Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-07-03 / 27. szám

8 új ifjúság----------A szobába egy középkorú, intelligens kinézésű, de nem nagyon ápolt férfi lépett. Arcén barátságos mosoly ült.

— Sir John Appleby? A nevem Borlase. A sheerclifft rendőrség kéri fel, hogy látogassam meg önt. Rettenetes, ami Stephennel történt. Sok ugyan nem kötött minket egymáshoz, ennek ellenére nagyon szerettem. Segítségükre lehetek valamiben? — szemüveget húzott elő és az orrára illesztette. — Talán szükség lesz az azonosításra.

Mark Borlase körülhordozta a tekintetét a szobában, mintha azt várná, hogy a holttest valahol a sarokban feküdjék. Szeme Derryn akadt meg.

— A fia? -- kérdezte Applebyt.

— Az unokaöccse még Sheerclíffben van, Mr. Borlase. Az azonosítás már megtörtént. Ez pedig nem a fiam, hanem Mr. Derry Fisher, ma reggel érkezett Sheercliffből Londonba. A vonatban volt egy találkozása, amely közvetve kapcsolatba hozta Fisher urat az ön unokaöccse halálával.

— Ah. ön ma reggel érkezett Sheercliffből? Örülök, hogy megismertem. Szegény Stephen ba rátja volt?

— Sajnos, nem volt szerencsém ismerni — vá laszolta Derry. — Reggel azonban találkoztam a vonatban egy utassal, akinek közvetlen találkozásunk előtt Sir Borlase halálával összefüggő, különleges kalandja volt. Ezért vagyok most Itt.

— Vagy úgy? — Mark Borlase most Appleby- hez fordult — Hallottam, unokafivérem az u- tolsó időben,... hogy is mondjam ... nem volt egészen ... szóval egy kicsit zavart volt.

— Észrevett rajta valami ilyesmit?

— Csak nagyon ritkán találkoztunk. Levelet is csak hébe-korba váltottunk.

— Miről írtak egymásnak?

Borlase egy pillanatra mintha habozott volna. — Hát erről is, arról Is ...

— Nem mondhatna valami pontosabbat leveleik tartalmáról?

— Hát kérem, — vonakodott Borlase egy pillanatig —, Stephen néha megkért. Intézzek neki el valamit.

— Mit kellett elintéznie? — Figyelt fel Apple- by.

— Néhány spanyol nyelvű cikkről volt szó.

— Valami tudományos cikkről?

— Nem kérem, én irodalommal foglalkozom, a technikában egészen járatlan vagyok.

— Talán bölcsészeti vagy poiitikai témákról volt szó?

Mark Borlase keze idegesen remegni kezdett.

— Ez talán politikai kihallgatás akar lenn'? Hát igen. ilyesmiről volt szó. Stephen élénken ér dek'ődött egy bizonyos politikai doktrína iránt, amelv egy, hogy úgy mondjam, nem éppen demokratikus országban van uralmon Európában. Nekem semmi kifogásom a politikai doktrína ellen. bár elavultnak tartom, de azt a rettenetes kiműveletlen spanvol nyelvet uram. azt nem bírtam.

— Arra nem gondolt, hogy politikai felfogása esetleg hazaáruláshoz vezethet?

Mark Borlase felugrott, arca vörös lett.

— Ide figvelien! Mondtam, hogy a politikai frázisok nem érdekeinek, de az természetes, nem engedem meg, hogy családunk bármelyik tagja is szégyent hozzon ránk. kijavítottam a han- dabanda cikkeit, amikor elküldte, és ezzel bf- fejezndött.

— Ön tehát soha sem tételezett volna ilyet fel unokaflvéréről?

— Még álmomban sem. Azt tudom, hogy voltak problémák Stephen körül. Egyszer elmondta, hogy valamelyik nagyfejű a minisztériumból ki- ielentette, hogy ő kettős személyiség, vagyis tudathasadásban szenved. Ezért azután mindenféle óvintézkedéseket rendeltek el. Lehet, ez ment szegény Stephen agyára, ezért követett el ön- gyilkosságot.

— Elnézését kérjük a kellemetlen kérdésekért, Mr. Borlase — mosolygott rá Appleby —, köszönjük, hogy azonnal eleget tett hívásunknak. Nagyon kérnénk, ha néhány nap múlva ismét meglátogatna. Lehet, egy-két apróságra még szükségünk lesz. Most már nem rabolom tovább az idejét, csak egy kérdést még: Mikor látta utoljára unokafivérét?

Borlase azonnal válaszolt.

— Hat héttel ezelőtt. Akkor nagyon jól érezte magát. Egyébként essexi klubomban szálltam meg. Ha szükségük lenne rám, ott megtalálhatnak.

I MMU INNL3

Í •

IPOK

in.

