Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-07-10 / 28. szám

\ új ifjúság 5 Kálmán Zsuzsa Trhové My- • tó-i (vásárúti) szavaló, je­lenleg a dunaszerdahelyi gimnázium tanulója, a IV. kategória győztese. Jelentős határkőhöz érkez­tünk: az Idén tizedszer fogad­ta az ünnepi díszbe öltözött Komárno (Komárom) városa a hazai magyar vers- és próza­mondókat, Irodalmi színpadok, színjátszó együttesek tagjait, hogy hajlékot adjon a szép sző öntevékeny művelői Immár ha­gyományossá vált seregszemlé­jének. Amikor a Népművelést Intézet, a CSEMADOK Közpon­ti Bizottsága, valamint a komá­romi várost és járási szervek tíz évvel ezelőtt úgy határoz­tak, hogy az addig Komárom­ban rendezett országos szava­lóversenyt az említett két mű­fajban is országos rendezvény- nvé szélesítik, nagy jelentősé­gű eseményt Indítottak útjára: megalapozták a hazai magyar kulturális élet évről évre is­métlődő ünnepét, országos fő­rumot teremtettek. A Jőkai-napokon a közönség, a sajtó és a rádió jóvoltából az egész ország közvéleménye iskolás és felnőtt szavalók és prózamondók egész sorát Is­merhette meg. Ez a fórum volt az ösztönző erő, a cél és az elismerés a műkedvelő (vagy mostani, divatosabb ne­vükön) öntevékeny színjátszó csoportok számára, s Innen terjedt ma már lassan az e- gész nyelvterületünkön ható mozgalommá az új, legfiata­labb művészeti ág, az irodal­mi színpadi mozgalom. A jubileumi, tizedik Jókal- napokat a rendező szervek az idei jelentős politikai és kul­turális évfordulók: a dolgozó nép februári győzelmének hu­szonötödik, valamint Irodal­munk kimagasló klasszikusai­nak, Csokonai Vitéz Mihálynak születése kétszázadig Petőfi Sándornak és Madách Imrének születése százötvenedig évfor­dulója jegyében hirdették meg. De túl az ünnepi kereten or­szágszerte nagy készülődés és várakozás előzte meg: a szer­vezők s a résztvevők jő szer­vezéssel és színvonalas, gaz­dag tartalommal szándékoztak megünnepelni az évfordulót, jóleső örömmel Írhatjuk le. hogy ez a cél csaknem mara­déktalanul sikerült. A vers- és prózamondók ver­senye az az országos rendez­vényünk — a gombaszögi or­szágos dal- és táncünnepély­lyel együtt —, amelynek nem zetiségi kultúránkban a legré­gibb hagyományai vannak: az idén rendeztük meg tizennyol­cadszor. A X. jókai-napokon talán ezért Is Irányult fokozot­tabban a figyelem err,e a se­regszemlére, a múltban oly gyakran hiányolt közönség az idén — szombaton délelőtti — meglepően szép számban gyűlt össze a Szakszervezetek Háza színháztermében. Szorongó kí­váncsisággal vártuk, vajon az idei vers- és prőzamondóver- seny megcáfolja-e az utóbbi é- vek nem sok eredményt fel­mutató szintjét, képesek le­szünk-e továbblépni? Most, a vers- és prózamon­dók versenye után elmondhat­juk, hogy az Idei seregszemle sok örömet és a jövő évek szempontjából Is biztató ered­ményeket szolgáltatott. A ver­senyzők nagy többsége jő fel- készültségről, elmélyültebb i- rodalmi érdeklődésről tett ta­núbizonyságot. Ezt tapasztal­hattuk a versek kiválasztásá­ban és tolmácsolásában egya­ránt. Ezen az úton kellene ha­ladniuk a szavalőknak, próza­mondóknak — s az őket felké­szítő pedagógusoknak — a jö­vőben is. A jő versválasztás nem egyszerű feladat: 8 leg­szebb, legaktuálisabb verset is elronthatja a szavaló, ha azt korához, egyéniségéhez, hang- színéhez, megjelenéséhez nem megfelelően választja meg. Mé­lyen átélt és átérzett, jó tol­mácsolás, közvetítés csak a vers és szavaló tökéletes talál­kozásakor születhet, s ennek a lehetőségeit, feltételeit a sza­valőknak tudatosan kell