Új Ifjúság, 1973 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1973-06-05 / 23. szám
2 ü| ifjúság VÁLASZ A HOZZÁSZÓLÁSRA RAVASZ POSTALÁDA Nem, nem tévedés, kedves Olvasd. Van ilyen. De még mennyire van. Hogy hol? Mindjárt elmondom azt is. A közelmúltban úgy hozta a véletlen, hogy szolgálati útra Safárikovóra (Tornaijára) kellett utaznom. Mivel több napig tartózkodtam itt, gondoltam, meglepem a családot egy levelezőlap erejéig. A gondolatot tett követte. Vásároltam egy szép lapot, s a városka „Win- netouhoz" címzett vendéglőjében szépen meg is írtam. Utána pedig, mivel a vendéglő a- lig pár lépésre van a vasútállomáshoz, a lapot xtz ott ékeskedő gyönyörű sárga postaládába dobtam. Ez május 16- án történt. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, már több más városkát is meglátogattam, és hazatértem, de a Tornaiján megírt lap még mindig nem érkezett meg. Pedig az irányítószámot se felejtettem el feltűntetni. \ Éppen ezért a tornaijai postások talán nem veszik rossz néven, ha ezzel kapcsolatban néhány kérdést intézünk hozzájuk: — A postaládába kell-e dobni Tornaiján a leveleket, lapokat, avagy vigye inkább írójuk saját maga őket a címzetthez? — Előfordulhat-e az, hogy egy ilyen forgalmas helyen, mint az állomás is, rossz a postaláda? — Ha igen, nem lehetne-e azt gyorsan kicserélni, megjavítani, vagy ha másképp nem, legalább valamiképpen figyelmeztetni a levelet bedobni szándékozót, hogy ne érjék 1- lyen kellemetlen meglepetések? — Megtörténhet-e, hogy az /• lyen forgalmas helyen három hétig se ürítik a postaládákat? — Ha igen, akkor nem lehetne ezen a gyakorlaton esetleg változtatni a postai szolgáltatások iránt érdeklődőkért? A kérdésekből talán ennyi is elég. Nem nagy ügy, mondhat ná valaki. Tény, hogy vannak ennél sokkal fontosabb orvoslást igénylő bajok is. Ezt a pár sort csupán a kíváncsiság íratta velem. Nem tudom u- gyanis eldönteni, hogy a postások hanyagságának esett-e ,,áldozatul" a lapom, vagy a ravasz postaláda egyszerűen felfalta. úgy. ahogy bedobtam, i- rányitószámmai együtt. Antal Katalin hozzászólásából azt értettem, hogy „A felvételi vizsgák margójára“ című íráso mat nem értette világosan, ezért utólag szeretnék néhány mondat erejéig a fő gondolatokhoz magyarázatot fűzni. írásomat azzal a jó szándékkal fogalmaztam meg, hogy majd más hasonló iskolák is megírják tapasztalataikat, és több ember véleményéből születik meg a tanulság. Antal Katalin hozzászólásában több helyen vádol, oktat és sérteget. Többek között egy jó tanáccsal akar szolgálni, hogyan harcoljak a protekcionizmus és a megvesztegetés ellen. Ez volna a legkönnyebb. Ezt már feltalálták régen, és be is válik, de a jogtalan előnyszerzésnek különféle válfajai vannak. Intervenciók tömkelegé már januártól kezdve, kora reggeltől késő estig, ez ellen nehezebb harcolni. Azt írja, hogy „rövid időn belül lábra kap a hír, hogy X iskolában csak a tudás és a tehetség számit“. Hát nincs így teljesen. Tudás, te hetség, a diák választott hivatásához való viszonya, a diákszervezetekben való aktív tevékenység, a szülők szociális helyzete, esetleges testi fogyatékosság — amely nem gátolja majd a tanulót hivatása gyakorlásában —, a szülök társadalmi és politikai elkötelezettsége — ezt mind mérlegeli a felvételi bizottság. Csak a bizottságnak van joga felvenni, nem pedig az igazgatónak. Ogy tudom, hogy a mi iskolánkban így is volt. Visszakanyarodva az intervenciókra: szívesen láttuk és látjuk azokat a pedagógusokat, akik még személyesen is segítették a jelentkező diákjaiknak komplex értékelése alapján a sorrendet összeállítani. Vagy a diák pillanatnyi lelki in- diszpozlciőját bejelenteni. Lehet ez haláleset vagy közeli családtag hirtelen megbetegedése, örülünk az olyan látogatásoknak is, amikor a volt osztályfőnök érdeklődik volt diákjainak tanulmányi eredményeiről, meg arról, hogyan Illeszkedtek be az új diákközösségbe. A felvételiken elért gyenge eredményekről