Amikor becsukódott Borlase mögött az ajtó, Appleby Derryhez fordult.

— Ml a véleménye, fiatalember?

— Valahol már láttam!

— Micsoda?

— Igen, valahol már láttam. Akkor tudatosítottam ezt, amikor mosolygott. Nem tudom, hol láttam, de a közelmúltban volt.

— Ide figyeljen, fiam. önnek mindez nagyon romantikus, lehet, csak a fantáziája dolgozik é- lénkebben. Hamis nyomokra nincs szükségünk. Gondolja meg, mit mond!

Derry torka hirtelen kiszáradt.

— Egészen biztosan tudom, hogy láttam, találkozásunk pedig összefügg Sheercliffel.

— Lehet, hogy találkozott Sheerclíffben az utcán Stephen Borlaseval, és mivel unokafivére, hasonlít rá! >

Gyurák Éva Illusztrációja

— Nem. Egészen biztos vagyok, hogy Markot láttam. — Derry szíve hirtelen hevesen dobogni kezdett. — Már tudom, a taxiban láttam, mosolygott ... ma reggel a Waterloo pályaudvaron.

Sir John Applebyn nem látszott meglepődés.

— Ez nagyon fontos mozzanat. Lehet, itt a szál vége. Tegyük fel, ön nem téved. Akkor arra kell következtetnünk, hogy Mark Borlase szintén Sheerclíffben volt, a reggeli vonattal érkezett meg.

— De ha így van, akkor hazudott Persze nem biztos, hogy Sheerclíffben találkoztak. Mark útközben meggondolhatta magát, vagy egészen más céllal ment Sheercltffbe. Ez majd kitudódik. Nem emlékszik, milyen ruha volt Markon, amikor abban a taxiban látta?

— Sajnos, nem. Az ablakhoz volt hajolva, és nagyon mulatságosnak találta, hogy a taxi majdnem elgázolt, de hallgasson meg, uram ... Derry torka elszorult — hiszen ő abban a taxiban ült, amely közvetlen a lány után ment el. Lehet, nyomozni akart a lány után, meg akarta tudni, hol lakik. Ha ez így van, és ő tudja, hol lakik a lány ...

Appleby néhány mondatot irt egy papírra, majd csengetett a titkárnőnek.

— Ne féljen, barátom, intézkedünk, hogy a lánynak ne essék baja. Persze, előbb meg kell találni a lakását.

Amikor a titkárnő belépett, Appleby átadta neki a cédulát.

— Kérem, intézkedjék. Van valami Újság?

— Merrit kapitány van itt!

— Kérem, bocsássa be.

Merrit katonásan lépett a szobába.

— Az orvosok véleményére vártam Sheercliff- ben. Most már semmi kétség, mi történt. A sheer- ciiffi rendőrség állítása, hogy öngyilkosság történt, téves. Borlaset egy hatalmas, a koponyára mért ütéssel gyilkolták meg. Utána azonnal ledobták a szikláról. Érdeklődtem a ruhacseréről is. Ismeretes ugyanis, hogy a koponyasérülések nagyon véreznek. Megkérdeztem, viselhető volt-e a ruha, amelyet Borlasen találtak a gyilkosság u- tán. Sajnos, az orvosok nem adtak egyöntetű választ. Szerintük nem minden koponyasérülés jár erős vérzéssel. Lehetséges tehát, hogy a gyilkos a tett után levetkőztette áldozatát és felvette ruháit. A holttestet pedig saját ruhájába öltöztette.

— Ez lehetséges — bólintott Appleby — csak az a kérdés, miért tette ezt?

— Én is sokat töprengtem ezen. Az az elképzelésem, hogy Sir Borlaset nem akkor ölték meg, amikor másodszor ment a Merlin Headi-sziklá- ra. Ö ugyanis csak egyszer ment fel, akkor, a- mikor én követtem. Vissza már nem jött. Akit én Borlasenak véltem a sötétben, a gyilkos volt, Borlase ruhájába öltözve.

— Ez nagyon meglepő megállapítás. És gyanít valakire, aki ilyen szépen túljárt az eszén?

— Igen, Kraussra!

— Krauss? Lehet. — bólintott Appleby. — Maga, Fisher úr, nem tudja, ki az a Krauss? Azt hiszem, nem árulok el államtitkot, ha elmondom. Krauss feltehetően egy külföldi állam titkosszolgálatának az ügynöke, tudományos kutatások eredményeire vadászik. Nagyon különleges módszerrel dolgozik. Hírforrásait nem pénzzel szerzi meg, hanem lélektani módszereket használ. Azt is tudjuk, hogy Krauss sündörgött Borlase körül. Persze, mindez csak feltevésekre é- pül. Hiszen ha lennének bizonyítékaink, már régen lefüleltük volna a fickót.

