Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-07-10 / 28. szám
i 4 új ifjúság nos, ha vége az aratásnak? — Kiállítja a gép „beteg- lapját", gondosan összeírja az észlelt, előtordult hibákat, majd munkatársaival együtt nekilát a javításnak. Majdnem teljesen szétszedjük a gépet, kicseréljük a hibás alkatrészeket, átkenjük s összerakjuk, így várja a következő aratást. ÉS A FIATALOK? Ük sem maradnak távol. Tudják, az elkövetkező hetekben sokat tehetnek az aratás sikeres és gyors befejezéséért, így nemcsak a mezőgazdaságnak segítenek, hanem pártunk XIV. kongresszusán kitűzött mezőgazdaság! feladatok teljesítéséből Is részt vállalnak. A kombájnosok Ifjúsági- munkabrigádot alakítottak a begyűjtési munkák meggyorsítása végett. Vállalták, hogy tíz nap alatt befejezik az aratást szemveszteség nélkül, a traktorosokkal együtt pedig beneveztek a járási versenybe. — De nemcsak ők, hanem a száztagú ifjúsági a- lapszervezet valamennyi tagja kész segíteni, aimak ellenére, hogy többségük nem dolgozik közvetlenül a szövetkezetben — mondja Erős Vendel, a SZISZ helyi alapszervezetének az alelnöki. — Ha a szövetkezet Igényli, készek segíteni, a- kár szombat-vasárnaponként Is, ezzel Is köszöntik majd az Ifjúsági berlini találkozóját, a jubileumi, X. VIT-et. Egri Ferenc man vannak, robusztusak, erősek, $ nagyon, de nagyon hasznosak. Úgy hívják őket: SK-4-esek Ottjártamkor még a szérűben álltak, készen a nagy feladatra: 527 hektár ró! kell learatniuk és kicsépelniük a gabonát, a tervek szerint 8—10 nap alatt. Az [gaz, nem lesznek egyedül. Két E-512-es kombájntestvérük is jön segítségre Csehországból: ők meg majd mennek oda Valamennyiük nek a tavalyinál öt hektár ral nagyobb teljesítményt kel! nyújtaniuk. Az ok: nagyobb a gabonaterület, az arató-cséplőgép pedig csak ugyanannyi — Bírják a többletmun kát? — kérdezem a gé pésztechnlkust. — Kellene A gabona alacsony, nem dőlt meg. Persze még mindig közbeszólhat az Idófárás. AZ IDŐJÁRÁS Másodszor kerül már szóba Tíz nap alatt learatnak, ha kedvez az !dó, ha megvárhatják. amikor már csak 18—15 százalékos lesz a szem nedvessége. Van, aMinden gépet és emberi erőt Fordítottunk egyet a naptárban, elérkeztünk Péter-. Pál napjához, az aratás megkezdésének hagyományos időpontjához. Pár nap kérdése — sőt, mire e sorok megjelennek, talán már annyi sem —, hogy megkezdődjék a minden , gépet és minden emberi erőt t- génylő munka, a kenyércsata. A szokatlan májusi szárazság, az azt követő asö és meleg meggyorsította a gabonaérést. Az átlagosnál pár nappal korábban kezdődhet az aratás, tehát rö- vldebb tdő alatt kell felkészülni a betakarítási munkákra. Sikerült-e biztosítani, hogy zavartalan és veszteségmentes legyen a ter- mésbegvűjtés? Hogyan készültek fel mezőgazdasági dolgozóink az Idei aratásra? Erre kerestük a választ a Zlatná na Ostrove-i fCsallóközaranyosIl Efsz- ben. KÉT BOLDOG EMBER Ha valakinek nagyon )ő a kedve — mondják —.madarat lehet vele fogatni. Bereczk Gáspár gépész- technikus és Erős Vendel kombájnos találkozásunk napján akár egy tucatot is fogtak volna, olyan jó volt a kedvük. Pedig nem is nyertek első díjat a áport- kán. Csupán sikerült szerezniük egy kb. 1x1,5 méteres kerettel határolt, lépcsőzetesen kiképzett vaslemezt. — Már csak ez hiányozott? — kérdem. — Csak ez, de hogy mi mennyit lártunk utánal — Hol sikerült szerezni?, — Az egyik állami gazdaságtól kaptuk kölcsönbe. —• Aratás, után visszaadják? — Vissza, de az Is lehet, hogy nem. — Letagadják? ... — Szó sincs róla, annál sokkal jobb barátok vagyunk. A kölcsön legtöbbször cserét jelent. — És mit adnak érte? — Ami majd nekik lesz „létkérdés“ — Maguknak ez a vaslemez az volt? — Ez viszi, rázza tovább a kombájn gyomrában a szemet. A méink elöregedett, megrozsdásodott, állandóan kilyukadt, és szétszóródott a szem. Naponta forraszthattuk, tömhettük volna a lyukakat, s addig a gép Is állt