keres­niük és megteremteniük. Ha már a versválasztásnál tar­tunk, hadd Jegyezzük meg: az Idén, főleg a gimnazisták kate­góriájában több volt a felfe­dezés és kevesebb a nagyon ismert, sokat szavalt, „elkop­tatott“ költemény, annak elle­nére, hogy a választást bizo­nyos mértékig meghatározta, befolyásolta a Csokonai- és Pe­tőfi-jubileum. (Ami különben nem mond ellent az előbbiek­nek: felfedezni vagy újra fel­fedezni klasszikusainkat ts le­het és kell, méglnkább a gaz­dag és sokszínű kortársi iro­dalmat, a magyart, a hazait és a külföldit egyaránt.) Túl kell lépni a versválasztásnál a tankönyv! anyagon, a verses­kötetek, antológiák, a CSEMA­DOK és a Népművelési Intézet által kiadott segédanyagok er­re bőven lehetőséget nyújta­nak. A prózamondás IV. kategó­riájában Beck Judit, a bra- tislavai Duna utcai gimná­zium tanulója megismétel­te tavalyi győzelmét. A rendező szervek az idén — a múlt évek gyakorlatától eltérően — meghívták a Jókai- napokra az I. és II. kategória képviselőit is, akiket Itt már régen hiányoltunk, jelenlétük ismételten bizonyította, hogy amíg az Iskolai vers- és pró­zamondásnak, diákszlnjátszás- nak nincs önállő fóruma, a legkisebbeknek Is Itt van a helyük Komáromban. Bár eb­ben a csoportban Is találkoz­tunk egy-egy szép, élményt nyújtó előadással, megmutatko­zott, hogy a kis versenyzők­nek, de elsősorban a pedagó­gusoknak már néhány éve nem volt módjuk áz országos szín tű találkozásra, tapasztalatcse­rére, mert a járási fordulóban befejezték a versenyt. Az Idei megoldás sem a legjobb: az I. és II. kategória — elsősor­ban a túl nagy korkülönbség miatt sok vitára adhat okot. Meg kellene találni a mődját, hogy mind a két korcsoport, versben és prózában egyaránt — a legrosszabb esetben két­évenként, de rendszeresen — elkerüljön az országos sereg­szemlére. A III. és IV. kategória me­zőnye az idén a szokottnál is erősebb és kiegyensúlyozottabb volt. Ebben a két kategóriá­ban sok gondosan kidolgozott, érett, szép előadással találkoz­tunk. Az idei seregszemle szá­mottevő eredménye, hogy a ver­senyzők a múlt évekhez vi­szonyítva fokozottabb mérték­ben eleget tettek a helyes ma­gyar beszéd, a nyelv tisztasága követelményeinek. Alig talál­koztunk beszédhibával küzdő vagy erősen tájnyelvi kiejtéssel beszélő szavalőval. Ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy a nyelvi tisztaság és a helyes kiejtés országos szinten az a- lapvető követelmények közé tartozik, különösen akkor, ha a versenyző nemcsak Iskolá­ját, faluját, hanem egy egész járást képvisel. Örömmel tapasztalhattuk, hogy előadóink nagy többsége egyre Inkább elsajátítja a kor­szerűség kritériumait. Csak el­vétve találkoztunk merev, be­állított pózokkal, gesztikulál^s- sal, üresen csengő pátosszal, a külsőséges eszközökre épülő előadásmóddal. Talán azért Is, mert a résztvevők közül töb­ben már másod- vagy harmad­ízben kerültek el a legjobbak közé, s az előző évek tapasz­talataival felfegyverkezve eb­ben a mezőnyben a rutinos versenyzők közé tartoznak. Szabó Gizella, Paulisz Júlia, Kálmán Zsuzsa, Beck Judit, Mogyorósi Mária, Horváth Zsu­zsa, Misák Román, Vontszemú Henrietta és mások neve a zsűri és a közönség előtt is­merősen cseng: a múlt évek győzteseit, helyezettjeit, sike­res szereplőit láthattuk viszont Komáromban, s reméljük, hogy a jövő versenyeken is talál­kozhatunk majd velük. Ezek után kissé ünnepron­tásként hat, viszont a teljes­ség és a tárgyilagosság ked­véért le kell írnunk: a felnőtt vers- és prózamondók az idén is távolmaradtak. Csupán két járás: a nyitrai és