Appleby Merrithez fordult.

— Egyébként Mr. Fishernek és nekem egy ú- jabb gyanúsítottunk is van.

— Még egy gyanúsított? — csodálkozott el Merrit.

— Igen. De előbb legyen szíves, fejezze be jelentését.

— Kérem. Szóval Borlase lelkileg nagyon labilis ember volt. így nem kellett nagy erőfeszítés, hogy Krauss hatalmába kerítse őt. Akkor este találkát adott neki a Merlin Headen. Amikor a kis bódéban találkoztak, és Kraüss nyíltan kirukkolt a kérésével, Borlase nyilván tudatosította, hogy találmányának kiadása hazaárulás lenne, ezért megtagadta, Krauss kutyaszorítóba került. Nem szerezte meg a titkot, és kiszolgáltatta magát Borlasenak, az pedig bármikor feljelenthette. Nem maradt más hátra, mint a gyilkosság. Eltávolította a veszélyes tanút, ráadásul hozzájutott Borlase jegyzetfüzetéhez, amelyben az egész találmány veleje benne van. Krauss természetesen tudta, hogy Borlaset a rendőrség őrzi. Elcserélte a ruhát, és így sikerült engem is megtévesztenie.

— Eddig jő — hunyorított Appleby —, csak egyet nem értek, minek öltöztette fel a holttestet saját ruháiba és minek dobta le a szikláról. Mindez időt igényelt és azzal a veszéllyel járt, hogy valaki meglátja.

— Erre is van magyarázat. Ha nem jön közbe

a véletlen, s Borlase holtteste nem egy sziklazátonyra, hanem a vízbe zuhan, mire megtalálják, a hullámverés a felismerhetetlenségig ösz- szeroncsolja a sziklákon. A ruha szerint sem lehetett volna azonosítani. Mindössze csak egy ismeretlen holttest maradt volna. Borlase viszont nyomtalanul eltűnt. Soha senkire sem lehetett volna rábizonyítani a gyilkosságot. Ha nincs ál dozat, nincs gyilkos sem. (Folytatjuk)

+ „Érdemes?“: Az az érzésünk, hogy „rosszul“ olvasta rovatunkat. Csak a rossz, a tehetségtelen írásokat utasítjuk el. Ami az ön verseit Illeti, mindjárt elöljáróban el kell mondanunk, hogy még túlságosan fiatalnak tartjuk a versírásra. Az igazibb, mélyebb gondolatok tolmácsolására. Nézzük csak néhány sorát: /Nem tudom hány év' röppent el felettem,/ Évek sorát néztem,/ haladtak mellettem./ — Nos, ez a négy sor zavaros, gondolatiakra és költőletlen. Ennek alapján akár le Is beszélhetnénk a versírásról, különösen akkor, ha a régi slágersort is hozzávesszük: „Hazugság volt minden szavad.“ (Igaz, önnél a minden helyett édes szerepel.) Hogy mégsem tesszük, elsősorban fiatalságával s a további versek egy^egy sikerültebb sorával magyarázható. A tanulást ajánljuk! Ne feledje, a versnek örök 1 és általános érvénnyel kell íródnia!

O „Ego föld“: Novelláié nak témája érdekes, a megírásával azonban már van egy kis bajunk. Elsősorban az, hogy alakjai nem élnek, nincs sajátos tartásuk, levegőjük. A karrierista alakja is (pedig rá még a levelében is felhívja a figyelmünket, hiszen az egész írás rá épül) inkább valami nyámnyila emberkére sikerült. Hogy milyen a karrierista? Engedje meg, hogy I- rása esetleges átdolgozásához, a karrieristát bemutató, Kon- sztantyin Szlmonovot Idézzük: „ ■. . egy karrieristát akartam bemutatni, olyan embert, aki eléggé bátor, amikor a bátorság segíti karrierjét, s e- iéggé gyáva, ha az állampolgári bátorság megnyilvánulása azt tönkreteheti.

Ha a karrieristák nem tudnának sikereket, olyankor nagy sikereket is elérni élet pályájukon, talán a karrieriz- zus fogalma nem létezne. Mellesleg a karrierizmus egyik legveszélyesebb vonása: a

karrierista különleges ügyessége a hatalomhoz vezető ú- ton: ö bátran él saját „mindenevő“ mivoltával, és alkalmazkodni tud bármilyen po litikai időjáráshoz. Mi ehhez még tanácsként annyit tennénk hozzá, hogy tanuljon, s próbáljon jobban elmélyedni témáiban.

VÁLASZ A BOLDOG LESZ-E A SZEPLŐS LÁNY CÍMŰ LEVÉLRE

Érdeklődéssel olvasom az Oj Ifjúság vitarovatát. Legjobban azok a válaszok érdekelnek, amelyek a Boldog lesz-e a szeplős lány című levélre érkeztek.

