Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1973-06-19 / 25. szám

8 új ifjúság

MteHAU w/vrs

CIPÓK

erry Fischernek korán kellett kelnie,

D

hogy elérje a reggeli járatot Londonba. Előző este egy kicsit később feküdt le, kihasználva a szolgálati utat egy kis szórakozásra is.

Nem csoda hát, hogy még félig aludt és azonnal nem tudott tájékozódni a helyzetben, amikor egy kislány felszakította kupéjának ajtaját és szinte beeesett rá:

. — Bocsánat... én csak... —

A lány körülbelül Derry korabeli lehetett, csinos arcán félelem tükröződött. — Egy éfrfi... — hangja ismét elcsuklott —... egyedül voltam a kupéban... — lihegte.

Derry szeméből azonnal kiszökkent az álmosság. — Nyugodjék meg! — próbálta csillapítani a lány félelmét. — Most már semmi baja sem történhet.

A lány leült az egyik ülésre és hálásan nézett Derryre, aki ettől meglehetősen zavarba jött és a helyzetnek nem éppen megfelelően szólalt meg: — Derry Fischer vagyok Londonból. Munkaadómnak, egy telekkereskedőnek a megbízásából voltam Sheercliffben.

A feldúlt lány sem vette nyilván észre a bemutatkozás időszerűtlenségét. — Biztosan úgy gondolja, hogy lehetetlenül viselkedek.

— Semmi esetre sem! Szívesen segítenék, ha megengedi. Van valamilyen poggyásza a kupéban, ahol azelőtt ült? Ha igen, majd én elhozom.

— Köszönöm szépen. A kofferem zöld színű, ennek a vagonnak az utolsó fülkéjében van. De előbb szeretnék még valamit elmondani arról a férfiról.

— Ne is gondoljon már rá — válaszolt Derry — vagy talán úgy érzi, hogy Londonban le kellene tartóztatni? Mert akkor megkérhetjük a kalauzt, hogy értesítse a rendőrséget.

Derry már a kilincset tartotta, hogy induljon a lány kofferéért, amikor az megszólalt: — Azt hiszem, ön félreért engem.

— Tessék? — kérdezte Derry.

A lány arcán ideges mosoly bujkált: — Nem arról volt szó, amire ön gondol —- kezével eltakarta arcát. — Lehet, hogy csak képzelődtem, vagy hisztériás vagyok.

Derry szó nélkül visszaült a helyére. Tudta, a nők szeretnek képzelődni, bár nem úgy festett, hogy a lány ehhez a típushoz tartozna. De hát ki tudhatja.

— Szóval azt akarom mondani, lehet, hogy csak úgy hiszem, fontos a dolog. De az egész nem képzelődés. Ennyire nem tévedhetek, vagy mégis?

Derrynek halvány fogalma sem volt, miről beszél a lány: — Az természetesen lehetséges, hogy félreértettem önt, de miről van tulajdonképpen szó?

— A cipőiről — mondta és szemében ismét za- vartság tükröződött —, a cipőivel függött ösz- sze.

A mozdony éleset fütyült és a vonat egy alagútba száguldott be. A kigyulladó villanyfény halványan megvilágította a kupét.

— Ezzel azt akarja mondani, hogy tulajdonképpen nem történt semmi?

— Nem... vagyis Igen — a lány látszólag nem találta a helyes kifejezést —, talán elmondom az elejétől.

— Tessék. Most már igazán kiváncsivá tett. Szóval a cipőivel függött össze.

— Igen, az egyik lábán barna, a másikon fekete cipő volt

A vonat kifutott az alagútból, és a kupét elöntötte a napfény.

— Azt akarja ezzel mondani, hogy a férfinak a lábán...

— Igen. Igen, kétszínű cipője volt. Ez ugye szinte nevetségesnek látszik?

— Nem tudom, nevetséges-e, de semmiképp se mindennapi látvány. '

— A legérdekesebb azonban a reagálás volt, amikor tudomást szerzett arról, hogy észrevettem felemás cipőit.