volna. Ehhez, azt hiszem, nem kell kommentár. — Más fennakadások Is voltak? — Voltak, de aki komolyan dolgozllj,, megoldja a nehézségeket is — folytatja tovább Bereczk Gáspár, aki egyben a 95 tagú hely- , beli pártszervezet elnöke. További szavaiból kiderül: a szalmaprésre gondol, a- melyet ékszíj híján fogaskerék megoldásúra alakítottak; a két önfelszedő szalmagyűjtő egyikébe pedig, ugyancsak kényszerből, más gép fogaskerekét szerelték. — Az Igaz, könnyebb lett volna eredeti alkatrésszé! — fűzi még hozzá —, de nem ez a lényeg. A lényeg: valamennyi be takarító gép gondosan ki javítva várja az aratást Semmi akadálya többé hogy a terveknek megfele lóén 150 hektárról báláz zák a szalmát, a többit pe dig Iégny0má30s szalmafú vőval kazlazzák valóságos szalma hegyekbe OK, A SZTÁROK A valamennyi gép közé ők is beletartoznak. Hármikor kegyeibe fogadja a mezőgazdaság dolgozóit, de van úgy Is, hogy kissé rájuk Ijeszt. Így volt az Idén is májusban, amikor sokáig nem esett. — Aggódtunk egy kicsit, végül mégsem lett nagy baj. A kalászok képe biztató, negyven-negyvenkét Bereczk Gáspár gépésztechnikus: „Valamennyi betakarító gép gondusan kijavítva várja az aratást.“ mázsás hektárhozamot várunk a gabonanemüektől. Annyi már bizonyos, 8 szerződéses gabonaleadási kötelezettségünket maradéktalanul teljesítjük, s nem lesz hiány vetőmagból és takarmányból sem. LENYEGES MELLÉKESEK Érdekes, de így van. Csak látszólag másodlagosak a begyűjtés: munkák „mellékes“ részel, nélkülük ninos gyors és biztonságos aratás. Tudják ezt az aranyosiak is. Ezért szervezték meg a tűzvédelmet. Nappal Iskolások, SZISZ-tagok és nyugdíjasok, éjjel az ön- ■ kéntes tűzoltók és a falu többi felnőtt polgárai teljesítenek szolgálatot. Gondoltak az agitációs munkára Is. Naponta értékelik az eredményeket. Ezekről éperedményeket. Ezekről éppúgy mint a legszorgalma- sítményéről, faliújságokon, a helyt hangosbeszélőben és a helyi újságban, p Figyelőben rendszeresen beszámolnak a falu lakosságának. Nem feledkeztek njeg a2 aratómunkások élelméről és Italáról sem, amelyet most Is kivisznek a dolgozók után. REGGEL ÖTTOL ESTE TÍZIG A kombájnosok aratáskor nem nézik nagyon az órájukat. Világos van, Indulnak, s aratnak, ameddig látnak, így érthető, hogy amikor a munkaidő hosszáról érdeklődöm Erős Vendeltől, csak gondolkodás után válaszol: — Ogy reggel ötkor kezdünk, és gyakran este tíz óra Is van, amikor visszakerülünk a faluba. — Hányadszor ül „nyeregbe“? — Az Idén negyedszer. — Nehéz a kombájnos- élet? —■ Inkább Igényes, szemnek, fülnek állandóan nyitva kell lennie. — A kívülálló csak an nyit lát: áll a vezető és tartja a kormányt. — Közben számtalan du logra kell figyelni: nem csak a műszerfalra, hanem a motor zúgására Is. Ez elárulja, megfelelő-e a gyorsaság, bírja-e a gép a csép- lést, működnek-e a felvonók ... De ugyancsak vi gyáznl kell, hogy teljes szélességben vágjon a kasza, a mag tisztaságára, sőt még arra is, hogy egyenes ren deket vágjon az ember. — Mit csinál a kombájErös Vendel, a SZISZ alap szervezetének alelnöke: „A száztagú szervezet valamennyi tagja kész segíteni.“ EGY HÉTIG TARTÓ ÖRÖK HARAG Két éve házasok, négyhónapos kislányuk van, huszonhárom évesek. Mielőtt összeházasodtak volna, négy évig ismerték egymást. Az asszony tört meg először. Ha az ő hibájából történt volna az ideiglenes szakítás, azt mondom, fiatal még, minden rendbe jön, visz- szajön bűnbánóm és kedvesen. De nem, az asszony nem akar visszajönni, mert az anyja nem engedi. Két fiatal összeházasodik, és az első perpatvar témája rendszerint a háttér, a papa, mama meg az egész családja. Kié jobb, kié rangosabb, jobb hírű. és ez aztán magával hozza a többi szennyest is. Neked annyit adtak, nekem ennyit. Beismered talán, hogy az enyém több A másiknak eszében sincs beismerni. Kész a veszekedés, a fiatalasszony fogja a motyó- ját, költözködik vissza a mamához. A