írtam. Nem vádoltam és nem is vádolok ma sem senkit. Közöltem egy kis statisztikát, amely azt érzékelteti, hogy az eredmények felett nem lehet csak úgy egyszerűen átsiklani. Ez elgondolkoztató. hogy milyen nagy különbségek vannak iskola és iskola között, már ami az osztályozást illeti. Én tapasztalatból azt állítom, hogy a magas életszínvonal, a technika vívmányai, amelyekkel ma a diákok rendelkeznek, gyarapíthatják ismereteiket, de van az éremnek másik oldala is- Elvonják a figyelmüket, befolyásolják szabad idejük helyes felhasználását. Már maga az a tény is, hogy a gyerek mindent megkap, nem kell semmiért harcolnia. Hadd idézzek a „Nővé slovo“ utolsó számából egy éppen Idekívánkozó pedagógiai nézetet: „Azzal, hogy az apa vagy az ismerősök interveniálnak a felvételi ügyében, megfosztják gyermekeiket az olyan nemes érzéstől, hogy ez az én sikerem, ez az én munkám eredménye.“ Örök probléma marad, hogy mit tanítsunk, és A FÖLD MÉLYÉBEN SZÜLETIK A FÉNY uáímice a világ véT gén van. Kora reggel indultam, és csak késő délután értem célhoz. Pedig az út legnagyobb részét repülőgéppel tettem meg. De megérkeztem. A csaknem 200 méteres ké mény már messziről Integetett felém, akár úgy Is mondhatnám. régi ismerősként, hiszen tavaly, amikor még csak félig volt kész, ott álltam a tövében, és felkiáltottam a magasban dolgozó fiúknak. Hát per sze hogy nem hallották ... A kéményt azt nem lehet nem észrevenni. Békeszeretö, még nem ont mérget. — De ez nem tuáimicei jellegzetesség — mondja kísérőm, Martin Václavek, az Ifjúsági szervezet üzemi bizottsá gának vezetőségi tagja. — És mi Tuáimicei jellegzetessége? — Hát a fiatalok! Tuälmice se nem város, se nem falu, nincs nemzeti bizottsága, iskolája, nincsenek utcái. Egy már működő és egy épülő hőerőmű -az egész. A II. hőerőmű munkásai rettentő büszkék arra, hogy amit ők építenek, kétszer olyan teljesítményű lesz, mint az első. — Sokan erőműgyárnak nevezik TuSimicét. Ez nincs is olyan messze az igazságtól, mert úgy hírlik, hogy a 11-es számú erőmű felépítése után, ott, pár méternyire azóktól a fabarakkoktól, újabb erőmű építéséhez fogunk. Ez természetesen már gyerekeink építkezése lesz. ♦ Fabarakkok. Legalább tíz, közülük több emeletes. A SZISZ klub- és irodahelyiségének lábtörlője körül rengeteg a por és a sár. Amint belépek, valaki seprűt nyom a kezembe. Seprűvel seperni illik, és itt bizony lenne ts mit, ha értelmét látnám, mert közben újabb látogatók jönnek sáros csizmában, bukósisakban. Rendben, seprek, de előbb magyarázatot várok az agresszív intézkedésre — Talán egy órája, hogy a helyiségben utoljára tartózkodott nő. Azóta gyűlt össze ennyi por és sár. — És miért csak a nőknek szabad seperni? — Mert ez' áll a falon — mondják kórusban a munkaruhás fiatalok. Tanácskoznak. A X. VIT-rő! a Rysy megmászáséról, a nyári programjukról. — júniusban, júliusban több szocialista országból várunk brigádosokat, még Kubából is. Hazánkon keresztülutazó VIT- delegációk ts ellátogatnak hozzánk, sőt, jött egy különleges kívánság a bolgár fesztivál küldöttség néhány tagjától^ szeretnének egy napot az erőmű építésén dolgozni. A helyiségben tartózkodnak az egyes részlegek SZiSZ-szervezetériek képviselői. Meghallgatják az elnök szavait.de aztán mintha csak öt rádióállomás közvetítene egyszerre ... — Hogyhogy még mindig nem oldották meg a tízóraihordás kérdését.,.? — KI a lúdas a szocialista munkaverseny eredményeit hirdető tábla ellopásában? — A munkásszállón valaki minden este tízkor kezd hegedülni ... — A mi brigádunk már négy hónapja dolgozik egy szerencsétlen alakra. Nem bírja az iramot. Mi legyen vele? Otthagyom a kupaktanácsot. ♦ A Szakszervezeti Bizottság elnöke, Zdenék Aulicky elvtárs, még mielőtt szóhoz engedne, felemelt mutatóujjal mondja, hogy nagy betyárok vagyunk. Mármint mi, szlovákiaiak. — Tudom biztosan, hogy itt sokkal több szlovákiai fiatal szeretne az építkezésen dolgozni, mint jelenleg. Ezt tapasztalatból