— Nem mondaná el talán az elejétől? — mosolyodon el Derry.

— Sheercliffben szálltam fel a vonatra. Éppen hogy csak elértem, de ez a férfi még később jött. Már a mozgó vonatra ugrott fel. Ha pogy- gyásza lett volna, fel sem száll. De csak egy kis kézitáskája volt.

— Hogyan volt felöltözve?

— Nagyon jó minőségű ruhában. Látszott,

nem tartozik a szegények közé. Viselkedése műveltségről árulkodott. Táskáját maga mellé te;.- te a padra, és újságot olvasott. Én is olvastam. Már vagy fél órát utazhattunk együtt, amikor pillantásom véletlenül a Cipőjére esett. Ekkor fedeztem fel, hogy cipője kétszínű. A férfi elfogta a tekintetemet, és amikor látta, hogy a cipőjét figyelem, maga is lepillantott és ekkor ő is észrevette cipőit. Ügy összerezzent, mintha kígyó csípte volna meg. Az első pillanatban megpróbálta a lábát a pad alá dugni. Arca falfehér lett, úgy tűnt, ájulás környékezi. Utána megszólalt.

— Csak nem a cipőkről mondott valamit?

— De igen. Bocsánatot kért a cipőiért. Mintha én lettem volna a háziasszony, akit valaki nem szalonképes öltözékben látogat meg.

— Csak nem űzött tréfát az ’ügyből?

— Azt szeretett volna, azonban olyan ideges volt, hogy ez nem sikerült. Annyit mondott, hogy a cipőin látni, milyen szórakozott tanár. Erre én azt válaszoltam, hogy ilyesmit nehéz szórakozottsággal magyarázni. Most belátom, tapintatlanság volt tőlem. Ettől a pillanattól valamilyen megfoghatatlan feszültség keletkezett közöttünk. Nem tudom, miért, de állandóan az volt az érzésem, meg akar gyilkolni. A válasza sem volt valami megnyugtató. Azt mondta, igazam van, ő nem szórakozott, hanem színvak. Azonnal tudtam, hogy hazudik. Hiszen ha színvak, hogyan jött abban a pillanatban rá, hogy kétszínű cipő van a lábán. Félelmem még fokozódott, amikor megláttam, hogy a kifelé vezető ajtó kilincsét mustrálja. Idefutottam.f

— No én megnézem azt az alakot! — mondta Derry, és kilépett a vasúti kocsi folyosójára. Néhány pillanat múlva visszatért a lány kofferével.

— Megnyugodhat, az ismeretlen eltűnt. Nyílván kellemetlen volt neki is az egész, és átment valamelyik másik kocsiba. Nyugodjék meg, kérem.

A lányra, úgy látszik, átragadt Derry nyugalma, mert mire a vonat befutott a londoni Waterloo pályaudvarra, már majdnem el is felejtette a különleges esetet. Derry kikísérte a taxiállomásra, és a legközelebbi taxinál elbúcsúzott tőle, még intett Derrynek, és a kocsi elindult. — Kár, hogy már nem találkozhatok ezzel a csinos lánnyal, de hiszen a nevét sem kérdeztem meg — morfondírozott Derry amikor egy másik taxi hajtott ki a sorból, majdnem elgázolva a magába mélyedt Derryt. Amikor a kocsi

M. Gyurák Éva illusztrációja

elszáguldott mellette, egy férfiarc fintorgott rá a hátsó: ablakból. A taxi abba az irányba indult, amerre a lány kocsija robogott el.

Derry buszra ült és a munkahelyére utazott. A főnökének, aki egyébként a nagybácsija volt, beszámolt a sheercliffi üzleti tárgyalásairól. A főnök, hivatásos telekkereskedő, megelégedéssel fogadta a jelentést, majd előhúzta a reggeli lapokat.