a trebiáovi (tőketerebesi) képviseltette magát, összesen 4 (1) verseny­zővel. Sajnálatos és bántó hiú nyosság — s erre már tavaly is felhívtuk a figyelmet —, hogy a felnőttek nem érdek­lődnek a vers- és prózamondás iránt. Elképzelhetetlen, hogy azok a fiatalok, akikkel évről évre találkozunk mint gimna­zistákkal, kikerülve az Iskolá­ból elveszítsék érdeklődésüket! A baj máshol van: a helyi és járási versenyek előkészítése folyamán kell a felnőtteknek fokozottabb figyelmet szeutel- nl. Összegezésképpen elmond­hatjuk, hogy a vers- és pró­zamondók XVIII. országos se­regszemléje a szép szó szín­vonalas ünnepe, a X., jubileu­mi Jókai-napok méltó kezdete volt. A SZAVALOK ÉS PRÓZAMON­DÓK XVIII. ORSZÁGOS SEREG­SZEMLÉJÉNEK GYŐZTESEI: Szavalók — I. és II. kategória: 1. Gvüre Mónika — Koäice 2. Beke Artúr — KoSice 3. Pileczky Marcell — Bra­tislava III. kategória: 1. Kálmán Sarolta — Trhové M?to 2. Horváth Zsuzsanna — Ko­íjiárno 3. Loysch Hona — Szene IV. kategória: 1. Kálmán Zsuzsanna — Du­naszerdahely 2. Paulisz Júlia — Komárno 3. Mőriczné Marikovszk? Ilo­na — Nagykapos Prózamondók — 1. és II. kate­gória: 1. Dobi Ákos — Komárno 2. Vontszemú Henrietta — Vásárút 3. Zubrlczky Valéria — Jab­lonov nad/Turftou III. kategória: 1. Szűcs Adrtanna — Somor­ja 2. Perhács László — Nagy­kapos 3. Szabó Ildikó — Érsekúj­vár IV. kategória: 1. Beck Judit — Bratislava 2. Szabó Gizella — Komárno 3. Misák Roman — Nővé Zámky KULCSÁR TIBOR (Jövő számunkban az irodal­mi színpadok és színjátszók szemléjét értékeljük.) A közelmúltban a Nyitrai Pedagógiai Fakultás ven­dége volt lames Aldridge neves angol író, akit az idén — immár másodízben — Nemzetközi Leútn-bé- kedíjjal jutalmaztak a uilágbékéért végzett munkál­kodásáért. Rövid nyitrai tartózkodása alatt elbeszél­getett a fakultás angol szakos hallgatóival A hall­gatóknak ritka, nagy élmény volt ez a találkozó nemcsak irodalmi és nyelvészeti, hanem politikai szempontból is. A szimpatikus író — akit egyéb­ként felesége is elkísért — szívesen válaszolt a diá­kok kérdéseire. Hadd elevenítsük fel a beszélgetést, bizonyára érdekli az olvasókat is. • Mr. Aldridge, hogyan fogadta a hirt, és mit érzett, amikor megtudta, hogy ismét Ont tüntették ki a Lenin- békedíjjal? — Az egyik nap felhívott a londoni szovjet nagykövet­ség. Kértek, hogy minél előbb jelenjek meg náluk. Ami­kor megkérdeztem, ml a baj, csak annyit mondtak, hogy nem telefontéma. Megijedtem, talán a fiammal történt va­lami — aki jelenleg Moszkvában tanul. Amikor aztán a követségen közölték velem, hogy a fiammal nincs semmi baj, felsóhajtottam, amikor pedig megkérdezték, elfoga­dom-e a Lenin-díjat, meglepődtem. Persze, nagyon nagyon büszke voltam és vagyok. • Fejlödhet-e Angliában az irodalom öntörvényei sze­rint? Vagyis nem gátolja-e fejlődésében a politikai és gaz­dasági légkör? — Az angol társadalom termékeny talaj az irodalomnak. Éppen ellentmondásai miatt az. Ennek bizonyítására elég megemlítenem a „dühös fiatalok“ mozgalmat, amelynek írói és költői új színekkel és eszmékkel gazdagították az angol irodalmat; a kisember és a munkás ellentmondások­kal teli belső világát hozták felszínre. A mozgalom tagjai valamennyien az ún. lower-middle-class-ból jöttek.