mondom, mert csaknem hetente kapunk leveleket szlovákiai fiataloktól, a- kik nem tudják, mitévők legyenek, ltol jelentkezhetnek a tuáiffiicei brigádra. Mindnyájuknak válaszolunk: a SZISZ kerületi bizottságain. Nem tudni, milyen okonál fogva, ezután érdeklődésüknek vége ts szakad. Ki tudja, melyik fél hibájából? Erre a kérdésre talán a járásokban, kerületekben tudnának válaszolni. Megemlítem még, hogy néhány járásban ugyan tudatosítják a tugtmieei erőműnek, hazánk nemzetközi ifjúsági é- pítkezésének a jelentőségét, és Igyekeznek — legalább létszámban, letudni ezzel kapcsolatos kötelezettségeiket. De messziről sem a létszámon van a hangsúly. — Mindenekelőtt szakemberekre van szükségünk. Fiúkra, természetesen, lányoknak csak elvétve tudunk munkát biztosítani az építkezésen. Ácsokra, betonozókra, lakatosokra, bádogosokra, hegesztőkre van szükségünk. Szakemberekre, akik tudnák és szeretnek Is dolgozni. Ez különben már az első Itt töltött napokban megmutatkozik. A brigád, ahová a szakít beosztják, megállapítja, tud-e dolgozni, vagy csak a szája jár. Megtörtént az Is, hogy a brigádot egy hanyag újonc miatt, sportnyelven szólva, a szocialista munkaversenybö! való kiesés fenyegette. Ezt persze megsínylette az egész brigád, vékonyabbak voltak a borítékok. Aztán jött a megRAVASZ TELEFON AMIT A KGST-RŐL TUDNI KELL Ha már a postaládáról szóltam, engedtessék meg, hogy néhány szóban a telefonra is kitérjek. Régen, ha az ember Tornaijáról akart valahová telefonálni, egyszerűen felhívta a postát fmert akkor még fel leheteti hívni), megmondta, hogy kit vagy mit szeretne — és a posta kapcsolta. Ez a qyakorlat azonban ma már elavult. A korszerűsítés szele ide is eljutott. Automata központ létesült, s ezáltal Tornaija környékét „egyenesen“ lehet tárcsázni. Mondom, tárcsázni, mert hogy beszélni nem fog az illető a hívott féllel, az szinte biztos. Ott-tartózkodásom, egy hete alatt többször is próbálkoztam Lenkéről Bejét, Bejéből Lenkét, vagy Tornaijáról Lenkét, esetleg Bejét felhívni — talán mondanom sem kell, milyen eredménnyel. Egy tény, Bell ugyancsak foroghatott a sírjában — annyit átkoztam. Visszakanyarodva mondandóm lényegéhez — szép, nagyon szép és jó dolog a korszerűsítés. de legyen annak értelme, legyen az színvonalas, korunkhoz méltó. Mint ahogy a ,,bennszülöttektől“ megtudtam, nem egy kivételes esetről van szó, így megy ez, amióta az automata központ „munkába lépett". Talán itt sem ártana utána nézni, hogy hol a hiba. A tornaijai orvosoknak amúgy Is sok a dolguk, minek még az „Idegbajjal* is szaporítani? I —tóTÍZ ÉV MUNKÁBAN (TÍZ ESZTENDEJE ALAKULT MEG A KGST ÁLLANDÓ VALUTA ÉS PÉNZÜGYI BIZOTTSÁGA) A KGST-ben a szocialista nemzetközi munkamegosztás színvonalának emelésére 1963-ban állandó bizottsá gok alakultak, azzal a céllal, hogy a szaklerület sajátos gazdasági, technikai feltételeihez a legjobban igazodó együttműködési módszereket és formákat alakítsák ki. Ezért jött létre a valuta- és pénzügyi bizottság is. A KGST-tagállamok pénzügyminiszterei e fórumon rendszeresen megtárgyalják a szocialista országok valutárls, pénzügyi kapcsolatait, és kijelölik a soron következő, megoldásra váró feladatokat. A bizottság Időszakán-' ként ülésező testület, munkáját több szinten készítik elő (szakértői, bankelnökhelyettesi, pénzügyminiszter-he lyettesi üléseken stb.j, A koordináló, szervező és titkársági feladatokat a KGST valuta- és pénzügyi osztálya végzi. KÖZÖS PÉNZINTÉZETEK A bizottság fő feladata a KGST tagállamok közötti valutáris és hitei: kapcsolatok állandó tökéletesítése, a gazdasági együttműködés pénzügyi feltételeinek mind jobb biztosítása, a valuta- és pénzügyi mechanizmusok továbbfejlesztése. Ennek érdekében a KGST-tagállamok 1964. január 1-vel megteremtették a sokoldalú elszámo lások rendszerét, és megszervezték a Nemzetközi Gazdasági Együttműködés Bankját. E bank a KGST-tagállamok közös pénzügyi intézményé, a tagországok sokoldalú elszámolásait