Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-07-03 / 27. szám
2 új ifjúság Irka -firka Nagypapa A zsúfolt buszra Ősz bácsi kapaszkodott fel. Egy fiatal fiú azonnal udvariasan felugrott a helyéröl: — Ide tessék . . . — Köszönöm, nem ülök le. Állni akarok. Az utasok elégedetlenül mozoatak, a fiatalember elvörösödött, s viccelni próbáit: — Azt akarja, hogy még kiírjanak az újságba? Tessék, üljön le. — De én nem akarok le- ülni. — Papa, ne vacakoljon — szólt közbe egy kövér ember. — Fogadja el a helyet és kész. — Hagyják abba. Ha kedvem lesz, leülök, ha nem. állok. — Bácsi, tudja, hogy az ön magatartása közösségellenes? — kérdezte egy értelmiséginek látszó lány. — Nem tudja, hogy az embernek kötelezettségei vannak a társadalommal szemben? — Ogy van, úgy van — hallatszott mindenfelől. — Köteles elfogadni a felajánlott ülőhelyei. Mégpedig azonnal, mert még felszállhat egy neveletlen fickó, és ő foglalja el. — Nem. Most elfojtott mosollyal, lágy hangon megszólalt a kalauznő is: — De, drága nagyapó, miért olyan makacs? <4 maga korában az ember nyugodtan ülhet egy darabig. — TermészetesenI — a- vatkozott bele még egy u- tas. — Csak üljön le, majd mi elintézzük a jegyét. — Nekem nem kell jegy. Bérletem van, és nem ülök le. A kövér megelégelte a dolgot: — Ha nem ül le azonnal, kihajítjuk az autóbuszból! Az öreg magához szorította botját: — Csak próbálják meg! Én még jól emlékszem, hogyan harcoltunk Przemysl- nél... Az egyik megállónál jött az ellenőr. Mindenki megkönnyebbülten lélegzett fel, most végre elintéződik az ügy: — Ellenőr elvtárs, a bácsi nem akar leülni! Az ellenőr barátságtalanul nézett rá: — Mit jelentsen ez? Miért akar botrányt? Azonnal üljön le. — Nem akarok. — és ha pénzbírságot kell fizetnie?! — Nem ülök le. Most már mindenki feldühödött: — Leül, vagy sem? — Nem. — Akkor le a buszról! — utasította az ellenőr. Rögtön akadtak készséges útitársak, akik megragadták az öreget és lelökték az autóbuszról. Amikor újra elindultak, a kalauz- nő szólt a fiatalembernek: — Üljön vissza a helyére, kérem. Csak nem fogjuk hagyni, hogy huligánok, akik sajnos mindenütt vannak, megkeserítsék életünké' SZISZ-SZERVEZET A THÁLIÁBAN Szerkesztőségünk munkatársa érdekes meghívást kapott a múltkoriban: A MATESZ kassai (kosicei színpadának, a Tháliának a fia tálját elhatározták, hogy megalakítják a SZISZ -szervezetet. Gyere el alakuló ülésünkre! Az olvasónak talán szükségtelen bemutatnunk a Thálíát, és szükségtelen azt hangsúlyozni, hogy ez a fiatal társulat már eddig is mennyi hasznosat művelt a magyarlakta területek kultúrájáért. Fiatal művészei népszerűek a közönség körében; Csendes László, Kij vesdi Szabó Marika, Tóth Erzsébet, Tamás Jolán, Horváth Lajos, Boráros Imre, Kusiczky Gyula és a többiek nevét hamar megtanulta a színházlátogatók serege. Az alakuló ülésre akkor toppantam be, a- mikor az már megkezdődött. Várady Béla és. Lengyel Ferenc a pártot, illetve a szakszervezetet képviselték, de eljöttek a SZISZ városi bizottságának képviselői is. A Thália Színpad keretén belül tehát megalakult az ifjúsági szervezet. A 15 tagú társaság elnöke Kusiczky Gyula, titkára Király Berta lett. — Miért éppen most tömörültetek a sziszbe? — kérdeztük Kusiczky Gyulától, az újdonsült elnöktől. — Régóta foglalkoztunk a gondolattal, de nem akartunk formálisan működő szervezetet alakítani. Eddig ugyanis nem éreztük biztosítékát annak, hogy szervezetünk életképes lesz. Társulatunk nemcsak a fiatal művészeket tömöríti; tagjai a fiatal műszaki dolgozók is. Most végre úgy érezzük, a műszakiak nem átmeneti munkahelynek tekintik színházunkat, nem egy évre szegődtek hozzánk, hanem velünk maradnak hosszabb ideig. Ezért határoztuk el, hogy megalakítjuk az ifjúsági szervezetet. Kicsik vagyunk, de nagyok leszünk! — tette hozzá mosolyogva az elnök. Király Berta, a Thália Színpad szervező titkára lelkes és tapasztalt ember, pedig nagyon fiatal még. Elvégezte a KISZ által Budapesten rendezett szaktanfolyamot, és szép munkát végzett a SZISZ trebisovt Járási bizottsága alkalmazottjaként. Szinte biztosra vehető, hogy a Thália Színpad ifjúsági szervezetében is Jól dolgozik majd. — Mi lesz munkátok lényege? — kérdeztük Király Bertától pár perccel azután, hogy a titkári tisztséget ráruházták. — Ügy vélem, a mi ifjúsági szervezetünk kissé más lesz. mint az országban működő többezer helyi szervezet, mert a mi tagságunk munkaideje és tevékenysége is más, mint a többi fiatalé. A kultúrában és a sportban szeretnénk a leginkább jeleskedni. Magunkénak érezzük Fábry Zoltán hagyatékát. Összeállítást mutatunk majd be róla, meglátogatjuk Stöszon a szülőházát, és megkoszorúzzuk sírját a temetőben. Szabad időnkben nagyokat barangolunk a környéken, mert a turisztikát sem akarjuk elhanyagolni. Az ország tehát újabb SZISZ-szervezette! gyarapodott. Sok sikert, tháliások! (bt) alán még nem késő, és jelentkezhettek SZISZ- szervezetek nyári brigádjára. Igen, az idén a SZISZ -alapszervezetek teljesen magukra vállalták a diákok oyári szünidei foglalkoztatásának gondjait. Iskola tokban bizonyára már régebben működik egy SZISZ-tag, a- kinek hivatalos funkciója: brigádfelelős. Ő tagja a SZISZ járási bizottsága mellett működő brigádvezetöségnek. De hát ez minden iskolában már természetes. Ahol a diákok dolgozni akartak, kérték, hogy részt vehessenek szervezett csoportokban nyári brigádokon, ott már tudják azt is, hol töltik a szünidő három hetét. Munkával, persze. Nekik szánom a következő sorokat. Az Építésügyi Minisztérium 7000 brigádost kért az ifjúsági szervezettől. Az építészetben azonban csak 18 éven felüli diákok dolgozhatnak. 13 000 középiskolás a mezőgazdaságban és konzervgyárakban íog dolgozni, 3000 pedig a bra- tislavai közlekedésben, szolgáltatásokban és néhány fontos építkezésen. Az Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztérium kijelölte munkahelyekre 2000 diák megy dolgozni. Fontos figyelméztetés: 20— 50 tagú csoportokban fogtok dolgozni, kosztot, szállást az üzem, gyár, szövetkezet, tehát a munkaadó biztosít. A munkaadó megtéríti a brigádosok útiköltségét, szállásdíját ús baleset-biztosítási költségeit. A kereset az elvégzett munka minőségétől, fajtájától, a munkafegyelemtől függ. de az egyhavi kereset nem lehet kevesebb 1000 koronánál. Az útitáskába ne felejtsetek el becsomagolni munkaruhát és egy pár kimustrált cipőt, mert ezt a munkahelyen nem kaptok! Különben helyesen határoztatok, hogy .dolgozni mentek a nyáron. A diákbrigádok ötlete legalább olyan remek, mint a síkirándulás vagy bármi más VAR RÁTOK Gottwaldov központjától a közeli erdők felé vezető domboldalon magasodó épületek egyike e- lött álldogálok, és ezt olvasom a homlokzatán: „LÄNYOTTHON — Svit n. v.“ Kukkantsunk be! A portán két csinos lány: Marienka és Éva fogad. Marienka szolgálatos, Éva pedig jobb szórakozás híján a barátnőjét szórakoztatja. Rövidesen kiderül: a többszáz, jobbára tizenéves lány szálláshelyéül szolgáló lányotthonnak van jól felszerelt tornaterme, tanfolyamok és e- gyéb oktató-nevelő jellegű rendezvényekre előadóterme, több társalgója, olvasóterme és könyvtára (70 ezer kötettem], tévészobája, és am! a leglényegesebb: Ízlésesen, lakályosan berendezett lakószobái. Ha belépsz e* szobák bármelyikébe, mindenütt jóleső otthonosság fogad. A lányok kifogyhatatlanok az ötletekből, minden szobazug kézimunkáikkal, saját készítésű dísztárgyaikkal van tele, az ablakaik előtt pedig nyolc-tíz cserépből állő „virágoskertek“. Szekrényeik belső rendje becsületére válhatna a legtisztább háziasszonyoknak is. Éva és Marienka szobatársak, az ötödik emeleten laknak. Eva, a lányotfchon SZISZ-szervezete vezetőségének tagja — természetesen, a nevelőnő beleegyezésével — meghív: nézzem meg a szobácskát, melyet hétfőtől péntekig, ha pedig nem utaznak haza, a hét végén is az otthonuknak mondanak. A tarka mintás ágytakaró és az ugyanolyan függönyök a mosdősarok előtt, barátságos képet varázsolnak a cipőgyárbelí lányszobának. A mosdó körül és a szekrényajtók belső falán színészek, énekesek képei, akárcsak a hasonló korú fiúk „legénylakásán“, de itt a női sztárok mellett férfi szépségideálok is szembe mosolyognak az emberrel. Az éjjeliszekrényen azonban sztárfotó helyett egyszerű fényképet pillantok meg. Egy vidáman mosolygó fiatalembert ábrázol. — A vőlegénye? — kérdem. — Nemi... HÁROM TALÁLKOZÁS II. ESTE A LÁNYOTTHONBAN — Hát? — Csupán egy kedves barátom. Így jobban otthonunknak érezzük a szobát Marienka szekrényén pedig egy alig kétéves kisbaba képe, Marienka nővérének a kisfia. — S otthon érzi itt magát valóban? Rövid gondolkodás után válaszol. — Erre nem könnyű telelni... Van olyasmi, mint ideiglenes otthon? .., Mert én valahogy így vagyok ezzel. Szívesen jöttem ide, a saját elhatározásomból, hogy együtt maradhassak a barátnőmmel, akivel egy osztályba jártunk Náchod- ban az alapiskolában ts. Mindkettőnk szülei nyu- godtabbak, ha tudják, hogy együtt vagyunk. Különben, idővel majd közelebb szeretnék kerülni haza. Hogy könnyebben találjak majd ott állást, hát szeptembertől beiratkoztam a közgazdasági szakközépiskola esti tagozatára. — Álmodozni, ábrándozni szokott? ... Elmosolyodik. — Az ilyesmi minden fiatal lány gyöngéje... Különösen ilyenkor, esténként szoktam tervezgetni, Most még különösebben nem köt ide semmi, csupán a mindennapi munka, a tanulás. Ha egyedül üldögélek ebben a szobában, és kipillantok az ablakon, gyakorta akaratlanul is a jövő távlatai nyílnak meg előttem, különböző munkahelyekre képzelem magam, amelyeket állandónak vagy véglegesnek tarthatok majd. Tudom, hogy a valóság más szokott lenni az elképzelésnél, de ez az álmodozás talán elég reális, és az én koromban még természetes is. Sőt, éppen ez a jő és biztató, hogy vannak álmodozásra késztető perszpektíváink. Még nem tudom, hol kötök ki, itt vagy máshol, de úgy képzelem, ha valamit sikerülne elérnem, s ha az üzemben kimutathatóan befolyásolhatnám a gyártás menetét, akkor már nehezebb lenne elmennem. Akkor már egy darab énemtől Is meg kellene válnom. Azt hiszem, végül Is mindenki, aki szereti, amit csinál, önmagából, mégpedig a jobbik önmagából beleépít valamit a munkájába ... A lányotthon szobácskájának „háziasszonya“ beszélgetés közben önmagába pillant ugyan, lényegében azonban többszáz lakótársnője nevében is fogalmaz. Hiszen ahány lány, annyi családból érkezik Ide, s annyiféle szokást hoz magával. Aztán, ahogy a napok múlnak, itt feloldódnak és átformálódnak eddigi szokásaik. Elsősorban takarékosan, beosztással élnek. Bankbetét, takarékkönyv bőségesen van, különbség csupán az összegben tapasztalható. Esetleg még abban, hogy akad, aki szólóban gyűjt, s van aki a többiekkel közösen vagy már a megtalált, esetleg remélt életpárjával együtt. A 17—18 éves lányok közül már sokan mentek innen férjhez, és a saját otthonra valóhoz bizony tekintélyes összeget gyűjtöttek itt össze. Egy-egy folyosó, néhány szoba úgy él Itt, mint egy nagy család. Megosztják egymással örömeiket, s ha úgy hozza az élet, a keserveiket is. Villanyoltás után (egyébként: a 18 éven aluliak csak este kilencig lehetnek távol, színházba, moziba, táncolni csak engedéllyel vagy kísérettel mehetnek!) élménybeszámolók következnek, ilyenkor hangzik el a szerelmi vigasznyújtás, hiszen ebben a korban mindenkinek van már egy álma, ideálja, vágya... Mi tagadás: a lányszemekben néha-néha könny is csillan, de a jókedv a kacagás gyakoribb ... Éva vidáman újságolja, hogy a minap egy hosszúra nőtt 19 éves lányt kellett vigasztalni halálos bánatában, mert szerinte, mindig csak alacsony, zömök fiúk akarnak neki udvarolni!... Vajon a lányotthon lakói érdeklődnek-e a zene, képzőművészet, sport, a fényképészet vagy akár a színművészet iránt, miképpen befolyásolja a lányokat ebben az otthon SZISZ-szervezete? — Természetesen, a lányok többségét vonzza az ilyesmi, és ez érthető is — mondja Éva. — nyolc állandó szakkörünk működik. VÁRJUK A FIATALOKAT A KENYÉRCSATA A CSKP KB elnöksége az 1973, március 3U-án megtartott ülésén jóváhagyta a Hadsereggel E- gyüttműködők Szövetségének eddigi munkájáról szőlői dokumentumot, és kijelelte további feladatait. Ez rendkívül jelentős dokumentum nemcsak a szövetség tagjainak, hanem az ország polgárainak főleg fiataljainak szempontjából. Meghatározza a HESZ V. országos kongresszusa előtti időszak főbb feladatait, utat mutat a szövetség vezetőinek és fiataljainak is. Mit jelent ez a gyakorlatban? Körülbelül azt, amit a HESZ Dnnajská Streda-i (dunaszerda- helyi) járási szervezetének konferenciáján mondott Vizi Sándor, a járási szervezet elnöke kétévi munkájukról szúlő beszámolójában. „A Hadsereggel Együttműködők Szövetségének társadalmi küldetését teljesíteni annyit je lent, hogy egységes alapokon fellendítjük a szervezet tevékenységét a politikai-nevelő munka, a kiképzés és honvédelmi sport területén . ..“ A kommunista párt elnöksége jóváhagyott dokumentumában el sősorban arra hívja fel a HESZ figyelmét. Ez persze, nem azt jelenti, hogy korábban nem tettek volna meg mindent a jö eredményekért. Vízi elvtárs beszámolója is bőven tartalmaz erre vonatkozó a- datokat. Elmondja, hogy a járásban ez elmúlt két év alatt számtalan előadást, beszélgetést, versenyt és egyéb akciót szerveztek. Az egyik adat például ar- rúl tudósit, bogy a 85 katonai tematikájú beszélgetésen 4867 személy vett részt. Rendeztek kiállításokat, autóversenyeket, sportvetélkedőket és még sok érdekes megmozdulást. A legnagyobb népszerűségnek az autósport, a lövészet, a modellezés örvend, de érdeklődnek a fiatalok a rádió- és elektrotechnika, a sportbúvárkódás és honvédelmi sportok iránt is. Ezért van az, hogy a járásnak szinte mindegyik alapszervezetében működik a lövészeti kör; 73 lövészeti körnek 1199 tagja van; 1972-ben 42 helyi lövészversenyt szerveztek: összesen harminc (I fedett, 10 fedetlen és 19 rögtönzött) lőtér áll az érdeklődök rendelkezésére. A tagok szabad Idejükben ásót, kapát, fejszét fogtak, hogy másnap-harmadnap veszélytelenül, kényelmesen feküdhessenek le puskájuk mellé, mert hiszen nem kis öröm az, ha az ember tízest tízes után ragaszthat a céltáblára, ha jobbnak bizonyulhat barátjánál. munkatársánál vagy akár a tanítómesterénél . . . És megvan erre a HESZ tagjainak a lehetősége. Mint ahogy a beszámoló is elmondja, a honvédelmi szövetség szorosan együttműködik más társadalmi szervezetekkel, az üzemekkel, az iskolákkal. Nem öncélú, csupán a saját elképzeléseiket valóra válté szervezet. De hadd idézzem itt isimét a baszámolút: „Szervezetünk egész tevékenysége a tagok önkéntességén és kezdeményezé- zén nyugszik. Ez a munka az a- lapszervezetekben és a klubokban tág teret biztosit az igények kielégítéséhez. Egyik fontos feladata. hogy hasson a fiatalokra, nevelje őket. A honvédelmi, műszaki és sporttevékenység támogatásával kedvező feltételeket teremtünk ahhoz, hogy a fiatalokat és a felnőtteket érdeklődésüknek megfelelően foglalkoztathassuk, egyben fellendítsük a szervezet életét." Azt hiszem, ez az, amit nekünk hangsúlyoznunk kell, amit ki kell emelnünk, mert bizony fiataljaink, de sokszor még a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai sem tudatosítják kellőképpen, milyen nagyszerű lehetőségek kínálkoznak a HESZ-ben a gazdag és hasznos Időtöltésre, a kellemes szórakozásra. Mintha a fiatalok megfeledkeznének arrél, hogy olyan testvérszervezetről van sző, amely tárt karokkal várja őket, és ahol mindegyikük megtalálhatja kedvtelését! A két szövetség, a SZISZ és a HESZ Központi Bizottsága aláírták az együttműködésről szőlő okmányokat, de ezek csak okmányok maradnak, amíg a gyakorlatban, leginkább az alapszervezetekben valóra nem váltják ő- ket. És erről nem szabadna elfeledkeznünk! A CSKP KB elnöksége által jóváhagyott dokumentum Is hangsúlyozza ezt. .. Németh István A Vrakúfii (Várkonyi) Egységes Földművesszövetkezet fiatal kombájnosaínak országos felhívását felesleges lenne megismételni. Lapunk két héttel ezelőtt közölte, s most ennek nyomában járva a SZISZ dunaszerdahelyi járási bizottságán érdeklődünk: milyen a visszhang? A járási bizottság dolgozója, Varga Zoltán elégedetten számol be a felhívás visszhangjáról. Igaz, asztalán eddig még csak hat írásos jelentkezés bizonyítja, hogy a járás ifjúsági brigádjai megértették társaik szavát — de a jelek szerint az elkövetkező napokban, még az aratás megkezdése előtt, a vártnál is több jelentkezés érkezik majd. Engem pedig a felhívás háttere, s a felhívást aláíró várkonyi kombájnosok érdekelnek. Méghozzá személyesen. Beszélgetni, Ismerkedni szeretnék velük. Irány hát Várkony. A szövetkezet épületében Horváth Barnabás mérnökkel, a gépesítésért felelős fiatal mezőgazdasági szakemberrel találkozom elsőként. Nem kell őt beszédre nógatnom. — A tavalyi szemveszteségünk átlag öt százalék volt. Mondanom sem kell, hogy ez sok, és óriási értékveszteséget jelent. Nem szeretném, ha lelkiismeretességgel való kérkedésnek, munkaerkölccsel va- 16 hencegésnek tűnne, amit mondok, de az igazság, hogy mi nagyon komolyan vettük ezt az öt százalékot. Tudatosítottuk, mi múlik rajtunk és mi nem. A tavalyt aratásnál kombájnjaink műszaki állapota sajnos, nem volt a legmegfelelőbb, az esztendő folyamán állandóan arra törekedtünk, hogy a következőkben hasonló hibák ne adódjanak. Legfontosabb feladatunknak tekintettük, hogy év közben, szezon előtt folyamatosan beszerezzük azokat a pótalkatrészeket, amelyek a korábbiakban rendszeresen hiányoztak, nehezítették a munkát, hátráltatták az aratást, növelték a szemveszteséget. Akkor dugtuk össze a fejünket, amikor kellett, s végül ez év elején, a legspontánabb körülmények között Ifjúsági szocialista munkabrigáddá alakultunk. Mindez további kötelezettségeket, nagyobb odaadást, szocialista emberhez méltóbb öntudatot követel tőlünk. Talán ez lenne a háttere felhívásunknak. Va"V