és mon­dani akartak valamit, valamit önmagukról, környezetükről. Egyesekből azóta reakciós lett, pl. john Brain is (magya­rul is jelent meg müve A féltékeny Isten címmel — B. Gy.j, míg mások folytatják a megkezdett utat. Egy művészt értékekkel bíró könyv kiadása viszont nagy nehézségekbe ütközik. A kiadók inkább a vulgáris Irodal­mat publikálják, mert ez kevésbé kockázatos. • Mit jelent egy marxista gondolkodású író számára Írónak lenni Angliában? — A kommunista frót csend övezi. Ha megjelenik egy könyve, a kritika alig vagy egyáltalán nem veszi figye­lembe. Ez a csend a legnagyobb probléma. Angliában mondhatsz, amit akarsz, de az már nem biztos, hogy va laki is meghallgat. • Ismerik-e Angliában a modern csehszlovák, illetve magyar irodaimat? Beszélhetünk-e közép-európai hatás­ról? — Véleményem szerint nem. Egy két klasszikuson kívül én sem ismerek, sajnos, senkit. Azt hiszem, a fordítással van baj, és nem a müvek színvonalával. • Milyen a kapcsolata az ifjúsággal? Hogyan látja az angol fiatalok helyzetét? — A fiamon keresztül vagyok kapcsolatban az ifjúság­gal, és mint írót is érdekel a mai fiatalok élete. Szerin­tem hasonló légkörben élnek, mint mi a háború előtt. Akkor Hitler, a fasizmus, a müncheni szerződés foglal­koztatta a fiatalokat, ma Vietnam, Írország... De minek soroljam? Az angol fiatalok nem szeretik a kapitalizmust, nem Is szerethetik, hiszen maga az Iskolai oktatás jelenlegi for­mája sem nyújt perspektívát a fiatal embereknek. Az Igaz, hogy a felszínen minden szép, de alul minden beteg. A fiam már tudja, ha elvégzi az egyetemet — munkanél­küli lesz. Ha a fiatalok szervezkedni kezdenek, azonnal lecsapnak rájuk. Valami jobbat, biztosabbat szeretnének, mert a bizonytalanság a legnagyobb gondjuk. Ezért mene­külnek aztán a kábítószerekhez; ezek pedig Angliában, sajnos, egyré népszerűbbek. A kormány nem tiltja hasz­nálatukat, mert így legalább a problémákat nem külső, hanem belső lázadással oldják fel. • Dolgozik-e jelenleg valamilyen könyvön? — Igen, a Diplomata (magyarul Is megjelent — B. Gy.) harmadik, befejező részét írom. Ebben már a modern kor individualizmusával foglalkozom. Távozóban James Aldridge még hozzátette, hogy nagy boldogság volt számára olyan fiatalokkal találkozni, akik náluk valamivel fiatalabb nemzedéket nevelnek majd munkára, békére. És mi sem mondhattunk mást. Bodnár Gyula riSZTELET A KÖNYVNE .-."a ' ■ _______ 9. A Magyar Nemzeti Bibliográfia II. Petrik Géza tovább folytatta bibliográfiai alkotó tevékeny­ségét, és további kötetekkel gyarapította a magyar könyvter- més retrospektív bibliográfiáját. Magyar Könyvészet I860—1875/ címmel megjelent kötete már egyre inkább megközelítette sa­ját korát, hiszen ez a müve 1885-ben jelent meg. A következő korszak anyagát Klszlingstein Sándor dolgozta tel Magyar Kiinyvészet 187H—1885 cfmü munkájában. Ezután ismét Petrik Géza fnlytatta a könyvanyag összeírását. Két kötetben jelent meg a Magyar Könyvészet 1888—1901) című bibltugráfiája. és ugyancsak kétkötetes volt a Magyar Könyvészet 1901—1910 cím alatt megjelent bibliográfia ts, amelyet Petrik halála miatt már Barcza Imre fejezett be. A kurrens anyagot 1911-től kezdve csak a kiadói és keres kedől jegyzékek közölték. 1911—1917 között pedig a Magyar Kereskedők Évkönyve jelentette meg az évi könyvtermés jegy zékét. Néhány évtizeddel később Kazoesa Sándor folytatta a Nemzeti Bibliográfia köteteit 1939—1942 közöli jelentette meg a Magyar Könyvészet 1911—1920 ntmu bibliográfiáját; ez azon ban egy kissé hiányosnak bizunyult. főleg a Tanácsköztárse ság idején kiadott könyvek hiányoztak belőle. Ezért az Ur szágos Széchényi Könyvtár 1958 ban mint fontos hézagpétié művet megjelentette „A Magyar Tanácsköztársaság kiadványai és az első kommunista kiadványok" című bibliográfiáját; sze­repelnek benne az annak idején elkobzott, könyvárusi forga­lomba nem