Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-07-03 / 27. szám

A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XXII. évfolyam — 1973, július 3. Ara 1.— Kés

/

Beköszöntött a nyár

INCHEBA ’73

' E sorok írásakor éppen félidejénél tart Szlovákia fővárosának egyik legjelentősebb eseménye, az INCHEBA nemzetközi vegyipari kiállítás. Az idén immár negyedszer megrendezett kiállítás nyilván a legszkep- tikusabbakat is meggyőzte, akik azt állították, hogy egy vegyipari seregszemlén a laikus látogató nem találhat semmi látnivalót — érdektelen tehát az INCHEBA.

Persze, nem így van. Látogatók ezrei, tízezrei tolonganak a Kultúra és Pihenés Parkjának épületeiben, pavilonjaiban, s igazi érdeklődéssel szemlélik, mi mindent vonultatott fel Bratislavában a világ vegyipara. Mindez természetes, hiszen a műanyag betört az életünkbe, s háztartásunkban, lakáskultúránkban egyaránt tért hódított.

S ha már e néhány sorban ismét az INCHEBA-ról szólunk, hadd említsek meg egy ötletet, amely talán a következőkben gyakorlattá is válhat. A szakemberek — akiknek eddig előálltam vele — egyértelmű tetszéssel fogadták. Köztudott dolog, hogy a Kultúra és Pihenés Parkja nem kiállítás céljára épült, ám e célnak — ha szűkösen is — megfelel. És ezen van a hangsúly: szűkösen. Mi lenne, ha a jövőben olyanformán bővítenék a kiállítási területet, hogy az egyes Duna menti országok hajókon állítanának ki. Hajókon, melyek közvetlenül a kiállítás területére hajózhatnának be. A pláne nemcsak a területnövekedés lenne, hanem az, hogy a hajók már a kész kiállítással érkezhetnének. Hogy ez mennyivel lenne olcsóbb? Sokkal. (keszeli)

A kommunista nevelésért

Mire ezek a sorok megjelennek, a CSKP KB plénuma az oktató-nevelői tevékenység korszerűsítésének ezerarcú problémájáról tárgyal. Régi igény, hogy az iskola az életnek neveljen. Életünk hatalmas lendületű változása azonban azt követeli, hogy hozzáigazítsuk az iskolák tevékenységét, belső tartalmát a küszöbön állé tudományos-műszaki forradalom támasztotta igényekhez. Hiszen a termelőerők arányos és egyre gyorsuló fejlődése a szocialista társadalom objektív törvénye. Ez az objektív törvény a- zonban felismerésünktől függően gyorsabban és ellentmondásoktól mentesebben vagy lassabban és ellentmondásosabban érvényesül. A termelőerők fejlődése ugyanis meggyorsul ott, ahol az emberek felismerik a társadalmi fejlődés objektív irányát, és maguk is mindent megtesznek megvalósítása viszont csak úgy volt lehetséges, hogy az dát, olyat, amelyet Dél-Szlovákia minden lakosa könnyen ellenőrizhet. Az ötvenes évek elején tudatosítottuk: a mezőgazdasági magángazdálkodás átalakítása kollektív nagyüzemi gazdálkodássá objektív feltétele a parasztság és az egész dolgozó nép további felemelkedésének. Ez ma már mindnyájunk számára természetes, bebizonyított tény. Ennek megvalósítása viszont csak úgy lehetséges, hogy az emberek a fejlődés e törvényszerűségét felismerték, követelményeiket magukévá tették, és magatartásukkal, alkotó munkájukkal valóra váltották a fejlődés diktálta követelményt.

Abban, hogy az emberek tudatában tisztázódjék a szocialista fejlődés törvényszerűsége, döntő szerepe van a párt szervező-mozgósító tevékenységének. Az ifjúság nevelésének, további fejlődésének távlati és közeli feladatait, a „törvényszerű út“ kijelölését fogalmazza majd meg a a CSKP és az SZLKP KB plénuma. Arról tárgyalnak majd Prágában és Bratislavában a legilletékesebbek, hogy az oktató-nevelő munka korszerűsítésével hogyan lehet az egyre gyorsuló fejlődés objektív igényének a lehető legteljesebben eleget tenni. Hogyan lehet már ma úgy nevelni az ifjúságot, hogy az — mind ismereteinek elméleti mélysége (és ezáltal mobilitása), és gyakorlati hasznave- hetősége (és ezáltal variabilitása), mind pedig erkölcsi tudatának és magatartásának minősége alapján — képes legyen a kommunista társadalom egy magasabb fokának építésére, és ha szükséges, megvédésére. A ma központi problémája: a munka termelékenységének emelése, a munkához és a köztulajdonhoz való viszony. Ennek egyik fontos feltétele, hogy az ismerethalmazt nyújtó tananyag központú iskolát nevelés k,ö.z.p,o,n t,ú i.s- kolává alakítsuk át. Ennek pedig az a feliétele, hogy a tanulást tegyük a tanulóifjúság egy egész életre szóié igényévé. Mert a tanulás igazi eredménye a nagy transzfer hatású információstruktúrák, illetve a tanulási igény és a tanulni-tudás, a feladatokat megoldó készség kialakulása. Tehát a tanulásban nem elsősorban a konkrét (lexikális értelemben vett) ismeretgyarapodás (bár ez sem elhanyagolható!), hanem a többre törés, az önmagát tökéletesítés, a fejlesztő következmény a legfőbb érték. A korszerű iskolában a tanulást éppen ez a képességfejlesztő jelleg teszi társadalmilag is a leggazdaságosabbá. A tanulás — korszerű értelmezésben — a személyiség legbelsőbb lényegét érintő, erősen motivált, aktív feladat- megoldó tevékenység. A tanulni tudó embert az érdeklődés és az érzelmektől kísért tudásvágy jellemzi. Ezeknek a kérdéseknek valóra váltásáról, lehetőségeinkhez igazításáról tárgyal, és mutat utat a tanulóifjúság kommunista nevelése terén is a szocialista társadalom vezető ereje, a párt. Mózsi Ferenc