— Egyébként amint elhagytad Sheercliffet, egy szenzációt fedeztek ott feli

— Szenzációt?

— Igen, Itt van, olvasd! Nagyon titokzatos körülmények között egy ismeretlen ember holttestét találták Sheercliffben a part menti sziklák alatt. A titokzatosságot még fokozza, hogy a halott egyik lábán barna, a másikon fekete cipő volt. No, mi van veled, Derry, nagyon sápadt lettél, este bizonyára kirúgtál egy kicsit a hámból.

Amikor azon a reggelen Lort felügyelő bement a sheercliffi rendőrőrsre, Merrit százados már várta. Lort nem nagyon örvendezett ennek a találkozásnak. Merritt feladata az idősebb Lort szemében nem vágott bele a klasszikus rendőrszakmába. Merritt amolyan testőri beosztást töltött be. Sir Stephen Borlase biztonságára kellett ügyelnie. Borlase néhány hete az egyik sheercliffi szállodában telepedett le. A világszerte ismert vegyésznek az őrzését egy privát vegyi konszern fizette ugyan, de Merrtttet az államrendőrség a legmagasabb helyekről jött utasításra bízta meg ezzel a feladattal. Ebből arra lehetett következtetni, hogy Borlase tudományos munkálkodása nemcsak a vegyi konszernnek volt értékes, hanem államvédelmi szempontból is fontossággal bírt.

— Borlase eltűnt — fogadta Lortot Merritt, akinek arcán látszott, hogy az elmúlt éjszaka nem.sokat aludt.

— Eltűnt? Mikor?

— Ma éjszaka. Illetve ma kora reggel. Ma hajnalban láttom utoljára. Azóta nincs. Az ágya érintetlen.

— Mondja, százados, az ön feladata csupán annyi, hogy reggel bekukkantson Borlase ágyába, és ha nincs ott fusson a rendőrségre? Tudtommal önt azért fizetik, hogy ügyeljen az öregre. Keresse hát megi

— Az igaz, hogy engem fizetnek, de tekintettel Borlase munkájának fontosságára, elvárom a rendőrség segítségét.

— Na jó. Mondja el, mi történt — mondta közömbösen Lort.

— Körülbelül éjfél után egy óráig dolgozott. Szobámat úgy választottam, hogy belátok az ablakán. Egykor eloltotta a villanyt. Már én is le akartam feküdni, amikor láttam, nyílik lakosztályának az ajtaja. Éppen akkor érkeztem, amikor odalntett a portásnak, és kilépett az utcára. Körülbelül ötven méter távolságból kísértem.

— Bizonyára egy kis esti sétára ment. Meleg éjszaka volt — jegyezte meg szárazon Lort.

— Valóban így volt. Átsétált a városkán, és felkapaszkodott a tenger felett magasló Meri! Head-sziklára. Mivel a sziklára csak egy Kis ösvény vezet, nem kapaszkodtam én is fel a szikla tetejére, hanem az ösvényen maradtam. Tudtam. csak arra jöhet vissza. Nem akartam zavarni egyedüllétét. A szikla tetején levő kis kunyhó előtt megállt. Azt hittem, leül a padra, hogy onnan csodálja a holdfényben úszó tengert. Ő azonban bement az üres kunyhóba. Csak néhány percig tartózkodott bent. Körülbelül tíz perc múlva elindult vissza. A szállodáig követtem. Megvártam, amíg felmegy a szobájába és eloltja a villanyt. Azután én Is lefeküdtem. Reggel szokás szerint bevittem neki a postát. Ekkor állapítottam meg, hogy az ágya érintetlen.

— Mit mondott a portás? Nem látták még egyszer elhagyni a szállodát?

— A portás nem látott semmit De az igazság az, hogy az éjszaka kiment a szobájából. így semmi akadálya se volt, hogy észrevétlenül elhagyja a szállodát.

Persze, az is lehet, hogy az öregúr nem tudott elaludni és újabb sétára Indult. Mire most visszamegy a szállodába, már ott találja őt.

