Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-07-17 / 29. szám
I iisiinnn \n lu imionii29 A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXII. évfolyam — 1973. lúlius 17. Ára 1.— . ■ ■ tH' A vrakúlíi (várkonyi) kombájnosok felhívásáról nem először írunk. S nem először írunk a kombájnosokról, a tízükből verbuválódott szocialista munka- brigádról sem. ök azok, akik pár héttel az aratás megkezdése előtt felhívással fordultak az ország kombájnosaihoz. Arra figyelmeztették sokszáz, sokezer társukat, hogy mennyire rajtuk múlik a gyors és mindenekelőtt a szemveszteség nélküli gabonabetakarítás, a kenyércsata. Mire a Csallóközben elkezdődött az aratás, szavukat sokan meghallották, csatlakoztak felhívásukhoz, ök maguk 10-én kezdtek munkának, de az azt megelőző napon, a próbaaratáson minden jónak bizonyult. A gépek, a termés, a talaj és az időjárás is. Ezen a napon látogattunk el Ismét hozzájuk. — A mai ebédet még odahaza ettük meg, mert csak délben kezdtünk. De holnaptól már a gyerekek hozzák utánunk a kosztat. Nemcsak azért, mert ez így romantikus és így szokás, hanem azért is, mert valóban kár vesztegetni még a félórákat ts. Gyorsan, szemveszteség nélkül akarunk learatni, a legtöbbet akarjuk évi munkánkból betakarítani. Nem csupán azért, mert ml hirdettük meg ezt a versenyt, de nem tudjuk másképpen elképzelni — mondja Matus Károly kombájnos. A szövetkezet elnöke, Oravecz Gyula így nyilatkozik: — öt kombájnnal kezdtünk, de ma már megérkezett a két krupinai kisegítő kombájn, holnaptól teljes gőzzel zajlik majd az aratás. Előreláthatólag minden jól megy, bár a termés a tavalyinál gyengébb, de a sokévi átlagnál viszont lényegesen jobb. Hogy ezt elmondhatjuk, az kétségkívül kombájno- saink, gépesítőcsoportunk érdeme ts, hogy nem csupán meghirdettük a minimális szemveszteséggel járó aratásért a versenyt, hanem jó példával járhatunk mi is elöl. Rendes fiúk ezek. Bármikor számíthatunk rájuk, s nekem mint a szövetkezet elnökének ez nagy magabiztonságot ad. Tízen vannak kinn a várkonyi földeken: Kovács István, Méhes József, Nagy Ferenc, Kősa József, Kántor István, Rákóczi Béla, Szabó József, Nagy Iván, Matus Károly, Kovácsik István. Hatszáz hektár vár rájuk. Hét kombájnjuk, tizenkét napjuk — és akaratuk van h”zzá. Aratnak — úgy, ahogy azt eredetileg Is elképzelték, úgy, ahogy a legjobb, legeredményesebb. Aratási ünnepségükre mi is készüttnk. Napharnította, elégedett emberekkel találkozunk majd... No de erről majd később, az aratás után.-II V. A ” v» Feltételezzük, hogy olvasóink nagy része a napilapokból értesült a CSKP és az SZLKP Központi Bizottságának júliusi üléséről, amely az ifjú nemzedék szocialista nevelésével foglalkozott. Tekintettel a megtárgyalt kérdések fontosságára, az elkövetkezendő hetekben többször visz- szatérünk majd a határozatokhoz és a felvetett kérdésekhez. A társadalom feladatai növekedésével, mind nagyobb követelményeket támaszt az ifjúsággal szemben, és az ifjúság is igényesebb a társadalommal, szüleivel, nevelőivel, vezetőivel szemben. Az utóbbi évtizedben az egész világon az érdeklődés középpontjába kerültek a felnövekvő nemzedék nevelésének problémái. Korunk ifjúsága a történelemben először kerül a tudomány és technika, a gazdasági és társadalmi előrehaladás soha nem látott lehetőségeinek kihasználása elé. Ez jelentős hatással van élet- szemléletére, magatartására, igényeire is. A tőkés országokban az ifjúság igényei nemegyszer jelentős politikai mozgalmakban törnek felszínre. A megtevőtől való elfordulás és a kívánt újnak a megtalálása mérhetetlen gondokat okoz. A kapitalista társadalom an- tagonisztikus ellentmondásai miatt nem is képes az ifjúság körében meglevő problémáknak, jogos igényeknek az igazi megoldására. A szocialista társadalomban a helyzet egészen más. Hazánkban az ifjúság többsége magának vallja a szocialista célokat, vállalja a társadalom törekvéseit, helyesli és támogatja a párt politikáját. Ennek ellenére, mint ahogy az a KB anyagaiból kitűnik, fel kell figyelnünk a tapasztalható problémákra és foglalkoznunk kell megoldásukkal. Különböző összefüggésekben gyakran felmerül a kérdés, milyen is tulajdonképpen a mai ifjúság. Az SZLKP KB elnökségének jelentésében erre a kérdésre Eudovft Pezlár elvtárs, az SZLKP KB titkára a következő választ adja: „A teljességre való igény nélkül a következő legfontosabb vonásokra mutathatunk rá. A szocialista építés é- vei, valóságunk megteremtették a feltételeket az ifjúság sokoldalú fejlődéséhez, mélyen befolyásolták gondolkodását és cselekedeteit. Ifjúságunk egészében a szocializmus pozícióin áll. Aktivan részt vesz népünk nagy építő küzdelmeiben. Nagy többsége tudatéban van annak, hogy feltétlenül el kell mélyítenie műveltségét és szakképzettségét ahhoz, hogy lépést tarthasson a társadalmi haladással. A mai ifjúság műveltségi színvonala sokkal magasabb, mint az előző nemzedékéké.“ Az ifjúság megítélésének legfontosabb mércéje éppúgy, mint a felnőtt társadalomban az, mit tesz a gyakorlatban, hogyan él, tanul, dolgozik, hogyan teljesíti kötelességét. Az ifjúság erkölcsi, politikai, ideológiai helyzetét országunk fejlődő társadalmi, politikai helyzete és korunk fő kérdése, a két társadalmi rendszernek, a kapitalizmusnak és a szocializmusnak világnézeti küzdelme határozza meg. A szocialista rendszer az ifjúság életének természetes közege, ezért a mai fiatalok érzését, gondolatvilágát nagyban befolyásolják a szocializmus eredményei, illetve problémái, az ellentmondások megoldásáért folytatott harc. Szocialista társadalmunk eredményeit természetesnek tartja, hiányosságaival, ellentmondásaival szemben pedig türelmetlen. V Annak elismerése, hogy a fiatalok többsége becsületesen tanul, dolgozik, teljesíti kötelességét, nem jelentheti a jelenlegi állapot idealizálását. Az ifjúságban a kapitalizmusról mint kizsákmányoló társadalmi rendszerről elítélő felfogás alakult ki, mivel azonban saját élménye nincs, ismeretei így ellentmondásosak, ezért egy része hamis illúziókat táplál a fejlett tőkés országok belső rendjéről. Ezért igen fontos az eszmei-nevelő munka elmélyítése minden szakaszon. „Igen jól tudjuk — állapítja meg az SZLKP KB jelentése —, hogy az emberben kialakított világnézettől függ, hogyan értelmezi a világot és az életet, és jelentős mértékben ettől függ az is, hagy azután az életben milyen álláspontot foglal el, és hogyan cselekszik.“ —S— Kfis