férj este üresen találja a kis szobát. A fiatalasszony egy hét múlva elballag a jnb gyerekgondozási osztályára és követeli a tar- tásdíj behajtását a férjén. Hogy így szokott lenni? így is voltI Az esetet az egyik jnb gyermekgondozási osztályának dolgozója mondta el. A szóban forgó mamák „hagyományosak“. Az esküvő előtt szorították gyerekeiket a házasságba, mire vártok, megszól benneteket a falu, esküvőkor sírtak, mint azt a szokás diktálja, és most két évvel az esküvő után — uszítanak. — A mi családunk mindig van olyan, mint a... család. Mit adott ő neked? Csak gyereket. A bútort, ágyneműt, edényt mind te vitted. Hogy felhajtotta azt a szobácskát? Na, teszem azt, nem nagy ügy. Majd jön ö még hozzánk könyörögni is. A férj nem megy, de neki is ugyanezt harsogják fülébe a szülői házban. Közben mindketten érzik, valamit tenni kellene, ahelyett tovább gurítják a lejtőn házasságukat: az asz- szony a járásra megy, pedig a kis szoba, ahol a férjével két évig boldogok voltak, sokkal közelebb van... Mikor egyedül maradok vele, elsírja magát, mint egy kisgyerek, és azt mondja, hogy amióta eljött férjétől, állandóan rágondol, nem tud menekülni az egyedüllét elől. Azonnal látom, hogy ez nem nehéz ügy, és nem kell sokáig firtatnom veszekedéseik o- kát meg azt, kik szították. A szülök. Sajnos. Az asszonyka édesanyja naponta elmondja, hogy több gyerek ne legyen, mert neki elég ez az egy is, és hogy amazoknak a faluban már autójuk is van, meg építkeznek, nekik meg itt a gyerek. Rettegett minden estétől, ideges volt, amikor a férje közeledett hozzá. A pöttömnyi asz- szonyka két malomkő közt őrlődött, elvesztette minden önállóságát, engedett az erősebbnek, és oda húzott a szíve, ahol tudta, hogy védőszárnyak és istápolás vár rá-, az anyjához. Elmondtam egy esetet, egy házasság rövid életét, amelynek főszereplője nem a két fiatal, hanem a szüleik. A szülők félrelépése, téves irányú nevelése nyilvánvaló, én mégis a fiatalok viselkedéséhez fűzök pár szót: sose szerették egymást, ha még a bárányfelhőkből is zivatart facsarnak. Ezt a házasságot nem könnyelműségből kötötték, hanem szerelemből és körültekintéssel — a házastársak ma sem tagadják tehát a házasság kettőjüké, boldogságukért mindketten felelnek.. Bánataikkal, titkaikkal ne szaladjanak azonnal a mamához — neki is van elég gondja —, vagy még rosszabb: a hivatalos szervhez. Mint látják, még az újság ts ír legbensőbb titkaikról. Ne adják semmi pénzért egymásnak tett ígéretüket, még szüleiknek sem Vagy valóban, még annyim gyerekek, hogy szükségük van szüleik önző védelmére? Akkor meg maradjanak náluk, és ne kapaszkodjanak egy olyan világba, ahol a gondokkal, bajokkal két egyenrangú partner birkózik. Huszonhárom éves fejjel már sokkal nemesebb cé- lokrét szokás küzdeni. Gondolkozzanak el maguk fölött, és az örök harag ne tartson tovább pár óránál! Z. BECSAPTAK Már egy hete, de csak most szólok. Most se rosszalólag, igazán nem, csak figyelmeztetésként, hogy máskor ügyesebben tegyék. Galántán, az állumás melletti Potravi- ny üzletkomplexum büférésziegében a műit héten kolbászt vásároltam. Egy párat, 15,80-ért. Előzőleg megkérdeztem, mennyibe kerül kilója, 44 korona. A pár súlya, amely később a táskámba vándorolt 25-26 deka között ingadozott. Ezt a súlyt a mérlegről olvastam le egy időben az eiárusítónövel. Az ár hallatán azt bittern, vagy ö, vagy én látok rosz- szui, bár nekem még ezt senki sem innndta. Mivelhogy számtanból az iskolában mindig is rosszul álltam, nem sokat töprengtem azon, szóljak-e a csalásért vagy sem. Nem szóltam. De nem hagyott nyugton a dolog, V- tánaszámoltam papíron ceruzával, és bebizonyosodott, hogy igazam volt. Most már persze mindegy, csak azokat szeretném figyelmeztetni, akik példámat követik. Csak a tiszta súlyért fizessenek, és bízzanak számtanlehetsé- gükben. A galántai házikolbászt különben mindenkinek ajánlom. Remek