— Szeretném még megjegyezni, hogy bár Sír Stephen Borlase lelkileg teljesen ép, és komoly tudományos munkát végez, néha érthetetlen dep- resszív állapotba kerül, s ilyenkor tettel, enyhén szólva, furcsák. Nyilván érti hát aggodalmamat.

(Folytatjuk) Horváth Rezső fordítása

:erkesz

:to j

É

üzen

W

■ „Napkitörések“: Verseiben még sok a „dadogás“. Logikai erejük, felépítésük — elenyésző, rossz. Aki az ötödik emeletre akar menni, a közbeeső e- meleteket nem hagyhatja ki. Végig kell járni minden utat és minden emeletet, hogy eljussunk önmagunkhoz. Tanuljon, művelje magát, és idővel jelentkezzék újra.

■ „Augusztus 71“: Egy

verse alapján nem tudunk véleményt mondani tehetségéről — csupán a beküldött versről. A vers akkor hat, ha igaz, ha általános érvényű mondanivalót tolmácsol. Nos, az ön versében ezzel nem találkoztunk. Inkább csak olcsó, hatásvadászó kéjelgés az egész. Ne feledje: „A költészet ritmusok sugárzása a csenden át, s rendeltetése, hogy ezt a csendet visszhangok, szótagok, hullámhosszak meghatározott céljával törje meg. 'A költészet láthatatlan emlékek batyuja.“ (Car! Sandburg)

■ A. A. Kisgéres: Túlsá

gosan fiatal ahhoz, hogy elfogadtatót írhasson. Mondanivalóját még nem tudja úgy elmondani, hogy az másokat is érdekeljen, hogy másokat is meggon- dolkoztasson. „Ügy kell megvillantani mindazt, a- min az ember szíve-szeme naponta átsiklik, hogy azt érezze, először látja őket, először hatódik meg rajtuk.“ Az idézet jean Coc- teau-tól való, s tanácsként írtuk ide. Ne mások mankójára támaszkodva (Pető- fi-utánérzések) próbáljon verset Írni, hanem a saját szeme, feje szerint. Persze ahhoz még nagyon sokat kell tanulnia, hogy az sikerüljön, s ne írjon le többé ilyen suta, groteszkul zavaros sorokat, mint az alábbiak: / A háború gonosz emberek játéka, / ki nemzetek kárát, / a saját hasznára (ordítja. / stb. Tanuljon!

■ „Virág": jeligéje szép, versei már kevésbé. Tanuljon!

I

Válaszok a HOVA |UT NÉHA AZ EMBER jeligéjű levél Írójának.

EGY HUSZONÉVES MÉG NEM VÉNLEGENY

Még sohasem mondtam véleményt mások problémáira, kivéve a legjobb barátaimat és barátnőimet. Most azonban tollat kellett ragadnom, hogy megpróbáljam elhitetni egy fiatalemberrel, hogy igenis fiatal. Ha valaki huszonhét éves, még nem biztos, hogy vénlegény. Nem az évek száma szerint ítélünk. Mindenki annyi !■ dős, amennyinek érzi magát. Te öregnek érzed magad, s ezt rosszul teszedi Egy huszonéves fiatalember így nem beszélhet.

Nincsenek barátaid? Sajnos, ilyen is előfordul. Az ember arra születik, hogy minél jobb barátot, minél nagyobb boldogságot keressen magának. Olyan nincs, hogy senkije se legyen. Ha a söntésben akadnak barátok, kell, hogy legyenek a „szürke“ órákban Is. Akkor is legyenek barátaid, ha úgy érzed, hogy menekülnöd kel! valahová. Ahová menekülsz, az ne a sör legyen hanem a jó barát. Hogyan szerezhetsz barátokat? Már elmúlt az az idő, amikor csak a falubeli, csak a velünk egyidős lehet a barátunk. Levelezés, utazás, szórakozás — mindez alkalom a barátkozásra. Próbálj kimozdulni megszokott életmódodból, hogy ne légy Ilyen életunt, elfáradtl Ha az édesanyád látja, hogy nem a söntésből jöttél haza, többé nem vádaskodhat, s neked is Jobb lesz otthon. Lesz kedved hazasietní, ha valamelyik barátod házából fordulsz ki nevetve.