került kommunista kiadványok Is. A Hortby-korszak (1920—1944) a magyar bibliográfia egyet len fehér foltja. Pikier Blanka összeállításában még megjeleni ugyan az 1921—23. évek termését felölelő kiadvány, az 1936— 1941- közötti évekről pedig tájékoztatnak a Magyar Könyvészet éves kötetei. Egy-egy esztendőre vonatkozóan pedig a Corvina című szaklap és más kiadványok adnak körülményesen meg szerezhető eligazodást azonban a korszak egységes összefog lalása még várat magára. De már nem sokáig. A 24 esztendő korszerű bibliográfiai feldolgozása nagy ütemben folyik az Or­szágos Széchényi Könyvtárban. A mintegy 150 ezer cfm egyUlt áll, mér a szerkesztésnél tartanak. A 8-10 kötetre tervezett mű szakit a korszerűtlen betűrenddel, s az Egyetemes Tizedes Osztályzás nemzetközi szakrendjében tárja föl majd az anya got. Itt tart jelenleg a szerkesztés, s ha a nyomdai átfutásra egy egész esztendőt veszünk is, még ebben az évtizedben ke zünkbe vehetjük e hézagpótló munka vaskos köteteit. Ezzel teljes lesz a Magyar Nemzeti Bibliográfia. A felszabadulást követő 15 éves időszak könyvlermését tar talmazó bibliográfiai még 1965-ben megjelent: Magyar Köny vészét 1945—1980 A Magyarországon nyomtatat! könyvek sza kositott (egyzéke Közreadja az Országos Széchényi Könyvtár. 1-5 kötet A tontussági sorrend figyelembevételével ezt a kor szakot előbb dolgozták fel Természetesen ez Is az Egyetemes Tizedes Osztályzás rendiében halad. Az eligazodást különféle mutatók és utalók, valamint az ötödik, külön mutatókötet könnyíti meg. A munkálatok alapját az 1946 ban megindult Magyar Nemzett Bibliográfia azóta is kéthetenkénl rendszeresen meg jelenő füzetei és éves összesítései könnyítették meg Ezek egy­ben a legközelebbi tfzéves „kumulálásig" hivatottak minden­kor a legfrissebb tájékoztatást nyújtani. A nemzeti bibliográfiáknál természetesen alapelv a tartalmi értékítéletet mellőző teljességi Igény: valamennyi müvet fel kell sorolni, amelyet a szerkesztés irányelvei „könyvnek" je­lölnek meg. De ugyancsak alapelv. hogy ez a cél — különö­sen a retrospektiv, vagyis egy régebbi korszakol felölelő bib­liográfiáknál — sohasem valósulhat meg maradéktalanul. Az ilyen bibliográfiákból a nagy könyvtárak úgynevezett „átlőtt“ példányt szoktak készíteni: minden nyomtatott lap közé egy tiszta lapot köttetnek, hogy az Időközben összegyűlt újabb a- datokat egy később megjelenő .pótkötet anyaggyűjtéseként be­vezessék. A Magyar Nemzeti Bibliográfia egyébként a ,pétkö- tetek terén ts nagyon jól áll. Most, amikor a magyar nemzeti bibliográfiákról szőlő Ismer­tetésünk végére értünk, bizonyára sokakban felmerül a kér­dés, hogy tulajdonképpen hány „elmet" Is tartalmaz az a sok kötet bibliográfia és a Tárható pótlások. Ml lehel a félezer éves magyar könyvkiadás mérlege? Nagyon nehéz kérdés. Kor­szakonként egyre szűkül a bibliográfiai említésre méltó nyom dalermékek ismérve. Az 1711-ig terjedd időszakból mintegy 6000 tétellel számolnak. De itt még egyedi tételként jönnek számba olyan esküvői köszöntők és más egyleveles nyomtatványok, a melyeknek 20. századi utódait — a különféle ’üzleti prospek tusokkal, gépkönyvekkel stb. együtt — már csak csoportokba ömlesztve, teljes értékű könyvtári feldolgozás nélkül őriz a nemzeti könyvtár. Az utóbbi évtizedben így Is 10-12 000 a nö vekedés. Mindezt figyelembe véve az 500 év alatt a tudósok számításai szerint jó félmillió bibliográfiai egységről beszé lünk. GOiOlATOK aX. 1ÓKAI-1P0K után TALÁLKOZÁS JAMES Aldridgezsal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents