy pádon a fagylaltárus előtt, és figyeljük a lábakat. Csúcs- forgalom van, müszakváltás, és hőség. Mindenkin kevés a ruha, és láttunk egy lányt, akin még cipő sincs. Ez csak azért kelti fel érdeklődésünket, mert „figyelöállomásunkat“ Partizánskéban, a cipők városában állítottuk fel. Ezért javítunk riportunk ejsd mondatán: nem a lábakat figyeljek, hanem azt, amibe bújtatlak őket.

A LÁBAKAT ÖLTÖZTETIK