Mindezt nem egy öreg, hanem fiatal, huszonegy éves lány tanácsolja, aki megért és segíteni akar neked. Szeretné, ha nem a korod, hanem a szived és érzéseid alapján ítélnéd meg magad. Nem vagy vénlegény — ezt tudatosítanod kell neked Isi

Jelige: Májusban születtem

KOCSMA HELYETT A KÖNYVESBOLT ...

Nagyon elszomorító, ha egy huszonhét éves fiatalember öregnek érzi magát. Személyesen nem Ismerem a levél íróját, ’ mégis úgy rémlik, hogy már találkoztam vele. Hogy hol? Valamelyik kocsmában, az Ital társaságában. Egyik pohár Ital után a másikat öntötte magába, miközben krokodilkönnyeket hullatott szerencsétlensége felett.

Azt kérdezi, vajon hogyan térjen jobb útra? Próbáljon kocsma helyett a könyvesboltba járni. Az italra szánt pénzen sok értékes könyvet vásárolhatna. Elsőnek Petőfi verselt ajánlom. Olvassa el a Ha férfi vagy, légy férfi című versét. Méghozzá többször és figyelmeseni És fogadja meg a költő szavalt, tartsa magát hozzájuk: „légy férfi, ne hitvány, gyönge báb, kit a sors kénye-kedve szerint lök ídébb-odább.“ Jól tenné, ha a munkából egyenesen hazasietne. Azt Írja, hogy csak az anyja várja. Magának édesanyja talán semmit se jelent? Hát akkor ki az az öreg asszony?

Gondolt már erre? Lám, Petőfi erre ts válaszol István öcsémhez című versében: „Hogy ki ő nekünk, meg nem mondhatom. Nincs rá sző, nincs rá fogalom. De megmutatná a nagy veszteség, ha elszólítaná tőlünk az ég.“ Hogy Petőfinél maradjak! Fürdik a holdvilág az ég tengerében című versében leírja az öreg hazámfia bánatát, aki örömest menne haza, de már nem lehet.-Meghalt az édesanyja, s csak a halála után jött rá, hogy: „édesanyám mindig a javamat akarta, édesanyám mért nem hallgattam szavadra.“ Ne hogy maga is akkor jöjjön rá, ki volt számára az édesanyja, amikor már nem lesz. Ha már nem szidja, ha fia a kocsmából tér haza, akkor jön rá, hogy az édesanyja a javát akarta. Gondoljon arra, hogy az édesanyjának mi öröme lehetett iszákos férje mellett. Magában volt minden reménye. Abban bízott, hogy különb ember lesz, mint amilyen az apja volt. És most mit kell látnia? Azt, hogy nem jó útra lépett maga se. Talán még gorombáskodik is vele, amikor részegen hazatér.

Azt se hiszem el, hogy nem talál magához illő lányt. Az a hiba, hogy nem jő helyen keresi. Nem szívesen állnak szóba magával a lányok, mert tudják, hogy szeret inni. Valószínű, hogy a fiatalok között is azért hat nevetségesen, mert Ittasan megy közéjük, és úgy viselkedik, hogy kénytelenek nevetni magán Aki 27 é- ves, még a fiatalok közé tartozik.

Azt kérdezi, hogy mit tegyen. A jó tanács Is csak akkor hasznos, ha megfogadják. Legfontosabb, hogy rögtön, még ma, és nem holnap, szakít az itallal! Ha ezt sikerül, meglátja, milyen könnyen megy majd a többi. Sok sikert és kitartást kívánok!

Kádek Kálmánná, Hurbonovo

k