Ha a válaszokat olvasom, mindig elfut a méreg. A válaszok nagy része legjobban egy negyven év előtti folyóiratba illene, s nem egy mai, szocialista ifjúsági lapba. Én nem értek egyet azokkal, akik szigorúan elítélik a szeplős lányt. Mai társadalmunk még a bűnözőnek is tehetőséget ad arra, hogy megváltozzon, új életet kezdjen. Akkor miért kell egy fiatal lányt ilyen szigorúan elítétlni? Nem értek egyet Nevelés Vincévé! sem, aki a mamát veszi védelmébe. A mama éppen olyan felelős azért, hogy a lánya nem spórolt pénzt, mint Ilonka. Egy családban élnek, miért nem törődött jobban a lánya dolgaival?! Elvégre ö a tapasztaltabb, neki kellett volna Irányítania, ellenőriznie a lánya dolgait. S ez mint szülőnek, édesanyának kötelessége lett volna.

Nekem az a véleményem, hogy férjhez mehet a szeplős lány anélkül is, hogy várna egy évet. Ma. amikor a fiatal házasok igen előnyös kölcsönt kapnak, ő is vehet kölcsönre bútort. Dolgozni fognak mind a ketten,

s lassan visszafizetik a kölcsönt. Biztos vagyok benne, hogy ha saját háztartása lesz, s egyedül kell megoldani minden problémáját, megkomolyodik. Rájön arra, hogy csak úgy érheti el a célját, ha okos és beosztó lesz.

Ha a szülőknek nincs anyagi lehetőségük, nem kötelesek lakodalmat rendezni. Ezt csak fölösleges kiadásnak tartom. Az is elég, ha az esküvőt elintézik két tanúval.

Visszatérek még azokhoz a válaszokhoz, amelyek szerint nem lehet boldog a szeplős lány, mert csak az olyan lánynak van értéke, csak az lehet boldog, aki hozományt visz a házasságba. Engedjék meg nekem, hogy a saját esetemet hozzam fel példának. Tizenöt éves koromtól dolgoztam. Keresetemet rendszeresen hazaadtam az édesanyámnak, és ő el is költötte azon a címen, hogy a kisebb testvéreimnek vásárol ruhát. Természetesen mint elvált asszony, magára Is szívesen költött. Két évig ment ez így; sajnos, rám soha nem jutott új ruha. Két év múlva elköltöztem otthonról. Akkor az utolsó fizetésemből vettem egy olcsó pulóvert és szvettert, ez volt minden új ruhadarabom. Az édesanyám ennek ellenére minden ismerősének azt beszélte, hogy bitang és pazarlé vagyok, mert magamra költöttem a keresetemet. Röviddel ezután férjhez mentem. Természetesen betétkönyv és hozomány nélkül. Az édesanyára semmit sem adott vissza a keresetemből. Sőt, fűnek-fának azt mesélte, hogy nem leszünk boldogok, mert semmink sincs, ezért nem is maradunk sokáig együtt. Bútort kölcsönre vettünk, a kölcsönt pedig lassan le is törlesztettük. Ma már hétéves házasok va

gyünk, nem hiányzik semmi az életünkből. Szép új házat építettünk, szépen berendeztük. Nincsenek anyagi gondjaink. Most várjuk a második kisbabát.

Szerintem boldog lehet a szeplős lány is, annak ellenére, hogy nem gyűjtött hozományt. Fiatal még, sha megváltozik, rendbe teheti az életét. Lehet még belőle Is okos, jó feleség! Egy boldog fiatalasszony

Válasz a Helyesen tettem, hogy kibékültem? című levélre

Azt szeretnéd tudni, hogy helyesen cselekedtél-«, a- mikor kibékültél azzal a fiúval. Én inkább így fogalmaznám meg a kérdést: Helyesen cselekedtem-e, hogy minden kérdőrevonás nélkül visszafogadtam őt? Leveled szerint csak ő haragudott, ezért jogos a kérdés. A boldogság mindennél fontosabb, s te ennek a jegyében cselekedtél. J61 érzed magad vele, jólesik, hogy elkísér a buszmegállóig. Ogy hiszem, csak azok nem választották volna a te helyedben ezt az utat, akikben több a gőg, mint a szeretem. Ha én kerülnék hasonló helyzetbe, megkérdezném a kislánytól azt Is, hogy miért haragudott. Nem hiszem, hogy ezzel a kérdéssel bármit is elronthatnál. Túlságosan gyenge az a barátság vagy szerelem, amelyet egy tisztázandó kérdés elronthat. Ha mégis megharagudna érte, akkor valóban nem érdemli meg, hogy továbbra is szóba állj vele.

Jelige: Sípoló macskakó-kisfiú