bonyolítja le, és más kereskedelmi jellegű bankfunkciókat is betölt. Ettől az időponttól kezdve a KGST- tagországok a transzferábilis rubelt használják egymás közti elszámolásaikra. A transzferábilis rubel nem azonos egyik tagállam pénzével sem kibocsátásának alapja a KGST-orszá gok közötti gazdasági kapcsolat. A transzferábilis rubel eddig nem öltött bankjegyformát, és nem került forgalomba a nemzetközi pénzpiacon. A KGST-tagállamok közötti külkereskedelemben a transzferábilis rubel az ír valutája, a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank rövid és közép lejáratú hiteleinek pénze. Vásárlóé reje a KGST külkereskedelmi árak függvénye, és nincs közvetlen kapcsolatban a tagállamok exportjának, importjának nemzeti értékelésével. A KGST-bankrendszer második Intézménye, a Nemzetközi Beruházási Bank 1971-ben kezdte meg működé sét. E pénzügyi intézmény feladata, hogy a tagállamok beruházásaihoz hosszú lejáratú hiteleszközökkel se gltséget nyújtson. A bank létrehozd sával tovább bővült a transzferábilis rubel felhasználási lehetősége. A KOMPLEX PROGRAM ALAPJÄN A KGST-tagállamok valutáris és pénzügyi kapcsolatainak fejlesztésében is fordulópontot jelent a KGST XXV. ülésszakán elfogadott komplex program. A program feltételezi, hogy a jövőben a gazdasági és pénzügyi folyamatokat új módon, tágabb értelmezésben közelítsük meg, s mind korszerűbb módszereket és formákat válasszunk a gazdasági integráció elmélyítéshez. E munka fontos jellemzője a komplexitás, amely megköveteli az együttműködés tökéletesítését szolgáló tevékenységek egyidejűségét és szoros összehangoltatását. Ennek megfelelően a komplex program valutáris fejezetében rögzített teendők — amelyek új jellegű, bonyolult ieladatok megoldására késztetik a tagállamok pénzügyi szakértőtt, elméleti közgazdászait — szorosan ösz- szefonódnak a tervezőmunkában való együttműködéssel, a tudományos és technikai kooperációval, az árak szférájában hozandó Intézkedésekkel A valutáris és pénzügyi kapcsolatokban az integrációs munka arra összpontosul, hogy a KGST-országok gazdasági együttműködésében — az értéktörvény működésének feltételeit felismerve, azt gazdasági emelőként alkalmazva —, tökéletesítsék a valutáris és pénzügyi mechanizmust. Bonyolult feladat ez, mert a történelemben szocialista közös valuta nem volt, nem lehet az eltérő jellegű, belső pénzügyi mechanizmusok automatikus kiterjesztésének törekvésével előbbre jutni, s nem lehet természetesen a tőkés világgazdaságban szerzett tapasztalatokat sem közvetlenül felhasználni. A bizottság, a KGST valutáris és pénzügyi mechanizmusának tökéletesítésén fáradozva, a transzferábilis rubel további megerősítésére, felhasználási körének bővítésére törekszik. A valutáris és pénzügyi együttmű ködés tíz évében elért eredmények biztos alapot teremtettek a még fenn állő bonyolult feladatok sikeres megoldásához. és a KGST komplex programjában előirányzott célok megvalósításához. KIS FALU Huszonöt rendes és mintegy harminc regisztrált tagja van a trebi- áovi járás oborínl (abaraij SZISZ szervezetének. A szervezet életéről, munkájáról, terveiről Szabó Erzsébettel, a SZISZ titkárával beszélgettünk. — Szervezetünk 1970 júniusában alakult. Kezdetben a munka nehezen Indult, a falu fiatalságának egyesítése is eléggé nehéz feladat volt, de a szövetkezet támogatásával ezek a problémák Is csakhamar megoldódtak. — Milyen volt községetekben a fiatalság élete, tevékenysége az elmúlt években? — A fiatalok már a szervezet megalakulása előtt aktívan tevékenykedtek a községben. Színdarabokat tanultak. Hadd említsek meg közülük egy-két számunkra jelentősebb darabot, például a Sári bírót, az Ingyenélőket, a Bort, az Arany kenyér-t. Esztrádműsorokat és vetélkedőket rendeztünk. — Munkátok melyik szakasza te- -kinthető a legsikeresehbnek? —- Alapszerveíerünk nagy gondot fordít a tagok eszme’ politika nevelésére. A politikai előadásokon a tagok több mint nyolcvan százaléka
